+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Sayfo Omar
2019. február 8. péntek, 07:49
Egy olyan régió lakóinak inváziójától rettegnek Európában, ahol a kultúrák összecsapását már rég Európa nyerte meg. Míg Európában százalékban sem mérhető az iszlámra áttért őslakosok száma, addig a Közel-Keleten fiataloknak tízmilliói majmolják a Nyugatot. Mitől kell valójában félnie Európa polgárainak?

Az Azonnali – amelynek az európai belpolitika, a közép- és kelet-európai ügyek mindig is fontosak voltak és maradnak – az EP-választás előtt vitasorozatot indít „Mi Európa?“ címmel, ahova több neves magyarországi és magyar anyanyelvű közép-európai szerzőt hívunk meg. Most Sayfo Omar újságíró, író, Közel-Kelet-kutató írását közöljük.

 

Van valami, amiben a brexitpárti angol kohásztól a '68-as francia értelmiségin át a kereszténydemokrata bajor mesteremberig szinte mindenki egyetért: volt valaha egy idilli aranykor – legyen az tetszés szerint a régebbi múlt homogén nemzetállamainak a kora, a 20. század liberalizmusa vagy bármi más –, amelynek elvesztése mindenféle külső erők áskálódásának és legalább ennyire a belső kollaboránsoknak köszönhető.

 

Az európai belső széthúzást és brüsszeli tötymörgést látva

 

irigységgel vegyes borzongással tekintünk az identitásában erős, egységes iszlám világra, ahol a különbségeket és különbözőségeket felülírja az ummához való tartozás,

 

ahol az emberek és vezetőik nemhogy képesek összezárni a Nyugat és annak értékei ellen, de egyenesen vállvetve dolgoznak Európa már jávában zajló iszlamizációján. És ami a legrosszabb: teszik mindezt a felelőtlen európai elit és az identitásától megfosztott, hályogos szemű lakosság segítségével.

 

Mi azonban tisztán látjuk a veszélyt. Tudjuk, hogy van mit féltenünk, hiszen nagyon is tisztában vagyunk a saját civilizációnk kiválóságával és morális fölényével, de ha mást nem is, hát azt még a vak is látja, hogy míg mi mondjuk egyenrangúakként tiszteljük az asszonyainkat, addig ők elnyomják és lepelbe bugyolálják az övéiket. 

 

Miután aztán vérmérsékletünk szerint kiszomorkodtuk vagy kidühöngtük magunkat, keservünket egy új, divatos ruhadarabbal, egy rég vágyott mobiltelefon megvásárlásával vagy egy izgalmas applikáció letöltésével feledtetjük.

 

Félelmeinkkel azonban nem vagyunk egyedül

 

Van ugyanis az iszlám világban valami, amiben a casablancai taxisofőrtől, a kairói kávézóban busongó nacionalistán keresztül az bagdadi muszlim hitszónokig szinte mindenki egyetért: volt valaha egy idilli aranykor – legyen az tetszés szerint valamiféle arab nemzeti periódus, az iszlám kalifátus vagy bármi más –, amelynek a bukásáért elsősorban a külső összeesküvők és a belső kollaboránsok a felelősek.

 

Az iszlám világot háborúkig feszítő konfliktusokat, zsarnokoskodó eliteket és korrupt vallási vezetőket szemlélve

 

irigységgel vegyes borzongással tekintenek a békés, egységes Európára, amelynek vezetői bármikor képesek összefogni a muszlimok ellen,

 

sőt, vállvetve dolgoznak az arab/iszlám világ kultúrájának felhigításán és imperialista kizsákmányolásán. És ami a legrosszabb: teszik mindezt a felelőtlen arab/muszlim elit és az identitásától megfosztott, hályogos szemű lakosság segítségével.

 

Ők azonban tisztán látják a veszélyt. Tudják, hogy van mit félteniük, hiszen nagyon is tisztában vannak a saját civilizációjuk kiválóságával és morális fölényével, de ha mást nem is, hát azt még a vak is látja közülük, hogy míg ők mondjuk tisztelik és óvják asszonyaikat, addig a nyugatiak reklámfelületté silányítják sajátjaiknak a testét.

 

Miután aztán vérmérsékletük szerint kiszomorkodták vagy kidühöngték magukat, keservüket egy sokadik divatos ruhadarabbal, egy rég vágyott mobiltelefon megvásárlásával vagy egy izgalmas mobilapplikáció letöltésével feledtetik.

 

A muszlim világ hanyatlása intő jel Európának

 

A muszlimok frusztrációja lassan több, mint fél évezrede nyúlik vissza. Ennyi idő is kevésnek bizonyult azonban ahhoz, hogy megemésszék hanyatlásukat, hogy hazájuk a középkor egyik legerősebb birodalmából és az akkori világ tudományos központjából perifériává, majd gyarmati konccá sorvadt. A nacionalisták és iszlamisták a 19. század vége óta egymással versengve kutatják népeik elmaradottságának okait, a viszonyítási alapot pedig mindig Európa, pontosabban annak idealizált vagy épp démonizált képe adja.

 

Ez pedig intő jel számunkra is. Európának még viszonylag új élmény a hanyatlás és a globális színtérről való kiszorulás, mely valójában nem is az iszlám, hanem sokkal inkább az Egyesült Államok és Kína viszonylatában érezhető.

 

A zavarodottság legjobb jele, hogy Európa, mely objektíven nézve máig minden földi világok legjobbika, képes rettegni egy évszázados identitásválságban vergődő, hosszú távú tervezésre képtelen, lényegéből adódóan szervezhetetlen válságrégió lakóitól

 

és annak belháborúkkal terhelt hiedelmeitől.

 

Különösen, hogy a huntingtoni vízióban a zászló jócskán Európának áll.

 

Való igaz, hogy Berlin, London és Párizs utcáin ma több fejkendős nő sétál, mint valaha, de az is tény, hogy ma már alig akad olyan muszlim ország, ahol ne szorította volna ki az európai szabású nadrág a tradicionális viseleteket.

 

Tény, hogy Európában fel-feltűnnek az iszlám bankok, de ma összeségében az iszlám világ az, amely a nyugati pénzügyi rendszer szabályai szerint játszik olyannyira, hogy a prófétai intelmekre fittyet hányó, kamatot szedő brit, francia és svájci pénzintézetek már az iszlám világ szívében, Mekkában is várják ügyfeleiket.

 

Tagadhatatlan, hogy Európában gombamód szaporodnak a mecsetek, az Amnesty International, a Goethe Institut és az Európában vallási szintre emelt szekularizmus egyéb „egyházai” szinte minden muszlim országban erős népnevelő- és lobbitevékenységet folytatnak.

 

Noha tényleg van Európában több tízezer integrálhatatlan első- vagy sokadgenerációs bevándorló, aki sería-törvénykezésért kiált, de ma már szinte nincs olyan muszlim ország, amelynek alkotmánya ne európai sémára íródott volna meg, és melynek jogrendje ne valamely európai mintát követné, a családjogra korlátozva a seríát. És ami talán a legfontosabb:

 

míg Európában százalékban sem mérhető az iszlámra áttért őslakosok száma, addig a Közel-Keleten fiataloknak tízmilliói majmolják a Nyugatot, a diaszpórákban élők többsége pedig csak névleg tartja meg vallását.

 

Az ijesztő jelek ellenére Európa életre van ítélve

 

A demokráciáknak a legnagyobb szépsége, hogy a politikusoknak előbb vagy utóbb meg kell hallaniuk a legitimitásukat adó szavazóik szavát. Ha pedig az európaiaknak kritikus tömege gondolja majd úgy, hogy az iszlám veszélyt jelent, hát lesznek megoldások is. A migráció kezelése – mint azt az elmúlt évek is mutatják – pusztán akarat, törvényalkotás és logisztika kérdése.

 

Noha az Európában élő muszlimok számának a növekedése okán az európai közvélemény egyre nagyobb hányada muszlim hatalomátvételtől retteg, a történelem tanulsága szerint Európában mindig a kisebbségek voltak azok, akik rosszul jártak, amikor kiéleződtek a társadalmi feszültségek.

 

És ahogy a történelem szintén mutatja, a megoldás olyankor ugyancsak politkai akarat, törvényalkotás és logisztika kérdése. De az már egy másik Európa lesz.

 

Éppen ezért Európának nem az iszlámtól, hanem csakis saját félelmeitől kell félnie.

 

A vitasorozat többi cikkét itt olvashatod el!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

„Kompromittáló felvételek” kerültek róla elő, „botrányba keveredett” – ennyit tudhatnak csak a Kisalföld olvasói a győri polgármester ügyéről.

A parlament dönt arról is, hogy felfüggesztik-e a DK-s Varju László mentelmi jogát.

Úgy tűnik, a Vatikán azért nem ölt bele túl sok energiát az eddigi legmodernebb termékének fejlesztésébe.

Michael Gove szerint Boris Johnson halasztási kérelme semmit nem jelent, és a kormány tervei változatlanok.

Miután Salvini 2018 tavaszán elárulta a többi olasz jobboldali pártot az Öt Csillag Mozgalommal való kormányzás kedvéért, most, hogy kitaktikázta magát a hatalomból, azok békejobbot nyújtottak neki.

Egyelőre az élettani hatásait tesztelték az eddigi leghosszabb repülőútnak, ráadásul rakomány és csomagok nélkül indult a gép.

A KDNP-s Aradszki András szerint ha az új ellenzéki polgármester, Csőzik László bocsánatot kér, akkor azzal bizonyítja jó szándékát.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Az olasz büszkeség napján ezen kívül a legfontosabb kérdést is feltettük, amit Rómában érdemes. Videó, felirattal!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Bernie visszatért – zengte a több, mint húszezres tömeg. Helyszíni képriport a Queensbridge Parkból!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás