+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. január 4. péntek, 10:51
Négy évvel a Behódolás után ismét január elején jön ki legújabb regényével a francia író. A Sérotonine című munka, amit a francia sajtó december végéig már megismerhetett, vélhetően megint megosztó lesz – ezúttal sem kerülve a politikai állásfoglalást.

A Flammarion párizsi kiadó már ősszel közölte, hogy január negyedikén – azaz ma – jelenik meg Houellebecq legújabb regénye. Már az első kiadást több mint háromszázezer példányban kezdik el terjeszteni. A négy évvel ezelőtti Behódolás, amely a Charlie Hebdo elleni terrortámadás napján jött ki, több kiadást is megélve végül több mint nyolcszázezer példányban fogyott el.

 

Milyen az új könyv?

 

A francia sajtó csak december utolsó hetében kezdett el írni a tartalomról, bár teljes ismertetés sehol sem volt – igaz, Houellebecqnél eleve a mondanivaló esztétikája számít, nem holmi könnyed műfajról van szó, aminek esetében bármit is lehetne spoilerezni.

 

Az igazi houellebecq-i, az önparódia, a száraz ismeretterjesztés és az esztétikai melankólia határain billegő stílus itt is megvan – sőt, amint Jérôme Dupuis, a könyv egyik kritikusa (mégpedig negatív kritikusa) megjegyezte a párizsi L´Express hetilapban: a mostani regényben minden összejött, ami Houellebecqet jellemzi, nem is egy új könyvről, történetről, inkább önismétlésről, rutinról lenne szó:

 

„Igen, kétségtelenül egy Houellebecqet olvasunk, az első antidepresszáns már a nyolcadik oldalon, […] az első maszturbáció pedig a tizennyolcadikon jön is…“

 

A történet főhőse egy kissé életunt agronómus (a párhuzamok tehát elég egyértelműek magával a szerzővel, aki szintén agronómus). Ő keresi az élet értelmét, amennyiben azon gondolkodik: hol rontotta el, hol nem találta meg ezt az értelmet. És a szerelem felől közelít: végigveszi (végigemlékezi, bár néhol fel is keresi) egykori szerelmeit. Egyik esetében például úgy véli: a beteljesedés, az újrakezdés akadálya az egykori szeretett nő kisfia, akit ezért a főszereplő le is akar lőni.

 

A főhős csak olyan antidepresszánsoknak köszönhetően tudja az ürességet maga körül – amely egyszerre egyéni és társadalmi-kulturális – elviselni, ami az agyban a regény címeként is választott szerotonin boldogsághormont indítja be.

 

A regény, amint az ismertetésekből kiderül, teli van olyan elemekkel, amelyek első olvasatra már csak esztétikailag, de akár morálisan is provokálnak: például

 

a pedofília mellett a zoofília, azaz az állatokkal való közösülés is – talán egyeseknek a kelleténél is plasztikusabban leírva – megjelenik.

 

Mezőgazdaság felől megfogalmazott EU- és globalizmuskritika

 

2015-ös regénye, a Behódolás – ami amúgy nem az iszlám kritikája, sokkal inkább a párizsi elité – után a mostaninak is van politikai tartalma. A főhős ugyanis nem csupán keresi elmúlt szerelmeit, de ennek révén visszatér – ahogy mondani szokás – a gyökereihez: abba a Normandiába, ahol a globalizmus, a tömegtermelés, valamint az EU agrárpolitikája a hagyományos mezőgazdaságot és paraszti létformát veszélyezteti.

 

Houellebecq regényében feldühödött parasztokról, munkásokról olvashatunk, akik az autópályákat lezárva tüntetnek a politikai elit ellen

 

– igen erős áthallások vannak tehát a sárgamellényesek mozgalmával, amelyről persze az író a regénye írásakor még nem tudhatott.

 

De az írónak máskor is sikerült kereszteznie a napi híreket: a négy évvel ezelőtti regénye, amiben arról írt, miként lesz francia elnök egy iszlamista politikus alapvetően a baloldal és a katolikus-reakciósok támogatásával, azon a napon jött ki, amikor iszlamisták berontottak és többeket megöltek a szatirikus Charlie Hebdo hetilap párizsi szerkesztőségében.

 

A párizsi konzervatív Valeurs actuelles hetilap úgy foglalta össze a ma megjelent regényt – talán túlságosan is csupán a politikai szálakra fókuszálva –, hogy az nem más, mint

 

„támadás a globalizmus, a szabadkereskedelem, az Európai Unió ellen”.

 

Philippe Labro író-újságíró szerint a könyvet „ironikus szkepticizmus“ jellemzi, ami mellett kifejezetten megnevettető mozzanatok is feltűnnek. Összességében szerinte

 

a könyv, amit Labro már most a 2019-es év legnagyobb alkotásának tart, egy „maró, gonoszkodó, okos, kemény, pontos, részletes, jól megírt, mindenki számára olvasható felvétel a mai Franciaországról”.

 

Alexandre Bensaid, a balliberális Inrockuptibles kulturális magazin kritikusa szerint

 

a könyv „Houellebecq legpolitikaibb regénye”.

 

Bensaid szerint a francia író egy nagy vizionárius, akit azonban sokan csak elítélni szoktak reakciósnak vagy libertariánusnak tartott nézetei miatt – Bensaid sajnálja viszont, hogy „még mindig hiányzik az a személy, aki ellentmondana [Houellebecq] téziseinek“.

 

Bensaid úgy véli: noha Houellebecq hősei „kortárs fehér férfiak, akiknek félárbócon van a farkuk“, nem holmi fehér-macsó nosztalgia szól belőle.

 

Az irodalomkritikus cáfolni próbálja azt a nézetet, hogy az író egy reakcióssá lett lázadó: inkább egy érzékeny ember, aki Bensaid szerint kedveli is Macront. Nem véletlen talán az sem, hogy Houellebecq január elsejével, Macron elnök felterjesztésére kapta meg a Becsületrendet. Politikai nézetei persze valóban a nemzetállami szuverenizmushoz – azaz a globális gazdaság és kultúra elutasításához – állnak a legközelebb, éppen ezért nem lehet őt a bal-jobb-skálán egyértelműen elhelyezni.

 

A könyv franciául ma, németül január hetedikén, olaszul január tizedikén jelenik meg.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A parlamenti ülésen volt ideje gondolkodni a témáról, és kifelé menet elárulta nekünk, ki mögé sorakozik fel a kérdésben.

A The Who frontembere annyira gyűlöli Brüsszelt, hogy ennyi erővel a FIFA-ra is rábízhatnák az emberek a kormányzást.

Hetven percig tartott az athéni derbi, de már az ötödik percben meg kellett szakítani a játékot. Tavaly már beleszólt a kormány a helyzetbe, akkor az egész bajnokságot bezárta.

A török elnök „a Nyugat iszlamofóbiájával” igyekszik mobilizálni a helyhatósági választások előtt.

Hogy miért, azt másképp tudja a párt EP-listavezetője és másképp a sajtóosztálya.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Beszélgetéssorozat indul a magyarországi proletárdiktatúra legfontosabb aspektusairól március 18-án este.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

Leginkább a még hezitáló német, spanyol és lengyel pártokon fog múlni a Fidesz sorsa az Európai Néppártban, de a kormánypártnak is vannak erős szövetségesei.

Alexisz Ciprasznak elég volt az első vörös vonalat átlépnie, hogy Berlin alig fél év alatt padlóra küldje. Ciprasz ugyanis, ellentétben Orbánnal, egy tényleges vörös vonalt érintett: a német bankok érdekeit.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Az AB az igazságügyi miniszter kérésére olvasott az igazságügyi miniszter korábbi gondolataiban! Sci-finek hangzik? Elmagyarázzuk!

Twitter megosztás Google+ megosztás