+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2019. január 14. hétfő, 16:47
2019 az ellenállás éve! – hirdette meg az ellenzék. Ezzel azonban nem jöttek ki a válságból az ellenzéki pártok, csupán időt nyertek maguknak: továbbra is tartalmat és identitást kellene, hogy adjanak a politikájuknak. Ha ez végre sikerül, akkor van esély lenyomni Orbán rendszerét.

Ezt a cikket (és még mást is) az Azonnali Reggeli fekete nevű hírlevelének olvasói már reggel hétkor megkapták postafiókjukba. Kérj hírlevelet te is!

 

Már javában tapossuk 2019-et, az „ellenállás évét”, amikor végre-valahára beverhetjük az első szöget a NER koporsójába. A szelfibottal esküdöző ellenzéki pártok legalábbis szeretnék, ha elhinnénk ezt nekik.

 

De valóban így van?

 

Tény, hogy az ellenzék kilenc év óta most van a legközelebb ahhoz, hogy elérje céljait. A Munka törvénykönyvének rabszolgatörvényként elhíresült módosítása nyomán – amiről lódított azért mind a kormányoldal, mind az ellenzék rendesen – elkezdődött akciósorozat nem egy netadóellenes tüntetés, ahol a fiatalok spontán akcióit béna kacsaként figyelték csak a pártok. És nem is a választási eredmény felett érzett gyászt feldolgozó demonstráció, ahol az emberek a kormány mellett pont a cicaharcoló ellenzéket küldték el melegebb éghajlatra.

 

Nem, itt most végre az események alakítójává, gerjesztőjévé lépett elő az egységfrontba szerveződött ellenzék, amit persze sokan egyfajta megszállásként élnek meg: a pártok – mondják – a saját céljaiknak és érdekeiknek megfelelően rátelepedtek a témára, kisajátították azt. Ám ne feledjük, pártokról, nem pedig civil vagy szakszervezetekről beszélünk: az utóbbiakkal ellentétben a pártoknak úgymond munkaköri kötelességük – normális esetben – a közélet alakítása, formálása. Az, hogy annyi év után erre képesek, mindenképpen előrelépés számukra.

 

Ugyanazokat a köröket rója az ellenzék, mint korábban

 

Ez azonban nem jelenti, hogy az ellenzék ne lenne ugyanúgy válságban, mint egy hónappal ezelőtt.

 

A decemberi eufórikus egymásra találás után ugyanis most kezdenek visszaköszönni a kegyelmi időszak alatt félretett problémák – csak éppen az aktuális helyzetbe csomagolva.

 

Míg Puzsér Róbert azért sorozza éjt nappallá téve a Momentumot, mert szerinte az az új helyzetben elvtelenül összefog az MSZP-vel és a DK-val, addig az MSZP-s Kunhalmi Ágnes – mint az Azonnalinak el is mondta – pont azt szeretné, hogy az ellenzéki pártok közösen alakítsanak ki valamilyen új politikai minőséget.

 

Nincs új a nap alatt: mindig is központi kérdése volt összefogás-tematikának, hogy az összefogás meddig és mire terjedjen ki, illetve hogy – a NER tagadásán túl – tulajdonképpen miről is kell szólnia az éppen megvalósuló ellenzéki szövetségnek. Az előbbi kérdésre rendre más és más válaszokat adnak a szereplők, míg az utóbbira igazán válasz sincs – évek óta.

 

Rabszolgatörvény és demonstrációk ide vagy oda, az „ellenállás éve” sem hozott egyelőre változást.

 

Az MSZP választmányi elnöke nem tudott túl sok érdemit mondani az általa áhított új politikai minőség tartalmáról, a DK-nál meg mindössze annyi történt, hogy Gyurcsány Ferencnek sikerült sokadjára bizonyítania rendszerellenességét, amikor lázadásra szólította fel az ellenzéki oldalt. Viszont egyelőre ez a lázadás kimerül abban, hogy a párt napok óta azon pörög, hogy Orbán Viktor 260 forintért eszi a somlói galuskát a Miniszterelnökség új helyén, a budai várban. Miközben egyébként ők is hasonló árakon esznek a parlamentben.

 

A DK viszont mellékszereplő ahhoz a Jobbikhoz képest, amit az ellenzék és még a média tetemes része is egyenesen bojkottált a néppártosodás előtt. Ehhez képest – bár mondjuk a DK-szimpatizánsok még idegenkednek a jobbikosoktól – most már Karácsony Gergely is lazán szövetségre lépne a párttal.

 

A nagy szeretethullámtól a Jobbik azonban láthatóan zavarba jött, és maga sem tudja, mihez kezdjen vele.

 

Míg Hegedűs Lorántné, a párt alelnöke kerülne a jövőben minden olyan helyzetet, ahol akár csak egy képen jelennének meg „a vörös ötven árnyalatához tartozó pártocskákkal”, addig Mirkóczki Ádám szóvivő gyakorlatilag bocsánatot kért ezen pártocskáktól megismételve azt, amit Szávay István már októberben elmondott az Azonnalinak: hogy a Fidesz kétharmada megakadályozható lett volna, ha a Jobbik az áprilisi választást megelőzően visszalép pár egyéni körzetben. Mindeközben Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezetője meg azt nyilatkozta az Azonnalinak, hogy a párt értékrendi alapon, ügyek mentén nemhogy Gyurcsány Ferenccel, még az ördög öreganyjával is együttműködne.  

 

A Jobbikhoz hasonlóan az LMP is szenved attól, hogy mihez kezdjen az új helyzettel, hol húzza meg a határt a számukra egészségesnek és már károsnak ítélt ellenzéki összeborulás között.

 

Mi sem mutatja plasztikusabban e dilemmát, mint hogy a rabszolgatörvény és az MTVA-székházban történtek miatt összehívott rendkívüli parlamenti ülésen és utána az Országház lépcsőjén az LMP ugyan jelen volt, ám – a Jobbikhoz hasonlóan – képviselői nem voltak hajlandóak elmondani a közös ellenzéki esküt. Lehet itt hivatkozni arra, hogy az eskütétel nem parlamenti műfaj, ezért az LMP inkább napirend előtti felszólalásban állt ki a munkavállalókért, de aki nem Alíz Csodaországában élt idáig, érti a célzást: hátrébb az agarakkal, nem vagyunk egy pártban!

 

Ellenállók, örvendezzetek!

 

Mi történt tehát valójában az elmúlt hónapban? Az, hogy a rabszolgatörvény elfogadását követő megmozdulások, akciók témát és teret adtak az ellenzéknek arra, hogy egy ideig ne kelljen a maga válságával foglalkoznia. A mézeshetek viszont lassan véget érnek, és

 

a szereplők kezdenek újra szembesülni a régi problémákkal. Egyrészről politikájuk tartalmatlanságával, másrészről az új helyzetben is megmutatkozó, gyenge lábakon álló identitásukkal.

 

Mondhatnánk, hogy ez rossz, és lám, az ellenzéket továbbra is csak ekézni lehet.

 

Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy az ellenzéki érzelmű szavazók örülhetnek pártjaik mostani állapotának. Hogy miért? Mert mint azt Szakács András megírta, az ellenzék az elmúlt hetek eseményeinek hála elvesztette a tartalmatlan nemcselekvés lehetőségét: azt, hogy petíciózással, nyílt levelekkel és üres sajtótájékoztatók hadával ússza meg a politizálást.

 

Ha meg kell nevezni a kormány legnagyobb hibáját a Munka törvénykönyvének módosítása kapcsán, az pont az, hogy arra ösztönözi, sőt, kényszeríti az ellenzéket, hogy a sok éve előtte tornyosuló problémákat minél hamarabb igyekezzék megoldani.

 

Ezt az előremutató folyamatot látjuk most abban, hogy egyesek jobb híján a nagy összefogásba menekülnek, remélve, hogy menet közben csak kialakul valami, míg mások igyekeznek behúzni a kéziféket, de csak annyira, hogy egyelőre minden választási lehetőségük megmaradjon.

 

Az elkövetkező hetek, hónapok nagy kérdése tehát az lesz, hogy az új helyzet kényszerében sikerül-e átvágnia az ellenzéknek azt a gordiuszi csomót, amit ezidáig körömreszelővel próbált elfűrészelni. Ha ez megvalósul, akkor mondhatjuk: most már van esély beverni azt a bizonyos szöget a NER koporsójába!

 

Tetszett a cikk? Ha kérsz még ilyeneket, iratkozz fel a Reggeli fekete nevű hírlevelünkre! Hetente háromszor küldjük!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A zsidó állam 8,7 milliós lakosságából körülbelül másfél-kétmillióan oroszajkúak, az orosz elnök szerint a két ország polgárai ezért „valódi, közös családot” alkotnak.

Ezzel az olasz kormánypárt európai partnert, a Zöldek pedig több pénzt kapnának. Egy páran közülük mégis elégedetlenek az olaszok érkezése miatt.

Úgy hírlik, a brit miniszterelnök Jean-Claude Junckerrel tárgyalva döbbent rá, hogy az ír határról szóló alternatív terve nem olyan jó, mint gondolta.

A klasszikus horrorszerzőről szóló szóló októberi, egész napos találkozón ez is kiderül!

„Van itt valaki, aki szeretne kínai, afrikai, vagy amerikai módon élni? Én az európait választom!” – mondta a Fidesz szerint a liberálisoknak behódoló Weber.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás