Puzsér Róbert: Mikor jön el a kibaszott pillanat, mikor azt mondjuk, Gyurcsány egyenlő Orbánnal?

2019.01.08. 10:00

Miért tud önbizalmat meríteni a Hajdú Péterrel vívott korábbi küzdelmeiből? Miért nem akar pártot alapítani? Miért tartja szemfényvesztőnek a Momentumot, és mit kell tennie Fekete-Győr Andrásnak, hogy olyan rossz legyen, mint Karácsony Gergely? Miért utálja mindennél jobban a marketingeseket? És mi az, amit nem lehet elvitatni Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenctől? Puzsér Róbert független főpolgármester-jelölt mindent elmond az Azonnalinak.

Puzsér Róbert: Mikor jön el a kibaszott pillanat, mikor azt mondjuk, Gyurcsány egyenlő Orbánnal?

A YouTube-csatornáján pár éve még sírva gyalázta Hajdú Pétert. Ebből kiindulva: hogyan bírná idegileg egy város vezetését?

Hajdú Péter alatt megroppantam volna?

Úgy tűnt, egy kicsit elgurult a gyógyszer.

Ha az embert egy médiaszociopata üldözi, perek sorozatát indítja, jogi terrorhadjáratot folytat ellene, és emiatt rendszeresen bíróságra kell járnia, azt nem csoda, ha megsínyli az idegrendszere.

Emberből vagyok én is. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy ezeket a konfliktusokat nálam senki nem bírja jobban. Engem ezek az identitásformáló küzdelmek éltetnek.

Hajdú Péterrel például ilyen konfliktusom volt. Persze, ki tudok ezekben készülni, de nem vonultam ki a harcból, hanem folytattam a végsőkig. Végül Hajdú Péter is megtanulta a leckét, és abbahagyta a szerencsétlen emberi sorsok felett folytatott televíziós nyomorúság-expót, és visszatért a celebpletykákhoz. Szóval úgy gondolom, hogy az egy sikeres kampány volt, amelyből önbizalmat tudok meríteni a jövőben.

De lehet úgy főpolgármester-választást nyerni, hogy az emberek nagy része egy ordibáló idegbetegre gondol, amikor meghallja Puzsér Róbert nevét?

Nem gondolom, hogy az emberek nagy része ezt gondolná.

Akkor mit?

Kezdjük azzal, hogy elég kevesen vannak, akik vállat vonva azt mondják, hogy nem hallottak rólam, és nem is érdeklem őket. Ezzel szemben van egy elég széles réteg, melynek tagjai úgy vélik, hogy ez az ember figyelemreméltó, nagyon inspiráló, fontos, és kell is, hogy legyen egy ilyen figura a közéletben. Valaki, aki rákérdez a tabukra, és felvállal bizonyos konfliktusokat, amelyeket más elkerül.

Az emberek egy harmadik, szintén elég széles csoportja meg azt mondja, hogy egy fasz vagyok.

Mondjuk mert szidtam az Irigy Hónaljmirigyet, ő meg szereti. Én folyamatosan diszlájkokat termelek azzal, hogy számtalan kulturális konfliktusba beleállok. Az embereknek meg van egy fogyasztói kosaruk a kulturális térben, amelynek ebbe vagy abba az elemébe az elmúlt tizenöt évben a nagy számok törvénye alapján szinte biztos, hogy már beletapostam páros lábbal. A fogyasztó nem viseli könnyen, ha a szenvedélyében, a szabadidős tevékenységeiben vagy a rossz ízlésében megsértik – könnyen megszégyenül tőle. Ez aztán törvényszerűen visszaszáll rám, mert kognitív disszonanciát okozok vele.

Vagy az a helyzet, hogy a Puzsérnak igaza van, mert az Irigy Hónaljmirigy tényleg egy kalap szar, és a hősünk ízlése, aki rajong ezért, szintén szar – vagy az a helyzet, hogy az Irigy Hónaljmirigy élvezete nívós szórakozás, az azt kedvelő ember kiváló ízlésű, a Puzsér meg egy fasz. Hősünk nyilván az utóbbit fogja választani, és a Puzsér lesz a fasz – esetleg ordibáló, idegbeteg fasz. Ezt a működést hívják kognitívdisszonancia-redukciónak.

Ez nem sznob dolog?

Micsoda? Kimondani, hogy az Irigy Hónaljmirigy fogyasztása hitvány és alantas, emberhez méltatlan időtöltés? És hogy erre a rossz ízlést terjesztő, öklendetes aljakultúrára nevelték két évtizeden át az embereket a TV2 képernyőjén?

Ha meglátom a Hónaljmirigy-társulat bármelyik tagjának az arcát, összerándul bennem valami. És ha én ezt ki merészelem mondani, akkor rögtön én vagyok a sznob?

Nem egy Bartók-vonósnégyesre mondtam, hogy ne haragudjatok, ez így teljesen rossz: az F-dúr egyáltalán nem úgy szól, ahogy kell.

Az a célja, hogy az emberek kevesebb Irigy Hónaljmirigyet hallgassanak, vagy hogy többet beszéljenek önről?

Az a célom, hogy az Irigy Hónaljmirigy tűnjön el.

Ha van igény arra, amit csinálnak, miért kéne eltűnniük?

Ez az érv, hogy van rá igény, a kulturális elit nagy szemfényvesztése. Azért van rá igény, mert ők módszeresen megteremtették rá az igényt; iszonyatos pénzt, időt, energiát és know-how-t fordítottak arra, hogy ma erre legyen igény. Az emberi tömeg olyan, mint a víz: a kisebb ellenállás irányába folyik – a kulturális elit meg folyamatosan csatornákat ácsol a kisebb és még kisebb ellenállás felé, hogy a társadalmat a reklámokhoz igazított, igénytelen aljakultúrához vezesse.

Hogy nehogy az legyen a reakció a reklámblokkhoz érve, hogy mi ez a szar a műsorhoz képest, hanem hogy a seggrészeg VV Ágica üvöltözése meg a szárnyasbetét-reklám között ne legyen semmiféle kulturális vagy minőségi eltérés.

Ez a fő funkciója a kultúra elzüllesztésének. És ugyanez vonatkozik a politikára is.

A magaskultúrának is megvannak a maga formái. Oda lehet kapcsolni a Mezzo TV-re…

Nekem nem a tömegkultúrával van bajom, hanem az aljakultúrával. A Monty Python tömegkultúra. A Simpson család, a South Park és a Family Guy egyaránt tömegkultúra. Ricky Gervais és Sacha Baron Cohen munkássága is tömegkultúra. Ezeket én szenvedélyesen szeretem és fogyasztom.

Ezeket is nézik az emberek.

Igen, angol nyelvű közegben.

Magyarul is nézhetőek.

Igen, csakhogy

a magyar kulturális piac nem tudja kitermelni a maga Ricky Gervaiseit és Sacha Baron Cohenjeit. Ez a tizenötmilliós nyelv annyira szűk közeg, amelynek egyszerűen nem jó üzlet nívós tartalmat gyártani.

Itt az igénytelen szemét terjesztéséhez gyártanak keresletet. Az angol nyelvterület ezzel szemben akkora a piac, hogy minden típusú tartalom megél rajta, és egy Ricky Gervaisnek is lehet négymillió követője.

Ez népkritika is egyúttal?

Úgy gondolom, hogy a társadalomkritikát nem lehet megspórolni.

A véleményformálók rendszerint elitkritikában, kultúrkritikában, rendszerkritikában, akár piackritikában vagy a kapitalizmus kritikájában utaznak. A tömegember kritikája azonban valahogy mindig kimarad.

Az emberek mindent jól csinálnak, igazán megérdemelnek mindent, mindenkinek minden jár. Ez tarthatatlan. Az értelmiségi léttel összeegyeztethetetlen a társadalomkritika megspórolása. Én azt mondom: igen, a társadalom is bűnrészes abban, ahol tart.

Ez hozza magával azt a kritikát, miszerint ön nem tiszteli a választókat.

A választók tisztelete azt jelentené, hogy leszállítom a kultúrát és a politikát arra a szintre, ahová lezüllesztette őket az elit az elmúlt három évtizedben? Mert ha ezt jelenti, akkor valóban nem tisztelem őket.

Nem fogom kiszolgálni az igénytelenségüket, nem fogok úgy hazudozni, ahogy elvárják, nem fogom megígérni nekik a nincsből a többet és a még többet, hiába szeretnék ezt hallani. Úgy gondolom, hogy éppen én vagyok az, aki ezzel megtiszteli a választókat.

Nem hazudozok, nem szédelgek, nem ígérek olyasmit, amire nincs pénze vagy hatásköre a fővárosnak. Felvázolok egy tervet, megígérem a teljesítését, és a következő kilenc hónapban minden erőmmel azon leszek, hogy ne is legyen más lehetőségem, mint azt megvalósítani. A komplett elit pedig Tarlós Istvánnal, Karácsony Gergellyel meg Horváth Csabával mindent és annak a háromszorosát is megígéri a budapestieknek. Ebben a hazugságlicitben próbálják legyőzni egymást.

Ha ennyire lesújtó a véleménye Karácsony Gergelyről vagy Horváth Csabáról, miért szállt be az előválasztásba?

Amikor a balliberális sajtó először revolverezett ezzel az előválasztósdival, visszautasítottam a részvételt, mert őszintén megmondom, egy blöffnek tartottam. Aztán pár héttel később Jámbor Andrással (a Mérce főszerkesztője – a szerk.) beszélgettem, aki azt tanácsolta, hogy hívjam le ezt a blöfföt, mert maga az előválasztás egy nagyon hasznos innováció volna, amely a politika új és progresszív elemévé válhat.

Persze nem szabad a szocik szabályai szerint játszani: meg kell követelni a korrekt körülményeket.

Ennek feltételeit meghatároztam, aztán egyeztettem Karácsony Gergellyel, akivel megállapodtunk a feltételek kilencven százalékában, végül Molnár Zsolttal, az MSZP budapesti elnökével is találkoztam, aki a fennmaradó tíz százalékba is beleegyezett.

Akkor nem gondolja meg magát később sem?

Ha a feltételeim teljesülnek, biztos, hogy nem gondolom meg magam.

Ha az így megrendezett előválasztást végül elvesztem, büszkén lépek majd hátra azzal a tudattal, hogy sikerült kikényszerítenem a szocialistákból egy demokratikus innovációt. Erre az 1989-es rendszerváltáskor volt utoljára példa.

A feltételei között szerepel, hogy az előválasztást pártfüggetlen szervezet bonyolítsa le. Mi lehetne ez a szervezet?

Több civil szervezettel tárgyalunk erről.

Egy másik feltétele, hogy legalább ötvenezer ember vegyen részt az előválasztáson. Mi lesz, ha csak harmincezer ember megy el, és így nyer Karácsony Gergely, akkor visszalép?

Ha csak harmincezren mennek el, bárki szerezze is a legtöbb szavazatot, valójában senki nem nyer vele semmit.

Szóval ebben az esetben elindul.

Természetesen. Ötvenezer fő az előválasztás érvényességi küszöbe. Ha ez nincs meg, és én kapom a legtöbb szavazatot, én sem fogom megkövetelni senki mástól, hogy lépjen vissza a javamra, így én sem nyerek vele semmit. Akkor az nem egy előválasztás, hanem egy nagy részvételű közvélemény-kutatás volt.

És ha elmennek ennyien, de nem ön, hanem Horváth Csaba nyer, akkor hátra fog lépni, és arra fogja kérni a híveit, hogy szavazzanak rá?

Ha Horváth Csabától írásos garanciát kapok arra, hogy végrehajtja a Sétáló Budapest programját, akkor igen. Ha megnyeri az előválasztást, de nem vállalja fel a programot, akkor mindössze visszalépek, de nem fogok felszólítani senki ember fiát arra, hogy Horváth Csabára szavazzon.

Szeretné nemcsak az LMP, de a Jobbik és a Momentum támogatását is. Jó ötlet ennek fényében a Momentummal cicaharcokba kezdeni?

Nekem az ellenzéki oldalon az úgynevezett Szocialista Párttal és az úgynevezett Demokratikus Koalícióval van bajom.

Minden problémám, ami Karácsony Gergellyel vagy Fekete-Győr Andrással van, valójában az MSZP-vel és a DK-val való viszonyukból következik.

Karácsony Gergely felmondta a centrumidentitást, azt az ígéretét, hogy lehet más a politika. Felmondta a zöld gondolatot, és a régi baloldal élére állt annak érdekében, hogy a szocialisták és a volt pártállami elit lélegeztetőgépe legyen. Fekete-Győr András most ugyanerre az útra lépett.

Akarja még a Momentum támogatását?

Nem mindenáron. Gyurcsány Ferenc pár hónapja meghirdette az ellenállást. Ez akkor egy DK-s alkoholista motyogásának tűnt, amihez már mindenki hozzászokott, amióta kígyók kígyóznak, meg tizenegy a legnagyobb kétszámjegyű prímszám.

Én se vettem komolyan, amit Gyurcsány előadott, legfeljebb annyira, mint azt, hogy leesik a terépcsecső. Aztán jött a Kossuth téri tüntetés, Fekete-Győr András füstbomba-dobálása, a menet a Kunigunda utcába meg az ott történt tragikomikus események – és Gyurcsány szavai értelmet nyertek.

Akkor ön szerint a tüntetők Gyurcsány kottájából játszanak?

Kijöttek a képviselők az MTVA épületéből, és a Momentum kirakta a Facebookra az elmúlt napok tanulságát: nincsenek többé momentumosok, MSZP-sek, jobbikosok vagy fideszesek, csak az ellenállók és a hatalom. Ezt mondta a Momentum.

A Jobbik is ezt mondja.

Persze, hogy ezt mondja. A Jobbik most került be a demokratikusnak nevezett kánonba, tulajdonképpen most szabadult meg a bomberdzsekitől meg a Martens-bakancstól – most nem mondhatnak mást. Értjük, hogy ez az Összefogás Reloaded miért jó a szociknak és a DK-nak: lenyúlni a hatalommal szemben feltörő jogos társadalmi dühöt. Arra szolgál, hogy az elégedetlenséget a hatalmi erőműveikbe csatornázzák. Ugyanaz a szélhámosság zajlik, mint ’89-ben, amikor a kommunisták egy része átkeresztelte magát reformkommunistának, aztán meg szocialistának, hogy átmentse a hatalmát.

És ha ez kell a NER lebontásához?

Nem pusztán a NER-t kell lebontani. Nem Magyarország, hanem Gyurcsány termelte ki a NER-t.

Gyurcsányt megszavazták az emberek.

Igen, mert Gyurcsány hazudott, és átverte a választókat. Hazudott az EU-nak, a magyaroknak, az Országgyűlésnek, még a saját frakciójának is. Tehát nem a NER-t, nem pusztán az elmúlt kilenc évet kell leváltani, hanem a harminc év rendszerét, és annak teljes elitjét. Ha azokat juttatjuk újra hatalomra, akik az elmúlt kilenc évet okozták, akkor Orbán Viktor előbb-utóbb óhatatlanul visszatér. Vagy valaki nála is rosszabb.

Ki lehet rosszabb Orbán Viktornál?

Még egy Orbán Viktor. Ha ő visszatér egyszer, rosszabb lesz, mint most. Az 1998 és 2002 közti Orbán helyett jött Gyurcsány és az MSZP. Ennek eredménye a 2010 és 2019 közötti Orbán Viktor lett. Képzeljük el Orbán harmadik országlását!

Bőven van itt még hova romlani – legfeljebb a magyarok fantáziája sekélyes.

Amit a Momentum jelenleg a Jobbik és az LMP asszisztálása mellett tesz, az az elmúlt harminc évvel való szembenézés és szakítás szándékos és módszeres összetévesztése az elmúlt kilenc évvel való szembenézéssel és szakítással.

És mi most a mondás a komplett balliberális sajtóban? Hogy most nem szabad gyurcsányozni, most kussoljál! Úristen, hiszen ezt hallgatjuk tizenöt éve!

Mikor jön el a magyar történelemben az a kibaszott pillanat, amikor azt mondjuk, hogy ezekkel nem?! Hogy Gyurcsány egyenlő Orbánnal, és pont.

Ha Horváth Csaba megnyeri az előválasztást, ön pedig visszalép, és beáll mögé, akkor a fővárosban ön is hozzásegíti a szocialistákat a hatalmuk átmentéséhez.

Igen, de előtte kérlelhetetlenül megpróbálom legyőzni Horváth Csabát az előválasztáson. És ezt nyilvánosan teszem. Nem seftelek titokban a szocikkal a kerületekről, a képviselői helyekről meg felügyelőbizottsági tagságokról, ahogy azt a Momentum politikusai teszik, hogy aztán letagadjam, amikor rákérdeznek. Nekem minden egyeztetésem, minden követelésem, minden, amit tettem, teszek vagy tenni fogok, nyilvános.

Ha Horváth Csaba legyőz egy tiszta és demokratikus előválasztáson, arra úgy fogok tekinteni, hogy a budapestiek léptettek vissza, amit természetesen tudomásul veszek, és visszalépek  Nem fogom úgy érezni, hogy lefeküdtem a régi baloldalnak. Ha pedig sikerül Horváth Csaba torkán lenyomnom a Sétáló Budapest koncepcióját, és mégsem hajtja végre, öt év múlva visszatérek jelezni, hogy Horváth Csaba mekkora hazug gazember, én pedig itt vagyok, és továbbra is itt a tervem.

Ha ilyen a Momentum, miért akar még velük tárgyalni?

A Momentum elindult a rossz irányba, de még nincs ennek az útnak a végén, mint Karácsony Gergely. Fekete-Győr András, a Momentum elnöke még nem az MSZP miniszterelnök-jelöltje, mindenesetre ha így folytatja, 2022-ben az lesz.

Én pedig azt szeretném, ha a Momentum visszafordulna a Párbeszéd útjáról a centrum felé. Meggyőződésem, hogy kifejezetten a centrumból lehet leváltani a NER-t, mert egy baloldali szavazó a Fidesz ellen leszavaz a centrumot képviselő pártra, egy centrumszavazó viszont nem szavaz le a régi baloldalra. Nem azért lett ő LMP-, Jobbik- vagy Momentum-szavazó, hogy ha nincs más, akkor a szocikra szavazzon.

Továbbá úgy gondolom, hogy a Fidesz-KDNP-t és az MSZP-DK-t csak együtt van értelme elutasítani – minden más eset még rosszabb helyzetet eredményez, ahogy az ország a 2002-es és a 2010-es kormányváltásra is ráfizetett. A harminc év elitje a jobb-bal, népi-urbánus, antikommunista-antifasiszta, trianonsérült-holokausztsérült törésvonal mentén osztja meg a társadalmat, és ebben a konfliktusban lubickolva duzzasztja a polgárháborút. A centrum gondolatának kulcsa az én szememben az, hogy a politikai közép ezt visszautasítja.

Én generációs alapon osztom meg a társadalmat: kifejezetten a negyven éves kor alatti szavazókat akarom meggyőzni. A Fidesz, a KDNP, az MSZP és a DK felépített Magyarországon egy gerontokráciát:

szövetségre lépett a huszadik század nemzedékeivel a huszonegyedik század nemzedékei ellen.

Az idősek számára is kell politikát csinálni.

De nehogymár csak nekik! Itt egy generációs szakadékról van szó, ahol akárhogy is, a Momentum az általam is képviselt oldalon tanyázik. Ebben a generációs konfliktusban megkerülhetetlenek, és

én harcolni fogok a lelkekért. Ha a Momentum elnökségének a lelkéért nem tudok, akkor megharcolok a Momentum tagságának a lelkéért. Ha értük sem tudok, akkor megharcolok a szavazóik lelkéért.

Folyamatosan harcolni fogok azért, hogy a Momentumot visszatereljem a centrumba. A centrum az én szememben semmiképp sem kirekesztő, hanem mindig és kifejezetten befogadó. Én a centrum fölé akarok emelkedni, vagyis a liberalizmus, a konzervativizmus és a szocializmus értékeit integrálni, és így hozni létre egy centrumidentitást.

A Momentum ezzel szemben jelenleg kifejezetten a centrum alá pozicionálja magát, vagyis a marketing pártja, a szelfik pártja akar lenni. Az ideológiákkal mindössze érintőleges kapcsolatban állnak, vagyis felmérik, mire van igény, és az lesz a programjuk. Ők a füstbomba-szelfi impulzuspolitikában utaznak. Pillanatnyi élményt gyártanak politika címén, ezzel szemben én érvényt akarok adni a politikának. Azt hiszem, ez a lényeges különbség köztünk.

Élmény nélkül lesz érvény?

Úgy gondolom, hogy az érvény élményét kell megadni. Nincs kifogásom az élmény ellen, de kell mögé az érvény mint fedezet – anélkül nem szabad politikát csinálni. A Momentum egy neoliberális, macronista párt, most léptek be az ALDE-ba, ami az európai liberális pártcsalád, Fekete-Győr András azonban kínosan kerüli a liberális szót.

Most ezek a neoliberális fiúk és lányok tüntetnek a munkavállalói jogokért.

Macron ugyanazt mondja, mint ön, hogy ő a centrum, amiben egyesíteni kell a liberális, a konzervatív és a baloldali elemeket.

Igen, Macron ezt hazudja. Az igazság meg az, hogy ő egy neoliberális politikus.

Ezt honnan tudjuk? Most fog minimálbért emelni, fizetésemelést adni a közszolgálati dolgozóknak, Macron egykoron gazdasági miniszterként kiállt a görögök mellett. Ezek nem éppen neoliberális lépések.

Az látszik rajta, hogy most megijedt a sárgamellényesektől. Csakhogy az európai liberális pártcsalád ettől még az ALDE, nem más.

A liberalizmus a centrumban helyezkedik el. Tőle jobbra van a konzervativizmus, balra a szociáldemokrácia.

A liberalizmusnak kétféle értelmezése van: jelentheti az emberek szabadságának, és jelentheti a cégek szabadságának a képviseletét is. A neoliberális politika nem centrumpolitika – az a Wall Street politikája. Az egy liberális szélsőség.

Az én szememben a Momentum a programja alapján a Wall Street érdekeit jött képviselni.

Az a tapasztalat, hogy ha választani kell a kétféle szabadság között, akkor a neoliberálisok mindig a cégek pártjára állnak.

A cégekben emberek dolgoznak. A kettőt nem lehet külön kezelni.

A neoliberálisok így érvelnek, az biztos. Hogy aki a cégek érdekeit képviseli, az valójában az emberek érdekeit képviseli.

Arra akartunk célozni, hogy amit mond, az tipikusan baloldali érvelés.

Igen.

Akkor miért nem mondja azt, hogy ön baloldali? Amit mond, az egy teljesen korrekt, egyértelmű baloldali nézetvilág.

Nem. Bár az tény, hogy sok baloldali vonásom van.

Akkor ezt miért nem vállalja fel? Miért nem mondja nyíltan ki, hogy ön akar lenni a magyar Jean-Luc Mélenchon vagy Sahra Wagenknecht?

Hogyne vállalnám fel? De amit én képviselek, az ennél komplexebb.

Igen, az gyakorlatilag maga a szociáldemokrácia.

Akkor elmagyarázom, hogy miből áll a saját szélsőközép-identitásom. Ideológiailag leginkább liberális vagyok.

Mindig annak a pártján állok, hogy adjunk jogokat az embereknek, és az államtól meg a cégektől vegyük el azokat. Ez egy liberális gondolat – a baloldal ennél azért kollektivistább.

Ilyen értelemben még a fegyverviselés engedélyezése is egy liberális program – mindössze lenyúlta a jobboldal.

Gazdaságilag szocialista vagyok. Hiszek az erős, újraosztó államban, csakhogy nem az erős központi államban, hanem az erős önkormányzatiságban, hiszek a többkulcsos, progresszív adózásban, a szociális ellátórendszerben, a szakszervezetekben, a civil világban, és abban, hogy az államnak kötelessége harcolni a multinacionális tőke érdekérvényesítésével szemben.

Kulturális értelemben pedig azt hiszem, konzervatív vagyok. Az, amit mondjuk a kereskedelmi televíziózás kapcsán elmondtam, úgy gondolom, hogy egy konzervatív érvelés volt. Tény tehát, hogy van a nézetrendszeremnek egy erős szociáldemokrata vonása, és ha lenne egy normális szociáldemokrata párt Magyarországon, arra nagyon szívesen szavaznék. Akár egy Mélenchonra, vagy Amerikában Bernie Sandersre. Csakhogy az MSZP nem egy szociáldemokrata párt.

De ez sem ilyen egyszerű. Mondhatjuk, hogy a multinacionális tőke ellen fel kell lépni, és mondjuk támogatni a kisvállalkozókat. Ez viszont nem feltétlenül fog kedvezni a melósnak. Hol állna ebben a vitában?

A melós pártján állok. Alapvetően nincs bajom a kapitalizmussal; nekem a trösztökkel, a monopóliumokkal, a tőkekoncentrációval meg a multinacionális nyomulással van bajom. Vagyis az a bajom, hogy a piac nem takarodik vissza oda, ahol a helye lenne: a piacra. A piac eredetileg azt jelenti, hogy mindenkinek van egy boltja, egy üzlete, és itt, ebben a boltban vagy üzletben van helye a kapitalizmusnak, máshol nem.

Ehhez képest a világ javai ma egyre kevesebb kézben koncentrálódnak, és már nem a termékek meg a szolgálatatások, hanem a termékekről és a szolgáltatásokról propagált hazugságok versengenek egymással. Ennek azonban semmi köze a kapitalizmushoz, sőt: ez a működés valójában sérti a termékek és szolgáltatások szabad versenyét.

A pofám leszakad, amikor azt látom, hogy egy párt, ami most lépett be a kibaszott ALDE-ba, utcára megy a munkavállalók érdekeiért. Ez szédelgés. Ugyan, mi problémája van a Momentumnak a túlóratörvénnyel?

És mégis velük akar szövetségre lépni. Hogyan lehetséges ennyi kritika után, hogy Puzsér Róbert és programja mögött ott álljon egy ALDE-tagpárt is?

Nekem nincs bajom azzal, ha egy liberális párt hoz egy kompromisszumot, és egy olyan programot támogat, ami nem az autók, a GDP, az infrastruktúra, hanem a zöld gondolat, egy alternatív, huszonegyedik századi irány, „a kicsi szép” szemlélete mellett áll ki. Ezt megteheti egy neoliberális párt is. De az nagyon más, amikor egy neoliberális párt utcára megy a munkavállalók jogaiért, és füstbombákat dobál a rendőrökre. A picsába, ez szemfényvesztés! A pillanat elrablása! Miben hisznek ők a pillanaton meg a marketingen kívül?

Az baj, ha nő a GDP? Zöld módon is lehet növekedni.

Lehet, csakhogy a növekedés fenntarthatatlan. A bolygót nem csak úgy amortizáljuk le, hogy túltermeljük a szén-dioxidot. Ez a növekedés ezerféle más módon is tönkreteszi a Földet. Ez a civilizációnk ősbűne. Meggyőződésem, hogy minden ember zsigereiben ott van annak a tudása, hogy ez a fenntarthatatlan, etikátlan, önző élet, ami a nyugati világot jellemzi, nagy árat követel majd – amit az utódaink fognak megfizetni. Csak mindenki elfojtja ezt a tudást; mindenki szeretne még egy kicsit fogyasztani, mielőtt még vége lesz mindennek. Az emberiség ezért hozta létre a cégeket, mert azoknak nincs lelkük, nincs lelkiismeretük, nincs tudásuk erről a bajról – ideális végrehajtói az erkölcstelen és korlátlan növekedésnek.

Minden cégben van egy igazgatótanács, ami részvényesekből, és egy menedzsment, ami cégvezetőkből áll. Az előbbi nem dönthet úgy, hogy megújuló, fenntartható pályára állítja a céget, mert akkor a cég rögtön hátrányba kerül a riválisaihoz képest, a részvényei bezuhannak, és a cég tönkremegy. Ha a menedzsment így döntene, másnap kirúgná azt az igazgatótanács. Ha az igazgatótanács döntene így, azonnal kiszállnának a cégből a részvényesek. Nincs megoldás, így aztán őrült sebességgel rohanunk a szakadék felé.

Az állam az egyetlen, amely szabályokkal korlátozhatná a cégek mohóságát, csakhogy a cégek a lobbistáikon keresztül mára az államokat is felvásárolták – ez fejeződik ki a neoliberalizmusban, abban a látszólag politikai ideológiában, amely valójában piaci ideológia.

Mi következik mindebből Budapestre vonatkozóan? Egyetlen programpontom, a Sétáló Budapest koncepciója nem azt jelenti, hogy tereljük el a belső városrészből az autóforgalmat, hanem hogy radikálisan csökkentsük az autók mennyiségét a fővárosban. Huszonötezer új autó kerül forgalomba Budapesten minden évben. Ha 2019-ben a Sétáló Budapest programja nem kap bizalmat, három vagy négy év múlva valaki úgyis kénytelen lesz bevezetni valami hasonlót, mert elfogy a levegő, és elfogy a tér. Mi erre a NER és Tarlós István válasza? Újabb és újabb mélygarázsok, parkolóhelyek, még nagyobb infrastruktúra és még több autó. Ezzel szemben áll „a kicsi szép” szemlélete, egy olyan elv, amely az emberiség egyetlen menekülőútja. A zöld politika nem egy alternatív, választható politika, hanem az egyetlen politika.

A politika a huszonegyedik században vagy zöld, vagy semmilyen. A jövő zöld, vagy semmilyen. Az apokalipszis az ajtó előtt áll, és dörömböl.

Az ön életében mennyire volt eddig jelen a zöld gondolat?

Az utóbbi három évben szinte egyáltalán nem autóztam, hanem gyalog jártam mindenhová. Mostanában többet autózom, mert kiújult a gerincsérvem – de

nem hiszem, hogy a magam életéből amolyan marketingüzenetet kellene formálnom, hogy régen én is bűnös ember voltam, kártyáztam, kurváztam és italoztam, de megváltoztam: lám, itt az új ember, rám lehet szavazni, mert én megújultam!

Ez nem egy reality – itt a legnagyobb félreértés.

Ez úgy hangzik, mintha a politika lenne domináns helyzetben, és nem az embernek kéne változnia: a politika azt mondja, hogy ne használjunk autót, és az emberek majd megváltoznak ennek hatására.

Igen, mert az emberek maguktól nem mondják, hogy ne használjunk autót vagy műanyag szívószálat. Kell a politikai akarat felülről. Azért járok autóval huszonakárhány éve, mert Budapest egy erre optimalizált város. Budapesten autóval lehet gyorsan és kényelmesen közlekedni. Szeretném elérni, hogy a BKV, a séta meg a kerékpározás legyen a gyors és a kényelmes. Gyakran választom a BKV-t, még gyakrabban a sétát, és igen, mostanában többet autózom, de nem ez a fontos.

Az a fontos, hogy Budapest mint az itt zajló élet és közlekedés tere változzon meg. A városlakókhoz kell a várost igazítani, nem pedig az agglomerációból a terepjáróikkal beautózó vállalkozókhoz. Ilyen értelemben a Sétáló Budapest egy baloldali program. Az alsó kilencven százalék programja.

Miért nem csinál egy zöld pártot?

Nem akarok pártot alapítani, nem akarok politikussá válni. Én egy civil vagyok, aki megpályáztam egy köztisztséget. Elég sokszor megkapom, hogy politikus vagyok, és ez nagyon sértő. Legalább annyira, mint amikor azt mondják, hogy celeb vagyok.

A főpolgármester már egy politikusi állás.

Szerintem nem.

Ez nem olyan, mintha jegyzőnek jelentkezne az ember. Ott egy köztisztséget kell ellátni. Főpolgármesterként viszont egy politikai programot kell végrehajtani.

Van egy várostervezési programom, ennyiben igen: ez kvázi egy politikai program. Én azonban egy civil vagyok, aki az utóbbi évtizedekben megmérte, hogy mennyit ér a választójoga – és arra jutott, hogy lófaszt sem ér. Van ugyanakkor egy másik jogom: a megválaszthatóságom. Most úgy érzem, értelme van élnem ezzel. De ettől még nem válok politikussá. Pártot már csak azért sem akarok alapítani, mert az ugyanolyan, mintha alapítanék egy céget, amelyik azt ígéri, hogy lehet más a piac.

Aztán ha én ezt komolyan gondolom, pár év múlva ki kell szállnom a politikából, mint Schiffer Andrásnak, vagy nem szállok ki, és elfogadom, hogy megjelentek a pártomban ezek a megélhetési hazudozó, szédelgő, gátlástalan politikusok.

Megnevezne pár ilyen megélhetési politikust?

Tudjuk, hogy minden párt tele van ilyenekkel. A pártok vonzzák ezeket az embereket, akik bármikor azt hazudják, hogy igen, ők hisznek mindenben, ami kell a pozíciók megszerzéséhez. Ez fertőzi felül újra meg újra a politikát.

Önnek is van mondhatni egy politikai mozgalma, ami ugyanúgy vonzza ezen logika alapján a szédelgőket?

Én nem ígérek senkinek megélhetést.

Ha megválasztják, ön mellett is lesz azért egy főpolgármester-helyettes vagy egy BKV-igazgató. Főpolgármesterként ők az ellenfelei lesznek?

Nem, ők szakemberek lesznek, akik már bizonyítottak versenyhelyzetben.

Amit mond, az ugyanolyan technokrata megközelítés, mint amikor szakértői kormányról beszélnek a neoliberálisok.

Ebben az országban harminc éve hazudják azt politikusok, hogy ők szakértők, kvázi szakpolitikusok. De attól, hogy próbálják szakértőkké fazonírozni magukat, még nem lesznek szakértők, hanem továbbra is politikusok. Én szakértőkről beszélek, akik a piacon teljesítettek.

Hogyan méri, hogy ki mekkora teljesítményt nyújtott?

A piac, ha valamire, erre azért alkalmas – jól fel tudja mérni azt, hogy az ember ért-e ahhoz, amit csinál.

Az viszont politikai, és nem szakértői döntés, hogy valahová villamossíneket építsünk-e, vagy autópályát.

Nem, ezek igenis szakmai döntések. A politikusnak kell azokat meghoznia, de szakmai szempontok alapján. Persze nem csak egyfajta szakmai vélemény van. Két szakmai vélemény közül a jó politikusnak az alapján kell döntenie, hogy melyik koncepció a zöldebb. Ha mindkettő egyformán zöld, akkor az alapján kell döntenie, hogy melyik az olcsóbb, kivitelezhetőbb, megvalósíthatóbb.

Vitézy Dávidot már említette azon szakértők között, akikre majd számítana. Már beszélt vele arról, hogy elfogadná-e az ajánlatát?

Vitézy Dávid most a Közlekedési Múzeum igazgatója, a NER alkatrésze. Ha én volnék a főpolgármester, felajánlanám neki, hogy vegye újra a kezébe a BKK vezetését. Egyébként felhívtam telefonon, megegyeztünk, hogy a következő héten visszahívom, mert épp valahol külföldön volt elfoglaltsága. Újra felhívtam a következő héten, de nem vette fel, és végül nem beszéltünk.

Udvariasan lepattintott.

Értem amúgy az ő helyzetét. A városról azt gondolja, amit én, de abból ő nem élne meg. Ha fel tudnám ajánlani neki a BKK vezetését, más lenne a helyzet, de jelenleg nincs semmi, amit fel tudnék ajánlani neki.

Sok példaképet említett már eddig is. Mi a helyzet Beppe Grilloval? Neki is van egyfajta baloldali és egy civil, antipolitikusi attitűdje, és hangosan kritizálja általában a hagyományos politikát. Ön lenne a magyar Beppe Grillo?

Nem utasítom vissza az analógiát. Nekem imponál az, amit ő véghezvitt. Főleg az, hogy amikor megszerveződött mögötte a párt, hátralépett, és azt mondta, nem ő lesz a párt arca, vezetője.

Úgy se csinálna pártot vagy mozgalmat, mint Grillo tette? Ön, mint Puzsér Róbert képvisel valamit, majd felkér rá egy szakértőt, hogy ezt szem előtt tartva legyen miniszterelnök.

Azt el tudom képzelni, hogy létrehozok egy mozgalmat, és aztán hátralépek, mint Grillo tette, hogy ott legyek a kulturális térben mint egy szellemi alap, amelyhez mindig vissza lehet térni – de ez nagyon távol áll a mostani realitástól.

Mindannyian tudjuk, hogyan működik a politika: egy párt elrohad benne, rengeteg érdek mentén korrumpálódik, megromlik a politikai hazudozás és szédelgés nyomán. Beppe Grillo ezt felismerte, és hátralépett,

hogy megmaradjon egy intakt pontnak arra az esetre, ha újra el kell kezdeni építkezni. A kulturális tér ilyen szempontból sokkal erősebb és fontosabb, mint a politikai tér. Mert a kultúra a politika alapja, és nem fordítva. A kultúra lehet önmagában bármi, a politika viszont semmi. A Momentumon pont ezt látom: kultúra nélkül politizálnak.

Kritizálni könnyű. Nem kéne inkább beszállni a politikába, és megmutatni, hogyan kell ezt csinálni?

Ha ténylegesen politikus lennék, nem tudnám úgy érvényre juttatni a meggyőződéseimet, ahogyan jelenleg tudom. Független jelöltként senki nem pofázhat bele abba, hogy mit mondjak vagy mit gondoljak.

Az LMP sem?

Nem, mert csak magamért vagyok felelős. Így most meg tudom őrizni a szavam meg a tökeim – mert nekem csak ennyim van.

Ha alapítanék egy pártot, aminek már lenne egy működési módja, hogy most ezt kell mondani, ezt meg inkább ne mondjuk, ezt így meg úgy tematizáljuk, az korrumpálna, megrontana engem is. És a végén lenne egy korrupt párt, ami kicsit talán jobb, mint a mostani LMP, vagy a mostani Jobbik, élén egy korrupt pártvezetővel. Nekem ez nem ér meg ennyit. Mindent feláldoznék, hogy én legyek az újabb Vona Gábor, aki vizslákat simogat.

Vona Gábor és Schiffer András olyan emberek, akikkel hasonlóan látnak egy valamit: egyikük sem akar már politikus lenni.

A 2009-es Vona Gáborról ezt nem lehetett elmondani, a 2019-es viszont valami ilyesmit mond. Hogyan döntsem el, melyik az igazi Vona Gábor?

Melyiknek hisz?

Egyiknek sem.

Valószínűleg nem volt akkora fasiszta, mint 2009-ben tűnt, és valószínűleg nem lett akkora demokrata, mint amekkorának most, 2019-ben mutatja magát. Az igazság valahol félúton lehet.

De ezt csak az Isten tudhatja. Vagy a felesége. De nem ez számít. Vona Gábor is olyan, mint az összes cég és párt: őt is a körülmények formálják. Ő benyomult középre, néppártosodott, konszolidálódott – de miért? Mert a Fidesz beszorította oda. Mert megértette, hogy egy szélsőséges szekta vezérének csak egy gettóban van szava.

Heller Ágnes is hasonlóképpen magyarázta ezt: Vona Gábor egy politikus, aki a saját érdekei szerint, hideg megfontolás mentén most épp középre tart. Ahogy szélsőségesnek lennie is ezért érte meg. Mert 2006-ban érezte, hogy mekkora felhajtóereje van a nemzeti radikalizmusnak. Ettől függetlenül Vona Gábort a mostani irányvonalában meg kell erősíteni. Most, hogy a demokratát játssza, demokratának kell tekinteni, és remélni, hogy így majd azzá is válik.

Van kapcsolata Vona Gáborral?

Laza kapcsolatunk van. Beszélgettem vele párszor. Szerintem azért lépett hátra, mert ő is érezte, hogy Magyarországon a politika egy ócska színjáték lett, amit kiüresített a Fidesz, és amiben már nincs más potenciál, mint magunkat a földhöz verve üvölteni, hogy „Varju Lászlót verik!”

Hiba volt bemennie az ellenzéknek az MTVA székházába?

Hogy lett volna hiba?

Így nyúlják le a forradalmunkat. Nagyon is okosan tették a saját szemszögükből. Ez az újabb piszkos trükkjük annak érdekében, hogy az elmúlt harminc évüket tisztára mossák.

De most sokan úgy érzik, hogy az ellenzék végre csinál valamit.

Ez igaz, a rabszolgatörvény megszavazásának bojkottjakor esküszöm, azt éreztem, hogy az ellenzék végre csinál valamit.

Akkor ez egy piros pont a szociknak meg a DK-nak?

Az egész ellenzék részt vett benne.

Az LMP és a Jobbik nem foglalt pulpitust.

Szerintem az a bojkott úgy egészében rendben volt. Ami viszont a Kunigunda utcában történt... Ráadásul ott a képviselők visszaéltek az előjogaikkal, így tudták beelőzni a Momentumot. A Momentumnak nem volt jogosultsága belépni az MTVA épületébe. Akik bementek, átrakták a show helyszínét egy olyan térbe, ahová más nem mehetett be velük. Mennyire gyalázatos már azzal fenyegetni a biztonsági őröket, hogy ők majd be fogják engedni a tüntetőket, és akkor azok a biztonsági őrök majd megnézhetik magukat?! És ezt parlamenti képviselők tették.

Kint volt valamelyik tüntetésen?

Kint voltam. Fekete-Győr András füstbomba-interjú kombója után viszont már nem.

Mi akkor a megoldás, ha a tüntetés már nem?

Általános és országos sztrájk. Közúti blokád. A füstbombadobálás, az erőszak biztosan nem.

Egy tüntető srácot bevisznek, és csoportos garázdaság címszó alatt kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetnek. A Momentum és Donáth Anna pedig kiírja a Facebookjára, hogy csodálatos sikert értek el. Hiszen remekül tüzeltek a szelfik, nagyszerűen működött a pillanat, a baloldali sajtó eldobta az agyát a gyönyörűségtől, végre megrepedt a kormány páncélja. És eközben itt van ez a szerencsétlen hülyegyerek, akit börtönnel fenyeget a hatalom, mert Fekete-Győr András ebből gyártott szavazatot.

Nem történt akkor ellenzéki siker?

Nem. Miért lenne ez ellenzéki siker? Visszavonták a túlóratörvényt? Az a tüntetés egyébként a túlóratörvényről szólt, erre összeülnek a Momentum marketingesei, és megírják ezt a nyomorult, gyáva öt pontot, ahol az első pont az, hogy tiltakozunk a túlórák ellen, majd a második az, hogy tiltakozunk a rendőri túlórák ellen. Aztán a túlóratörvény visszavonásának a követelését egyszer csak felváltotta az öt pont beolvasásának a követelése: csak hadd olvassuk be egy senki által nem nézett tévében, és már itt sem vagyunk.

Hát olyan nagy dolog lenne ez? Fekete-Győr András füstbombával dobálja a rendőröket – úgyhogy mindjárt be is kell írni egy pontot a követelések közé a rendőri túlórák ellen, nehogy a rendőrök még megharagudjanak Fekete-Győr Andrásra, mert ő ennyi diszlájkot nem bír el. Hát a tűzoltók túlóráival mi lesz?

Íme a forradalom, amelyet az első pillanattól kezdve marketingesek írnak. Ez visszataszító.

Nagyon utálja a marketingeseket?

Mindenki másnál jobban. Szerintem ők a mai kor papsága. Ők pusztítják ma a kollektív szellemet. Így uralkodik el a forma a tartalom felett, az élmény az érvény felett; az összes politikus, kulturális szereplő fülébe ők sugdosnak, ők lúgozzák ki a politikából az ideológiát, a művészetből az ihletet, a szellemi életből a gondolatot; ők azok, akik az értéket értékesíthetőséggé züllesztették, akik miatt az egész világ diszlájkfóbiás lett. Csakhogy egyedül azok az ügyek adnak identitást, amelyek diszlájkokat termelnek. A lájkvadász, és főleg a megúszós, gyáva lájkvadász ügyek elmossák az identitást.

Akkor Orbán Viktor jól teszi, hogy beáll diszlájkos ügyekbe?

Az elmúlt harminc évben két olyan politikus volt, aki beleállt ezekbe a diszlájkos ügyekbe: Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc. Ezt nem lehet elvitatni tőlük, van is identitásuk.

Ezek az emberek tizenhét éven át vezették Magyarországot – ezt az eredményt nem lehet kétségbe vonni. Ezek nem Karácsony Gergelyek meg Fekete-Győr Andrások, akikbe, mint egy Rorschach-pacába bármit beleláthat az ember, mert fóbiásan irtóznak a diszlájkos ügyektől. Mit hirdet a Momentum, ami csak az övé? Azt, hogy fiatalok, hogy Donáth Anna szexi, főleg azzal a füstbombával a kezében. Uralják az Instagramot, de azt nem tudjuk, hogy valójában kicsodák – ők sem tudják. Majd megmérik, és kiderül.

A polgári társadalmakban kétféle politikus létezik: a Danton- és a Robespierre-típusú politikus. Danton keze enyves, Robespierre keze véres. Danton kompromisszumkész és korrupt, Robespierre igazhitű és megvesztegethetetlen. A huszadik században a Robespierreket kiszavazták a politikából, ma már csak Dantonok vannak, így képződött egy új felosztás: uszítók és szédelgők.

Ma a magyar politikában mindenki szédelgő, és van két uszító politikus. Ennek a két uszítónak viszont annyira erős identitása van, hogy két pártot identifikált is. Ma már a Fideszben mindenki Orbán Viktor identitása, míg a DK-ban mindenki Gyurcsány Ferenc identitása alapján működik. És a probléma az, hogy itt nem állunk meg:

ez a két erős karakter formálta a maga képére az egész magyar politikát. Ők az igazodási pontok, miközben folyamatosan szítják a polgárháborút, amely a hatalmuk záloga.

Ezért nem tud a magyar társadalom kiszabadulni a huszadik századból.

Azt írta, hogy nem szabadna visszamenni a parlamentbe a politikusoknak.

Nem hát. Ellenparlament kell.

Annak mi értelme lenne? Érdekelné ez Orbán Viktort?

Orbánt talán nem érdekelné, de Orbán ócska színjátékát akkor sem szabadna folytatni. Az ócska színjátékkal szemben meg kellene mutatni, milyen az, amikor valódi ügyeket vitatnak meg, valódi napirend szerint valódi felszólalásokat mondanak a politikusok. Vitatkoznak, egyeztetnek, kompromisszumokat kötnek, és közös cselekvési tervvel készülnek a 2022-es választásra, hogy az lehetőleg ne úgy végződjön, mint az azt megelőző három.

Folyamatosan közvetíteni kell az ellenparlament üléseit, versenyeztetni a bábszínházat a valósággal ahelyett, hogy asszisztálnának a bábszínházhoz. És emellett kell az általános és országos sztrájk, továbbá kellenek az útlezárások. Egy rendszer úgy dönthető meg, ha próbára teszik az elnyomási kapacitását – ez máshogy nem megy.

Ha csak a munkavállalók harminc százaléka csatlakozna egy általános sztrájkhoz, három napba sem telne, hogy Orbán visszavonja a túlóratörvényt – és ami ennél is fontosabb: megszületne a precedens, hogy miként lehet nyomást helyezni a hatalomra.

Tény, hogy ez nem olyan jól ikonizálható módszer, mint a füstbombás szmájli-forradalom. Viszont hatékony és erőszakmentes. És már csak azért is érdemes így harcolni, mert ’89-ben már megtapasztaltuk, hogy hová vezet, ha egy szűk elit veszi át a hatalmat a társadalom részvétele nélkül. Így aztán az nem is szabadság lesz, hanem az új elit uralma. A tömegeknek kell akarniuk az újat, mert az csak akkor lesz a saját rendszerük.

Nem úgy tűnik, mintha a tömegek valóban ezt akarnák. Nincsenek százezrek az utcán.

Ez annak a jele, hogy a magyar társadalom még nem érett meg a rendszerváltásra.

Önnek van akkora karizmája, hogy sikeresen meghirdessen egy ellenállást a követői körében?

Gondolkodom ezen. De ez nem szabad, hogy rólam szóljon. Nem az én puzsérságom a lényeges egy általános sztrájkban vagy egy országbénítási mozgalomban. Ha ilyesmire adnám a fejem, először is felhívnám az LMP-t, a Jobbikot, a Momentumot is, ha hajlandóak szóba állni velem, Jámbor Andrást, Gulyás Mártont, és egyeztetnék velük. Ha azt látnám, hogy ki tudunk alakítani egy közös cselekvési tervet, akkor azt hiszem, beleállnék ebbe.

Mit gondol, honnan ered ez az elzárkózás a Momentum részéről?

Azt hiszem, a Momentum volt kampányfőnökének, Zaránd Péternek a csatlakozása a kampányomhoz szerepet játszhat ebben. Nem tudom, mennyire. De mivel nem tudok semmi másra gondolni, kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy az elzárkózásukban lehet valamiféle személyes sértettség vagy revansvágy. Persze, kritizálom őket is, ahogy mindenkit. De úgy tűnik, ők másokkal ellentétben sokkal nárcisztikusabbak, önelégültebbek annál, semhogy ezt képesek legyenek elviselni.

Ezeket a nyomasztó SZDSZ-es rutinokat és rituálékat vélem felfedezni a viselkedésükben: nem ülünk le a másikkal egy asztalhoz, kirekesztjük. Ezt nem tudom elfogadni. Azt már igen, ha legalább leülnek veled egy asztalhoz, és megmondják, hogy nekünk a te programod nem meggyőző, mi imádunk autózni, szerintünk a város így jó. Vagy ha azt mondják, hogy tetszik a programod, de szerintünk te nem vagy jó jelölt. Ez egy politikai álláspont volna, de a Momentum még erre sem hajlandó, holott még az MSZP és a DK is leült velem egyeztetni. Ettől függetlenül feltett szándékom, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítem a momentumosokat.

Úgy tűnik, minden új nemzedék kitermeli a maga SZDSZ-ét. Ez volt korábban az Együtt, a Párbeszéd, és ez most a Momentum. És sajnos ők emellé még olyanok is, mint a Fidesz: csak az erőből értenek.

Ha pedig valami vagy valaki nekik nem elég szexi, nem elég trendi, akkor arról nyilvánosan nem is vesznek tudomást, a háttérben meg rászabadítják a trollhadseregüket, amelynek konkrétan neve is van: Momentroll.

Minden pártnak vannak ilyen kommentelői.

És ez micsoda, ha nem a probléma része? Momentroll – ízlelgessük picit ezt a szót! Mit mutat ez? Azt, hogy ők identitást formálnak abból, hogy ők trollok. A NER az, ami így identifikálja magát. Az Echo TV-nek van is egy Troll nevű műsora. De a NER ezt legalább felvállalja. A Momentroll viszont egy zárt, titkos csoport.

Gondolkozom azon, hogy toborzok egy fehérvérsejt-kommandót, ami hasonló lenne, mint a Momentroll – csak azzal a különbséggel, hogy én nyilvánosan toboroznék, a működése is nyilvános volna, továbbá nem azért küldeném őket erre vagy arra a felületre, hogy azt trollkodják szét, és dúlják fel, hanem hogyha engem ott mocskolnak, akkor ők legyenek azok, akik leírják az igazságot.

Azért lesz az a neve, hogy fehérvérsejt-kommandó, mert azért küldöm őket oda, hogy a dezinformációkat korrigálják, és védjék meg a seggemet.

A Momentum a DK-nál és az MSZP-nél is rosszabb lenne?

Nem mondtam, hogy rosszabb lenne. A Momentumban hatalmas a potenciál, Gyurcsányban meg az MSZP-ben semmi.

Ha valaki más lenne jobb pozícióban a Momentumon belül, ki lehetne aknázni a pártban rejlő potenciált?

Nem látok bele ebbe. Azt viszont látom, hogy az elnökség harcosan, hisztérikusan és őrjöngően ultrafeminista és polkorrekt. Meggyőződésem, hogy a tagság és a szavazóik nem ilyenek. A Momentum lelke még kiadó, és én harcolok ezért. De ez nem a cukros bácsi harca, aki édességgel csalogat, hanem ez egy kőkemény identitásharc. Nekem nincs másom, mint a programom és az identitásom. Ezt tudom kínálni a Momentumnak is. Senkinek nem kínálok megélhetést, egyetlen forintot sem. Amikor találkoztam az önkénteseimmel, az első, amit elmondtam nekik, az volt, hogy ha valaki a Sétáló Budapest projektből szeretne megélni, az most álljon fel, és menjen el innen.

Milyen emberek jöttek jellemzően önnek önkénteskedni? Fiatalok, idősebbek?

Voltak idősebbek is, de főleg fiatalabbak. A lényeg, hogy

ezt így, önkéntesen érdemes csinálni, nem úgy, hogy százezreket keresel kvázi civilként. Magyarországon sajnos ezt jelenti civilnek lenni, és ezt nagyrészt Soros György okozta, aki felvásárolta a civilséget. Ha nem érte volna meg annyira Soros György miatt civilnek lenni, akkor most lennének valódi civilek,

akik célok és meggyőződések mentén cselekszenek. Tagadhatatlan, hogy azért létezik tényleges civil aktivitás is Magyarországon, amiről szinte soha nem esik szó a közéletben, ezek főleg szakmai szervezetek, hagyományőrző és kulturális szervezetek, segítő és természetvédő szervezetek. A probléma leginkább az, hogy ezek rettenetesen félnek a közélet ügyeibe bármilyen módon is bevonódni, és soha nem szólnak bele a nagyok dolgába, nehogy azt a csekély mozgásterüket is elveszítsék, ami még megvan.

Akkor végülis nem olyan rossz az, hogy Orbánék próbálják kiebrudalni a Soros-közeli civileket?

Nem, ennek így nincs pozitív hozadéka. Akkor lesz csak, ha nem jön a helyükre egy második vagy harmadik Soros, hanem a civil szféra alulról építkezve meg tud erősödni. Épp így: ha eltakarodna az MSZP meg a DK, az nagyon hasznos volna, mert a helyükön képződne egy vákuum, amelyben meg tudna szerveződni Kéthly Anna szellemében egy új szociáldemokrata párt.

A jelenlegi kormány és a civilség esetében az a helyzet, hogy Orbán kiebrudalja Magyarországról Sorost, és ő maga nyomul be a helyére. Ez nem jó senkinek.

Soros György azt mondja, hogy mint sokan mások, neki van pénze, fontosnak tart valamit, és ezt az ügyet támogatja anyagilag. Egy a sok közül. Mi ezzel a baj?

Nem az a baj, hogy támogatja a számára fontos ügyeket. Támogassa, építsen neki infrastruktúrát, hálózatot, költse a mozgalom céljaira a pénzét! Csak ne gyártson ebből megélhetést, és ne fossza meg az eredeti jelentésétől a civilséget! Ne csináljon a civilekből Soros-katonákat!

Az, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványnál vannak, akik jól keresnek, miben akadályozza azt, hogy mondjuk Békéscsabán megszerveződjön egy önkétes alapú, városrendezési egyesület?

A megélhetést kínáló szervezetek sajnos lekötik azokat az energiákat, amelyek ilyen valódi civil egyesületeket képezhetnének meg. Jelenleg a civilségnek nincs meg a lelki, érzelmi és kulturális alapja.

Hogy a civilség jó megélhetést biztosít, talán Budapesten igaz lehet, de Békéscsabán annál kevésbé.

Valójában egyedül Budapesten lett volna esély arra, hogy valamiféle valódi civilség megvalósuljon. Tudjuk, hogy a civil világ a nagyvárosokban tud jól működni – Magyarországon egy ilyen van. Azért nincs ma civil aktivitás, mert az, hogy te csak úgy küzdj valamiért, amiben hiszel, nem volt egy versenyképes lehetőség, mert meg lehetett belőle élni, és ezért mindenki ezt választotta.

Nem mondom, hogy zavarjuk el innen Sorost és a Soros-szervezeteket, de könyörgöm, a problémát meg kell nevezni. Ha ezt megteszem, az már Orbán-propaganda?

Mi lehet a megoldás?

Az, hogy Soros György megérti a problémát, és azt mondja, hogy azt a pénzt, amit eddig az úgynevezett civilek kaptak, mostantól a mozgalom céljaira fogjuk fordítani. Nem a kvázi-civil fog elmenni abból a pénzből wellnesshotelbe, hanem a hajléktalanok érdekében vagy a nők diszkriminációjával szemben fogjuk felhasználni. És ha ez nem tetszik a kolléga úrnak vagy úrhölgynek, aki eddig megélt a civilkedésből, akkor köszönjük szépen, várja őt a piac, mi pedig várunk egy olyan embert ebbe a pozícióba, aki valóban civil. Lehetne ezt másképp is csinálni anélkül, hogy a Soros Alapítvány eltakarodna az országból, vagy a CEU-t kiutasítanák.

FOTÓK: Azonnali

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Hutter Marianna
Hutter Marianna az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek