Egyszerre kell provokálni és öltönyben politizálni – csak nem így

Nem új pártokat kell alapítani, hanem a mostaniakat oszlatni, és új szabályok alapján új választást követelni. Válasz Berg Dánielnek és Ésik Sándornak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

„A provokációkkal előbb-utóbb az ember a kimosakodott fociultra szintjén fog ragadni. Nyilván ez olyan fázis, amelyen át kell esni. De aki tovább akar menni, annak elő kell vennie az öltönyös oldalát, és patikamérlegen kiegyensúlyozni a kettőt. A választásokon ugyanis pártokra szavaznak az emberek. És hamarabb szavaznak egy rossz pártra, mint provokátorokra, akik nem is pártok” – írja Ésik Sándor.

Feltehetően arra reflektál, hogy a decemberi mozgolódások egyes jellemzőit, elsősorban a Momentum benne játszott szerepét nem csak a „jobboldali” propaganda hatására érezzük nevetségesnek, félrecsúszottnak, öncélúan provokatívnak.

Ebből azt a tanulságot vonja le, hogy az utcai akciók (és az azokat végrehajtók) akkor lehetnének hitelesebbek, ha mellettük, vagy velük párhuzamosan mintegy ellenpontként megjelennének az „öltönyös” eszközök is. Szükség van a nem bevett módszerekre, de csak egyensúlyban a kormányképességet, kompromisszum-kézséget, saját párt-karaktert mutató öltönyös oldallal, ezzel is kielégítve az alapvetően „kispolgári” átlagválasztók ellentmondó igényeit.

Berg Dániel, a Momentum elnökségi tagja válaszában helyesen világít rá, hogy ami ma Magyarországon van, az „nem-demokrácia” (s hogy a cselekvés szempontjából ez a meghatározás elég is, fölösleges belemenni a mostanában oly divatos, de parttalan definíciós vitákba), s ebből a helyzetértékelésből adódóan a hangsúlyt a nem szokványos módszerekre kell helyezni.

„Majd akkor lehet öltönyben interpellálni és konferenciázni, ha visszaépítettük a demokrácia alappilléreit. Addig viszont konfrontálódni kell!”

Ezzel közvetve szintén megmarad a hagyományos parlamenti politizálás eljárásainál, mert azokat mellőzi ugyan, de ugyanezen aktussal tételezi is.

mert ha elfogadjuk és használjuk a most meglévő parlamentáris eszközöket (van programom, indulok a választáson, parlamenten belülre vagy kívülre kerülök, elfogadom az állami támogatásokat stb.) akkor nem bírálhatjuk hitelesen a jelenlegi alaprendszert.

Egy nem-demokráciában értelmetlen pártokról beszélni

Ésik viszontválaszában továbbra sem reagál Berg legfontosabb állítására, hogy nincs demokrácia, így részben elbeszélnek egymás mellett. Hiába definiálja, hogy milyennek kell lennie egy pártnak, és hogyan kell bizonyos rétegeket megszólítva karakteresen politizálnia, mert ez a jellemzés a liberális demokrácia idealisztikus működésére vonatkozik. (Ezen keretek között viszont jogos lenne a kritika.)

Ha igaz az, hogy nincs demokrácia, akkor a pártoknak nem a saját karakterre kellene hajtania, hanem azoknak a mindenki számára elfogadható alapfeltételeknek a megteremtésére, melyeken nyugodva a különböző pártok versenyezhetnének egymással a választók kegyeiért.

Ésik és Berg fontosnak tartják a provokatív eszközöket, és ennek ellenpontjaként mindketten a jelenlegi parlamenti viszonyokba való beilleszkedést tartják a megfelelő politizálási módnak, a különbség abban van közöttük, hogy Ésik a kettőt kiegyenlítetten képzeli, míg Berg időlegesen háttérbe szorítaná a hagyományosabb módszereket.

Ésiknek igaza van abban, hogy az utcai és a tárgyalásos oldal egyaránt fontos, de nincs igaza abban, hogy azon az alapon állítja szembe a két szükségességet, hogy az egyik a provokatív, a másik a demokráciákban megszokott működés, mert így mindkettő viszonyítás alapja a jól működő parlamentarizmus és pártrendszer. Az egyik provokálja azt, a másik megfelel neki.

Bergnek igaza van a helyzetértékelésben (nem-demokrácia) s hogy ebből fakadóan a hangsúlyt az underground cselekedetekre kell helyezni, de abban nincs igaza, hogy ezt a nonkonformitást nem terjeszti ki a jelenlegi formában működő kiüresedett parlamenti politizálásra, és hogy ez utóbbi jelentőségét kétségbe vonja: a parlamenti politizálást csal háttérbe szorítaná ahelyett, hogy a megfelelő módon viszonyulna hozzá.

Az összefogás nem feltétlenül rossz dolog, csak jól kell csinálni

ahhoz, hogy egyik vagy másik cselekvési szint szereplői ne hiteltelenedjenek el, az ellenzéki események ne fulladjanak a megszokott módon a semmibe. 

A „provokatív” eszközök az utcai szinten a decemberihez hasonlók: a polgári engedetlenség, a sztrájk, útlezárás, általában véve a békés ellenállás általános módszerei. Ahhoz, hogy ezek ne váljanak nevetségessé, szükséges feltétel, hogy alkalmazásukkal egyidejűleg az öltönyös szférában a következők történjenek:

1. Az ellenzék egységesen vonuljon ki a parlamentből, a létező pártok haladéktalanul oszlassák fel magukat és frakciókként tömörüljenek egy újonnan létrehozandó szervezetbe, mely delegáltak útján magába fogad civil csoportosulásokat is:

 A NER-el szembenálló csoportok és személyek hozzanak létre alternatív párhuzamos nyilvánosságot, s ezt intézményesítsék legalább heti rendszerességgel megtartott nyilvánosan ülésezéssel.

2. Az ideiglenes ellenzéki egység szükségességének alapja a létező demokráciadeficit, erre pedig a helyes válasz az ezt elvileg megszüntető, alaprendszerre vonatkozó törvénytervezetek (alkotmány, választási törvény, stb.) mielőbbi megalkotása, és a NER-el szemben állók részéről konszenzusos elfogadása. Meglétük

A jelenlegi alkotmány és választási törvény morálisan azért elfogadhatatlan, mert az alapokra vonatkozó szabályokat nem alkothatna az ország fele vagy harmada, nem alkotmányozhatna egyetlen párt!

Szokás gúnyolódni a mindeddig kudarcba fulladó „összefogósdi” kísérleteken, de nem szokás elválasztani az elvet a gyakorlati megvalósítás minőségétől és a megvalósítók személyétől.

Az irány lehet helyes úgy is, hogy a valóságos szereplők alkalmatlanok. Fontos lenne a reális helyzetértékeléshez igazodóan, a jelenlegi ellenzék személyeitől elvonatkoztatva, tőlük függetlenül is megállapítani a ellenzéki cselekvés helyes elveit és az ennek megfelelő eszközöket.

Beszállnál a vitába? Semmi akadálya, itt megteheted!