+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pál Benedek
2019. január 15. kedd, 15:40
Paweł Adamowiczot vasárnap egy jótékonysági kampány zárórendezvényén késelték meg. A politikus hétfőn belehalt a sérülésekbe. Ugyan még nem tudni sokat az elkövető motivációiról, de a rendelkezésre álló információk szerint inkább egy magányos őrültről van szó, mint politikai gyilkosságról. A polarizált lengyel társadalomban azonban nehéz lesz feldolgozni a politikus halálát. Egyre többen beszélnek arról, hogy változtatni kell a brutálissá váló közbeszéden.
Egy politikus meggyilkolása mindig tragédia és próbatétel egy demokrácia számára.

 

Paweł Adamowicz gdański ellenzéki polgármester hétfői halálát nehezen fogja feldolgozni a polarizált lengyel társadalom.

 

Jelen pillanatban még nem sokat tudni a gyilkos, a 27 éves Stefan W. motivációiról. A média szerint a késelő korábban bankrablásért ült börtönben, és mentális problémái is voltak. Úgy tudni, pszichiátrián kezelték skizofréniával, a börtönben pedig szoros felügyelet alatt állt. A késelést követően a színpadon azt kiabálta, hogy ártatlanul börtönözték be és kínozták meg a Polgári Platform (PO, azaz a legnagyobb ellenzéki, jobbközép párt, amelynek Adamowicz polgármester az egyik alapítója volt) 2007 és 2015 közötti kormányzása alatt.

 

Tisztán politikai motivációról bizonyítékok hiányában nehéz beszélni. A kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) politikusai kezdettől fogva együttérzésüket fejezték ki és az összefogást sürgették. A lengyel közösségi médiában azonban egyre több az olyan hang, amely a nacionalista-konzervatív kormánypártot azzal vádolja, hogy retorikájával utat engedett a politikai erőszaknak. Hétfő este Lengyelország-szerte csöndes felvonulásokkal emlékeztek a meggyilkolt polgármesterre, késő délután pedig Andrzej Duda elnök a parlamenti pártok vezetőivel tartott közös sajtótájékoztatót. Az eset mindenképpen megrázta az országot, és valószínűleg hosszú távú következményei lesznek.

 

Ki volt a polgármester?

 

Paweł Adamowicz 1998 óta volt az észak-lengyelországi, majd' félmillió lakosú Gdańsk (Danzig) kikötőváros polgármestere, a tavaly őszi önkormányzati választásokon pedig hatodik ciklusára is megválasztották. Adamowicz rekordhosszúságú regnálása során Gdańsk rendkívül sokat fejlődött, az egyik legnépszerűbb lengyelországi turisztikai célpont lett. Az amúgy jobbközép politikus amellett, hogy rendkívül kedvelt volt a helyiek körében, több alkalommal felszólalt a tolerancia és a szolidaritás mellett. Mindig is célja volt, hogy Gdańsk egy nyitott és befogadó város legyen.

 

ADAMOWICZ 2009-BEN. FOTÓ: ALTOTEMI / FLICKR

 

Több más lengyel polgármesterrel együtt ő is aláírta a menekültek befogadásáról szóló szolidaritási nyilatkozatot, és egy menekültek integrációját segítő programot is elkezdett szervezni a városban. Egy 2016-os Gazeta Wyborczának adott interjújában Józef Piłsudskit emelte ki mint példaképét és

 

a függetlenség atyja, Piłsudski marsall által elképzelt sokkultúrájú és soknemzetiségű Lengyelországot mint követendő utat említette.

 

Adamowicz egészen fiatalon kezdte közéleti pályafutását. Már a 80-as években gimnazistaként aktív tagja volt a lengyel antikommunista ellenzéknek és egy szamizdat szerkesztője volt. Az 1988-as sztrájkhullám során a Gdańskban alapított Szolidaritás szakszervezet tagjaként az egyetemi sztrájkbizottság egyik szervezője volt. A rendszerváltástól kezdve része volt a helyi politikának. 2001-ben pedig alapító tagja volt a Polgári Platform jobbközép-liberális pártnak.

 

A kormányzati propagandamédia célkeresztjében

 

A gyilkosság azonban nemcsak az ellenzéki politikus halála miatt szimbolikus. Az esemény nem egy egyszerű jótékonysági rendezvényen történt, hanem Lengyelország legnagyobb karitatív kampányának gdański záróeseményén. Az Ünnepi Segítség Nagyzenekara (WOŚP, azaz Wielka Orkiestra Świątecznej Pomocy) 1993-as indulása óta évről évre több millió złotyt gyűjt, amelyből aztán kórházak gyermekosztályai számára vásárol készülékeket, felszerelést. A kezdeményezés rendkívül népszerű, minden évben növekszik az adományozott összeg.

 

Idén a finálé végéig összegyűjtött 92 millió złoty tízmillióval több, mint előző évben, ez a szám pedig még növekedni fog, mivel még nem zárult le teljesen az adakozás. A kampányhoz sztárok és nagyobb cégek is csatlakoznak. Az elmúlt hetekben lengyel városok utcáin rengeteg embert lehetett látni, akik a kampány piros szívecskealakú logóját viselték kabátjukon. Emellett az eseménysorozatnak fontos része a zárórendezvény, amelyet országszerte koncertek kísérnek és a tévé is közvetíti. Paweł Adamowiczot a késelő a gdański finálén támadta meg.

 

A WOŚP-hoz a piros szívecske és a koncertek mellett ugyanannyira hozzátartozik annak extravagáns alapítója, a csak Jurekként emlegetett Jerzy Owsiak tévés showman, aki a történtek után lemondott a rendezvényt szervező alapítvány éléről. Owsiak nemcsak a WOŚP miatt népszerű, ő a szervezője a jelenleg Pol’and’Rock nevű ingyenes gigafesztiválnak, amin tavaly a becslések szerint 400-700 ezer ember vett részt.

 

AZ ÚR JERZY OSWIAK. FOTÓ: RALF LOTYS

 

A kormányzó Jog és Igazságosság azonban nem igazán kedveli Owsiakot liberális nézetei miatt. Az elmúlt évek során a kormánypárti média keményen ütötte a WOŚP szervezőjét, ami végül csak a jótékonysági kampány népszerűségét növelte. A sajtóbeli támadásokból idénre is jutott. Pár nappal a finálé előtt az elvileg közszolgálati, de a gyakorlatban egyértelműen kormánypárti TVP Info egy szatirikusnak szánt filmecskéje okozott botrányt. Ebben Owsiakot és a volt PO-s varsói polgármestert, Hanna Gronkiewicz-Waltzot ábrázoló bábok erősen antiszemita kontextusban jelentek meg.

 

Tulajdonképpen ez az, ami miatt szimbolikus és lényeges a tragédia a lengyel demokrácia szempontjából. Ugyanis

 

mind Owsiak, az esemény szervezője, mind pedig a meggyilkolt Adamowicz rendszeresen a kormánypárti média támadásainak alanya volt.

 

Utóbbit a TVP köztévé egyszer a Vörös Hadsereghez hasonlította, egy kormánypárti újságíró pedig a lengyel demokrácia rákjának nevezte. Emellett Adamowicz is azon ellenzéki politikusok közé tartozott, akikről másfél évvel ezelőtt „politikai” halotti bizonyítványt állított ki az Összlengyel Ifjúság nevű szélsőjobboldali szervezet, amelynek – mint arról a magyar sajtóban egyedüliként az Azonnali számolt be – volt elnöke, Adam Andruszkiewicz év elején Lengyelország digitalizációért felelős miniszterhelyettese lett, ráadásul úgy, hogy nem is tagja a kormányzó PiS-nek.

 

Ugyan eddig semmi részleteset nem tudni az elkövető politikai nézeteiről és valódi motivációiról, de nem meglepő, hogy a közvélemény egy része a PiS-t vádolja, miután a kormánypárti hetilapok címlapjain rendszeresen terroristaként vagy náciként ábrázolják az ellenzéki politikusokat. A közösségi médiában rengeteg az olyan hang, amely szerint a kormánypárt retorikája ágyazott meg az erőszaknak. Lehet reménykedni, hogy ezután megváltozik a közbeszéd az országban, de erre nincs sok ok.

 

Hétfő este Adamowicz halála után a TVP köztévé híradójában ellenzéki politikusok erősebb kijelentéseit taglalták, azt sugallva, hogy a Polgári Platform felelős az erőszakos közbeszédért. Továbbá nem felejtették el emlékeztetni a közönséget egy 2010-es esetre, amikor Łódzban a helyi PiS-irodában Ryszard Cyba, egy volt PO-tag lelőtte a párt egyik munkatársát.

 

Új Szmolenszk a láthatáron?

 

Reagált azért az ellenzék is. Radosław Sikorski, a Polgári Platform korábbi külügyminisztere egy tévéműsorban nyilatkozta a következőket: „Ez egy emberi tragédia. Tegyünk meg mindent, hogy ne legyen politikai tragédia belőle!” Hozzátette, őt Szmolenszkre emlékezeti az eset, amely szintén emberi tragédia volt, de politikai tragédia lett belőle.

 

Ám a 2010-es szmolenszki repülőgépkatasztrófa – amelyben Lech Kaczyński elnök (Jarosław Kaczyński PiS-elnök ikertestvére) és a lengyel politikai vezetés nagyrésze elhunyt – nem biztos, hogy a legjobb párhuzam. Viszont, ha azt nézzük, hogy a szmolenszki valós emberi és nemzeti tragédiából mennyire egy mindent átszövő összeesküvés-elmélet, a PiS-dominálta kormánypárti oldal rögeszméje lett, már igaza van Sikorskinak.

 

A SZMOLENSZKI RÖGESZME EGYIK VARSÓI MEGNYILVÁNULÁSA

 

A helyzet bonyolult, és nehéz objektíven elemezni. Az, hogy az elkövető skizofréniával küzdött, esetleg könnyebben feldolgozhatóvá tenné a gyilkosságot, de nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy politikus az áldozat. Számos erről szóló publicisztikának visszatérő eleme a lengyel közélet eldurvulása. Erről ír Bogusław Chrabota, a jobbközép Rzeczpospolita főszerkesztője is. Szerinte Eligiusz Niewiadomski, aki 1922-ben megölte Gabriel Narutowiczot, a lengyel köztársaság első elnökét, Ryszard Cyba, aki 2010-ben gyilkolt a łódzi PiS-irodában és Stefan W., aki vasárnap megkéselte Adamowiczot, nem légüres térben léteznek.

 

„Mindegyikük ugyanazokat az újságokat olvasta, ugyanazokat a közéleti vitákat követte és abban az érzelmi valóságban nőtt fel, amelyeket mindannyian együtt hozunk létre és felelősek vagyunk érte” – áll Bogusław Chrabota cikkében.

 

Valóban komoly szimbolikája van mind a meggyilkolt személyének, mind pedig az eseménynek. Łukasz Pawłowski, a Kultura Liberalna véleményportál szerkesztője azonban önmérsékletre int. Írásában keményen kritizálta azokat az ellenzékieket, akik a támadás után a saját vágyaik szerint értelmezve a valóságot rögtön a kormánypártot támadták. Szerinte ebben a pillanatban az egyetlen megfelelő viselkedés a szolidaritás. Pawłowski a párizsi terrortámadások utáni menethez hasonló közös felvonulást javasol. Ugyanis egy állami tisztségviselő megtámadása, párthovatartozásától függetlenül, nemcsak felé irányul, ez egy támadás az állammal és a társadalommal szemben. Az okokról és a bűnösökről majd elég később beszélni, írta.

 

Adamowicz halála miatt egyelőre nem szervezték meg azt a közös menetet, amelyet Andrzej Duda elnök javasolt még hétfő délelőtt – talán sor kerül rá. Ez egy olyan szimbolikus gesztus lenne, amely talán enyhítené a lengyel társadalom megosztottságát. Hasonló tettek nélkül Paweł Adamowicz meggyilkolása olyan eseménnyé válhat, amely sokáig kísértheti a közbeszédet, és hosszútávon komoly törést okozhat a lengyel társadalomban.

 

A HÉTFŐI GYÁSZMENET. FOTÓ: AEROVIDEO

 

CÍMLAPFOTÓ: Paweł Adamowicz / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Csak azért, hogy aztán pár hét múlva ki is lépjenek – már ha tényleg kilépnek. Von der Leyennek főhet a feje, ki tudja, mikor lép hivatalba a már most is késő új Európai Bizottság.

Bedőlni látszik a Le Pen-ellenes fal: egyre több baloldali szavazó választaná egy második fordulóban a szélsőjobboldali politikust a jelenlegi elnök ellenében. Te hogy döntenél?

Megváltoztatta működési szabályait a YouTube: szakszervezetet alapítanának a platform alkotói.

A piacvezető online bolt statisztikái elképesztően sokat javulnak évről évre, de úgy tűnik, hogy még mindig van hova nőni, ha black friday-ről van szó.

A Mexikóba menekült volt államfő szerint a lépés alkotmányellenes, és a történelem „legfurfangosabb és legundorítóbb puccsa”.

Parlamenti többséget találni mindehhez katalán függetlenségpártiak nélkül már nem lesz olyan egyszerű.

A legfőbb ügyész kinevezésének módja miatt megszűnt Moldovában a kormánytöbbség, új kormányt alakítani a meglévő parlamenttel viszont nehéz lesz.

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás