Csúszunk le a Balkánra, de legalább eljött az őszinteség pillanata. Miért volt jó 2018?

Jó vagy rossz év volt-e 2018? A kétharmados Fidesz-győzelem és a Gruevszki-ügyben bemutatott balkáni tempó sem veheti el a kedvünket legalább némi egészséges optimizmustól, úgyhogy hasraütésszerűen mondunk 5-5 okot, amiért örülni vagy szomorkodni lehetett idén. Szigorúan szubjektív évértékelő!

Ezt a cikket az Azonnali Reggeli fekete nevű hírlevelének olvasói már reggel hétkor megkapták postafiókjukba. Kérj hírlevelet te is!

Mennyire volt jó év 2018? Az Azonnalin napok óta különböző listák formájában igyekeztünk megválaszolni ezt a kérdést: összegyűjtöttük az év fontos, emlékezetes vagy épp meglepő eseményeit Magyarországon és a világban, és idén lejáratódott vagy épp jövőre ígéretes politikusokat is bemutattunk nektek.

Mindez persze nem válasz A Kérdésre, hiszen egy rakás szubjektív dologból tevődik össze, hogy valakinek jó volt-e az év, vagy sem. Mindkettőre vannak okok bőven, én most a hasamra ütöttem, és mondok pár okot, amiért lehetett idén örülni vagy szomorkodni. 

5 dolog, ami jó volt 2018-ban

1. Eljött az őszinteség pillanata!

2018 év végére beért egy nagy eredmény: a Fidesz már nem is csinál úgy, mintha számítana a jogállam. Szakács András foglalta össze a legtalálóbban az Azonnalin a decemberi rabszolgatörvény-ellenes tüntetések legfontosabb hozadékát:

hogy ne lehessen rájuk azt mondani, lábbal tiporják a saját törvényeiket; hiszen formálisan minden vitatott reform jogszerűen történt.

Aztán jött az a pont amikor a biztiőrök nyilvánvalóan jogellenesen kidobták az MTVA-ból Hadházy Ákost, a Fidesz pedig elengedte az eddigi, a saját szempontjából legalább racionális kommunikációt. Ahelyett, hogy bölcs hallgatásba burkolóztak volna arra hivatkozva, hogy majd a független bíróságok (mert hát ugye egy rendes jogállamban, mint Magyarország, azok) eldöntik, hogy kinek mit volt szabad csinálnia ilyen helyzetben, pár órán belül az összes politikusuk és médiabeli megmondóemberük teljes mellszélességgel beleállt az egészbe, és papagájként ismételgették, hogy a képviselők sértettek jogot, és egy „közérdekű üzem működését megzavarták”.

Amúgy ez nettó hülyeség, a Btk. értelmében az MTVA nem közérdekű üzem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy utólag ezen már jogalkotással sem tudnak segíteni, a kormány egyszerűen az egyértelmű jogsértő oldalára áll bírósági ítélet kivárása nélkül; ezzel precedenst mutatva a többi politikai szereplőnek arra, hogy nem kell betartani a szabályokat, de még úgy csinálni sem kell, mintha betartanánk.

Hogy ez kienged-e bármilyen szellemet a palackból, vagy csak egy múló pillanatnyi baki volt, az talán majd a tüntetések januári folytatásában kiderül, mindenesetre

ne azon, hogy ha már a kormánypárt is nyíltan tesz a törvényekre, akkor más vajon miért ne tegyen ugyanígy.

2. És ha már kommunistázás: eltöröltek egy kommunista konstrukciót

Utcára vonulás helyett csak néhány felháborodott cikk lett az eredménye annak, hogy októberben villámgyorsan megszüntették a lakástakarékok állami támogatását. Lehet, hogy ezzel nem leszek népszerű, de ha az nem tetszik, hogy egyes kormánypárti politikusok a saját cégeiket, családjukat vagy hobbijukat (lásd stadionépítés) gyarapítják az adóforintjainkból, akkor az miért tetszik, hogy másoknak csak úgy harminc százalékot hozzátesz a megtakarított pénzükhöz az állam szintén a mi adóforintjainkból?

Vagy megfordítva: mi alapján várom el, hogy ti adjátok össze a kiegészítést a spórolt pénzem mellé, amivel ráadásul amúgy is max. annyit tudok összegyűjteni, hogy választhatok: kicserélem a lakásban az ablakot, vagy veszek egy közművesítetlen telket valahol Karakószörcsög-alsó külterületén?

Nyilván a megszüntetés hirtelensége nem volt elegáns, de ez már megszokássá vált a Fidesz ötletelős jogalkotási gyakorlatában. Annak viszont

Ott van például a tőzsde, be lehet szállni akár Mészáros Lőrinc mostanság oly sikeres nyílt részvénytársaságaiba is üzlettársnak, ha valaki a Jóisten segedelmével részesülni akar a nemzetgazdasági sikerekből, de még jobb, ha feljebb tekint az ember a magyar horizontnál (ezt azért óvatosan, lesz majd erről is egy külön pont lentebb).

Na persze önállóságra a Fidesz véletlenül sem akarja nevelni az állampolgárokat, ez nem passzol a polgárokat minden rossztól – most épp a migránsoktól – megvédő paternalista szemléletbe.

hanem a nemzet megmentése az elenyészéstől a gyerekszülés és a csok által (és nem lennék meglepve, ha még egyéb mellékes motivációk is kiderülnének jövőre), de jó lenne, ha lenne ilyen szándékolatlan hozadéka is az ügynek.

3. Az EU mostantól rendesen megvédi az adataidat

Emlékszel még rá, hogy májusban egy rakás e-mailt kaptál egy sor elfelejtett szolgáltatótól, amiben azzal „fenyegettek”, hogy ha nem egyezel külön még egyszer bele az adatkezelési policy-jukba, akkor nem küldhetnek neked többet e-mailt, és soha többet nem hallasz róluk? Ezt azért csinálták, mert hatályba lépett az eddigi soft irányelvet felváltó, immár közvetlenül alkalmazandó EU-s adatvédelmi rendelet,

Sőt, a legtöbb internetes oldalon május óta még egy fokkal idegesítőbb a cookie-k használatáról szóló figyelmeztetés is, de szerencsére a GDPR ennél azért több dologra is jó.

Az adatvédelem fontosságáról a társadalom szemében sajnos sokat elárul, hogy ha megguglizod, hogy „GDPR”, akkor az első ötven találat tutira valami cégeknek szóló ijesztgetéssel vegyes ígérgetés arra vonatkozóan, hogy micsoda gigabírságokat fogsz kapni, ha szabályellenesen kezeled az ügyfeleid adatait, de „mi (és a hirtelen adatvédelmi szakértővé avanzsált összes frissen végzett jogászunk) majd jól megvédünk ettől”.

Valamennyire azért komolyan vehetik a cégek ezeket a fenyegetéseket: mostanában, ha kéretlenül felhívogatnak, hogy rám sózzanak valami biztosítást vagy telefon-előfizetést, akkor többnyire egy GDPR-ra való hivatkozással és panaszbelengetéssel toldom meg a „gyorsan törölje mindenhonnan a telefonszámomat”-felhívást, és az ügyintéző erre hirtelen nagyon megszeppent és alázatos lesz, szóval ajánlom a módszert mindenkinek.

Az év végére már egyébként meg is születtek az első bírságok a GDPR alapján: volt az „áldozatok” között olyan osztrák bolt, amely a bejárata előtti járdarészt kamerázta be, olyan német oldal, amely az ügyfelek jelszavait nem kódolt formában tárolta, és olyan portugál kórház is, ahol nem csak az orvosok és ápolók férhettek hozzá a betegek egészségügyi adataihoz.

Téged persze valószínűleg nem az izgat legjobban, hogy Józsi, a karbantartó is megtudja, hogy mivel kezeltek legutóbb a kórházban, hanem például az, hogy

A Facebook a GDPR hatályba lépésekor nagy csinnadrattával bejelentette, hogy a GDPR-nak megfelelően frissítette a privacy irányelveit, miközben pár hónappal azelőtt még a Cambridge Analytica-botránytól volt hangos a világsajtó (ha nem emlékeznél: ez az a cég, amely Facebook-felhasználók millióinak adatait használta fel engedély nélkül például az amerikai elnökválasztási kampányban és a brexitnépszavazáson is – utóbbit a Facebook bevételeihez képest igen szerény, ötszázezer fontos bírsággal jutalmazta a brit hatóság).

Gyanús a Facebook alázatos jogkövetése? Az adat- és fogyasztóvédelemmel foglalkozó Noyb-nak – amit egyébként a Facebook elleni pereskedésben gyakorlott osztrák Max Schrems vezet – is az volt, úgyhogy a Facebook mellett a Google, az Apple és más techóriások ellen is panaszt tett a szervezet különböző EU-s adatvédelmi hatóságoknál, mondván: továbbra is kikényszerített az adatkezelésbe való beleegyezés, hiszen kénytelen vagy rábólintani, ha használni akarod a szolgáltatást. Egyelőre csak várják a panaszban lehetőségként belengetett hétmilliárd dolláros bírságot.  

4. Csúnyább balhéktól mentesen lement a román centenárium

Már Mihai Tudose (bizony, az év elején még ő volt a román miniszterelnök) székelyakasztós beszólását leszámítva. Azóta ő már nem miniszterelnök – na persze nem emiatt, hanem mert Liviu Dragnea PSD-elnök nem bízott benne. A székely zászló mellé az azt kitűzők fellógatásáról szóló elmélkedés mindenesetre nem sok jót vetített előre pont 2018-ban, amely épp Erdély Romániához csatolásának századik évfordulója.

Ez alapján a pesszimistábbak azt várhatták, hogy a számukra dicső centenáriumon felbuzdulva a románok majd nekiállnak erőteljesebben csesztetni az ottani magyarokat, pláne december elsején; 

és az európai történelem nagyszerű pillanata.

December elsejére nagy nehezen sikerült felhúzni a töméntelen mennyiségű közpénzzel megtámogatott Nemzet Megváltása Katedrálist is a bukaresti parlament mögött, legalábbis úgy-ahogy: a tűzvédelmi engedély meg a vakolat még épp hibádzott a jeles évfordulón, de ez az oltárt külön felavató pópák terjedelmes csoportját és a híveket sem zavarta.

A századik évforduló alkalmából az Azonnali körbejárta az Erdélyen túli Romániát, erről szól az #azonnalipontro videósorozat (ha nem láttad mind a hét részt, itt visszanézheted), a december elsejei bulit és tüntetést Kolozsvárról tudósítottuk nektek, az offline jelenlét jegyében pedig Kolozsváron és Budapesten is szerveztünk egy-egy beszélgetést szakértőkkel és politikusokkal, aminek a végén nem tiltottak ki senkit Romániából.

5. Idén olvastad az első Reggeli feketét!

És ha már saját magunknál tartunk, a nyáron bővült a szerkesztőség, ami azzal is jár, hogy több cikket és videót tudunk szállítani neked, ősszel pedig elindítottuk a Reggeli feketét, hogy megmutassuk: a linkgyűjteményen túlmutatóan is van értelme a hírlevél műfajának.

De hogy ne csak magunkról beszéljünk, más örvendetes dolgok is történtek a médiában. A nehéz médiapiaci helyzet (amin lényegileg a kormányzati halálcsillag összevonása már egy fikarcnyit sem ront tovább) és a szerkesztőségek bezárása ellenére is vannak kollégák, akik – hogy Ésik Sándort idézzem – „egy mentőcsónakra felhúzták a zászlót, és hajóznak”: a Magyar Nemzet és a Heti Válasz romjain tovább él a Magyar Hang és a Válasz Online. Drukkolok nekik, de közben azért az is kár – hogy ismét ugyanonnan idézzek –, hogy „a Népszabadság utódlapja meg… nincs.”

Mielőtt azonban elalszol unalmadban a sajtós köldöknézéstől, jobb, ha fölraksz egy kávét, és esetleg bekészítesz mellé egy kis karácsonyról maradt édességet, hogy legalább attól felvidulj, miután végigolvasod, hogy miért volt rossz ez az év.

5 dolog, ami rossz volt 2018-ban

1. Már megint egy fideszes kétharmad

Összesen a harmadik.

a kampányban meg a nem létező választási programban. Persze volt idő megszokni ezt 2010 óta, de azért áprilisban mégis mindenki pofára esett: az is, aki naiv módon azt hitte, hogy az ellenzéki koordináció híján taktikai szavazássá enyhült csodafegyverrel le lehet nyomni a Fideszt, meg az is – például én – aki arra számított, hogy úgyis nyernek, de legalább kétharmad nem lesz.

Az újabb fideszes győzelemnek az elsődleges oka ráadásul nem az volt, hogy nem működött elég jól a koordináció meg a taktikai szavazás, ezek a módszerek ugyanis már az alapfeltevésükben korlátozták a lehetőségeiket: abból indultak ki, hogy adott számú ellenzéki szavazó van, és belőlük kell gazdálkodni.

Nem mondott semmit a nekik fontos témákról, például a migrációról, pedig nem nehéz belátni, hogy ha azt mondod valakinek: „szerintem, ami téged aggaszt, az egy nagy hülyeség, de minimum álprobléma”, az nem csak, hogy nem fog rád szavazni, de lebeszéli erről a szomszédasszonyát, a fodrászát, meg a sógornőjét is.

Vagyis nemcsak a fideszes gőzhenger, de az ellenzék hozzáállása is vastagon benne van nem csak az újabb kétharmadban, de a második okban is, ami miatt szar volt 2018.

2. Egyre jobban bebetonozódtak a párhuzamos valóságok

Az ellenzék tehát negligálta a Fidesz által – jogosan felvetett, de indokolatlanul túltolt és torzítva prezentált – problémákat, amit nem szabadott volna megengednie magának. A Fidesz pedig szintén teljes mértékben negligálta és negligálja (a „sorosbérenc” mint válasz szintén a negligálás kategóriájába tartozik) az ellenzék által bedobott kritikákat és témákat, amit egy normális demokráciában szintén nem kéne, hogy megengedhessen magának, de Magyarországon egyelőre gyakorlatilag megengedheti, úgy tűnik.

még ha az jelentősen hozzá is járult a közbeszéd színvonalának a meredek eséséhez. Tanulságos ebből a szempontból a Mérték Médiaelemző Műhely nemrég publikált kutatása is, amiben azt vizsgálták, hogy honnan tájékozódnak a politikáról a magyarok. Itt lehet az anyagot böngészni, most csak pár beszédes adatot emelek ki.

Először is, a magyarok 39 százaléka kevesebb időt fordít most közéleti tájékozódásra, mint néhány évvel korábban, a jövőre nézve pedig még nagyobb beleszarást vetít előre, hogy a 18-29 éves korosztályban vannak a legtöbben, akik nem tájékozódnak rendszeresen a közéletről. Ráadásul miközben a kormány egy határokon átívelő globális problémára, a migrációra építi fel évek óta az üzeneteit, a magyar lakosság 88 százaléka soha nem olvas külföldi sajtót – megdöbbentő, hogy ez az arány még a diplomások között is 71 százalék.

A kutatásból pozitívnak látszó adat, hogy viszonylag kevesen vannak, akik csak kormánypárti médiumokból tájékozódnak, és saját bevallásuk szerint a magyarok többsége (60 százaléka) a másik oldal híreit, véleményeit is elolvassa, meghallgatja. Csakhogy ezt érdemes azzal árnyalni, hogy mennyiben veszik észre az emberek egy médiumról, hogy az kormánypárti vagy ellenzéki beállítottságú (a közmédiánál és a TV2-nél a nagy többségnek sikerült ezt belőni, de az Echo TV-t vagy az Origót csak a válaszadók kisebbsége gondolta kormánypártinak), és ennek megfelelően milyen irányú forráskritikát gyakorolnak vele szemben.

ami oda vezetett, hogy a decemberi tüntetések középpontjában lévő rabszolgatörvényről (és mellesleg a közigazgatási bíróságokról) alig lehetett torzításokról és elhallgatásoktól mentes infókat olvasni.

Egy ideális világban ez lenne ugye a közszolgálat feladata, de a közszolgálat jelenleg ott tart, hogy még az egyik legbénább ellenzéki képviselőt sem meri beengedni egy tévéstúdióba: ehelyett mártírt csinál belőle – és így szilárdulnak meg fokozatosan a falak a párhuzamos valóságok között.

3. Legalább két öles lépéssel közelebb a Balkánhoz

Ezen a téren kétségtelenül az év vége felé húzott bele Magyarország. Miközben háborús övezetből érkező menedékkérőket nem engedünk be arra hivatkozva, hogy biztonságos országon keresztül érkeztek, a kormány által szintén biztonságosnak ítélt Macedóniában jogerősen börtönbüntetésre ítélt

ahogy azt Zoran Zaev macedón miniszterelnök briliáns trollkodással kifejtette az Azonnali kamerájának.

A példamutatás azzal folytatódott, hogy decemberben kiderült: végérvényesen el lesz üldözve Budapestről a CEU – ráadásul nem is az izgalmas balkáni Szarajevóba, hanem az uncsi Bécsbe. Hogy ez a belpesti értelmiségieken kívül miért nem érdekelt tulajdonképpen senkit, az megint csak visszavezet a párhuzamos valóságokhoz, ahol a fal egyik oldalán sorosoznak, a másikon meg válaszul fullba nyomják az emberijogizmust.

A CEU egyébként szeptemberben még a vörös vonal volt a Fideszt is magába foglaló Európai Néppárt frakcióvezetőjének, a bajor Manfred Webernek a szemében. Csakhogy ő időközben Spitzenkandidat lett, és ebben a minőségében rájött, hogy jó szolgálatot tesz még neki az a tucat (plusz x) fideszes szavazat az EP-ben, ezért decemberben már gyorsan megnyugtatott mindenkit, hogy ő a Sargentini-jelentést is Magyarország, nem pedig Orbán ellen szavazta meg.

– hallottam egyszer Németország északnyugati részén…

4. Globális kereskedelmi háború

Fentebb az ltp-megtakarításoknál már emlegettem a tőzsdét, de Trumpnak (is) hála, a beszállást mostanában háromszor érdemes meggondolni, mert mióta újabb és újabb vámokkal szívatja egymást Amerika és Kína, elég látványos eséseket (egyes elemzők szerint csak korrekciókat) produkálnak a különböző tőzsdeindexek. (Ha érdekel, hogy hogyan kapcsolódik a tőzsde mostani helyzete Trump szavazóihoz és egy elefánthoz, akkor Zsiday Viktor blogposztját olvasd el!)

Egyrészt érthető, ha valaki berág a kínaiakra, amiért olcsó exportcikkekkel árasztják el a piacát, de az is nyilvánvaló, hogy Trump a gazdasági és technológiai amerikai fölényt akarja megőrizni a számára aggasztóan gyorsan növekedő Kínával szemben.

Az egész a napelemekkel és a mosógépekkel kezdődött, aztán az alumíniummal, más fémekkel, majd bizonyos élelmiszerekkel folytatódott.

Az év végi G20-csúcson aztán Trump és Hszi Csin-Ping megállapodtak egy kilencven napos fegyverszünetben, de kérdés, hogy sikerül-e ebben az időszakban valami hosszabb távú kompromisszumot kitárgyalni, vagy folytatódik a bizonytalanság, és az egymásra licitálva bejelentett vámok bevezetése.

Az IMF-nek már korrigálnia kellett lefelé a 2019-es gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzéseit a kereskedelmi háború miatt – persze, hogy tragédia-e a kisebb növekedés, az nem biztos (erről volt egy nagy vita már az Azonnalin), és ez a kérdés át is vezet az utolsó pontra, amit viszont tényleg senki nem úszhat meg.

5. Klímaváltozás

Sajnos ez a probléma örökzöldnek tűnik, és nem a 2018-as évre korlátozódik. Viszont pont most az év végén volt Katowicében az a klímacsúcs, ahol arról állapodtak meg 196 ország vezetői, hogy majd hogyan hajtják végre a 2015-ös párizsi klímaegyezményt. Egy csomó fontos részletkérdésről viszont nem sikerült egyezségre jutni, így azokat a következő, 2020-as csúcstalálkozóra halasztották. A lényeg, hogy a globális felmelegedés szintjét „jóval 2 Celsius fok alatt” kell tartani az ipari forradalom előtti korszakhoz képest.

Hogy mi ennek a jelentősége, arról már írtunk az Azonnalin októberben, amikor az ENSZ Világklímatanácsa publikált egy tanulmányt, amiből kiderül: rengeteg minden azon múlik, hogy az elkövetkező években milyen technikai újításokat vet be az emberiség a felmelegedés megfékezésére.

és hogy tíz centiméterrel alacsonyabb vagy magasabb lesz az óceánok és tengerek vízszintemelkedése, mindez pedig százmilliók életét befolyásolhatja.

Persze a klímaváltozás nem csak idén ad hozzá a rosszév-faktorhoz, hanem már jó ideje, és ha nem cselekszik gyorsan az emberiség, akkor ez így is marad a következő években, így jövőre is. Arról viszont, hogy 2019-ben milyen fontos eseményekre érdemes majd odafigyelni, az év első hírlevelében olvashatsz holnapután – jövőre.

Ha nem akarsz róla lemaradni, iratkozz fel a Reggeli feketére itt!