+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. január 14. hétfő, 07:40
Ha az ellenzék már az EP-választást is csupán egy Orbán Viktor elleni küzdelemnek látja, és semmi mást nem tud mondani róla, akkor messze van a rendszer legyőzése.

Javában dübörög az ellenállás éve, amikor például még a momentumos politikusok is hajlandóak elmenni a végsőkig, bármit is jelentsen ez. Szóval mindeközben úgy áll a dolog, hogy bármerre nézek, úgy látom, kicsit falsul megidézve Wittgensteint: az ellenzék képzeletének határai éppen Orbán Viktor magyar miniszterelnök határai.

 

Bármilyen esemény, választás, felháborodás, akármi egyetlen értékmutatója az az ellenzéki politikum számára, hogy hogyan lehet azt a NER megdöntésére fordítani, ami egyébként, mint politikai cél, természetesen nem elvetendő dolog.

 

Nagyon veszélyes azonban az, hogy manapság már mindenkinek tényleg mindenről csak Orbán és Orbán megdöntése jut eszébe, ezen túl pedig semmi más.

 

Itt van rögtön az EP-választás, aminek kapcsán felmerült most (ismét, sokadjára, bah, unalom a köbön) az összefogás. Furcsa időket élünk: az ellenzék összefogására (Orbán ellen) valamiért a MÚOSZ nevű újságírószövetség elnöke szólít fel, miközben az összefogás motorjának szánt ernyőszervezet egyik ismert politikusa meg arról értekezik, hogy (Orbán miatt) nincs is értelme bármilyen választáson indulni.

 

Hogy tisztázzuk: ezen a választáson az Európai Parlamentbe választunk képviselőket, és a háromféle választásból ez szól legkevésbé arról (alapvetően), hogy hogyan győzzük le Orbán Viktort, és ez szól leginkább arról, hogy milyen lesz a jövőnk. Mégis, így ír róla Hadházy Ákos: „Mit veszítenénk, ha nem indul az ellenzék az EP-választáson? Néhány EP-képviselői helyet, ami gyakorlatilag alig-alig segített eddig rajtunk.” (Segített mármint abban, hogy az ellenzék legyőzze Orbán Viktort, megvédje a demokráciát, stb.)

 

Arra akarok kilyukadni, hogy az EP-választással kapcsolatban egyelőre nincs más narratívája, története, meséje az ellenzéknek – külön s együtt –, mint hogy na, ez egy újabb alkalom, ahol le lehet(ne) győzni Orbán Viktort.

 

Mindeközben Orbán Viktor múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján azt csinálta, amihez a legjobban ért: elénekelte áriáját az Európát Legyőző Migránshordákról, és arról, hogy az EP-választás nem más, mint a Migrációpárti és Migrációellenes Erők Élet-Halál Harcának Következő Fontos Csatája.

 

A Fidesz-univerzumban a migránskérdés az a tizenhat funkciós svájcibicska, aminek van pár olyan része, amit elsőre nem tudsz hova tenni, de aztán a megfelelő pillanatban majd kiderül, hogy mire jó. A legősibb, az idegentől való ösztönös félelemre alapozó történet tényleg mindenre jó: védekezésre, támadásra, hazai narratívaépítésre, európai narratívaépítésre.

 

El lehet róla mondani, hogy hazugság, hiszen senki sem akar Magyarországra jönni (a nyugati országoknak meg már Orbán szerint is kampec, azokba már bevándoroltak); de a lényeg az, hogy a kormánynak van válasza mindenre, bármiről kérdezik.

 

Orbánnak van egy egyszerű, de nagyívű története, ami túlmutat magán és ellenfelein, és Magyarország, illetve Európa sorsát helyezi a középpontba, választóinak azt ajánlja, hogy egy ilyen fontos történet részesei, alakítói legyenek.

 

Hiába jogos célja mindeközben az ellenzéknek (és jogos követelése az ellenzéki választók nagy részének) az, hogy álljon vissza Magyarországon a demokrácia és a jogállam, ha mindemellé semmilyen látványos, eladható történetet, keretet nem tud – és úgy tűnik, nem is akar senki – felvillantani.

 

Pedig bármennyire durvának tűnik, Orbán legyőzése csak egy elérendő minimum, egy első lépés kellene, hogy legyen az ellenzéki pártok számára, mivel ez önmagában csak és kizárólag a rendszerellenes szavazókat szólítja meg. De mi jön azután? Hol az ország helye Európában, a világban?

 

Meg kéne ragadni valamivel az emberek figyelmét, és nem csak azokét, akik jól el akarják kergetni a kormányt, hanem azokét is, akik jelenleg csak annyit látnak, hogy van ez a migránsellenes fickó, meg vannak, akik utálják őt.

 

Mert jelenleg nagyjából így fest a dolog. Kényelmes ez a miniszterelnöknek is, hiszen sokkal könnyebb így beépítenie hazai ellenzékét a Nagy Narratívába, elhelyezni őket az építők és a rombolók közé, és kényelmes ez az ellenzéki pártoknak is, mert nem kell sokat gondolkodni arról, hogy miről szóljon a következő sajtóközlemény és -tájékoztató.

 

A lényeg tehát az, hogy bármilyen hadmozdulatba is kezdjen az ellenzék 2019-ben bármilyen felállásban, ha mozgásuk eredője és végpontja csak és kizárólag Orbán Viktor lesz továbbra is, akkor a miniszterelnök lélekben már most megnyerte a küzdelmet.

 

Tetszett a cikk? Olvass még többet Pintér Bencétől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Férjétől elvette az FPÖ a Facebook-oldalát is, ő azonban beül a parlamentbe.

Mi volt a sikeres az ellenzéki stratégiában az önkormányzati választáson, és mit kellene csinálnia az ellenzéknek, ha 2022-ben győzni akar?

A védelmi miniszterré előlépett AKK nemzetközi biztonsági zónáról szóló javaslatáról a szocdem külügyminiszter utólag, SMS-ben értesült.

A liberálisok nagy reménysége túlélte az elmúlt hónapok botrányait, de második ciklusában már sokkal kisebb mozgástere lesz, mint eddig.

Az amerikai újság szerint a Fehér Házban többen is kézzel-lábbal tiltakoztak az Orbán-Trump találkozó ellen, és épp az történt, amitől féltek.

A tavalyi Győrkőcfesztivál meghívója illusztrálja, miért hozhat majd érdekes helyzeteket, ha Borkai Zsolt marad Győr polgármestere.

„Kompromittáló felvételek” kerültek róla elő, „botrányba keveredett” – ennyit tudhatnak csak a Kisalföld olvasói a győri polgármester ügyéről.

A hét kérdése

A ló néz, a csikó lát? Mi a legjobb kontextus Orbánhoz? Ez a hét kérdése az Azonnalin, szavazz!

Azért ide elnéznénk

Szakértők magyarázzák el, mi folyik Rozsavában. Október 22-én a Corvinuson.

Tényleg mindenki ugyanazt akarja, amit a zöldek? Létezik zöld kapitalizmus? Tanácstalan Köztársaság október 25-én.

Bécsben, október 28-án!

Huszonnégy skandináv filmet vetítenek, közülük néhányat premier előtt lehet megnézni október 31-től november 6-ig.

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Az olasz büszkeség napján ezen kívül a legfontosabb kérdést is feltettük, amit Rómában érdemes. Videó, felirattal!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Bernie visszatért – zengte a több, mint húszezres tömeg. Helyszíni képriport a Queensbridge Parkból!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás