+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szakács András
2019. január 10. csütörtök, 19:08
Akkor érdemes sajtótájékoztatót tartani, közleményt kiadni, nyílt levelet írni, ha ezek mondjuk sztrájkra hívnak fel, és nem lájkolásra a Facebookon.

Azt már korábbi cikkekben bemutattam, hogy a rabszolgatörvény kapcsán mi a két legfontosabb tanulság a Fidesz számára politikai kommunikációs szempontból. Egyrészt kiderült, hogy a sorosozásnak is van határa. Másrészt hosszútávon az ellenzék radikalizálódását hozhatja, hogy a kormányzat a tárgyalókészség és a jogállamiság látszatára se ad már.

 

Most nézzük meg azt, hogy milyen negatív hatásokkal kell szembenéznie az ellenzéknek.

 

Az elmúlt hetek eseményei során ugyanis az eddigi legfontosabb eszközüket veszítették el a parlamentben ülő pártok és az azon kívül szerveződő mozgalmak: a nemcselekvés lehetőségét. De mi is az a nemcselekvés?

 

Politikai kommunikációs szempontból nemcselekvések közé soroljuk a petíciózást, nyílt leveleket, nem kötelező erejű aláírásgyűjtéseket, a beszédeket és a sajtótájékoztatókat. Ezzel ellentétben politikai cselekvésnek tekinthetjük a közösségszervezést (párt, civil szervezet, vagy mozgalom szervezése) a tüntetéseket és a bojkottokat, továbbá a parlamenti szavazásokat. A nemcselekvés (sajtóközlemények írása) azért is kedvelt eszköz, mert kevés időt, energiát emészt fel – igaz, nem feltétlen igényel kevesebb pénzügyi forrást –, de gyorsan és sokszor ismételhető bármilyen témában (sajtótájékoztató).

 

Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a politikai nemcselekvéseknek is fontos szerepük van a politikában. A kérdés csak az, hogy fel vannak-e töltve tartalommal? Egy sztrájkról (politikai cselekvés) szóló sajtótájékoztató (nemcselekvés) például tájékoztatja a társadalmat, és az információ hatására további szereplőket ösztönözhet a sztrájkhoz való csatlakozáshoz, azaz a politikai cselekvésre.

 

A probléma jelenleg a kiüresedett nemcselekvés: a sajtótájékoztatók pluszinformációt már nem tartalmaznak („a kormány korrupt”), politikai cselekvést nem határoznak meg („lájkold, ha egyetértesz”), nem ösztönöznek rá.

 

A helyzetet pedig súlyosbítja, hogy amikor pedig esély nyílik arra, például a rabszolgatörvénnyel kapcsolatos tüntetések során, hogy tartalommal töltsenek meg egy sajtótájékoztatót, az ellenzéki pártok egy idő után a cselekvésre nem ösztönző összefogásról kezdenek el beszélni. A termék (összefogás) és a nemcselekvés eszköze (sajtótájékoztató) nem támogatja a politikai cselekvést, tehát a tüntetéseken való részvételt, az aktív politizálást.

 

De a kiüresedés nem csak az ellenzéki pártoknak köszönhető. A kormánypártok is tisztában vannak ugyanis a nemcselekvés hasznosságával, hiszen támogatni és erősíteni lehet vele a politikai cselekvést, mert jól láthatóvá teszi azt. A kormánypártok ezért az elmúlt években ellehetetlenítették és értelmetlenné tették a parlamenti munkát. Az ellenzéki módosító indítványokat leszavazzák, a bizottsági munkát blokkolják, szűkítve ezzel az ellenzék megszólalási lehetőségeit. A népszavazást mint lehetőséget hol fizikailag, hol pedig jogi eszközökkel blokkolják. Az olyan médiafelületek száma is folyamatosan csökken, ami hírt ad az ellenzéki politikai cselekvéseiről és nemcselekvéseiről.

 

Változás azonban csak hosszútávon várható, ugyanis fel kell készülni arra, hogy rövid távon – ha kudarcba fullad a rabszolgatörvény elleni tiltakozás – még az eddiginél is jobban lebénulhatnak az ellenzéki pártok.

 

Ugyanis ismét egyértelműen látszik, ami már 2010 óta egyértelmű, hogy az ellenzéki pártok szimplán a nemcselekvés eszközével nem tudnak több szavazót bevonzani, tehát azt nem folytathatják. A cselekvő politizálástól viszont elszoktak, fel kell pörögniük újra ezen a téren, ez pedig időt fog igénybe venni. Dacára ugyanis a cselekvést követő pozitív visszajelzéseknek, az ellenzék ismét visszatért a nemcselekvéshez: sajtótájékoztatókat tart az összefogásról, Szanyi Tibor nyílt levelet ír, Puzsér Róbert videókat és Facebook-bejegyzéseket posztol.

 

A váltás a rossz reflexek lassú kikopásán túl még azért is lesz hosszú, mert a politikai közösségeknek és a holdudvarnak is át kell alakulnia. A cselekvő politizáláshoz értő és azt megvalósító politikusoknak és politikai kommunikációs szakembereknek kell döntési pozícióba kerülniük, akikből most – ahogy ebben a cikkben korábban  már kifejtettem – éppen hiány van a pártok háza táján.

 

Olvass még több cikket Szakács Andrástól az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A parlamenti ülésen volt ideje gondolkodni a témáról, és kifelé menet elárulta nekünk, ki mögé sorakozik fel a kérdésben.

A The Who frontembere annyira gyűlöli Brüsszelt, hogy ennyi erővel a FIFA-ra is rábízhatnák az emberek a kormányzást.

Hetven percig tartott az athéni derbi, de már az ötödik percben meg kellett szakítani a játékot. Tavaly már beleszólt a kormány a helyzetbe, akkor az egész bajnokságot bezárta.

A török elnök „a Nyugat iszlamofóbiájával” igyekszik mobilizálni a helyhatósági választások előtt.

Hogy miért, azt másképp tudja a párt EP-listavezetője és másképp a sajtóosztálya.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Beszélgetéssorozat indul a magyarországi proletárdiktatúra legfontosabb aspektusairól március 18-án este.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

Leginkább a még hezitáló német, spanyol és lengyel pártokon fog múlni a Fidesz sorsa az Európai Néppártban, de a kormánypártnak is vannak erős szövetségesei.

Alexisz Ciprasznak elég volt az első vörös vonalat átlépnie, hogy Berlin alig fél év alatt padlóra küldje. Ciprasz ugyanis, ellentétben Orbánnal, egy tényleges vörös vonalt érintett: a német bankok érdekeit.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Az AB az igazságügyi miniszter kérésére olvasott az igazságügyi miniszter korábbi gondolataiban! Sci-finek hangzik? Elmagyarázzuk!

Twitter megosztás Google+ megosztás