+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. január 29. kedd, 16:28
Aki nem gondolja úgy, hogy a jog az égből száll alá, de még azt se gondolja, hogy a jogot a jogászok tudhatják csak, az nem téved. Ha azonban ki is mondja, kapni fog érte, mint most az osztrák belügyminiszter.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Herbert Kickl szabadságpárti osztrák belügyminiszter száját egy hete elhagyta egy mondat, ami miatt azóta támadások kereszttüzében áll. A politikus azt mondta múlt kedden a közszolgálati ORF egyik műsorában, hogy

 

„a jognak kell követnie a politikát, nem a politikának a jogot“.

 

A kijelentés óriási felzúdulást váltott ki az osztrák közéletben. Az ellenzéki liberális NEOS Kickl távozását követelte, és kész bizalmatlansági indítványt is benyújtani a miniszter ellen. De éles hangnemben ítélte el a szabadságpárti politikust még egy minisztertársa is: a néppárti igazságügyminiszter, Josef Moser visszautasította Kickl nézetét.

 

Megszólalt több vezető alkotmányjogász is, akik persze érezték: egyrészről Kickl szavait politikailag kell értelmezni, és akként egyfajta támadást jelentenek a jogászság jogfelfogása ellen. Másrészről viszont ha jogelméletileg nézzük, akkor – amint például Bernd-Christian Funk professzor el is ismerte – Kicklnek akár igaza is lehet, elvégre

 

a jogot a modern államban és a modern jogfelfogás értelmében valóban a politika hozza.

 

Ezt a jogelméleti fel- és beismerést, amely persze csak a jogon és a jogászi kaszton kívül állók számára hathat az újdonság erejével, elnyomta a politikai csatazaj.

 

Erről Kickl is tehet, elvégre ő nem egy jogtudós (nem hogy jogászi, bármilyen más egyetemi diplomája sincs, igaz, mivel pár szemesztert hallgatott a filozófiai karon, ő számít az FPÖ eszének). Kickl a gondolatait, miszerint a politika megelőzi a jogot, nem egy jogtudományos konferencián adta elő, hanem az ORF egyik műsorában:

 

a menekültjoggal és az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel összefüggésben jelentette be ott a politika primátusát – ami úgy is érthető: szívesen szakítana az osztrák jog eddig vállalt nemzetközi (így akár menekültjogi) kötelezettségeivel.

 

E gondolatot lehet természetesen felháborítónak tartani. Igen ám, csak Kickl kritikusai elkövetnek egy ügyes trükköt: nem állnak le politikai vitába Kickllel, hanem úgy tesznek, mintha a jog tényleg a politika fölött, márpedig Kick véleményével szemben és az ő kritikus álláspontjuk mellett állna.

 

Ily módon azonnal pontot lehetne tenni a vita végére, és az egészet a jog és a jogtudomány objektív látszatával lehet bevonni.

 

Kickl kritikusai nem vallják be, hogy ők is politikai álláspontot képviselnek, hanem úgy tesznek, mintha Kickl alantas (politikai) véleményével szemben ők képviselnék a jog fennkölt és objektív igazságát.

 

Mi áll a jogalkotó és jogalkalmazó mögött?

 

Ez a felettébb problematikus álláspont elfedi és elhallgatja a valóságot, amit minden jogász tud: a jogot a politika alkotja.

 

A törvények, a rendeletek, a bírósági ítéletek, a végrehajtás megannyi aktusa, egészen bezárólag a rendőr felszólításáig – amely a kelseni joglépcsőelmélet értelmében ugyanúgy jog, mint az alkotmány – politikai, mert tartalmaz egy előre nem meghatározható momentumot. Ezt tölti ki a politikai akarat. Az alkotmány nem írja teljesen elő, mi lehet egy törvény tartalma – azt a törvényhozás, tehát egy politikai szerv politikai szempontok alapján (persze jogi formába öntötten) határozza meg.

 

De egy törvény se tudja teljesen előre lefedni, mi lesz egy konkrét ügyben a bíró ítélete vagy a végrehajtó szava – az szintén tartalmaz egy előre nem biztos és ennyiben politikai elemet.

 

A jog tehát a jog létrejöttének eljárási rendjét és a jogszabályok formáját meghatározza – de a tartalomról teljes egészében nem rendelkezhet. És ha a jog végső pontjáig jutunk, mindig be kell látni: igen, a jog előtt, mögött, felett a politika áll.

 

Ezt nem csupán egy szabadságpárti miniszter mondja, de a természetjog képviselői kivételével az egész pozitivista jogtudomány lényege erre épül.

 

Nem Herbert Kickl, hanem például a legnagyobb 20. századi európai jogász, Hans Kelsen írta már 1914-ben, hogy „a végső norma (...) kiválasztása nem jogi, hanem politikai kérdés, és ezért a jogi megismerés álláspontjáról mindig az önkényesség látszatával bír.“ Azaz a jogász legfeljebb a már fennálló jogrendszert írhatja le, azon belül mozog, de tudnia kell (ahogy Kelsen tudta is), hogy a jogrendszer létrejötte politikai aktus, így végső oka is a jogon kívül, a jogrendszeren kívül helyezkedik. Azaz a politikában.

 

E ponton amúgy az egymást emberileg is megvető Hans Kelsen és Carl Schmitt elméletei nagyon közel kerülnek egymáshoz: csak míg Kelsen csupán jelzi, hogy a jogászi látásmód nem képes érzékelni a jog felett álló politikát (de tudnia kell, hogy felette áll), addig Schmitt kimerészkedett a politikai döntések világába, és azt is megpróbálta leírni, megragadni. Mindketten azonban, noha egészen más jogelméleti talapzaton álltak, elismerték a politika jog előttiségét, azt, hogy a politika határozza meg a jog létrejöttét és tartalmát.

 

Az tehát, hogy például Ausztria ma egy demokratikus jogállam és köztársaság, amely elismeri az alkotmányos alapjogokat és a nemzetközi kötelezettségekből fakadó emberi jogokat, így például az Európai Emberi Jogi Egyezményt is, végső soron nem egy jogi felismerés, nem égi jel, nem egy fizikai szükségszerüség, hanem egy politikai akarat eredménye.

 

Kelsennek tehát igaza van – amiképpen Herbert Kicklnek is. Emberi jogi nyilatkozatunk, nemzetközi menekültjogi egyezményeink, nemzetközi szerződésekbe fektetett emberi jogaink sem azért vannak, mert e tartalmak eleve már a tartalmuk miatt kötelezőek lennének.

 

Az államok politikai okokból, politikai akarattal hozzák, majd elfogadják a nemzetközi jogi szabályokat. Ahogy az alkotmányokban foglalt alapjogok is azért érvényesek, mert alkotmányozás és/vagy törvényhozás útján – azaz politikai okokból, politikai cselekedetek révén – elfogadták, meghozták őket.

 

Kié a jog?

 

Az, hogy a jogászság a politika primátusát szereti elfedni, azzal függ össze, amiért a római jog kezdeti idejében a jogszolgáltatásra hivatott papság nem akarta kiadni a kezéből a jogi formulákat.

 

A jog uralása hatalmat jelent – mégpedig politikai hatalmat.

 

E politikai hatalmat pedig akként lehet legjobban elfedni, ha eleve tagadjuk politikai (azaz önkényes, szubjektív, változó és változtatható) jellegét, és úgy teszünk, mintha mindaz, amit a politikai akarat eldönt, valójában a jog egy és igaz válasza lenne.

 

Ez történt a magyar igazságtétel elkaszálásakor is, amikor az egyik politikai akarattal (az igazságtétellel) szemben a Sólyom László vezette alkotmánybíróság egy másik politikai akaratot (az igazságtétel ilyen-olyan, akár még méltányolható és jól érthető okokból történő elvetését) szegezte.

 

Ez nem lett volna még önmagában gond, ha közben az alkotmánybírák nem tesznek úgy, mintha az ő álláspontjuk nem ugyanúgy politikai lenne, mint a parlamenti többségé.

 

Ezzel szemben azonban a sólyomi alkotmánybíróság úgy tett, mintha a jogállam valamiféle tőle független és objektív szükségszerűségét ismerné csak fel, amikor elveti a Zétényi-Takács-törvényt. Mintha a jog nem politikai akarat lenne, hanem fizikai törvény, amit vagy felismer a buta politikus és a buta állampolgár, vagy az okos alkotmánybíró siet a segítségére.

 

Hogy azonban a jog mennyire nem fizikai törvény, amelyet akaratunkat megkötve kell felismerni, bizonyítja, hogy miközben a sólyomi alkotmánybíróság a jogállamiság „gravitációs törvényéből“ vezette le, miért nem akarhat a politika, amely ugyebár a jognak alárendelt, igazságtételt, a cseh alkotmánybíróság rá pár hónapra ugyanazon jogállamiságból következtetett egészen más eredményre.

 

Merjünk akarni!

 

Mindez nem meglepő, a jog ugyanis nem egy fizikai törvény, aminek egyetlen jelentése és eredménye van, és ezt egyedül pár kiválasztott alkotmánybíró lenne képes felismerni. A jog jelentését először is maga a politikai akarat adja: ő hozza az alkotmányt, a törvényt. Másrészről a jog jelentését azon közege hordozza, amelyben él, hat.

 

Hogy miért nem szereti számos jogász ezt bevallani, holott még érettségizett emberek, mint Herbert Kickl is képesek ezt belátni?

 

Egyrészt a jog uralásából fakadó politikai hatalom miatt. Másrészt viszont – és ez egy amúgy nagyon is méltányolható indok – a jogászság attól tart, hogy a politika primátusának elismerése a jogot lerombolja, a jog jelentetette biztonságot és védelmet felszámolja, mert kiszolgáltatja a jogéletet a politikai önkénynek.

 

Ennek veszélye reális, és még csak nem is kell visszamenni a harmincas évekig példákat keresve arra, mit jelent az, ha például egy legfőbb ügyész kizárólag a politikai akaratnak rendeli alá magát.

 

Azonban naiv dolog azt gondolni, hogy a jog tényleg a politika felett állva tudja az ilyen veszélyeket megelőzni, felszámolni. Vagy netán azt látjuk jelenleg, hogy a jog a politika felett lenne ma is? Nem. A politika primátusának beismerése ugyan kissé illúzióromboló, de látni kell:

 

egy olyan jogállam, ahol a bűncselekményeket nem politikai megrendelésre üldözik (vagy nem üldözik), és ahol a menekültek jogait se vonják kétségbe, szintúgy egy politikai akarat eredményeként tud csak megszületni, érvényesülni.

 

Nem azzal kell tehát vitatkozni, hogy Herbert Kickl a politikát a jog elé helyezi – mert az tényleg előtte van. Hanem akinek nem tetszik Kickl (vagy akár a hasonló politikai alapokon álló, jogelméletileg eleve okosabb Orbán Viktor) politikája, annak politikai eszközökkel kell tennie azért, hogy ne Kickl (Orbán, stb.) politikai felfogása határozza meg a jogot.

 

De hogy a jogot mindig egy politikai felfogás fogja meghatározni, azt kár tagadni. Közös felelősségünk, hogy milyen politika primátusa alatt áll jogunk.

 

Nem hihetjük azt, mert éppen az lenne életveszélyes és botor, hogy a jog mindig és önmagától a politika felett áll, és mindig és önmagától megvéd bennünket a rossz politikától.

 

A morálisan, vagy más okból rossz politikával szemben nem a jog feltételezett elsőbbségét kell szegezni – hanem egy morálisan vagy más okból jó (jobb) politika erejét.

 

Olvass még több cikket Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Zágrábban az antifasizmus napján ismét fellángolt a vita, hogy nevezzék-e vissza a Nemzeti Színház előtti teret Titóra. De nem fogják.

A logójukat adják-e csak, vagy aktivistákat is? Körbekérdeztük az ellenzéki összefogás pártjait.

Az Apple Daily volt a legnagyobb és a legtovább fennálló hongkongi print bulvárnapilapot és online hírportált is üzemeltető médium, ami a kínai rezsimnek nem kellemes dolgokról is beszámolt.

A koronavírus-járvány miatt egy évvel elcsúsztatott olimpiát anno még úgy reklámozták, hogy az a világjárvány feletti győzelem bizonyítéka lesz.

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

1941. június 22-én éjjel negyed négykor kezdetét vette a Barbarossa-hadművelet, melynek célja a Szovjetunió lerohanása és térdre kényszerítése volt.

Věra Jourová szerint például ha valakinek baja van a szivárványszínnel, az róla mond el sokat, a bajor Markus Söder szerint meg ez a büszke útja annak, hogy a társadalom szabadságáért szóljunk fel.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás