Hadházyéknak és a Momentumnak is figyelni kéne rá, hogy belül mindannyian munkába igyekvő unalmas kispolgárok vagyunk, akik pártokra fognak szavazni. Inkább egy rossz pártra, mint egy provokátorra.
Régi bölcsesség, hogy disznóval nem kezdünk iszapbirkózásba, két okból. Az egyik, hogy nem biztos, hogy nyerünk, a másik, hogy a disznó biztosan élvezni fogja. Ez olyan bölcsesség, amelyet Hadházy Ákosnak és a Momentumnak is meg kell fontolnia.
A marketingben ismert jelenség a retrománia. A régi szép idők hagyományos termékeinek felidézése. Ennek vannak egészen giccses változatai, mint amikor a műnagyapával etetik a műcsipszet („há’ a régi jó dógokbó’ nem maradt semmi”), meg értelmesebbek, például amikor a Kawasaki csomagol be egy modern motort retró dizájnba egy tankfestés meg hurkásra varrt ülés segítségével.
Ez a jelenség az egyik magyarázata annak, hogy miért szavaznak még emberek az MSZP-re és a DK-ra. Megszokták, hogy van ilyen párt. Jó vagy rossz párt, az most mindegy, ez a két brand elég jól szerepelne a „mondjon három pártnevet” típusú kérdésre adott válaszokban. Ennek a pártnak van elnöke meg elnöksége, meg ilyenek. Képviselője a parlamentben.
Walks like a duck, talks like a duck, then it’s a duck. Párt. Szavazunk rá... mert izé... máskor is szavaztunk már rá, mert ez egy... párt. Na. Értik.
Azt ugyan nem tudom pontosan, hogy Hadházy most épp milyen párt, vagy egyáltalán párt akar-e ő lenni, vagy személyes brandépítésben utazik, a Momentumról meg tudjuk, hogy az egy párt, be van jegyezve, van neki elnöke, elnöksége... Képviselője, az nincs.
Ezek a politikai szereplők
most vannak abban a fázisban, hogy elfoglalják a választók fejében a „párt” helyet. Jó párt vagy rossz párt, de párt.
Lehet az utáljuk-párt is, sőt akár kurvaanyád-párt is, de a következő lépcső számukra az elismert politikai aktor-cím megszerzése.
Ezt – nagyon helyesen és természetesen – provokatív akciókkal érik el. Hadházy kidobatja magát tévéből, a Momentum összefestékezi az ügyészség szennyesével a Markó utcát, eljárkál trollkodni különböző fideszes politikusok fórumaira. Ezek szükséges és fontos dolgok.
Az ország egy elég nagy része olyan, hogy titokban drukkol mindennek és mindenkinek, aki a geciket idegesíti. A tegnapi havazásban lehetett ezt látni: az O1G feliratok hóba irkálása engem kicsit a nagynénéimre emlékeztet, akik köztiszteletben álló hölgyek a maguk közösségében, ehhez képest kislányosan vihogva cigiztek az egyik unokatestvérem lagziján az étterem mögött. Ezt mindketten tagadnák, dehát istenem, lagzi volt.
De, amikor nem esik a hó és nem írunk O1G feliratokat a kocsik szélvédőire, akkor mi is polgári konvenciókhoz ragaszkodó, a munkánkat, társadalmi megítélésünket féltő, unalmas kispolgárok vagyunk. És erre nem árt figyelnie a politika centrumába igyekvőknek.
Amikor ugyanis a Habony-labor legújabb biodizájnját, a Világról Véleményt Alkotó Futballhuligánt küldik a trollkodó Momentumosok leszerelésére, nem árt figyelni. Ez ugyanis annak az eszköze, hogy elkülönítik magukat a „komolytalan gyermekektől”, akik maszkot felvenni, füstbombázni meg ilyeneket tudnak, komoly ember nem foglalkozik velük.
Kedves választópolgárok, hát van olyan, persze, hogy van. Mi már csak tudjuk. Ja, hát mi is cigiztünk a gyerekünk lagziján hátul a kukáknál. (Kacsint.) De hát azért mi mégiscsak...
Mi mégiscsak nem vegyülünk EZEKKEL. Ezek nem pártok. Mi párt vagyunk, a (veszélytelen) MSZP és DK, az párt, ezek nem pártok.
Persze, felmerül a kérdés, hogy ki az a közönség, akinek a Momentumot, vagy akár a Hadházy-LMP-t pártnak kell tartania? Nyilván a Fidesz-fórumon csápoló nyugdíjasok elengedhetőek, de ki az, aki nem elengedhető? És az ő elméjében hogy jelenik meg egy tipikus politikus? Mihez ért? Hogyan beszél? Mit csinál? Jár például lakossági fórumra? Szokta ovisok buksiját simogatni, vagy ettől kifejezetten hányingere van?
Fontos, hogy ezeket végiggondolják ezek a szereplők, mert most abba az irányba mennek, hogy viszi őket a spontaneitás és a lendület. Nagyokat mondanak, provokálnak.
Viszont jusson eszünkbe Dali, Picasso és Kurtág György. Dali és Picasso kifogástalan akadémia stílusban is tudott festeni, Kurtág pedig, amikor épp nem a határokat feszegeti, meg tudja mutatni, hogy mélyen érti Bach zenéjét.
A provokációkkal előbb-utóbb az ember a kimosakodott fociultra szintjén fog ragadni. Nyilván ez olyan fázis, amelyen át kell esni. De aki tovább akar menni, annak elő kell vennie az öltönyös oldalát,
és patikamérlegen kiegyensúlyozni a kettőt. A választásokon ugyanis pártokra szavaznak az emberek. És hamarabb szavaznak egy rossz pártra, mint provokátorokra, akik nem is pártok.
Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
