Nem tekinthetjük sajtónak sem a közmédiát, sem a propagandagép többi elemét. Ahogy a magyar érdekekkel ellentétes orosz propagandát terjesztő propagandista sem újságíró, sokkal inkább hazaáruló.
A független média legnagyobb önbecsapása, amikor a propagandára „kormánypárti sajtó” címszóval hivatkozik. Az ugyanis, amit így neveznek, köszönőviszonyban nincs az újságírással, sőt, annak egyenesen az ellentéte.
A sajtó ugyanis a legfontosabb feladatát csak akkor tudja ellátni, ha független: így tudja ellenőrizni a hatalmat, így tudja kiegyensúlyozottan tájékoztatni a közvéleményt politikai témákban (meg egyébként más ügyekben is), ez pedig elengedhetetlen egy demokráciában. A választók túlnyomó részének nincs lehetősége arra, hogy saját maga közvetlenül gyűjtse be azt az információt (lakossági fórumra és képviselői fogadóórákra járjon, választási programot olvasson), aminek köszönhetően aztán majd választani tud a pártok között.
Szüksége van egy közvetítő közegre, ami összegyűjti a számára releváns híreket, és eljuttatja hozzá azt emészthető formában (innen ered a média, médium szó, ami közvetítőt jelent).
Ezért kell a sajtónak a negyedik független, a másik három hatalmat ellenőrző hatalmi ágnak lennie.
(Montesquieu a 18. században írt arról, hogy a hatalommal való visszaélés megelőzéséhez, így egy működő demokráciához, egymástól függetlennek kell lennie a három hatalmi ágnak: a törvényhozásnak [parlament], a végrehajtásnak [kormány] és az igazságszolgáltatásnak.)
Ezzel szemben a propaganda ellentétes feladatot lát el.
A propagandagép kifejezetten egy érdeket kiszolgálva közvetít üzenetet az emberek felé. Egy demokráciában is lehet helye a részrehajló tájékoztatásnak, ha az nyílt, és mindenki számára egyértelmű, hogy ki és miért akarja átadni az adott információt. Például minden működő demokráciában van ma már saját Facebook-oldala a pártoknak és a politikusoknak, ahonnan tájékozódhatnak a választók az adott politikai aktor nézeteiről. De a választók ez esetben pontosan tudják, hogy most éppen egy párt egyoldalú propagandáját fogyasztják. A magyar propagandagépnek ezzel pont ellentétes a célja: elfedni, hogy pontosan ki és milyen célból fogalmazott meg egy üzenetet.
Egy ellenzéki párt propagandája ugyanakkor egy demokráciában ugyanolyan ellenőrző szerepet láthat el a kormánnyal szemben, mint a sajtó. (Részben van csak meg ez a fedés persze. Az ellenzéki pártok nem csak ellenőrzik a kormányt, de a saját alternatív üzeneteiket is el akarják juttatni a választóknak.) A kormány propagandagépe azonban a végrehajtó hatalom, tehát a kormány része, vagyis éppen annak, aminek az ellenőrzése és kritikája a sajtó feladata. Éppen ezért
hibás „kormánypárti sajtónak” nevezni a kormány propagandagépét, tehát az Origót, Lokált, TV2-t, stb. Ezzel ugyanis egymás mellé helyezzük az amúgy egymással ellentétes fogalmakat.
Pont azt csináljuk, mint amikor Orbán Viktor illiberális demokráciának nevezi a saját rendszerét, ezzel azt üzenve, hogy az egyenrangú rendszer a liberális demokráciával. Holott nem az: egy demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia!
A sajtó is vagy független, vagy nem sajtó! Egy újságíró pedig vagy független, vagy propagandista.
Ha valaki a kormány propagandagépének a része, akkor pedig kormányalkalmazott. Az újságírónak pedig pont az az egyik legfontosabb feladata, hogy a kormányalkalmazottakat ellenőrizze, nem élnek-e azok vissza a hatalmukkal. Nemcsak a kormányszóvivők, Fidesz-szóvivők és a fideszes „elemzők”, hanem a propagandisták kommunikációs paneljei is ugyanabban a kommunikációs stábban készülnek, Rogán Antalék minisztériumában. Ők tehát mind a végrehajtó hatalom eszközei – hacsak nem gondoljuk, hogy a kormányszóvivő vagy a fidesz.hu is sajtótermék.
És nem akármilyen eszközei a végrehajtó hatalomnak. Tamás Gáspár Miklós korábbi cikkében, amelyet a Momentum Origo-látogatása kapcsán írt, pontosan fogalmazott: a megfélemlítést, lejáratást napi szinten alkalmazó propagandisták „nem kifejezik, hanem gyakorolják az illiberális állam erőszakát”.
A közmédia azért kap évi 80-90 milliárd forint adófizetői pénzt, hogy kiegyensúlyozottan tájékoztasson. Hogy a választások eredményének arányában juttassa el a pártok üzeneteit az emberekhez, de emellett a képviselők ellenőrzését is lássa el.
A propagandagép tehát nem újságírás. Adófizetői pénzekből gyártanak hazugságokat és veszik át az orosz propagandát, mindezt központi utasításra. Nem tekinthetjük sajtónak sem a közmédiát, sem a propagandagép többi elemét. Ahogy a magyar érdekekkel ellentétes orosz propagandát terjesztő propagandista sem újságíró, sokkal inkább hazaáruló...
Hazaáruló, hiszen bármelyik magyar életét hajlandóak tönkretenni azért, hogy gazdáik az orosz érdekek mentén hatalmon maradhassanak.
2019-ben tehát nem elég a független közmédiát követelni, ami ellenőrzi a hatalmat. A propagandagép propagandistáit is el kell számoltatni. Bíróság elé kell állítani azokat, akik részt vettek az magyar demokrácia felszámolásában és a magyar függetlenség oroszoknak való kiárusításában.
A szerző a Momentum Mozgalom elnökségi tagja.
Ellenvéleményed van? Vitáznál? Hozzászólnál? Küldd el nekünk!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
