+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Losoncz Márk
2019. február 7. csütörtök, 08:00
Akik a Kossuth téren, a Terazijén, a Győzelem téren vagy másutt a tizenkét csillagos zászlókkal a kezükben skandálják, hogy „Eu-ró-pa!”, olyan álomképet vetítenek az uniós rendre, amelyhez vajmi csekély köze van. Losoncz Márk írása az Azonnali Európáról szóló vitájában!

Az Azonnali – amelynek az európai belpolitika, a közép- és kelet-európai ügyek mindig is fontosak voltak és maradnak – az EP-választás előtt vitasorozatot indít „Mi Európa?“ címmel, ahova több neves magyarországi és magyar anyanyelvű közép-európai szerzőt hívunk meg. Ezúttal Losoncz Márk filozófus, a Belgrádi Egyetem Filozófiai és Társadalomelméleti Intézetének munkatársának írását közöljük.

 

Akik az Európai Unió zászlaján tündöklő csillagokra tekintenek, okkal gondolhatják, hogy csak azért látják őket fényleni, mert jókora távolságra vannak – maguk az égitestek már régen kihunyhattak.

 

Pedig a fényforrások mindig csupán pislákoltak.

 

Az Unió eleve a válságkezelés eszközeként jött létre: a francia-német ellentét kiküszöbölésére és a világháborúból hátramaradt feszültségek enyhítésére, illetve nehézipari együttműködés gyanánt a kontinens nyugati felének hidegháborús stabilizálása céljából.

 

Érdemes az integráció varázsszava helyett a kizárás, az erőltetett átalakítás, a visszaszorítás gyakorlataira összpontosítani. Arra az intézményrendszerre, amely minden áron a maga képére akarja formálni a még nem csatlakozottakat, megrendszabályozza a centrumnak kiszolgáltatott peremvidéket, és pillanatnyi igényeinek megfelelően fogadja be vagy utasítja el a keletről érkező „munkanélküli tartaléksereget”.

 

Nincs európai nép, és nincs európai kormány, amely felelős lenne neki.

 

Mindazonáltal tévednek, akik azt állítják, hogy „Brüsszel” lenne az „új Moszkva”. Az uniós rendet igazgató eurokrata establishment mind harciasabb fellépést sürget a határvédelemben, egyébként viszont egyfajta puha hatalmat gyakorol – fejlesztési kedvezmények, pályázati pénzek zsaroló adományozójaként lép fel, nem pedig erőszakos birodalmi központként.

 

A peremvidéki elitek hajlamosak vagy a nemzetállamokon belüli problémák ellenében működésbe hozható mentőövnek, vagy pedig diktátori szerepet betöltő csomópontnak tekinteni – megfékezőnek vagy megfékezendőnek. Mindezidáig azonban azt tapaszhalhatták, hogy az unió csak a legkirívóbb vadhajtások lenyesésében érdekelt abban, ami csakugyan nélkülözhetetlen a rend fenntartása szempontjából.

 

A liberális-européer értelmiségit és az autentikusnak vélt identitásához visszatérőt is kísérti a brüsszeli nagy Másik fantazmagóriája. Az egyik abban téved, hogy elhiszi, a jó politikai közösséget ki lehet kényszeríteni felülről, egy olyan hatalom beavatkozásával, amely maga nem egy igenelhető politikai formát testesít meg. A másik pedig elvéti a ténylegesen ható erőket: a későkapitalista tőkemozgás lendületét, amely az uniós tényezőket is túldeterminálja, és a nemzetállamokon belül is megteremti a maga lumpenburzsoáziáit. Vagy gyarmatosíttatnák magukat a nagy Másik révén, vagy pedig – a nagy Másikra való mutogatás közben – figyelmen kívül hagyják a belülről is zajló gyarmatosítási folyamatokat.

 

Az autokrata kelet-európai rezsimekkel szembeni tüntetéseken újra és újra feltűnik az Európai Unió zászlaja. A fellépők beszédeiből szinte sosem marad ki az „európaiság”, a „nyugatosság” magasztalása, mint ami szembeállítható a nemzetállamokon belüli bajokkal.

 

Ezzel szemben le kell szögeznünk, hogy nincs általában vett európai identitásmag, amelyet önértéknek kellene tartanunk. Európát az egymással feszültségben levő forrásainak, Athénnek és Jeruzsálemnek, a még mélyebbre nyúló gyökereinek, és a vele szemben ellentételezett kultúrkörök („Kelet”, Bizánc, a Mediterrán déli része) váltakozásainak ismeretében nem tekinthetjük egységesnek. S míg oktalanság a történelmi módosulások közepette stabil lényegűnek hinni, botrány minden további nélkül igenelni azt a kontinenst, amely – többek között – a fasizmus és az imperializmus kiötlője és szériagyártója volt. Nem véletlen, hogy az európázás és a nyugatozás karrierje a 19. században ívelt fel, a nem-fehérekkel szembeni uralom és erőszak kifejeződéseként.

 

Talán mondanunk sem kell,

 

akik a Kossuth téren, a Terazijén, a Győzelem téren vagy másutt a tizenkét csillagos zászlókkal a kezükben skandálják, hogy „Eu-ró-pa!”, olyan álomképet vetítenek az uniós rendre, amelyhez vajmi csekély köze van.

 

Míg a napnyugati civilizáció kifogástalan kultúrjavairól képzelegnek, a jogászi és banki elit háborítatlanul végzi a dolgát.

 

Az Unió képzetköre a még nem csatlakozott országokban is kiválóan alkalmas arra, hogy hamis dilemmák elé állítson, hogy blokkolja a gondolkodást. Szerbiában, teszem azt, így vetődik fel az alapvető kérdés: a putyini Oroszország mellett köteleződjünk el, vagy maradéktalanul tegyünk eleget minden uniós – neoliberális intézkedéseket implantáló – elvárásnak? Netalán kíséreljük meg a lehetetetlent, és legyünk maximálisan hűségesek mindkét fél irányában? Miközben 2000 óta ímmel-ámmal vagy feltétlen lelkesedéssel minden szerbiai kormány az uniós tagságra törekszik,

 

Damoklész kardja lebeg felettük: az esetlegesen bekövetkező csatlakozás esetén Szerbia lakosságának száma pillanatok alatt 5 millió alá csökkenne.

 

Ám nem az elvándorlás, az ország kiürülése az egyetlen probléma. Mint a Gerusija csoport fogalmazott: „Ahelyett, hogy vég nélkül ismételgetnénk annak imperatívuszát, hogy Szerbia csatlakozzon az Európai Unióhoz, szembesülnünk kellene azzal, hogy az EU nem garanciája a gazdasági és társadalmi helyzet javulásának, hanem olyan útról van szó, amelyen Szerbia számára már előre leosztották a lapokat. Ugyanis Szerbia már most az EU periferiális országa! …. Egy ilyen peremvidéki országra, mint Szerbia, ugyanaz a sors vár, mint általában az ilyen országokra: alacsony bérek és magas munkanélküliség, a féltermékek és a mezőgazdasági termékek kivitele, és annak kényszere, hogy drága árukat vásároljon a centrum országaitól. Ez eredendően asszimetrikus viszony, függőség.”

 

Önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon egy periferiális ország mikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy ténylegesen hozzájárulhasson egy szolidaritáson alapuló, ellenőrizhető, szociális Európa megteremtéséhez?

 

A vitasorozat többi cikkét itt olvashatod el!

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Eddig 2190 regisztrált gyógyult fertőzött van Magyarországon, és továbbra is csökkken az ismert aktív fertőzöttek száma.

Ungváry Krisztián segédletétől kezdve az Ismerős arcokén át a legkülönfélébb módon várhatunk megemlékezést. Mutatjuk, mit!

Közös közleményben jelentette be Mirkóczki Ádám és a Jobbik, hogy Eger összellenzéki támogatással megválasztott polgármestere kilép a pártból. Hangsúlyozzák: nem azért, amiért mostanság mások.

Az USR képviselője erdélyi magyar szélsőségeseket emlegetett a székely autonómiatörekvésekkel összefüggésben, de a Momentum egyelőre nem szakítja meg a kapcsolatot román testvérpártjával.

Az ozorai alapszervezet indoklása szerint Jakab
Péter Jobbik-elnök és köre többet ártott a pártnak, mint bárki az elmúlt években.

Ugyanakkor jó hír, hogy
már 2160 gyógyult van.

A tengerpart idén kilőve, a Balatont pedig már unod? Ne aggódj, egy csomó jó hely van még Magyarországon, ahol kényelmesen eltölthetsz egy hetet. Például Kecskeméten!

A hét kérdése

Egy etnikailag sokszínűbb Nagy-Magyarországban a politikai térkép is egészen más lenne, mint most. Hogy mennyire, arról csináltunk egy szavazást!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás