+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. január 26. szombat, 15:40
Budapesten forradalom van, és ha ez még nem lenne elég, egy sorozatgyilkos is elkezd vadászni. Furcsa irodalmi négykezesre vállalkozott Magyarország legjobb krimiírója és a slam poetrys közegből ismert író/költő Kemény Zsófi. De sikerült?

Ha 2014 elején választanom kellett volna, hogy mire látok a legkisebb esélyt a következő öt évben azok közül, hogy

 

+ Donald Trump lesz Amerika elnöke;

 

+ újra divat lesz rollerrel járni;

 

+ Orbán Viktor még egy-két kétharmadot szerez;

 

+ Magyarország legjobb krimiírója, Kondor Vilmos közös regényt írt a hazai slam poetry egyik ismert alakjával, Kemény Zsófival,

 

akkor valószínűleg a negyedik opciót választottam volna.

 

Ilyen furcsa párosítások inkább a popzenében szoktak előfordulni, az irodalomban kevésbé.

 

A titokzatos Kondor Vilmos 2008-ban tűnt fel a színen a harmincas évek Magyarországán játszódó hard-boiled krimijével, a Budapest Noirral, amelyben egy Amerikát megjárt magyar újságíró göngyölített fel egy gyilkosságot. A regényt aztán négy folytatás, egy előzmény és több novella egészítette ki egy olyan történetfolyammá, ami Gordon nyomozásain keresztül mutatta be Magyarországot 1930 és 1956 között.

 

Kemény Zsófi mindeközben a tízes évek első felében, a slam poetry felfutásakor lett ismert, majd egy verseskötete és egy fiataloknak szóló regénye jelent meg, mindemellett pedig raplemezt is adott ki Piaci rés címmel Sophie Hard néven.

 

A közös pontot nem az itt felsorolt alkotásokban kell keresni (bár minden pénzt megadnék egy Sophie Hard feat. Will Condor dalért), hanem ott, hogy az Agave Könyvektől a Librihez igazoló Kondor írt egy napjainkban játszódó krimit (A bűntől keletre, 2015.); Kemény Zsófi pedig írt egy szintén napjainkban játszódó regényt, amiben kitör a forradalom Budapesten (Rabok tovább, 2017.), ami szintén a Libri-csoportnál, a Jelenkor kiadónál jelent meg.

 

KEMÉNY ZSÓFI ÉS KONDOR VILMOS (FOTÓ: MÁTÉ PÉTER / LIBRI)

 

Kondor itthon egyedülálló krimijei eddigre már nem csak népszerűek voltak, de a magyar irodalmi nyilvánosság is elkezdte kiemelni a ponyvastátuszból (érdemes elolvasni Bárány Tibor írását, amelyben a lektűr fogalmának átértelmezése kapcsán éppen Kondorral példálózik).

 

Kemény Zsófi pedig alapvetően is ezekben a körökben mozgott,

 

a rendkívül megosztó Rabok tovább körül legalábbis „komoly” helyeken folyt vita,

 

hogy példát is mondjunk: a Prae, a Kortárs Online, a Magyar Narancs, a 24.hu és az ÉS hasábjain.

 

Ebbe a beszélgetésbe szállt be egészen váratlanul Kondor Vilmos is, aki a Könyvesblogon védte meg Kemény Zsófi regényét. Vagy ennek nyomán, vagy másért – itt mesélnek róla bővebben –, de úgy alakult, hogy a két szerző egymásra talált, és úgy döntött: négykezes folytatást írnak a regényeikhez.

 

És ezt így hogy?

 

A fentiekből következik, hogy ahhoz, hogy a 2018 őszén megjelent Értetek teszem című regényt értékeljük, nem árt röviden összefoglalni, hogy mi történt a két előzményregényben, bár a történet simán olvasható azok ismerete nélkül is.

 

A bűntől keletre alapvetése, hogy valaki megöli a magyar miniszterelnököt. Ferenczy Tibor rendőr százados kezd nyomozni az ügyben, amit hamar magára vállal egy szélsőjobboldali terrorszervezet, de az alkoholista és gyógyszerfüggő nyomozónak bűzlik a dolog, ezért elkezd mélyebbre ásni, és rájön, hogy egy sokkal durvább történet húzódik meg a háttérben. Itt írtam a regényről bővebben.

 

Mindeközben a Rabok tovább című regényben Bora, az átlagos, nem túl magabiztos, körúton belüli bölcsészlány tulajdonképpen teljesen véletlenül egy Budapesten random módon kirobbanó forradalom és népfelkelés közepén találja magát, és próbálja megtalálni a szerelmet a tipikusan Y-generációs, tehát sehová sem tartó forradalom egyik vezetőjével, Giovannival, a rapperrel.

 

A két regény világának elegyítését úgy oldotta meg a szerzőpáros, hogy a cselekményt a Kemény Zsófi által felvázolt forradalom idejére helyezték, amely alatt egy politikailag motivált sorozatgyilkos kezdi szedni áldozatait.

 

Ügyében az eléggé szegényes létszámú rendőrség egyik utolsó talpon lévő nyomozója, Ferenczy, illetve a mellérendelt fiatal rendőrtanonc, Lengyel Réka őrmester kezd nyomozni.

 

Tét nélküli nyomozás az értelem nélküli forradalomban

 

A Rabok továbban az elfojtott elégedetlenség egy olyan adó nyomán robban felkeléssé, amelyet azoknak kell fizetni, akik külföldre költöznek. Az ez ellen tiltakozó flashmobot veri le éleslőszerrel a rendőrség, azt ezt követően kibontakozó felkelés pedig szándékoltan felelőtlen hülyegyerekek céltalan randalírozásának van lefestve, amelyhez valamiért a rendőrök jó része is csatlakozik, és amit valamiért meg sem próbál leverni a hadsereg.

 

A probléma ott kezdődik, hogy a Kemény Zsófi által felvázolt forradalomnak tulajdonképpen semmi értelme, még pontosabban: a Rabok tovább Y-generációs népfelkelése leginkább csak egy izgalmasnak szánt háttér volt egy szerelmi történethez.

 

Ami nem lenne baj, ha nem jönne a tapasztalt róka, Kondor Vilmos, aki tudja, hogy egy politikai töltetű krimihez vagy thrillerhez azért nem árt alaposabban felvázolni a kontúrokat.

 

Ráadásul Kondor írt már olyan, egészen hiteles könyveket, amelyek a Tanácsköztársaság, Budapest ostroma vagy éppen 1956 eseményei alatt játszódnak, szóval van fogalma arról, hogy milyen, ha Budapesten káosz van. A közös regény tehát megpróbálja valószerűbbé tenni ezt a furcsa forradalmat, de úgy, hogy közben azért a Ferenczyn keresztül megszólaló idős, tapasztalt hang megállapíthassa, hogy a mai generáció eléggé el van veszve ebben az összekuszálódott világban – ami, mint már említettem, végső soron hangsúlyos elem Kemény Zsófi regényében is.

 

Mindemellé pedig sikerül egy olyan sorozatgyilkost megtenni főgonosznak, akivel nem csak a fél ország ért egyet, de a regény egyes protagonistái is gyakran megjegyzik, hogy hát na, szóval azért csak igaza van.

 

Az egyetlen ok, amiért mégis el akarják kapni, az az, hogy a nyomozók még akkor is nyomozók, ha a világ kifordult a négy sarkából, és nekik ez a dolguk. Valahol a metafizikai szinten erről szól a krimi műfaja: a világ rendezettsége megbomlik, a nyomozó dolga pedig az, hogy újra megteremtse a harmóniát.

 

A gondot az jelenti, hogy a Kemény-Kondor-féle szettingben

 

a világ rendezettségét nem a sorozatgyilkos bontja meg, tevékenysége nem teszi a helyezetet annyival durvábbá, hogy esetleges elkapása helyreállítsa a harmóniát.

 

Ezt érezték a szerzők is, ezért a regény felénél igyekeznek emelni a téteket azzal, hogy a gyilkos elkapását országos jelentőségű, a forradalom szempontjából döntő üggyé próbálják tenni, ez a vonal azonban végső soron egyáltalán nincs jól kifejtve vagy elmagyarázva, ezért aztán elég hiteltelen marad.

 

Ahogy az marad a gyilkos személye is, aki akkora ördögi gonosztevőnek van lefestve, ahogy az már csak szokás a sorozatgyilkosoknál, de aztán mikor kiderül, hogy ki ő, csak azt tudjuk kérdezni: oké, oké, de mégis hogy csinálta ezt az egészet?

 

Az alkoholista nyomozó és az integetőháj

 

Végül ott maradunk a funkció nélküli alkoholizmusa és gyógyszerfüggése nyomán egyre kevésbé szimpatikus Ferenczyvel és fiatal társával, akik között nem hogy „nem működik a kémia”, hanem egész konkrétan nincs semmiféle valódi dinamika, és akik egyre bugyutább módszerekkel próbálják elkapni a gyilkost, akit valójában mindenki támogat. Úgy röpködnek a macsónak vagy menőnek szánt beszólások és one-linerek, mint a regény Budapestjén a Gripenek, de valamiért nem igazán működnek: talán azért, mert normális párbeszédek nincsenek is, csak ilyen verbális szurkálódások.

 

Közben teljesen random módon folynak tovább a forradalom eseményei Budapesten, a város pedig egyáltalán nem olyan élő és lélegző szereplő ebben a regényben, mint ahogy azt Kondortól megszokhattuk.

 

Szintén hiányoznak azok az igazán emlékezetes mellékszereplők, akiknek lefestésében szintén jeleskedni szokott a szerző. Ferenczy utált parancsnoka a regény felénél szó nélkül eltűnik, fő ellenlábasa pedig a forradalom egyik vezetője, akiről gyakorlatilag semmit sem tudunk meg azon kívül, hogy kövér (mint megtudjuk többször is: integetőhája van), és valamiért azt hiszi magáról, hogy frappánsak a beszólásai.

 

És miért csak Kondorról beszélek már két bekezdés óta? Hát azért, mert Kemény Zsófi hozzájárulását nehezen találom a szöveg szintjén.

 

Az a „saját hang”, amit Kondor annyira méltatott Kemény regényével kapcsolatban és ami annyira kiakasztotta a kritikusok egy részét (hozzáteszem: engem sem nyert meg), nyomokban is csak alig-alig fedezhető fel ebben a könyvben.

 

Pedig két markánsan eltérő hangon megszólaló szerzőről beszélünk, akik közül az egyik látszólag eluralkodott a szövegen, ráadásul néhány remek felvillanástól eltekintve nem is volt a legjobb formájában – az a Kondor-rajongó tehát, aki attól tartana, hogy Kemény Zsófinak köszönhetően tele van a regény elmés slam poetry-s szöveglelelményekkel, az nyugodtan forgathatja a könyvet, mert nem sok ilyen van benne.

 

És hát az a helyzet, hogy sok más sincs ebben a regényben. Bár az események pörögnek, de azért nincsenek óriási izgalmak.

 

Bár Budapesten forradalom van, nem tudjuk meg, ki mit akar, és miért. Bár egy sorozatgyilkos gyilkol, majdnem mindenki támogatja: erkölcsi tanulság nincs.

 

Nagy kár, mert Kondor Vilmos regénye simán folytatásért kiáltott, Kemény Zsófié viszont nem: én kicsit szomorú vagyok, hogy Ferenczy nyomozó története végül ebben a formában kapott folytatást.

 

Az Értetek teszem alapján nem a furcsa csillagzat alatt született irodalmi párosításoké a jövő. Pedig a lehetőségek sora végtelen; mégis, talán jobban járunk, ha fiókban marad Gerlóczy Márton közös regénye Frei Tamással, Vavyen Fable közös opusza Nádas Péterrel vagy Krusovszky Dénes négykezese Fejős Évával.

 

Könyves Kálmán többi élménybeszámolóját, havi könyvajánlóját itt lelitek.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pollreisz Balázs postaládájába valószínűleg Borkai Zsolt legnagyobb rajongója dobott be egy irodalmi igényű fenyegető levelet, ami miatt a politikus a rendőrséghez is fordult azóta.

És miért várja ezt hatalmas tömeg a bastogne-i városháza előtt a hidegben? A furcsa népszokásnak a második világháborúhoz van köze.

Rod Stewart nagyon örül Boris Johnson győzelmének, a korábban őt istenként tisztelő Celtic drukkereinek egy része viszont jelezte, hogy a továbbiakban nem szívesen látott vendég náluk.

Türkmenisztán elnöke megunta, hogy a közvetlen beosztottjai bevallottan korrumpálódtak, ezért mostantól ő maga sem kegyelmezhet meg senkinek, akikhez elér a botrány.

Miért van műanyagból a volt főpolgármester karácsonyfája? Tarlós István az Azonnali karácsonyi körkérdésében!

A pártelnök azért lemondásával megvárja, amíg a katasztrofális választási eredménnyel záró Labour rendezi sorait.

A hét kérdése

Végre kilépnek a britek? Vagy folytatódik a komédia? Esetleg az egész brexit csak egy kitűnő médiahekk volt arra, hogy végre figyeljen a britekre valaki? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Végre megtelik élettel az egyik legszebb budapesti vásárcsarnok. December 14.

Magyar topédesek december 20-án, Budakeszi, Kálvária Pince.

Nem csak szurkolóknak. Budapesten, az Ellátóházban, december 21-én.

Ez ilyen zene lesz. Pécsen, a Szabadkikötőben. December 29.

Az év egyik legjobb évnyitó bulija: Pécs komplett belvárosában koncertek délelőtt 10-től éjfélig. Január 4.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás