Orbán behúzta a féket. De miért?

Jó hír: Orbán Viktor kormányoz. Egy gondos háziasszony áll előttünk, aki hallotta a hírekben, hogy jön a havas-ónos esős vihar. Ez azért jó hír, mert valami hasonló felé haladunk, mint 2007 környékén. A világgazdaságban és a világpolitikában változások jönnek, olyanok, amelyek a mostani aranykort alapjaiban változtathatják meg.

Kezdjük a jó hírrel. Orbán Viktor kormányoz.

Volt már ebben részünk bő tíz évvel ezelőtt. Akkor azonban az MSZP-SZDSZ egységes baloldal utolsó napjait éltük. Az oszmán hadak már az Hagia Sophia falait lőtték, a megfelelő palotákban még gyorsan le akartak tudni pár orgiát, olyan felállásokban, amelyeket még pont nem volt idő nyolc év alatt kipróbálni.

Az a vereség nemcsak a baloldal megérdemelt vereségét jelentette, hanem sajnos azt is, hogy noha szakemberben akkor sem volt hiány, nem volt olyan politikai erő, amely képes lett volna meghozni bizonyos döntéseket. Az egész üzleti világ (én a 2007-2008-as tanévet egy amerikai business schoolban töltöttem) arról beszélt, hogy soft landing, hard landing vagy crash landing lesz. Végül utóbbi jött össze. (A tíz évvel ezelőtti válságról Panamajack barátom írt sorozatot, érdemes a mostani előtanulmányaként is elolvasni. Első rész, második rész, harmadik rész.)

Nem lehet ezt nyilván teljes mértékben Gyurcsány és bandája számlájára írni, mert a vele együtt feltűnt és a vele kb. egykorú vezetőgarnitúrából is sokaknak tört derékba a karrierje. Franciaországban Sarkozy nem tudott újrázni, Blair lemondását követően a Gordon Brown-kabinet sem tudott választást nyerni 2010-ben.

Mindennek ellenére akkoriban nagyon feltűnő volt, és sokan most is élénken emlékszünk arra a tehetetlenségre, bénultságra, amely az akkori magyar kormányt jellemezte. Állt minden, mert egy bizonyos szint fölött minden kérdés öncélú maszopos-szadeszes intrikák áldozatává vált. Na, most ez nincs. Látják, hogy jön a baj és intézkednek.

De mit intézkednek?

Szó volt például a teljesen értelmetlen (piacképtelen és érdemi ipari képességnövekedést sem hozó) IC+ kocsi projektről. Öt-hat évvel ezelőtt a kutyát nem zavarta volna, ha még 5-10 milliárdocskát bele kell tenni, most néhány példány megépítése után lefújták. Áll a debreceni nagyállomás, a székesfehérvári megyei kórház ügye. Ezek nagy és szükséges, ám végeredményben, legalábbis rövid távon, nélkülözhető projektek. A BKV vett 21 új trolit, ám arról nem szólnak a hírek, hogy az opció 72 darabra szólt, csak részben hívták le. A TAO-pénzek körüli tobzódást megnyesték, a színház- és koncert TAO körüli gátlástalan lopásokat le fogják zárni (kellemes mellékhatása a Fidesz szempontjából, hogy ezzel a pesti értelmiség kedvelt szórakozásának is rendesen alátesz).

A lakáshiteleket a bankok elkezdték szép csendben hűteni. Az elmúlt években nem volt ritka a lakás értékének 60-70 százalékát elérő hitel sem, ez most már a legtöbb esetben legfeljebb 50 százalék. Vagyis a bankok elkezdték beárazni az ingatlanok értékének esését, és nem akarják a valószínűleg így is szépen meghízott ingataghitel-állományukat tovább hizlalni. Ennek alighanem a józan ész diktálta bankszövetségi megállapodásokon túl az is az oka, hogy az MNB erre – a kezében levő szabályozó eszközök használatának kilátásba helyezésével – megkérte őket.

Az önkormányzati beruházásokat nagyon alacsony (700 millió forint/2 millió euró) vonal fölött központi kontroll alá vonták. Legalábbis egy időre vége a Voldemortok jó világának, nem engedik őket közel a nagy bulikhoz, az üzenet világos: tessék berendezkedni a kisebb üzletekre. Ösztönzik a háztartásokat a megtakarításra, a – nagyrészt importból származó – fogyasztás mérséklésére. Ez jót tesz az inflációnak, mellékhatása a gazdaság lassulása, melyet – egyelőre és a makroszámok szintjén – ellensúlyoznak az új német befektetések (pl. Debrecen, BMW). A megtakarítási formák közül kivették a lakástakarékot, mert az építőipar egyébként is lassulni fog, és kell a pénz a lakosság által tartott államkötvényekbe.

A költségvetési hiányt szigorúan meg akarják fogni, le akarják vinni az államadósságot 60 százalék környékére, és a finanszírozásában jóval nagyobb szeletet szánnak a lakosságnak a külföldi vásárlók rovására. Ezek a fiskális eszközök.

A kisvárost, amiben lakik, el fogja zárni a hó, a jég miatt le fog szakadni a vasút villanydrótja. Ezért nem süti meg a tortát a vasárnapi ebédhez, mert az a hatvan deka liszt még pont jó lesz pogácsának kedden. Fejben szépen összerakja, hogy mi az, amit most még meg tud főzni, eláll, hidegen is megehető. A férjével megbeszéli, hogy ne vegyenek most marhahúst, hanem inkább ugyanannyi pénzből kétszer annyi disznóhúst, mert ki tudja, mikor jön legközelebb. Akartak venni valami finomságot is, azt nem vesznek, mert úgy számolnak, hogy ebben a hónapban másfélszer annyi lesz a gázszámla.

Ez eddig a fiskális politika

 A kockázatos monetáris lépésekkel még várnak, de szépen lassan azért elkezdték hozzászoktatni az elemzőket a kamatemelés gondolatához, tudatos szivárogtatások vannak, Nagy Márton MNB-alelnök „tanulmányai” a közismert fantaszta Matolcsy mellett a „figyelünk és tudjuk ám a hagyományos közgázt is, nyugalom” kommunikáció eszközei.

A kamatpolitika átalakításának pontos részleteit még az MNB-ben sem tudják, várják, hogy pontosan mire lesz szükség, mert nagy talány, hogy mi lesz az inflációval. (Egyébként az MNB politikai okokból helyén hagyott főelnöke és „talking sense” alelnöke felállás régi szép hagyományunk. Fekete János a közgazdászok mennyországában /vagy poklában, ízlés szerint/ most iszik egy Unicumot Milton Friedmannel, miközben nézik a műsort, hogy hát, Miltonkám, azért nálunk van, ami sose változik...)

Ezek egyébként is céljukat nagyrészt elérték, dobható lapok (pl. Stop-Soros törvénycsomag, többen már nem fogják gyűlölni a civil szervezeteket a mostaninál). Azt tehát jó látni, hogy valaki Orbán Viktor környezetében látja és érti a jeleket, és ezekre reagálva egységes, központi elhatározáson alapuló politikai reakció van. Nyilván, egy újabb Bajnai-kormány (nyilván nem Bajnaival, hanem másik válságmenedzserrel az élen) Orbánnak a politikai halált jelentené.

De teljesen mindegy, hogy Orbán miért csinálja, lényeg, hogy csinálja. Nyilván ezt az átlag választói előtt nem ismerheti be, ott nyomni kell az emelkedő fejadagokról, pénzben úszó nyugdíjasokról szóló meséket. A kérdés az, hogy miért csinálja, és hogy mire lesz ez elég. Erről majd a következő részben.

Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent!