Ha kell, az ördög öreganyjával is együttműködünk! Gyöngyösi Márton az Azonnalinak

2019.01.07. 07:58

Küld-e még a Jobbik hanukai üdvözletet a zsidó szervezeteknek? Milyen érzés volt Gyurcsány Ferenccel együtt tüntetni, és ha a Jobbik változott, változhatott-e a DK is? Melyik európai parlamenti frakcióhoz csatlakozna a Jobbik, ha egyszer egyik sem akarja beengedni? Biztosan jó ötlet volt-e Kelet-Ukrajnába látogatni pár éve? Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezetője az Azonnalinak adott nagyinterjújában erről is beszél.

Ha kell, az ördög öreganyjával is együttműködünk! Gyöngyösi Márton az Azonnalinak

Küldött most a Jobbik hanukai üdvözletet a zsidó szervezeteknek?

Nem tudok róla, de ez nem is az én hatásköröm. Most megfogtak.

Akkor hiteles a Jobbik, ha még mindig küld hanukai üdvözletet, vagy pont akkor, ha nem?

Akkor hiteles és következetes, ha küld. Ha viszont valamilyen okból elmaradt volna, akkor ezúttal kívánok utólag is minden keresztény és zsidó felekezetnek áldott ünnepeket.

A zsidózás miatt lemondani kényszerült Szávay István mit szólna ehhez?

Ez nem szempont, de majd megkérdezem tőle.

Tart attól, hogy napvilágra kerülnek még olyan hangfelvételek, amelyekbe belebuknak jobbikos politikusok?

Nem tartok ettől, és remélem, hogy nem lesz több ilyen felvétel. Egyébként pedig egészen elképesztőek azok a módszerek, amelyeket a jelenlegi hatalom megenged magának a politikai ellenfeleivel szemben. A magánszféra, a család szentsége is megszűnt létezni, már a kampányban láttuk ennek előzményeit: Vona Gábor ellen olyan lejáratás indult, ami semmit nem tartott tiszteletben.

A Jobbikból kilépett és a Mi Hazánk Mozgalomhoz csatlakozó Volner János azért célzott rá, hogy három jobbikost még „leszedhetnek”.

Volner János sok mindennel fenyegetőzik mostanság, de látszik, hogy ezek mögött nincs valódi tartalom. Múltkor a Betyársereggel riogatta a rabszolgatörvény ellen tüntetőket, erre maga a sereget vezető Tyirityán Zsolt tette helyre Volnert, hogy ne fenyegetőzzön olyasmivel, amiben semmi hatásköre nincs.

Én azt is fenntartással kezelem, amit Volner János kérdez.

Akkor nem lesz több csere a frakcióban? Szávay mellett nemrég Staudt Gábor is bejelentette a távozását.

Ők saját elhatározásukból mondtak le, nem belső konfliktus eredményeképpen. Staudt Gábor azért is várt a távozással eddig, hogy ne hozzák összefüggésbe a Mi Hazánk Mozgalom miatt távozó képviselőkkel. Ő már a nyár vége óta gondolkodott ezen, beszélt is erről többünknek, és most látta elérkezettnek a pillanatot, hogy visszaadja a mandátumát. Amúgy sem Szávay István, sem Staudt Gábor nem hagyja el a mozgalmat, ezután más pozícióban és feladatkörben segítik közösségünket.

Sok demonstráció volt az elmúlt hetekben. Milyen érzés volt Gyurcsány Ferenccel együtt tüntetni?

Az, hogy Gyurcsány Ferenc máig a magyar közélet része lehet, nem a mi felelősségünk. A Fidesz elszámoltatást ígért, és mint minden ígéretét, ezt is megszegte. Sőt, a Fidesz erősen épít is Gyurcsány Ferencre, ő mindig az ellenpont.

Gyurcsány pártja nyilván a választók akaratából létezik, de az, hogy maga Gyurcsány még mindig a közélet része, alapvetően a Fidesz bűne.

De most nem lettek jóban a DK-val is?

