+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Berg Dániel
2019. január 29. kedd, 10:06
Majd akkor lehet öltönyben interpellálni és konferenciázni, ha visszaépítettük a demokrácia alappilléreit. Addig viszont konfrontálódni kell! Válasz Ésik Sándornak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ki számít politikusnak? A legegyszerűbb válasz, hogy a politikusok azok az emberek, akik egy politikai pártban szerepet vállalnak, képviselik a pártot és a szavazóit, és szavazatokért kampányolnak választásokon.

 

De pontosan mit csinál egy politikus, amikor dolgozik?

 

Határozati javaslatokat készít és terjeszt elő, sajtótájékoztatókat tart, esetleg politikai programot mutat be, vagy vitákon vesz részt? Ezek mind hozzátartoznak a politizálás klasszikus eszköztárához. Ugyanakkor ezek az eszközök az Orbán-rendszer kilencedik évében csekély hatással bírnak a mindennapokban.

 

A konfrontáció nem provokáció

 

Feltételezem, hogy ilyen és hasonló komoly foglalatosságokra gondol Ésik Sándor, amikor azt írja, hogy a Momentumnak „elő kell venni az öltönyös oldalát”, és párttá kell válnia, mivel a mindannyiunkban rejlő kispolgár pártokra akar szavazni, nem provokátorokra.

 

De polgárok csak a demokráciában léteznek, és az Orbán-rendszer nem demokrácia.

 

Vagyis pontosabban: már nem demokrácia, de még nem teljesen diktatúra. Az Orbán-rendszer ugyanis csak addig tűri a polgárságot, amíg az mindenben egyet talál érteni vele – még egy polgár számára vállalhatatlan ügyekben is. Ezért 2019 Magyarországán polgárnak lenni egyre inkább a politikából, közéletből való kivonulást jelenti – amivel pont a polgárság lényege szűnik meg.

 

Konfrontálódni kell a hatalommal, és le kell rántani a leplet a látszatdemokráciáról! A politikus dolga az, hogy képviseljen egy értékrendet, és mindent megtegyen, hogy érvényesítse a szavazói érdekeit az adott politikai helyzetben. Akkor is, ha éppenséggel nincs még parlamenti képviselője. Erre szolgálnak a szokványos politikai eszközök egy demokráciában.

 

Itt viszont nem sokat segít a sajtótájékoztató, a parlamenti határozat benyújtása, az interpelláció. Az Orbán-rendszerben ez szinte minden esetben érdektelen, vagy öncélú pótcselekvés.

 

Mi a komolytalanabb: bemenni a „közmédiába” és számonkérni a propagandistákat, vagy beadni a háromezredik határozati javaslatot, amit csuklóból elkaszál az állampárt?

 

Persze az a kérdés jogos, hogy mit várnak el manapság egy politikustól a szavazók.

 

Kik az ellenzéki szavazók?

 

A választók több, mint fele nem az Orbán-rendszerre szavazott áprilisban. Ezért ha csak a rendszerellenes szavazókra gondolunk, akkor egy elég sokszínű csoportról van szó. Mégis sok bennük a közös.

 

Ők a kizsákmányoltak, az ellehetetlenítettek, a kiábrándultak. Ők azok, akik minden nap bemennek gürcölni a multihoz, mert hó végén ki kell fizetni az albérletet, de látják, hogy az előrejutásuk garanciája nem a munka, hanem a lojalitás. Ők azok, akik dühösek, mert érzik, hogy minden nap egyre csak fogy körülöttük a levegő.

 

De ők azok is, akik jómódban élnek, akik jól jártak az egykulcsos adóval, akiknek nincsenek napi megélhetési gondjaik. Az Orbán-rendszer őket sem hagyja békén, bármennyire is távol próbálják élni az életüket a politikától. Már tudják ők is: hiába vonulnak ki a közéletből, mert felvásárolják az újságokat, amiket olvasnak, megszüntetik a kulturális tao-támogatást, lezüllesztik az iskolákat és kórházakat, és olyan gyűlöletet keltenek a propagandával, amelyhez muszáj viszonyulni.

 

Nem mi provokáljuk őket, hanem a rendszer, meg annak végtelen arroganciája és cinizmusa. Hangot akarnak adni az elégedetlenségüknek, és fricskát akarnak mutatni a hatalomnak, ami minden nap megalázza, lekezeli és hülyének nézi őket.

 

Elégedetlen tömegeket csak cselekvéssel és aktivizmussal lehet megmozgatni. 

 

Nem elég, hogy van ellenzék, ellenállni is kell! 

 

Sok jó példa van, amiből tudunk tanulni, a szerb OTPOR! munkásságától a színes forradalmakon át az arab tavaszig. Ezek a mozgalmak sokkal nagyobb hatalmú autokratákkal konfrontálódtak, mint Orbán Viktor. Kreativitásukkal és lendületükkel képesek voltak kitörni az ellenfeleik által lefektettet politikai keretek közül. Azt lehet vitatni, hogy végül mennyire voltak sikeresek, de képesek voltak megszólítani és mozgósítani nagy tömegeket.

 

A legfontosabb tanulságuk tehát az, hogy

 

az ellenállás nem maradhat meg pártpolitikai szinten, nem maradhat meg az „elit” szintjén, mert akkor kárhozatra van ítélve.

 

A politikusok dolga az Orbán-rendszerben az, hogy reményt adjanak a reményvesztetteknek, példát mutassanak az apátiában tengődőknek, és eszközt adjanak az ellenállók kezébe.

 

Mert ezt a rendszert csak a társadalom aktív részvételével lehet elsöpörni, és ehhez csökkenteni kell a távolságot a politikusok és az emberek között. Ez

 

úgy nem fog menni, ha tovább játsszuk a klasszikus politikust, és nem merünk kemény hangú közleményeknél határozottabb módon konfrontálódni a hatalommal.

 

Nem véletlen, hogy eddig az adventi tüntetések alatt voltak a legszimpatikusabbak a parlamenti pártok az embereknek: mert képesek voltak kilépni az orbáni látszatdemokrácia díszletei közül.

 

Ha februárban szépen csendben visszaülnek a T. Házba és folytatják a sajtópolitizálást, mintha mi sem történt volna, akkor semmit nem tanultak az egészből. Persze fontos, hogy legyen politikai vízió és jövőkép, de ezt nem csak tévéstúdiókban és sajtófalak előtt kell bemutatni, hanem az utcán, a tömegben.

 

Egész egyszerűen először vissza kell építeni a demokráciát és annak előfeltételeit.

 

S ha már visszaépítettük a demokrácia alappilléreit, akkor lehet majd öltönyben interpellálni és konferenciázni.

 

Mi parlamenten kívül mozgalomként, a konfrontációban hiszünk. Akinek ez nem szimpatikus, annak (és mindenki másnak is!) jó szívvel ajánlom a 364 oldalas szakpolitikai programunkat.

 

A szerző a Momentum elnökségi tagja, és Ésik Sándor Itt az ideje párttá válniuk a provokátoroknak című cikkére reagált. Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás