Mára a 2016-os foci-Eb utolsó hősei is a helyükre kerültek. Elmondjuk, ki és hová

Közeledik a magyar futballszezon folytatása, úgyhogy érdemes elgondolkodni rajta, mi maradt a nagy fellendülést ígérő 2016-os válogatottból. Szomorú tények következnek.

Most, hogy Kleinheisler László külföldi kalandozásai Mészáros Lőrinc horvát csapatában folytatódnak, Guzmics Richárd pedig a kínai másodosztályból gondolkozik rajta, hazatérjen-e az NB I-be, érdemes számot vetni, hol tartanak a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság hősei.

Mostanra már egyiküket sem lehet a nagy jövő előtt álló fiatalok közé sorolni, és bár néhányan közülük legalább visszafelé nem léptek, elitbajnokság egyedül Nagy Ádámnak jött össze. Sokatmondó adat, hogy az időközben összehozott klubváltásokkor egyikükért sem fizettek – egyszerűen megvárták, amíg lejár a szerződésük. A listára csak azok kerültek fel, akik pályára is léptek Franciaországban. Szóval így állnak azok az emberek, akiknek a rendszerváltás óta látott legjobb magyar nyarat köszönhetjük.

Király Gábor

Már akkor is levezetőben volt a kapuslegenda, úgyhogy tőle annyira nem is meglepő, hogy a nevelőegyesületéhez tért vissza Szombathelyre. A Haladásban egy ideig jól ment neki, de mostanra már általában nem is ő a kezdőkapus, aminél azért kicsit dicsőségesebb visszavonulásra számított a közönség. Az Eb után már csak egy búcsúra tért vissza a válogatottba.

Kádár Tamás

Neki annyira bejött az élet, hogy Lengyelországból az ukrán rekordbajnok Dinamo Kijev vitte el, és épp szerződést is hosszabbítottak vele. Az edzője és a szurkolók is szeretik Ukrajnában, az már más kérdés, hogy az angol Newcastle Unitednél nevelkedve sokan reménykedtek kicsit magasabban jegyzett bajnokságban.

Lang Ádám

Francia szerződést ért a Videoton egykori védőjének az Eb, de azért érdemes kiemelni, hogy a francia bajnokság még európai szinten is kettészakadt: a PSG és a Monaco pénze alatti részleg már eleve egy másik univerzum, de a kiscsapatok semmivel nem jobbak, mint mondjuk a román bajnokság. Ezt bizonyítja, hogy Lang két év dijoni karrier után végül a tavalyi romániai bajnokhoz, a CFR Cluj-hoz került Kolozsvárra.

Guzmics Richárd

Guzmics nem is csak azért lett az Eb hőse, mert jól játszott, hanem azért, mert nagyon mélyről jött vissza: pár évvel korábban még ő adott gólpasszt az első percekben Romániának minden idők egyik legmegalázóbb magyar vereségén Bukarestben, de minden körberöhögés ellenére kiválóan játszott Franciaországban.

Csapata nem hosszabbította meg szerződését, ezért jelenleg az is benne van, hogy a magyar kiesőjelölt Haladáshoz tér haza.

Fiola Attila

A Felcsút-Székesfehérvár tengelyen kívül nem sikerült az elmozdulása, bár a Videotonnal legalább játszhatott idén az Európa-ligában. 

Gera Zoltán

Nála nincs kérdés, már ez a szereplés is egy gyönyörű karrier végének számított. 2018-ban a Fradiból vonult vissza.

Dzsudzsák Balázs

Sokan hitték azt, hogy a lendületes játéka visszautat jelent neki Európába, ehhez képest előbb az Egyesült Arab Emírségek elitcsapatához került, azóta pedig már ott is csak egy újonccsapattól keresték meg. Szó volt nála például egy hamburgi szerződésről is, de a hírek szerint akkora fizetést kér, amennyit nem tudtak neki megadni.

Kleinheisler László

Az egyik legszebb jövő előtt álló játékosnak tűnt: fiatal, gyors, erős, ráadásul pofája is van. A német Werder Bremen igazolta le, de gyorsan visszapakolta a Fradihoz többek közt azért, mert nem tudott megtanulni németül. Utána újra Németországban játszott kicsit Freiburgban, de végül Kazahsztán lett az állomása. Két szezon után az FC Asztana történetének legjobb játékosai közé is beszavazták, és bár orosz érdeklődésről is lehetett hallani, végül fura körülmények között felbontotta idén télen a szerződését, és az NK Osijekhez érkezett.

Nagy Ádám

A másik nagy reménység volt, de már akkor gyanús volt a bukás lehetősége, amikor a magyar focistáknak hagyományosan rossz döntésnek számító Olaszországba igazolt. A Bolognában azóta is hol játszik, hol nem.

Németh Krisztián

Ahhoz képest, hogy Liverpoolban nevelkedett, neki is az amerikai Sporting Kansas City volt karrierje csúcsa. Az Eb alatt épp Katarban varázsolt, most megint kijutott az USA-ba.

Szalai Ádám

Szalai inkább a hazai megítélésén javított, mint a nemzetközin: Németországban általában szeretik, 2014 óta a nemzetközi kupákra is építő Hoffenheim játékosa, ahol ha nem is cipeli hátán a csapatát, de stabil pont.

Azon kevesek egyike, aki nagyjából mindent kihozott magából. 

Stieber Zoltán

Neki az istennek sem akart összejönni a német másodosztályon kívül semmi Európában, úgyhogy elment Washingtonba.

Priskin Tamás

A rövid és sikertelen angol karrier után Priskin már a szlovák bajnokságból érkezett az Eb-re, amiről fontos tudni, hogy semmivel nem erősebb a magyarnál. A pozsonyi Slovanból a Fradihoz tudott igazolni 2017-ben, jelenleg pedig a Haladásban van, és a hírek szerint ott is szeretnének tőle megszabadulni valahogy. 

Juhász Roland

Király és Gera után ő futotta be a legszebb karriert külföldön, de ez még az Eb előtt volt sajnos. Fel sem merült, hogy továbbállna a Videotontól, és a dolgok jelenlegi állása szerint onnan is fog visszavonulni.

Korhut Mihály

Korhut karrieríve annyira klasszikusan a 1990-es évek hazai focija, hogy szinte 4F Club szól a háttérben. Az Eb után Izraelbe igazolt, 2019-től pedig a ciprusi Aris játékosa. 

Loverencsics Gergő

Talán mondhatjuk az Eb vesztesének: kifejezetten szerették Lengyelországban, ahonnan azért igazolt haza a Fradihoz, mert azzal hitegették, kijutnak a nemzetközi kupák valamelyikébe.

Elek Ákos

Egyszer az Eb előtt igazolt Kínába a Diósgyőrből, aztán egy újabb Diósgyőr után Kazahsztánba igazolt. A Kajrat Almatinál nem tartottak rá igényt idéntől, ezért hazaigazolt. Bár azt mondta korábban, itthon csak Miskolcon szeretne focizni, végül a Videoton lett a befutó. 

Bernd Storck

Még a legpesszimistábbak is meglepődtek rajta, mekkorát bukott a 2016-ban még az egész torna legjobb edzői közt emlegetett német edző.

2018-ban a belga Royal Excel Mouscron edzője lett, akikkel a 15. helyen áll most a 16 csapatos bajnokságban. Mentségére szóljon, hogy a válogatott lecsúszásáról nem feltétlenül ő tehet: az Eb legjobbjai már karrierjük végén voltak a torna alatt is, a fiatalokból nem tudott kihez nyúlni. Az őt követő belga Georges Leekens gyorsan el is feledtette Storck égését, ugyanis Leekensnél rosszabb szövetségi kapitánya valószínűleg soha nem volt a magyar válogatottnak. 

A jellemzően szervezetlenebb és kevesebb pénzt mozgató válogatottakban mutatott jó teljesítmény már rég nem volt elég nagyobb szerződésekre, hiszen ezeket a jó teljesítményeket általában a klubcsapatoknál gyengébb ellenfelek ellen érték el. Magyarországon ez azért nem jött le, mert nálunk fordítva zajlott le a dolog: a válogatott színtér sokkal erősebb a magyar bajnokságnál, amiből összerakva az elmúlt 15 év legjobb játékosait kijöhetett egy jó nyár. Ez sajnos mostanra kevés ahhoz, hogy valaki egy német vagy olasz középcsapatnál feljebb kerüljön.

FOTÓ: UEFA.com