Mi nem a DK-val vagyunk jóban, hanem egy ügyet képviselünk értékrendi alapon. Egy nemzeti ügy, vagy szent cél érdekében mindenkivel hajlandóak vagyunk összefogni, akár politikai ellenfeleinkkel is. Az úgynevezett rabszolgatörvénnyel kapcsolatos álláspontunkat régóta következetesen képviseljük, erről szólt a béruniós kezdeményezésünk is. Ott is nagyon határozottan felléptünk a munkavállalók érdekében: fontos célként jelöltük meg a bérfelzárkóztatást, és támadtuk a mindenkori magyar kormányok alacsony munkabérekre, és a munkavállalókat kiszolgáltató törvényekre épülő gazdaságpolitikáját.

Mint szociális néppárt, hosszú évek óta, most is a munkavállalók érdekeinek védelmében lépünk fel.

Azt, hogy hirtelen más pártok is fontosnak tartják ezt a kérdést – még a korábban Orbánhoz hasonló politikát folytató Gyurcsány Ferenc is –, örömmel konstatáljuk, még ha hiteltelennek is tartjuk.

Akkor nem csak a Jobbik, a DK is változhat.

Ha ők rájöttek arra, hogy a magyar emberek érdekét is lehet szolgálni, nem csak a külföldiekét, akkor ez egy örömteli változás.

Mégis: nem nyílik ki a bicska egy jobbikos zsebében, amikor Gyurcsány rendőri brutalitást emleget a mostani tüntetések kapcsán?

De, határozottan.

Enyhén szólva is pikáns, amikor Gyurcsány Ferenc és Vadai Ágnes beszélnek rendőri túlkapásokról.

Ezek valóban előfordultak most is, de azért a 2006-os eseményekhez nem viszonyítható a rendőrök mostani fellépése. A balliberális oldal előszeretettel hegyezi ki ezt az ügyet a rendőrségi túlkapásokra, nekünk viszont nem a rendőrséggel van problémánk.

Akkor nem szabad rendőröket dobálni?

Mi a békés nyomásgyakorlás hívei vagyunk, de nem fogunk meghátrálni, bármit is tegyen a rendőrség. Szerintünk a rendőrök amúgy az egyik legnagyobb áldozatai ennek a túlóratörvénynek. A rendőrökkel szemben felsorakozva az ő érdekeiket is kell, hogy képviseljük.

Azért ha Volner János mégis rászabadítaná a Betyársereget a tüntetőkre, megvédenék Gyurcsányt is?

Két teljesen hiteltelen ember küzdelmébe hadd ne szálljunk be.

Mi értékrendi alapon célokat határozunk meg, és ezek elérése érdekében pragmatikusan együttműködünk bárkivel. Nem csak Gyurcsány Ferenccel, az ördög öreganyjával is, ha szükséges.

A béruniós kezdeményezésünk kapcsán leültem még szélsőbalos alapokon álló szakszervezetekkel is; beszélgettem más országok képviselőivel is, és nem azt néztem, hogy milyen az ideológiai beállítottságuk, hanem hogy képviselni szeretnék az ügyünket. Már 2010 óta ez a pragmatikus hozzáállás jellemzi a Jobbikot. Már akkor megfogalmaztuk, hogy mindig a kezdeményezést fogjuk figyelembe venni, nem a kezdeményező személyét, ideológiai hovatartozását. Az elmúlt nyolc évben számtalanszor bizonyítottuk ezt.

Nem kellett volna bennmaradniuk az ellenzéki képviselőknek az MTVA székházában addig, amíg fel nem olvashatják az öt pontot?

Én nem voltam benn a székházban, nem tudom megítélni, hogy mi lett volna jó, vagy mi nem.

De a kollégáival biztos beszélt erről.

Persze. Az eltelt idő, maga a szituáció, a rendőri fellépések – ezek mind olyan tényezők, amik befolyásolják, hogy ott a helyszínen hogyan dönt az ember. Mérlegelni kell, hogy mennyi esély van a sikerre. Annak örülök, hogy ha nem is az MTVA székházában, de a Hír TV-ben Jakab Péter képviselőnk minden ellenállás dacára is elmondta az öt pontot. Sokkal több emberhez jutottunk így el, mintha az M1-ben olvassuk fel.

Mégiscsak a közmédiában akarták felolvasni eredetileg.

Igen, de nem sikerült, beolvastuk máshol. Azért nem adtuk fel, hogy helyreállítsuk a közszolgálatiságot Magyarországon. Ez is egy olyan cél, aminek érdekében össze kell fogni mindenkivel, aki a magyar demokráciát fontosnak tartja.

Ahhoz mit szól, hogy Schiffer András azt mondta a HVG-nek, hogy a most látott jelenetekből a NER húz hasznot, és a képviselőknek meg kellene őrizniük a méltóságukat és a kormányzóképességük látszatát?

Nem hiszem, hogy nekem kellene Schiffer András véleményét kommentálnom. A gyakorlati politikától visszavonult emberről beszélünk, akit amúgy nagyon tisztelek, és minden alkalommal elolvasom, hogy mit gondol.

Tiszteletben tartom most is Schiffer András véleményét, de úgy gondolom, ő most nem egészen érti ennek a helyzetnek a súlyát. Akkor, amikor Magyarországon megszűnik a közszolgáltatás, amikor erőszakkal vernek keresztül a parlamenten olyan törvényeket, amik a magyar nép akaratával szemben íródnak…

Tényleg a magyar nép akaratáról van szó? Ha igen, miért nem százezer ember volt az utcán, és nem csak pár ezer?

Nem az adja egy ügy súlyát, hogy mikor mekkora tömeg van az utcán.

Ha 1956 vagy 1848 történelmi súlyát az aktív résztvevők létszáma alapján határoznánk meg, bajban lennénk.

Mindig egy elhivatott keménymag, egy szűk, de határozott réteg az, ami magával rántja a tömegeket. A tömeg mindig nehezen mobilizálható, ez mindig így volt, nem csak Magyarországon.

Békemenetes keménymag is van.

Van, de ez inkább Magyarország szégyene. Olyan „civilek”, akiket az állam tart fenn, és néhány jól fizetett bértollnok vezet, legfeljebb Észak-Koreában vannak. Hogy Magyarországon, Európa közepén miért kell elviselnünk ezt a jelenséget, ehhez miért adja valaki a nevét, Bayer Zsolttól meg Bencsik Andrástól kell megkérdezni. Ők újságírókként is nagyon furcsán határozzák meg magukat, és furcsán látják a sajtó szerepét is. Pályát vagy korszakot tévesztettek…

Frakcióvezetőként mit gondol, februárban vissza kell ülni a parlamentbe?

Bármilyen viszonyok között is élünk, egy parlamenti párt számára a parlament nagyon fontos terep marad. Ezt mondtuk akkor is, amikor felvettük a mandátumunkat, és az volt az ellenzéki véleményformálók körében az általános hang, hogy az ellenállás első lépése a parlament bojkottálása. Szerintem ez nem így van.

Jelenleg az különbözteti meg Magyarországot egy totális diktatúrától, hogy még vannak intézmények, még ha azokat a rendszer einstandolta is.

A magyar parlamentbe a Jobbikot mégiscsak 1,3 millió szavazó juttatta be azért, hogy ott az ő érdekeiket képviseljük Orbánnal szemben. Nekik fordítanánk hátat, ha nem vállalnánk ezt a küzdelmet nap mint nap. Persze ami most van, nagyon messze van az ideális működéstől, és nehezen nevezhető parlamentarizmusnak, de meg kell találni azokat a 21. századi eszközöket, amelyekkel hatékonyan képviselhetők az emberek érdekei.

Most, hogy egymásra talált az ellenzék, elképzelhető, hogy európai parlamenti választáson egy nagy közös ellenzéki lista legyen?

Teljesen kizárt.

Miért?

Attól még, hogy jelenleg egy adott ügyben, vagy általában az Orbán-rendszerrel szemben a demokrácia védelmében együttesen lép fel az ellenzék, az Európai Unióról és az ott képviselendő ügyekről, prioritásokról, azok részleteiről alapvetően más elképzelésekkel rendelkező pártok küzdelméről szól az EP-választás. Ráadásul ez egy tisztán pártlistás szavazás, ami praktikus szempontból is nehezítené pártok együttműködését, nem véletlen, hogy erre alig van példa. 

Más pártokkal ellentétben mi már decemberben leraktuk az EP-választási programunkat az asztalra, magyar és angol nyelven, ami markáns alternatívát kínál a Fidesszel szemben. Bár nincsenek illúzióink más pártok hozzáállását illetően, mi újra megkíséreljük egy tisztességes, programalapú kampány lefolytatását. Egy világos, határozott program képviseletére kérjük a választópolgárok felhatalmazását és bizalmát.

Ötletként sem merült fel a közös lista a „rabszolgatörvény” kapcsán szervezett ellenzéki egyeztetéseken?

Folyosói pletykák szintjén igen, de engem személy szerint ezzel még senki nem keresett meg.

Mikor lesz a Jobbiknak EP-listája?

Most zajlik a lehetséges jelöltek meghallgatása, ezeket összegezzük, felterjesztjük az elnökségnek, és az elnökség ez alapján fogja kialakítani a listát. Több mint valószínű, hogy a jelöltjeinket február 2-án, a kampánynyitó rendezvényünkön fogjuk bemutatni.

Balczó Zoltán neve benne van a kalapban?

Erről még nem szeretnék nyilatkozni. De azt elmondhatom, hogy összesen majdnem harminc jelentkező volt a tagságból.

Kérdésként merült fel, hogy a Jobbik melyik európai parlamenti frakcióba ülhetne be. Az EPP nem fogadta túl pozitívan az önök közeledését, az ECR csúcsjelöltje, Jan Zahradil pedig azt nyilatkozta az Azonnalinak, hogy a Jobbik túl radikális ahhoz, hogy az ECR befogadja. Maradt még más alternatíva az önök számára?

Nem meglepő, ha a kampányban a pártcsaládok a belső kohéziót igyekeznek erősíteni.

Nem véletlen az sem, hogy nem dobják ki Orbánt a Néppártból. Pedig ha lenne egy titkos szavazás, akkor szerintem úgy raknák ki a Fideszt onnan, mint macskát a hűvösre.

Egy választási küzdelemben nem lehet a sorokat átrendezni, és a gyengeség jeleit mutatni. Ezért Manfred Weber meg Joseph Daul összeszorítják a fogukat, próbálják meggyőzni a néppárti képviselőket, hogy május 27-ig ne csináljanak balhét. Ahogyan az EPP-t és az ECR-t, mint pártcsaládokat most ismerjük, az EP-választás után nem lesz többé:

új helyzet lesz, új törésvonalak, új pártcsaládok fognak létrejönni az EP-választást követően.

Már ezért sem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget annak, hogy most éppen ki mit mond.

A mostani példák viszont azt mutatják, hogy a Jobbikra még mindig radikális, nacionalista pártként gondolnak az EU-ban. Hogyan próbálnak ezen a képen változtatni?

Kevés országgyűlési képviselő nyilatkozik nálam többet a külföldi sajtónak. A Jobbik egyébként is erősen jelen van külföldön, és nagyon aktív a nemzetközi kapcsolatépítésben. Megkockáztatom, hogy számarányunkat tekintve mi végezzük az egyik leghatékonyabb munkát, amit a nemzetközi testületekben vissza is igazolnak. Én félévente adok zártkörű tájékoztatást a nagykövetségeknek. A tendenciát, illetve a megjelent diplomaták számát és összetételét nézve nem igaz, hogy a Jobbik ne lenne elfogadott az itthoni diplomáciai testületek körében.

Ha a nemzetközi sajtót nézzük, fontos látni, hogy az öt-hat éve még a mi nevünk elé tett jelzők már nem a Jobbik neve előtt szerepelnek,

vagy ha igen, akkor is a múlttal összefüggésben. A nemzetközi sajtóban is elismerik azt az utat, amit az elmúlt években a néppártosodással bejárt a Jobbik. A néppárti politika sikerét pedig nem az határozza meg, hogy hányan szavaznak a pártra, hanem a szavazóbázis összetétele. Hat éve még igencsak szubkulturális jellegű volt a Jobbik szavazóbázisa, vagyis jól behatárolható, mind nemek, mind jövedelemszint, mind korcsoport, mind földrajzi elhelyezkedés vonatkozásában. Most viszont ilyen szempontok alapján már nem lehet meghatározni a tipikus Jobbik-szavazót.

Levetettük a növekedési korlátainkat, ezzel pedig megnőtt a párt szavazatvonzó képessége.

Amikor a 444-en Jakab Pétert éltetik a Hír TV-s szereplése miatt, az egy igencsak érdekes és fontos visszajelzés.

A kormánypárt meg mondhatja, hogy most már a liberálisok simogatják a Jobbikot.

Évekkel ezelőtt elfogadott elvi nyilatkozatunkban az áll, hogy a nemzet egészét kívánjuk szolgálni és képviselni. Igen, a liberálisoknak is szeretnénk alternatívát kínálni. A liberális szavazókról beszélek. Mindenki jobbikos, csak lehet, hogy még nem tud róla.

Április 8-án erre még nem jöttek rá az emberek.

Még nem, de mi megtettük az első lépéseket afelé a pozíció felé, ahol ez bekövetkezhet.

De a választás óta bezuhant a Jobbik támogatottsága.

Igen, de felvettük azt a pozíciót, ahonnan a jövőben növekedni tudunk. A Závecz Research már visszaigazolta, hogy a kezdeti gyengélkedés után elindult most egy növekedés.

Egyelőre egy ilyen felmérést tud mondani, míg korábban rendre a Jobbik bázisának zsugorodását mérték.

Minden választás után természetes, hogy megjelenik a győzteshez húzás jelensége. Még az is azt mondja, hogy a győztessel szimpatizál, aki amúgy nem. A vereséget szenvedő pártok választói meg elmondják, hogy annyira csalódottak, hogy a büdös életben többé választóurna közelébe nem mennek. A húgom is azt mondta április 8. után, hogy:

„Márton, annyira csalódott vagyok, hogy én többet politikával, közéleti kérdésekkel nem foglalkozom, és választani se megyek!” Most meg összefutottam vele a tüntetésünkön.

Ilyen a választói pszichológia.

Korábban az irodájában láthatóak voltak az ukrajnai szakadár Donyeck és Luhanszk által használt szimbólumok, mint a Szent György-szalag. Most ezeket már nem látni.

Valahol megvannak pedig.

A Jobbik hogyan tekint akkor most Oroszországra?

Oroszországot továbbra is egy meghatározó nagyhatalomnak tartjuk, amellyel Magyarországnak a lehető legjobb kapcsolatokra kell törekednie. Ha észlelhető elmozdulás a korábbi álláspontunkhoz képest, az kizárólag a kormány aránytévesztései miatt következett be. 

Nem titkolom, néhány éve jártam a Donyec-medencében. Amit ott és akkor képviseltünk, az helytálló volt.

Mit képviseltek akkor?

Egy szomszédos ország, Ukrajna destabilizálódott elég jól körül írható geopolitikai érdekek és forgatókönyv mentén. Egy legitimnek elismert államelnök puccs, tüntetéssorozat eredményeképp lemondásra kényszerült, és egy moszkvai irányultságú vezetést egy washingtoni-brüsszeli irányultságúra cseréltek.

Volt már ilyenre példa az ukrán történelemben korábban is. A geopolitikai korszakváltásokhoz kis országként nem sokat tudunk hozzászólni, de az új vezetés kisebbségellenes politikája mellett magyarként nem lehetett szó nélkül elmenni.

Nem lett volna célravezetőbb, hogy ahelyett, hogy egy tízmilliós, kicsi országként emeljük fel a szavunkat a kisebbségek érdekében, inkább az uniós intézményrendszeren keresztül kommunikálunk a brüsszeli irányultságú kijevi vezetéssel?

A probléma, hogy Ukrajna ügye geopolitikai, és pillanatnyilag – tekintve, hogy háború folyik – katonai kérdés. Ebben a helyzetben nem az EU a lényeges, hanem a NATO és az Amerikai Egyesült Államok.

A NATO-ban is benne vagyunk.

Igen, csak ott, ahol érdekszférák és geopolitikai érdekek esnek latba, ott a magyar nemzeti érdekérvényesítés lehetősége elenyészik. Washingtonból nézve Ukrajna, de akár az egész kelet-közép európai régió egy geopolitikai entitás, nem nemzetállamok összessége, ahol szövetségeseinek magasztos elvek mentén szolgáltat igazságot.

Naiv elképzelés az, hogy párszázezernyi magyar jogfosztottsága felülírja az igazság bajnokának szerepében tetszelgő nagyhatalmak érdekeit, még ha azok szövetségeseink is.

Fájdalmas tény, és a saját diplomáciánk kudarca is, hogy a nyugati intézményekben a kollektív jogok kérdése lekerült a napirendről és teljesen háttérbe szorul, ha nem a vezető államok saját kisebbségei kerülnek veszélybe. Részben az is oka ennek, hogy az egymás közötti kisebbségi kérdéseket viszonylag békés úton a második világháború után már lerendezték. Kidolgoztak autonómián alapuló működő modelleket a dél-tiroli osztrákok, a katalánok, a baszkok, a skótok, a walesiek mint kisebbségek kezelésére.

A katalán példa nem ezt mutatja.

Minden látszat ellenére a katalán a legtökéletesebb és legszélesebb autonómia, ami létezik. Magam is gyakrabban hivatkoznék rá, ha épp nem egy szélsőbaloldali, anarchista-marxista eszmékkel megfertőzött politikai garnitúra szorgalmazná a teljes elszakadást Spanyolországtól.

Katalóniában átestek a ló túlsó oldalára, és a nemzeti önrendelkezést tökéletesen biztosító autonómiát, ami az elmúlt fél évszázadban Katalónia felvirágzását megalapozta, egy bizonytalan kimenetelű elszakadásra, szeparatizmusra cserélnék. Az autonómia nem szeparatizmus, hanem egy olyan modell, amelyben az őshonos kisebbség elismeri az adott ország területi integritását, cserébe pedig kiterjedt jogokat kap.

Visszatérve: a magyar kormány akkor jól képviseli az ukrajnai magyarok ügyét?

Igen is, meg nem is. A Jobbik teljes mértékben osztja a kormány álláspontját az ukrán nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Ugyanakkor az Orbán-kormány diplomáciájának tragédiája, hogy annyira elszigetelte magát a nemzetközi porondon, hogy még azokban az ügyekben sem tud hatékonyan fellépni, amikben igaza van. Itt van például Ausztria esete. Nemrégiben hoztak egy diszkriminatív szabályozást, ami a környező posztszocialista országokból érkező munkavállalók érdekeit durván sérti, számarányát tekintve a magyar munkavállalókat diszkriminálják leginkább.

Hiába van a nemzetközi és uniós jog a mi oldalunkon, már most biztos, hogy a nemzetközi fórumokon nem a mindig minden kérdésben agresszíven és ostobán konfrontálódó Orbán Viktornak lesz igaza.

Ennyi felesleges konfrontáció után, amit Orbán vívott Brüsszelben a saját hatalmának megtartása érdekében, hiába mondjuk, hogy a magyarokat besorozzák az ukrán hadseregbe, vágóhídra küldik őket, elüldözik őket a szülőföldjükről, az ukrán titkosszolgálat megfigyeli és megfélemlíti őket, szabadcsapatok vadásznak rájuk, megfosztják őket a jogaiktól, senkit nem érdekel.

Az a diplomácia, amely képtelen az ésszerű kompromisszumokra, az a saját szempontjából fontos sorskérdésekhez, prioritásokhoz soha nem fog támogatókat találni. Ezért buknak el folyamatosan a nemzeti ügyeink, amiért aztán mindig lehet a külvilágot hibáztatni.

Kicsit messzire kalandoztunk. Akkor mit is gondol a Jobbik Oroszországról?

A krími események után határozottan azt képviseltük, hogy a NATO-nak, az EU-nak és az USA-nak nem kellene fokoznia a helyzetet a szankciós politikával. A mai napig úgy gondoljuk, hogy ez rossz, és a magyar gazdasági és kereskedelmi érdekekkel ellentétes. Az elmúlt időszak is azt bizonyítja, hogy a szankciós politika nem ért cél, sőt, csak tovább erősítette a Putyin-rendszert. Az EU által meghirdetett szankciók első napjától kezdve ezt képviseltük. Máig azt képviseljük, hogy amennyire csak lehet, jó kapcsolatokra kell törekedni Oroszországgal, különösen a gazdasági és a kulturális szférában, és nem lehet megengedni, hogy Ukrajna területén a kisebbségek ellen háborút vívjon a kijevi kormányzat. Nagyon sajnálom, hogy Oroszország volt az egyedüli, aki ugyanezt képviselte, nyilván a saját kisebbségét védve.

Azóta viszont változott a helyzet. Az elmúlt években az Orbán-kormány külpolitikájában olyan módon borította fel az egyébként is kényes egyensúlyt, nyugati szövetségeseinknek hátat fordítva, ami már nem egészséges. A magyar külpolitika feladata mindig is az volt, hogy egyensúlyozzon ezen a civilizációs törésvonalon, amin fekszik. Minden történelmi kornak ez volt a legnagyobb kihívása, jól-rosszul, de ezt csinálta Szent Istvántól, Bethlen Gáboron és Rákóczi Ferencen át Horthy Miklós is. Orbán Viktor ezzel szemben belülről bomlasztja azt a szövetséget, amin belül a nemzeti érdekeinkért küzdenie kellene.

Orbánnak két nagy szövetségese van jelenleg: Moszkva és az amerikai alt-right mozgalom. Mindkettő legfőbb célkitűzése Európa gyengítése.

Ha az alt-right által befolyásolt Amerika és a putyini Oroszország egymásra talál és egy új jaltai egyezmény keretében felosztják Európát, az Európa szempontjából katasztrofális lesz, Magyarország szempontjából meg főleg. Az orbáni politika ilyen szempontból is elképesztő veszélyeket rejt magában.

A Jobbik egyik politikusa, Samu Tamás Gergő választási megfigyelőként részt vett a szakadár Luhanszki Népköztársaság novemberi választásán, ami előtt értetlenül álltak az ukrán kormányzati képviselők. Az ilyen magánakciókal nem vágja maga alatt a fát a Jobbik?

Magam is értetlenül állok az eset előtt, de ahogy mondta is, ez egy magánakció volt, aminek meg is lett a következménye.

Mit tesznek annak érdekében, hogy a jövőben ilyen ne történhessen?

Kárt mentünk. Elbeszélgetünk az érintettekkel, a külvilág felé pedig világossá tesszük, hogy kik vagyunk, mit képviselünk, és mit nem.

Egy pártban fegyelmezettség dolgában mindig van hova fejlődni.

Vissza a belpolitikába: hogy áll most a bimbózó románc a Jobbik és az LMP között?

Bimbózó románc? Ezt a kifejezést csak más területen tudom értelmezni, a politika világában kevésbé. Egy korszakváltás határán állunk. Meggyőződésem, hogy mostanság lép át a világ politikai értelemben is a 21. századba.

Az biztos, hogy mindkét párt kedvenc kifejezése a „21. század”.

Nem lehet elégszer rávilágítani, hogy mennyire más gondolkodásmód jellemzi az LMP-t, a Jobbikot, meg bizonyos értelemben a Momentumot is, mint az összes többi pártot. Egészen más ezeknek a pártoknak a genezise. Ez nem csak egy retorikai fordulat. Nézzük meg a politikusaik mentalitását, habitusát, gondolkodását, attitűdjeit, reflexeit, azt, ahogyan politizálnak: találunk egy csomó közös pontot. Sőt, az utóbbi években sok változáson ment át az LMP és a Jobbik is.

Rengeteg politikus hagyta ott mindkét pártot, ez valóban közös.

Ez igaz, de sokféleképpen lehet értelmezni, hogy ha elhagyják néhányan a pártot.

A székelyek azt mondanák: nem fogyunk, tisztulunk. Ez a Jobbikra is jellemző. Megkönnyebbülést, felszabadultságot érzek most, ha Dúró Dórára, Volner Jánosra, Apáti Istvánra vagy Fülöp Erikre gondolok. Novák Elődről vagy Toroczkai Lászlóról nem is beszélve.

Politikusként nem is mondhatna mást.

Nem politikusként mondom ezt, hanem Gyöngyösi Mártonként, érző emberként. Az, hogy távoztak olyan emberek, akik belülről kérdőjelezték meg a pártvezetés legitimitását és a néppárti irányvonalat, egy felszabadító érzés. Lehet, hogy darabra, kilóra kevesebbek lettünk, de minőségben meg több és hitelesebb.

Azt mondták, hogy elképzelhető helyi szintű együttműködés az LMP és a Jobbik között az önkormányzati választáson. Kiterjeszthető lenne ez a többi ellenzéki pártra is, az újdonsült barátaikra?

Nincsenek barátaink, a politika amúgy sem ismeri ezt a fogalmat. Ügyek vannak, az önkormányzati választás pedig kisebb-nagyobb településeken élő emberek helyi ügyeiről szól, nem pártpolitikáról és ideológiáról. Az önkormányzati választáson éppen ezért mindig nagyobb a mozgástér, mint az országgyűlésin.

Ha helyben egy MSZP-s a legalkalmasabb ellenzéki politikus, akkor a Jobbik nem fogja ráindítani a maga jelöltjét?

Nagyon sok települést ismerek, ahol akár MSZP-hez kötődő, tisztességes emberek képviselik a helyiek érdekeit.

Ha van helyben egy hiteles ember, lehet, hogy sok mindenben nem értünk egyet, de ez nem ok arra, hogy ne ismerjük el az eredményeit.

Budapesten indulni fog a Jobbik?

Nem tudom. Ez még korai kérdés.

Egy év sincs az önkormányzati választásig.

Tudom, de én most kizárólag az EP-választásra összpontosítok.

Azért csak hall valamit Budapestről is a párt elnökhelyetteseként.

Természetesen, de a budapesti helyzet jelenleg elég kusza.

A baloldal megint elkezdett bohóckodni az előválasztással, az LMP megnevezte a főpolgármester-jelöltjét. Mi kivárunk.

Puzsér Róbert szimpatikus a Jobbiknak?

Puzsér megosztó személyiség. Én rajongója vagyok Puzsér Róbert írásainak, de még magam sem tudom eldönteni, hogy belőle milyen városvezető lenne. Attól még, hogy valakit kedvelek, nem jelenti, hogy minden területen alkalmasnak tartom. Erről később fogunk döntést hozni.

Mikor?

Május 27-én.

Tárgyal valaki önök közül Puzsér Róberttel?

Ezt nem mondanám, tárgyalni szerintem senki nem tárgyal. Összefutottam vele Schiffer András könyvbemutatóján, és azóta több kormányellenes tüntetésen.

Ő azt mondta, hogy a Jobbik leült vele tárgyalni.

Találkozók és beszélgetések voltak, de hogy az mennyire nevezhető hivatalos tárgyalásnak, nem tudom.

Az emberek beszélgetnek, mondanak ezt-azt, de konkrét mandátummal, felhatalmazással senki nem ült le a Jobbikból vele beszélgetni.

Lesz ilyen beszélgetés a jövőben?

Elképzelhető.

FOTÓK: Bakodi Péter / Azonnali

Hutter Marianna
Hutter Marianna az Azonnali újságírója
Bakodi Péter
Bakodi Péter az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek