Boldog 300. születésnapot, Európa második leggazdagabb országa!

A kis Liechtenstein három évszázaddal ezelőtt jött létre. A kis alpesi hercegség ma is megbújik Svájc és Ausztria között, pedig nagyon sok mindenről ismert: Habsburg-rokon uralkodóháztól bankokon és pénzmosáson át a hegyekig. Isten éltesse Liechtensteint!

1719. január 23-án, azaz 300 évvel ezelőtt e napon egyesítette Anton Florian herceg a schellenbergi uradalmakat a vaduzi grófsággal – és ezzel megszületett Európa egyik legkisebb országa, a liechtensteini hercegség.

Az állam ügyesen bújt meg a német, a svájci és a bécsi érdekek mögött: 1918-ig főleg Bécshez húzott, 1852-ben Liechtenstein vámunióba került az osztrák állammal, az uralkodócsalád pedig eleve rokonságban is áll a Habsburgokkal, ma is nagy palotájuk van Bécsben, közvetlenül a Hofburg mellett. Azonban a kis ország végig meg tudta őrizni a függetlenségét.

1918 után az új igazodási pont már Svájc lett: ma is közös vám- és valutauniót alkot a kis ország a svájciakkal. De a bankjai a svájciaknál is titokzatosabbak, főleg a hercegi tulajdonban álló, amely hosszú ideig bármiféle illegális szerzett vagyon számára a legideálisabb fekete lyuk volt: a liechtensteini hercegi bank (LGT) még annyit se kérdezett az ügyfeleitől, mint a szintén nem túl kiváncsiskodó svájciak.

Innen nézve Svájc is szegény

2008-ban azonban a német titkosszolgálatok a bank egyik korábbi munkatársától, akinek eleve elég színes élete volt (ingatlan- és biztosítási csalásokon, majd óvodai bohóckádáson át vezetett az útja a hercegi bank informatikusi állásáig), megszerzett egy titkos CD-t, aminek a liechtensteini bankokban tárolt pénzek valódi tulajdonosait tárolta. Liechtenstein először tagadott,

– de végül az alig harmincnyolc ezres ország megtört, és sok mindenben együttműködni kényszerült Berlinnel. A vaduzi bankok azóta már nem a teljes homályban dolgoznak. Helyüket és feladatukat a liechtensteini alapítványi forma vette át, amely egyrészről hallgat a tényleges tulajdonosról, de közben – ellentétben az alapítványi forma másutt ismert lényegével – haszonszerzésre, azaz befektetési célra szolgál.

Liechtensteinnek azonban meghozták a bankok a jólétet. A második világháborúig még inkább szegényes paraszti világ mára Európa második leggazdagabb országa.

Olyannyira sokan ingáznak át a kis országba, hogy ma az országban több munkahely van, mint ahány lakosa.

Az átlag liechtensteini egy évben több mint nyolcvanezer eurót keres – csak Monaco, egy másik kis monarchia, tud ennél többet nyújtani, ott az átlagkereset 120 ezer euró körül van. (Itt olvasható egy részletes elemzés a liechtensteini fizetésekről.)

Liechtenstein gazdagságát azonban nem csak a bankok és a kétes alapítványok adják: ma már a liechtensteini gazdaság huszonhárom százaléka épül csak a pénzügyi szektorra, negyvenhárom százalékot továbbra a feldolgozóipar adja.

Mindent a hercegért

Sőt, a cég ismert piros színe az ország történelmébe is betekintést nyújt. A paraszti társadalom ugyanis a 20. században két nagy pártra szakadt: a „vörösök” voltak a szegényebbek, akik kicsit kritikusabbak voltak a hercegi uralommal szemben, és szimpatizáltak Adolf Hitlerrel. Velük szemben álltak a „feketék”, akik az oltár és a trón szövetségének voltak hívei, gyűlölték a nácikat, és több zsidót is befogadtak menekültként.

A két tábor adja ma is a két legfontosabb liechtensteini párt – a „vörös” Hazafias Unió (VU) és a „fekete” Haladó Polgári Párt (FBP) – és a két helyi napilap – a „vörös” Vaterland és a „fekete” Volksblatt – alapját. Persze a régi ellentétek ma már csak szimbolikusak, a hercegi hatalmat senki sem kérdőjelezi meg.

Ennek az is oka, hogy a herceg keményen fogja népét.

ami egyet jelentett volna azzal, hogy viszi magával a családi bankot is. 2003-ban a herceg sikeresen kezdeményezett egy népszavazást, amin a lakosság kétharmada igent mondott a hercegi jogkörök bővítésére.

Ma Liechtensteinben a szuverenitást továbbra is a nép és a herceg közösen gyakorolja, a herceg blokkolhatja a törvényeket és bármikor elzavarhatja a kormányt. A törvények blokkolását mindig akkor helyezi kilátásba a herceg, ha a Liechtensteinben nagyon szigorú abortusztilalmat oldaná fel a vaduzi parlament.

Az Európa Tanács a 2003-as alkotmánymódosítás után keményen bírálta Liechtensteint, szerintük ugyanis Liechtenstein ma nem egy parlamentáris, demokratikus monarchia, a herceg túlhatalmának ugyanis nem lenne semmiféle korlátja.

A 2003-as népszavazás jelszavát, miszerint „az Istenért, a hercegért és a hazáért”, ma is számos autón lehet látni. 2012-ben a liechtensteiniek ismét nemet mondtak arra, hogy a herceg szuverenitását teljesen átvegye a nép.

II. Hans Adam herceg a Volksblattnak adott szerdai ünnepi interjújában azt mondta, hogy az ország köztársaságként nem lehetett volna ennyire sikeres a történelemben. Az ország ura ma is ő, de 2004 óta a fia, Alois (Alajos) ügyvezetőként viszi az uralkodói feladatokat.

A mai interjúban II. Hans Adam ismét beszólt a németeknek, akiket a banktitok elleni berlini támadások óta finoman szólva se kedvel: „Ha Liechtenstein Berlin közelében feküdt volna, ma már nem léteznénk.” A mai ünnepségek egyik díszvendége azonban Frank-Walter Steinnmeier, német szövetségi elnök. Az este hatkor Vaduzban kezdődött ünnepségen (amit itt lehet követni) Alois ügyvezető alherceg ki is emelte a németekhez fűződő szoros kapcsolatokat, bár azért ö is kitért arra, miként veszélyeztette a hitleri birodalom a liechtensteini szuverenitást.

Alaszka is Liechtenstein lehetett volna

Liechtenstein amúgy a 19. században majdnem lehetőséget kapott arra, hogy Európa egyik legkisebb államából az egyik legnagyobb legyen:

II. Hans Adam herceg is megerősítette ezt a híresztelést, bár bizonyítani nem tudta, ugyanis a hercegi archívum egy része a második világháború után leégett. II. Hans Adam szerint azonban a családjában mindig is téma volt, miért nem vették meg Alaszkát, elvégre később jelentős aranymezőket találtak ott. Bár Liechtensteinnek van ma is elég aranya – csak nem a földben, hanem a bankszéfekben.

A 300. születésnapot ünneplő emlékév programjairól itt lehet tájékozódni. De addig is tessék szavazni!