+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. február 6. szerda, 18:22
Az újraindult Magyar Nemzetben kicsit minden ott van, amiért még fideszes koromban is szívesebben olvastam nemfideszes sajtót.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az mindig nyomasztó, mikor a média és a médiamunkások sorsa kifejezetten politikai üggyé változik, de hát ezt a kort éljük most épp, ember embernek farkasa, néz mint borjú az újkapura. Magyarországon főleg 2010 óta annyira magától értetődően kapcsolódik a sajtó a politikához, hogy

 

már két olyan generáció is megtanult például olvasni, akik, ha így maradnak a dolgok, soha nem fogják megtapasztalni, milyen egy újságcikket csak úgy önmagáért szeretni, és nem azt nézni, hogy vajon Soros György vagy Orbán Viktor kottájából játszik-e az újságíró.

 

Elmondom, mire gondolok: rendes vidéki gyerekként természetesen a Fideszt szerettem, de azért fel mertem vállalni, hogy a Népszabadságban jobban szórakoztatnak Uj Péter szerdánként megjelenő írásai, mint a mindent halálosan komolyan előadó polgári oldal. Nyilván volt bennem valamiféle félelem attól, hogy most tulajdonképpen a Rossz Oldalt támogatom ahelyett, hogy Kerényi Imre azóta legendássá vált Szerintemjén próbálnék hahotázni,

 

de hát az egyikben tök jól és átláthatóan voltak megfogalmazva gondolatok, a másikban meg egy ijesztő figura mantrázta, hogy Gyurcsány.

 

Azért fontos ez, mert amúgy a sajtónak igazából nem csak a tájékoztatás, hanem a szórakozatás is feladata lenne, és az a gyanúm, hogy a közpénzből finanszírozott jobboldali médiaholdingot pár napig irányított Varga István is ilyesmire gondolt, amikor a Fidesztől még mentes sajtót dicsérte és hozta fel mérceként, és ami a röhejes körülmények között újraindult Magyar Nemzetet nézegetve ki is derül. 

 

Ugyanis már megint kiderült a szomorú igazság: pénzből egyszerűen nem lehet minőséget venni. Az újrakiadott Magyar Nemzet ugyanis egyetlen újságban világít rá a közpénzből fenntartott alternatív sajtó összes hibájára: bár messziről úgy néz ki, mint egy veretes múltú újság, kicsit közelebbre érve már azért feltűnik, hogy a tördelőnek fogalma sincs a munkájáról, a grafikusnak senki nem szólt, hogy milyen iszonyat béna az eredetihez képest széthúzott logó, az online felület fejléce elfoglalja a fél képernyőt, és

 

úgy általában nagyjából úgy aránylik az egész egy rendesen összerakott újsághoz, mint ahogy a piacos Niku-cipő a boltban vett Nike-hoz.

 

Sajnos a Fidesz elveszítve a saját, kritikára is képes holdudvarát, és úgy tűnik, végleg elvesztette azt a know how-t is, ami miatt akár az is előfordulhatna, hogy valaki csak úgy jóérzésből átlapozza valamelyik kiadványát, esetleg azért menne fel a 888-ra vagy a Pesti Srácokra, mert ott mondjuk jól lehet szórakozni a cikkeken.

 

Most őszintén, ki élvezi sokadjára is, ahogy a legkínosabb középiskolai stílusban háborognak emberek a liberális véleményterrorról, esetleg arról, hogy valaki valamiért szándékosan tönkre akarja tenni Magyarországot? Létezik ember, akit nem fáraszt ez a komplexusos melldöngetés a libsik lejárt koráról és Európa új királyairól? És mégis kinek szól az saját magukon kívül, hogy barátságfüzet-szerűen üzengessenek az Indexnek?

 

Talán ahelyett, hogy Kocsis Máté elnézést kér minden kormánymédiánál dolgozó embertől Varga István helyett,

 

így a harmadik kétharmad, a sajtó majdnem egészének tulajdonlása és persze a Példátlan És Soha Nem Látott Támogatás segítségével itt lenne az ideje újra megpróbálni valami olyan terméket is előállítani, ami nem csak a főnöknek tetszik.

 

Akkor még az is lehet, hogy nem a főnöknek kell majd arra felhívni a figyelmet, hogy ezt kell venni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az EU-támogatások területalapú elosztása körül kialakult politikai botránynak az első áldozatai nem is a települések lehetnek, hanem az eddig biztos befutónak számító győri fideszes jelölt, Dézsi Csaba András.

Számos, hagyományosan kapitalista ország lakosságának többsége igennel válaszol erre a kérdésre egy friss felmérés szerint. Mutatjuk a kutatás eredményeit!

A salgótarjáni fideszes közeli fotókat tett ki a Facebookra egy halálos balesetet szenvedő fiatal lány vérző holttestéről.

Kimia Alizadeh Irán egyik kirakatfigurája volt, de egy héttel ezelőtt inkább elmenekült az országból az őt nőként ért megaláztatások miatt.

„Malájzia nem a világ szeméttelepe” – jelentette ki a környezetvédelmi miniszter.

A listára kerüléshez nem csak az kellett, hogy jó hely legyen az úticél, hanem az is, hogy ne kelljen túl sok pénzt költeni rá.

Bár az új stadionok kihasználtsága sokszor tragikus, nagyon úgy tűnik, tényleg nem tettek rosszat az érdeklődésnek.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás