+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. január 14. hétfő, 07:40
Ha az ellenzék már az EP-választást is csupán egy Orbán Viktor elleni küzdelemnek látja, és semmi mást nem tud mondani róla, akkor messze van a rendszer legyőzése.

Javában dübörög az ellenállás éve, amikor például még a momentumos politikusok is hajlandóak elmenni a végsőkig, bármit is jelentsen ez. Szóval mindeközben úgy áll a dolog, hogy bármerre nézek, úgy látom, kicsit falsul megidézve Wittgensteint: az ellenzék képzeletének határai éppen Orbán Viktor magyar miniszterelnök határai.

 

Bármilyen esemény, választás, felháborodás, akármi egyetlen értékmutatója az az ellenzéki politikum számára, hogy hogyan lehet azt a NER megdöntésére fordítani, ami egyébként, mint politikai cél, természetesen nem elvetendő dolog.

 

Nagyon veszélyes azonban az, hogy manapság már mindenkinek tényleg mindenről csak Orbán és Orbán megdöntése jut eszébe, ezen túl pedig semmi más.

 

Itt van rögtön az EP-választás, aminek kapcsán felmerült most (ismét, sokadjára, bah, unalom a köbön) az összefogás. Furcsa időket élünk: az ellenzék összefogására (Orbán ellen) valamiért a MÚOSZ nevű újságírószövetség elnöke szólít fel, miközben az összefogás motorjának szánt ernyőszervezet egyik ismert politikusa meg arról értekezik, hogy (Orbán miatt) nincs is értelme bármilyen választáson indulni.

 

Hogy tisztázzuk: ezen a választáson az Európai Parlamentbe választunk képviselőket, és a háromféle választásból ez szól legkevésbé arról (alapvetően), hogy hogyan győzzük le Orbán Viktort, és ez szól leginkább arról, hogy milyen lesz a jövőnk. Mégis, így ír róla Hadházy Ákos: „Mit veszítenénk, ha nem indul az ellenzék az EP-választáson? Néhány EP-képviselői helyet, ami gyakorlatilag alig-alig segített eddig rajtunk.” (Segített mármint abban, hogy az ellenzék legyőzze Orbán Viktort, megvédje a demokráciát, stb.)

 

Arra akarok kilyukadni, hogy az EP-választással kapcsolatban egyelőre nincs más narratívája, története, meséje az ellenzéknek – külön s együtt –, mint hogy na, ez egy újabb alkalom, ahol le lehet(ne) győzni Orbán Viktort.

 

Mindeközben Orbán Viktor múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján azt csinálta, amihez a legjobban ért: elénekelte áriáját az Európát Legyőző Migránshordákról, és arról, hogy az EP-választás nem más, mint a Migrációpárti és Migrációellenes Erők Élet-Halál Harcának Következő Fontos Csatája.

 

A Fidesz-univerzumban a migránskérdés az a tizenhat funkciós svájcibicska, aminek van pár olyan része, amit elsőre nem tudsz hova tenni, de aztán a megfelelő pillanatban majd kiderül, hogy mire jó. A legősibb, az idegentől való ösztönös félelemre alapozó történet tényleg mindenre jó: védekezésre, támadásra, hazai narratívaépítésre, európai narratívaépítésre.

 

El lehet róla mondani, hogy hazugság, hiszen senki sem akar Magyarországra jönni (a nyugati országoknak meg már Orbán szerint is kampec, azokba már bevándoroltak); de a lényeg az, hogy a kormánynak van válasza mindenre, bármiről kérdezik.

 

Orbánnak van egy egyszerű, de nagyívű története, ami túlmutat magán és ellenfelein, és Magyarország, illetve Európa sorsát helyezi a középpontba, választóinak azt ajánlja, hogy egy ilyen fontos történet részesei, alakítói legyenek.

 

Hiába jogos célja mindeközben az ellenzéknek (és jogos követelése az ellenzéki választók nagy részének) az, hogy álljon vissza Magyarországon a demokrácia és a jogállam, ha mindemellé semmilyen látványos, eladható történetet, keretet nem tud – és úgy tűnik, nem is akar senki – felvillantani.

 

Pedig bármennyire durvának tűnik, Orbán legyőzése csak egy elérendő minimum, egy első lépés kellene, hogy legyen az ellenzéki pártok számára, mivel ez önmagában csak és kizárólag a rendszerellenes szavazókat szólítja meg. De mi jön azután? Hol az ország helye Európában, a világban?

 

Meg kéne ragadni valamivel az emberek figyelmét, és nem csak azokét, akik jól el akarják kergetni a kormányt, hanem azokét is, akik jelenleg csak annyit látnak, hogy van ez a migránsellenes fickó, meg vannak, akik utálják őt.

 

Mert jelenleg nagyjából így fest a dolog. Kényelmes ez a miniszterelnöknek is, hiszen sokkal könnyebb így beépítenie hazai ellenzékét a Nagy Narratívába, elhelyezni őket az építők és a rombolók közé, és kényelmes ez az ellenzéki pártoknak is, mert nem kell sokat gondolkodni arról, hogy miről szóljon a következő sajtóközlemény és -tájékoztató.

 

A lényeg tehát az, hogy bármilyen hadmozdulatba is kezdjen az ellenzék 2019-ben bármilyen felállásban, ha mozgásuk eredője és végpontja csak és kizárólag Orbán Viktor lesz továbbra is, akkor a miniszterelnök lélekben már most megnyerte a küzdelmet.

 

Tetszett a cikk? Olvass még többet Pintér Bencétől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Rasmussen ugyanakkor kitalálta az ellenszert is: minden párt vállalja fel, hogy nyilvánosságra hozza a támogatóit!

Az ellenzék utcára hívta híveit, akik majdnem betörtek a miniszterelnöki hivatal épületébe is.

Ördögvillával csápoló zombikat láthatunk a norvég youtuber, Leo Moracchioli legújabb klipjében, aki Michael Jackson ikonikus számát, a Thrillert dolgozta fel metál stílusban.

Ha nem teljesül a kérésük, akkor a kisebbségi kormány komoly bajba juthat.

Vajon mit akar a bizottsági alelnök a 18 éves diáklánytól?

A hét kérdése

Újabb intézkedéseket jelentett be Orbán Viktor annak érdekében, hogy ne fogyjon tovább a magyar. De elég ez bármire is? Mondjátok meg ti!

Azért ide elnéznénk

Vienna meets Ungarisch. Gergely's Raise Four, február 16.

Világhírű természetfotósok képeit lehet megcsodálni február 16-án Budapesten.

Szerzők, fordítók, műhelyek, beszélgetések és nagy találkozások Budapesten, február 17. vasárnapig!

Hogy végzi a munkáját a Magyar Filmalap? A Revizor folyóirat kivesézi február 18-án.

Ezt is szerettétek

Egy tangóharmonika, egy ember, egy dal, hat nép. Melyik a legjobb? A bosnyák? A horvát?

Milyen lesz a kontinens, amikor százéves lesz a világ legsikeresebb utópisztikus projektje? Mondjátok el ti az Azonnali novellapályázatán!

Hiába ugyanis a rengeteg adat, ha nem tudjuk őket kutatható módon megőrizni; márpedig jelenleg még ötlet sincs erre.

És vajon mit keresett a Jobbik évadnyitóján az LMP társelnöke vagy éppen Márki-Zay Péter?

Twitter megosztás Google+ megosztás