+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Buzinkay György
2019. január 3. csütörtök, 13:48
Nem tekinthetjük sajtónak sem a közmédiát, sem a propagandagép többi elemét. Ahogy a magyar érdekekkel ellentétes orosz propagandát terjesztő propagandista sem újságíró, sokkal inkább hazaáruló.

A független média legnagyobb önbecsapása, amikor a propagandára „kormánypárti sajtó” címszóval hivatkozik. Az ugyanis, amit így neveznek, köszönőviszonyban nincs az újságírással, sőt, annak egyenesen az ellentéte.

 

A sajtó ugyanis a legfontosabb feladatát csak akkor tudja ellátni, ha független: így tudja ellenőrizni a hatalmat, így tudja kiegyensúlyozottan tájékoztatni a közvéleményt politikai témákban (meg egyébként más ügyekben is), ez pedig elengedhetetlen egy demokráciában. A választók túlnyomó részének nincs lehetősége arra, hogy saját maga közvetlenül gyűjtse be azt az információt (lakossági fórumra és képviselői fogadóórákra járjon, választási programot olvasson), aminek köszönhetően aztán majd választani tud a pártok között.

 

Szüksége van egy közvetítő közegre, ami összegyűjti a számára releváns híreket, és eljuttatja hozzá azt emészthető formában (innen ered a média, médium szó, ami közvetítőt jelent).

 

Ezért kell a sajtónak a negyedik független, a másik három hatalmat ellenőrző hatalmi ágnak lennie.

 

(Montesquieu a 18. században írt arról, hogy a hatalommal való visszaélés megelőzéséhez, így egy működő demokráciához, egymástól függetlennek kell lennie a három hatalmi ágnak: a törvényhozásnak [parlament], a végrehajtásnak [kormány] és az igazságszolgáltatásnak.)

 

Ezzel szemben a propaganda ellentétes feladatot lát el.

 

A propagandagép kifejezetten egy érdeket kiszolgálva közvetít üzenetet az emberek felé. Egy demokráciában is lehet helye a részrehajló tájékoztatásnak, ha az nyílt, és mindenki számára egyértelmű, hogy ki és miért akarja átadni az adott információt. Például minden működő demokráciában van ma már saját Facebook-oldala a pártoknak és a politikusoknak, ahonnan tájékozódhatnak a választók az adott politikai aktor nézeteiről. De a választók ez esetben pontosan tudják, hogy most éppen egy párt egyoldalú propagandáját fogyasztják. A magyar propagandagépnek ezzel pont ellentétes a célja: elfedni, hogy pontosan ki és milyen célból fogalmazott meg egy üzenetet.

 

Egy ellenzéki párt propagandája ugyanakkor egy demokráciában ugyanolyan ellenőrző szerepet láthat el a kormánnyal szemben, mint a sajtó. (Részben van csak meg ez a fedés persze. Az ellenzéki pártok nem csak ellenőrzik a kormányt, de a saját alternatív üzeneteiket is el akarják juttatni a választóknak.) A kormány propagandagépe azonban a végrehajtó hatalom, tehát a kormány része, vagyis éppen annak, aminek az ellenőrzése és kritikája a sajtó feladata. Éppen ezért

 

hibás „kormánypárti sajtónak” nevezni a kormány propagandagépét, tehát az Origót, Lokált, TV2-t, stb. Ezzel ugyanis egymás mellé helyezzük az amúgy egymással ellentétes fogalmakat.

 

Pont azt csináljuk, mint amikor Orbán Viktor illiberális demokráciának nevezi a saját rendszerét, ezzel azt üzenve, hogy az egyenrangú rendszer a liberális demokráciával. Holott nem az: egy demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia!

 

A sajtó is vagy független, vagy nem sajtó! Egy újságíró pedig vagy független, vagy propagandista.

 

Ha valaki a kormány propagandagépének a része, akkor pedig kormányalkalmazott. Az újságírónak pedig pont az az egyik legfontosabb feladata, hogy a kormányalkalmazottakat ellenőrizze, nem élnek-e azok vissza a hatalmukkal. Nemcsak a kormányszóvivők, Fidesz-szóvivők és a fideszes „elemzők”, hanem a propagandisták kommunikációs paneljei is ugyanabban a kommunikációs stábban készülnek, Rogán Antalék minisztériumában. Ők tehát mind a végrehajtó hatalom eszközei – hacsak nem gondoljuk, hogy a kormányszóvivő vagy a fidesz.hu is sajtótermék.

 

És nem akármilyen eszközei a végrehajtó hatalomnak. Tamás Gáspár Miklós korábbi cikkében, amelyet a Momentum Origo-látogatása kapcsán írt, pontosan fogalmazott: a megfélemlítést, lejáratást napi szinten alkalmazó propagandisták „nem kifejezik, hanem gyakorolják az illiberális állam erőszakát”.

 

A közmédia azért kap évi 80-90 milliárd forint adófizetői pénzt, hogy kiegyensúlyozottan tájékoztasson. Hogy a választások eredményének arányában juttassa el a pártok üzeneteit az emberekhez, de emellett a képviselők ellenőrzését is lássa el.

 

A propagandagép tehát nem újságírás. Adófizetői pénzekből gyártanak hazugságokat és veszik át az orosz propagandát, mindezt központi utasításra. Nem tekinthetjük sajtónak sem a közmédiát, sem a propagandagép többi elemét. Ahogy a magyar érdekekkel ellentétes orosz propagandát terjesztő propagandista sem újságíró, sokkal inkább hazaáruló... 

 

Hazaáruló, hiszen bármelyik magyar életét hajlandóak tönkretenni azért, hogy gazdáik az orosz érdekek mentén hatalmon maradhassanak.

 

2019-ben tehát nem elég a független közmédiát követelni, ami ellenőrzi a hatalmat. A propagandagép propagandistáit is el kell számoltatni. Bíróság elé kell állítani azokat, akik részt vettek az magyar demokrácia felszámolásában és a magyar függetlenség oroszoknak való kiárusításában.

 

A szerző a Momentum Mozgalom elnökségi tagja.

 

Ellenvéleményed van? Vitáznál? Hozzászólnál? Küldd el nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Utóbb Strache tagadta, hogy civil egyesületeken keresztül kaptak volna pénzt. Az ibiziai videó után alakult nyomozócsoport azonban más eredményre jutott.

Miután Kiss László és Szaniszló Sándor III. és XVIII. kerületi polgármesterek átléptek a DK-ba, Gyurcsányéknak nagyobb lesz a frakciója a közgyűlésben, mint az MSZP-é.

Ezúttal semmiféle titkos társaság után nem nyomoz senki, és hullák sem lesznek, csak vadállatok zenélnek. Magyar alkotó illusztrálta.

A Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlésben politizáló Kulcsár Gergely jelezte: a Jobbik-elnökség felszólítása ellenére sem mond le.

Mégpedig Amerikába. Sokak szerint ezzel milliók személyes információi kerülnek veszélybe.

A magyar politikatörténetben először indul magyar párt politikusa külföldi választáson, külföldi pártszínekben – és rögtön kettő is!

Új sorozat indul az Azonnalin: a 2020-as éveket alakító emberek mondják el, merre megyünk ebben az évtizedben.

A hét kérdése

Az egykori playmate már sokszor és sokfélét nyilvánult meg a politikában, most pedig dönthetsz, melyik a kedvenc aranyköpésed tőle.

Azért ide elnéznénk

Piac-e a világpiac? Magántulajdon-e a cégbirodalom? Fennmaradhat-e a demokrácia és a jogállam piacgazdaság nélkül? Létezik-e „harmadik út"? Február 21.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

A francia új hullám mestere napjainkban is töretlenül alkot. Február 23-án a Film/Szocializmus című munkáját megtekinthetitek a Patyolatban.

Történelmi diorámák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Digital Health Summit, a digitális egészségügyi megoldásokon dolgozó szakemberek, fejlesztők, befektetők és az egészségügyi intézményvezetők fóruma.

Twitter megosztás Google+ megosztás