Ilyen az, amikor a fél galaxis a gyerekedre vadászik, de te csak nevetsz egyet

A fantasztikus irodalomban ritkán kerül fókuszba a gyerekvállalás és a család, Brian K. Vaughn és Fiona Staples képregénysorozatában, a tavaly óta magyarul is megjelenő Sagában viszont ezek adják a vezérfonalat. Az izgalmas történet és a sziporkázó humor már csak bónusz.

Bár tavaly volt hivatalosan a Családok Éve, talán még idén sem butaság feltenni azt a kérdést, hogy az általunk fogyasztott kulturális termékekben egyébként mennyire jelenik meg a család, mint olyan. Nyilván vannak olyan zsánerek, ahol igen, de a fantasztikum irodalom és képregényes műfaj is hajlamos alulteljesíteni ebben a kérdésben. (Bár lehet amellett érvelni, hogy a Trónok harca családokról szól.)

Persze nem csak erről szól, hanem egy évszázadok óta tartó háborúról egy bolygó és annak holdja között, mely háború kezdetére és okára már senki nem emlékszik, cserébe viszont proxyháborúk formájában kiterjedt az egész galaxisra. Ráadásul a történet egyszerre sci-fi és fantasy is, mivel a holdon élő faj tud varázsolni, a másik fél meg sugárpisztolyokkal lövöldöz és egyik fő szövetségesük egy olyan faj, akiknek tévéképernyő van a feje helyén.

Mutatom:

Az angolul 2012-ben megkezdett, immár kilenc gyűjteményes köteten átívelő sztori lényege, hogy a két háborúzó faj két katonája egy romantikus regény által inspirálva szerelmes lesz egymásba, mi több: összeházasodnak és gyerekük is lesz, ő lesz a történet narrátora.

(Bár ez a jelentsor állítólag sokakat sokkol, szülőszobát kétszer is megjárt veteránként azt kell mondjam, hogy minden naturalizmus ellenére is csak enyhe képet ad a képregény arról, hogy milyen egy szülés.)

A gyermek, Hazel megszületésének pillanatától fogva mindkét háborúzó fél céltáblájára felkerül, hiszen ez a kis család önmagában cáfol egy sor propagandát, ami alátámasztja az örök háborút, a szülők ráadásul katonaszökevények, a gyermek maga pedig egy sosem látott hibridje a két fajnak.

Ennek megfelelően egy sor fejvadász, újságíró és állami szereplő ered a nyomukba, miközben ők hárman – kiegészülve szövetségesek állandóan változó csapatával – csak némi nyugodt életre vágynak.

A Sagában mindent megtalálunk, ami jó a fantasztikumban, és mindehhez még hozzá van csapva egy csomó ötlet, provokatív gondolat, a sziporkázó humor, és a fordulatokkal teli történetvezetés pedig már csak a ráadás.

Mindez azonban még nem emelné ki feltétlenül a mezőnyből éppen ezt a sorozatot,

Mivel a fantasztikumban gyakran egy merész ötletet járunk körbe, vagy egy hős útját követjük, amint megküzd az ellenfeleivel, ezért igazán üdítő az, ha ezek a témák a reflektorfénybe kerülnek, ráadásul nem mézes-mázas tálalásban, hanem saját pőreségükben: mind a nehézségeket, mind az örömöket tekintve.

Mint arról már írtam, Magyarországon éppen egy nagy képregényes felfutás közepén vagyunk, szóval a rajongóknak és a műfajjal ismerkedőknek is kicsit nehéz válogatni a címek közül, de az biztos, hogy a Saga mindkét szempontból remek választás.

A második kötet február közepén jelenik meg a Pesti Könyvnél puhatáblás, illetve keménytáblás változatban is, Rusznyák Csaba fordításában.

Könyves Kálmán többi ajánlójáért és okoskodásáért ide kell kattintani.