+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2019. január 14. hétfő, 16:47
2019 az ellenállás éve! – hirdette meg az ellenzék. Ezzel azonban nem jöttek ki a válságból az ellenzéki pártok, csupán időt nyertek maguknak: továbbra is tartalmat és identitást kellene, hogy adjanak a politikájuknak. Ha ez végre sikerül, akkor van esély lenyomni Orbán rendszerét.

Ezt a cikket (és még mást is) az Azonnali Reggeli fekete nevű hírlevelének olvasói már reggel hétkor megkapták postafiókjukba. Kérj hírlevelet te is!

 

Már javában tapossuk 2019-et, az „ellenállás évét”, amikor végre-valahára beverhetjük az első szöget a NER koporsójába. A szelfibottal esküdöző ellenzéki pártok legalábbis szeretnék, ha elhinnénk ezt nekik.

 

De valóban így van?

 

Tény, hogy az ellenzék kilenc év óta most van a legközelebb ahhoz, hogy elérje céljait. A Munka törvénykönyvének rabszolgatörvényként elhíresült módosítása nyomán – amiről lódított azért mind a kormányoldal, mind az ellenzék rendesen – elkezdődött akciósorozat nem egy netadóellenes tüntetés, ahol a fiatalok spontán akcióit béna kacsaként figyelték csak a pártok. És nem is a választási eredmény felett érzett gyászt feldolgozó demonstráció, ahol az emberek a kormány mellett pont a cicaharcoló ellenzéket küldték el melegebb éghajlatra.

 

Nem, itt most végre az események alakítójává, gerjesztőjévé lépett elő az egységfrontba szerveződött ellenzék, amit persze sokan egyfajta megszállásként élnek meg: a pártok – mondják – a saját céljaiknak és érdekeiknek megfelelően rátelepedtek a témára, kisajátították azt. Ám ne feledjük, pártokról, nem pedig civil vagy szakszervezetekről beszélünk: az utóbbiakkal ellentétben a pártoknak úgymond munkaköri kötelességük – normális esetben – a közélet alakítása, formálása. Az, hogy annyi év után erre képesek, mindenképpen előrelépés számukra.

 

Ugyanazokat a köröket rója az ellenzék, mint korábban

 

Ez azonban nem jelenti, hogy az ellenzék ne lenne ugyanúgy válságban, mint egy hónappal ezelőtt.

 

A decemberi eufórikus egymásra találás után ugyanis most kezdenek visszaköszönni a kegyelmi időszak alatt félretett problémák – csak éppen az aktuális helyzetbe csomagolva.

 

Míg Puzsér Róbert azért sorozza éjt nappallá téve a Momentumot, mert szerinte az az új helyzetben elvtelenül összefog az MSZP-vel és a DK-val, addig az MSZP-s Kunhalmi Ágnes – mint az Azonnalinak el is mondta – pont azt szeretné, hogy az ellenzéki pártok közösen alakítsanak ki valamilyen új politikai minőséget.

 

Nincs új a nap alatt: mindig is központi kérdése volt összefogás-tematikának, hogy az összefogás meddig és mire terjedjen ki, illetve hogy – a NER tagadásán túl – tulajdonképpen miről is kell szólnia az éppen megvalósuló ellenzéki szövetségnek. Az előbbi kérdésre rendre más és más válaszokat adnak a szereplők, míg az utóbbira igazán válasz sincs – évek óta.

 

Rabszolgatörvény és demonstrációk ide vagy oda, az „ellenállás éve” sem hozott egyelőre változást.

 

Az MSZP választmányi elnöke nem tudott túl sok érdemit mondani az általa áhított új politikai minőség tartalmáról, a DK-nál meg mindössze annyi történt, hogy Gyurcsány Ferencnek sikerült sokadjára bizonyítania rendszerellenességét, amikor lázadásra szólította fel az ellenzéki oldalt. Viszont egyelőre ez a lázadás kimerül abban, hogy a párt napok óta azon pörög, hogy Orbán Viktor 260 forintért eszi a somlói galuskát a Miniszterelnökség új helyén, a budai várban. Miközben egyébként ők is hasonló árakon esznek a parlamentben.

 

A DK viszont mellékszereplő ahhoz a Jobbikhoz képest, amit az ellenzék és még a média tetemes része is egyenesen bojkottált a néppártosodás előtt. Ehhez képest – bár mondjuk a DK-szimpatizánsok még idegenkednek a jobbikosoktól – most már Karácsony Gergely is lazán szövetségre lépne a párttal.

 

A nagy szeretethullámtól a Jobbik azonban láthatóan zavarba jött, és maga sem tudja, mihez kezdjen vele.

 

Míg Hegedűs Lorántné, a párt alelnöke kerülne a jövőben minden olyan helyzetet, ahol akár csak egy képen jelennének meg „a vörös ötven árnyalatához tartozó pártocskákkal”, addig Mirkóczki Ádám szóvivő gyakorlatilag bocsánatot kért ezen pártocskáktól megismételve azt, amit Szávay István már októberben elmondott az Azonnalinak: hogy a Fidesz kétharmada megakadályozható lett volna, ha a Jobbik az áprilisi választást megelőzően visszalép pár egyéni körzetben. Mindeközben Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezetője meg azt nyilatkozta az Azonnalinak, hogy a párt értékrendi alapon, ügyek mentén nemhogy Gyurcsány Ferenccel, még az ördög öreganyjával is együttműködne.  

 

A Jobbikhoz hasonlóan az LMP is szenved attól, hogy mihez kezdjen az új helyzettel, hol húzza meg a határt a számukra egészségesnek és már károsnak ítélt ellenzéki összeborulás között.

 

Mi sem mutatja plasztikusabban e dilemmát, mint hogy a rabszolgatörvény és az MTVA-székházban történtek miatt összehívott rendkívüli parlamenti ülésen és utána az Országház lépcsőjén az LMP ugyan jelen volt, ám – a Jobbikhoz hasonlóan – képviselői nem voltak hajlandóak elmondani a közös ellenzéki esküt. Lehet itt hivatkozni arra, hogy az eskütétel nem parlamenti műfaj, ezért az LMP inkább napirend előtti felszólalásban állt ki a munkavállalókért, de aki nem Alíz Csodaországában élt idáig, érti a célzást: hátrébb az agarakkal, nem vagyunk egy pártban!

 

Ellenállók, örvendezzetek!

 

Mi történt tehát valójában az elmúlt hónapban? Az, hogy a rabszolgatörvény elfogadását követő megmozdulások, akciók témát és teret adtak az ellenzéknek arra, hogy egy ideig ne kelljen a maga válságával foglalkoznia. A mézeshetek viszont lassan véget érnek, és

 

a szereplők kezdenek újra szembesülni a régi problémákkal. Egyrészről politikájuk tartalmatlanságával, másrészről az új helyzetben is megmutatkozó, gyenge lábakon álló identitásukkal.

 

Mondhatnánk, hogy ez rossz, és lám, az ellenzéket továbbra is csak ekézni lehet.

 

Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy az ellenzéki érzelmű szavazók örülhetnek pártjaik mostani állapotának. Hogy miért? Mert mint azt Szakács András megírta, az ellenzék az elmúlt hetek eseményeinek hála elvesztette a tartalmatlan nemcselekvés lehetőségét: azt, hogy petíciózással, nyílt levelekkel és üres sajtótájékoztatók hadával ússza meg a politizálást.

 

Ha meg kell nevezni a kormány legnagyobb hibáját a Munka törvénykönyvének módosítása kapcsán, az pont az, hogy arra ösztönözi, sőt, kényszeríti az ellenzéket, hogy a sok éve előtte tornyosuló problémákat minél hamarabb igyekezzék megoldani.

 

Ezt az előremutató folyamatot látjuk most abban, hogy egyesek jobb híján a nagy összefogásba menekülnek, remélve, hogy menet közben csak kialakul valami, míg mások igyekeznek behúzni a kéziféket, de csak annyira, hogy egyelőre minden választási lehetőségük megmaradjon.

 

Az elkövetkező hetek, hónapok nagy kérdése tehát az lesz, hogy az új helyzet kényszerében sikerül-e átvágnia az ellenzéknek azt a gordiuszi csomót, amit ezidáig körömreszelővel próbált elfűrészelni. Ha ez megvalósul, akkor mondhatjuk: most már van esély beverni azt a bizonyos szöget a NER koporsójába!

 

Tetszett a cikk? Ha kérsz még ilyeneket, iratkozz fel a Reggeli fekete nevű hírlevelünkre! Hetente háromszor küldjük!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Igor Matovičról kiderült, hogy forrásmegjelölés nélkül vett át egy csomó szöveget a szakdolgozatában. Most azt mondja: ha tényleg plagizált, „de facto tolvaj” lett belőle.

A bécsi magyar nagykövet szerint nem igaz, hogy a magyar kormány iszlámellenes lenne, valójában a keresztények érdekében lépnek fel.

Az eddigi tartományi szabályozás szerint a pártoknak ugyanannyi férfit és nőt kellett indítaniuk a tartományi választásokon. Most az AfD perelt, és nyert.

António Costa sem szeretné, ha jogállamisági feltételhez kötnék az EU új hitelprogramját, de egészen más miatt, mint Orbán Viktor: a portugál miniszterelnök szerint ugyanis az értékekkel nem szabadna kereskedni.

Müller Cecília tisztifőorvos dönthet arról a járványügyi adatok alapján mostantól, legyenek-e az egyébként fertőzöttként besorolt országokon belül alacsony esetszámúként, vagyis
zölddel megjelölt területek.

A hatóságok már meg is kezdték az ellenzéki „panaszkodók” letartóztatását.

Úgy tűnik, hajlunk a miniszterelnök javaslatára, és idén inkább Magyarországot fedezzük fel. A balatoni foglalások száma is nagyot nőtt még az elmúlt évihez képest is.

A hét kérdése

Jól összezavarta az idei vakációszezont a koronavírus, de aki akar, az bel- és külföldre is elég sok helyre tud utazni. És te merre mész idén nyáron? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Ehhez a nyárhoz épp illik!

A legintelligensebb magyar DJ újra toporgást rendez Budapesten júlis 18-án.

Kis koncertek lehetnek, például Entrópia Architektúra is!

Az egyik fideszes, a másik nem különösebben: Békés Márton vs Pető Péter.

Minden háztartás kedvenc lázadójáról lesz szó.

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás