+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. február 11. hétfő, 18:19
Már nem csak a hallgatókat hagyja hidegen a Grammy, hanem a legnagyobb díjazottak sem mentek el átvenni a megnyert szobrokat. Nem a popzene van válságban, hanem a köré épült hatvanéves szokások.

Helyi idő szerint hétfő hajnalban 61. alkalommal osztották ki a Grammy-díjakat, ami elvileg a könnyzene ünnepe és egyben legfontosabb eseménye volt. Hangsúlyozottan elvileg, ugyanis amíg a majd szintén februárban átadásra kerülő Oscar-díjakkal kapcsolatban inkább filmfilozófiai viták miatt mondják azt, hogy válságban van, addig a zenei megfelelőjének számító díj,

 

a Grammy 2019-re egyszerűen senkit nem érdekel. Értem ezalatt a senki alatt a közönséget és az előadókat is.

 

A díjazottak névsorát ide kattintva meg lehet tekinteni, de ezúttal nem az érdekes, hogy Childish Gambino rendőri erőszakról és egyéb súlyos problémákról szóló This is Americája lett az év legjobb dala, amivel először futott be kifejezetten hip-hop dal a kategóriában, hanem az,

 

hogy maga Childish Gambino (azaz Donald Glover) nem csak nem lépett fel, de el sem ment a díjátadóra,

 

pedig a legjobb dal mellett a legjobb klipnek, a legjobb hangfelvételnek és a legjobb vokálnak járó díjat is behúzta. Nem csak nem ment el, még csak meg sem magyarázta távolmaradását. Mellette még távol maradt az egésztől a legtöbb jelölést kapott Kendrick Lamar is (aki díjat végül nem kapott), a szervezőkkel összehozott balhé miatt pedig élete első Grammyjét nem vette át Ariana Grande, aki a legjobb poplemezt hozta össze a zsűri szerint.

 

 

Mindenki meglepetésére viszont elment a szintén hip-hopban utazó Drake, de abban sem volt köszönet: fellépni már ő sem volt hajlandó, a legjobb rapdalért járó köszönőbeszédben pedig olyan hosszan magyarázta, hogy ez a díj valójában semmit nem ér, hogy le is keverték a végét egy reklámszünettel. 

 

 

A problémát már korábban nyíltan kijelentette a Grammy-producer Ken Ehrlich:

 

„Az a helyzet, hogy régóta problémák vannak a hip-hop világ és köztünk. Ha nem nyernek komoly díjakat, akkor egyre kevésbé fog számukra számítani a Grammy, és az, amit képvisel”

 

– mondta a a New York Timesnak adott interjújában.

 

Mivel előadói szinten a hip-hop még mindenképp a fekete közösség saját produkciója, természetesen előkerült a rasszista-kártya is, de ezt értelemszerűen tagadja a Grammy összes képviselője, hangsúlyozva, hogy ők zenét hallgatnak bőrszínre vagy nemre való tekintet nélkül. 

 

A faji megkülönböztetés emlegetése persze szinte elvárható egy olyan műfaj képviselőitől, akiknek legnagyobb elődei kifejezetten a feketék amerikai helyzetét mesélték el rímekben, de annyira azért nem kell komolyan venni, ugyanis van egy logikusabb magyarázat: a Grammy zsűrije egyszerűen megmaradt azon a konzervatívnak számító zenei gondolaton, ami miatt például a magyar rádiók is évekig ignorálták a rendszeresen teltházas koncerteket adó Majkát:

 

ha a rap az 1990-es években rétegzene volt, akkor az márpedig akkor is rétegzene marad, ha időközben a fél világ Travis Scott dalaira mutogat Atlantától kezdve Berlinen át egészen Budapestig.

 

A Grammy most már nagyon régen ragaszkodik a középutas dolgokhoz: a 2018-ban mindent vivő Bruno Mars például a tökéletes sztárjuk, hiszen leginkább táncról és csajozásról énekel, senkit nem zavar, és amúgy sem csinál semmi olyat, amin bárkit is felháborodna. De tökéletes ebből a szempontból például a két éve futott Adele is, akivel nem csak zenét kapnak a rajongók, hanem egy emberi történetet is egy egyszerű brit lányról, aki világsztárrá változott. Az idei év nagy díjazottjai közül egyedül igazán örülő Lady Gaga is csak annyira markáns, hogy azért azzal még bőven beférjen a Bravo magazinba. 

 

 

A rap olyasmi karámba került, mint a nagyközönségnek szintén túl provokatívnak számító metál: megvoltak a saját díjai, esetleg jelölései, de azért a végén mindig a rádiókompatibilisebb versenyzők futottak be. Csak a metállal szemben a hip-hop időközben a popzene vezető ágazatává változott, ehhez pedig nem tudott idomulni a környezet,

 

az előadók pedig jogosan érezték magukat mellőzöttnek úgy, hogy közben ők kezdtek el arénákat megtölteni.

 

Mostanra pedig azt is jogosan érzik, hogy a Grammy igazából nem is fontos, mint ahogy a zeneipar klasszikus résztvevői általában véve kezdik elveszteni a jelentőségüket: amióta havi 1500 forintért tulajdonképpen minden zene ott van a telefonunkon, az új kedvenc zenénket pedig egy algoritmus választja ki, egyáltalán nem akkora reklám pár szakmai díj, épp úgy, mint ahogy a Pitchfork és társai lemezkritikái is elvesztették a jelentőségüket, amióta gyorsabban bele lehet hallgatni egy albumba, mint végigolvasni egy róla írt cikket. Ráadásul akármilyen jó is a cikk vagy sok a Grammy, a végén mégis inkább az olyan dalok hozzák a közönséget, amiben egyszerűen csak arról énekel valaki jó sok autotune-nal, hogy szerelmes a kokainba.

 

A Grammy-zsűri csak idén kapcsolt: látványosan sok díjat adtak a már említett Childish Gambinónak egy olyan dalra és klipre, amiben szó van terrorizmusról, a rendőri brutalitásról, és ami az amerikai társadalom képmutatásáról szól. De ez már kicsit olyan, mint amikor azt reméljük, hogy a nőnk/pasink majd az irreálisan drága ajándék miatt fog hozzánk visszatérni.

 

Tehát elkéstek, mert mire felkarolták volna a rappereket, kiderült, hogy itt maximum a rapperek karolhatnák fel a Grammyt.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A német Zöldek hétfőn döntik el: Baerbockkal vagy Habeckkel lesz-e esélyük az ország történetében először zöld kancellárt adni. Vajon kit és mit támogatnak a két magyar zöldpártnál? Megkérdeztük.

Az iskolák is újra teljesen nyitva vannak, bár az osztályokban továbbra is viselni kell a maszkot. Az országban heteken belül jöhet a teljes nyitás.

Az orosz cég így biztosan nem vehet részt a dukovany-i atomerőmű bővítésében. Szombaton Csehország 18 orosz diplomatát utasított ki.

Szilágyi György Jobbik-alelnököt indítják Jakab Péterék az előválasztáson a Budapest 14. választókerületben, ahol az előző két parlamenti választáson a Fidesz jelöltje nyert.

Az Európai Bizottság német elnöke protokollhibát vétett, amikor a kabinetfőnökével utasíttatta vissza az ukrán elnök meghívását Kijevbe.

Elszabadult a képregényboom Magyarországon, tele vagyunk jobbnál jobb címekkel: ötöt ajánlunk a klasszikusoktól Harari világmegfejtéséig!

Budapest a költségvetéséből egymilliárd forintot különített el arra, hogy a politikusok helyett a városlakók dönthessék el, hogy mit fejlesszenek ebből a pénzből. De mire akarják költeni az adóforintokat a budapestiek?

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás