Miért áll a kínai hitelből fizetett Budapest-Belgrád vasútprojekt?

A kínai vezetésnek s személyesen a kínai államelnök-pártfőtitkárnak arcvesztést okozni nem sok jót jelent a 21. században, mondja az Azonnalinak Salát Gergely Kína-kutató.

A kínaiak szempontjából a Budapest-Belgrád vasútvonal a semmi közepéből a semmibe vezet, de ettől függetlenül arra is adnának hitelt, ha egy bazi nagy piramist akarnánk építeni az Alföld közepére – ezt Salát Gergely Kína-kutató mondta év elején az Azonnalinak. A kínai hitelből megépíteni tervezett gigaprojektről azt írja az Index: túl drága lett a Soroksár és Kelebia között építendő kínai vasút Magyarországnak, ezért a kormány új beszerzési eljárást indít, emiatt az építkezés várhatóan nem jövőre, hanem csak 2020-ban kezdődik el. Az Azonnali ismét megkérdezte Salát Gergelyt, mi lehet a háttérben.

+ + +

Az Index azt írta, vagy 20 százalékkal nőtt meg a Budapest-Belgrád vasút építésének becsült költsége. A magyar vagy a kínai fél szeretne ennyire költekezni?

Két konzorcium pályázott, mindkettő több kínai és magyar cégből áll. Miután a pályázat nem nyilvános, csak a pályázók darabszáma, azt sem tudjuk, ki árazta túl a dolgot. Kínai részről elég tiszta a dolog: nekik ez nem igazán tétel, nekik fontosabb lenne a projekt sikeres elindulása és befejeződése, mint még pár milliárnyi plusz haszon.

Ők valamiféle hitelkeretet adnak, aminek részletei szintén nem nyilvánosak, ez valószínűleg nem is fedi le a beruházás teljes összegét. A kínaiak ebből így is, úgy is jól jönnek ki: lesz egy európai referenciájuk, kamatot vesznek fel a hitel után, lekötik az építőipari kapacitásaikat.

Tényleg csak a pénz lehet a leállás oka, vagy politikai háttéralku van mögötte?

Nem újdonság, hogy megsemmisítenek egy pályázatot, és újat írnak ki a helyére. Ez történt például az Operaház jelentősen megcsúszó felújításánál is, pedig ott se akárki volt a pályázó. A kínai vasútprojektnél nincs semmiféle utalás arra, hogy Magyarország, illetve Orbán Viktor ne akarna továbbra is jóban lenni a kínaiakkal. Vagyis tényleg arról lehet szó, hogy olyan szinten elszálltak a túlárazások, hogy az már sok volt, vagy esetleg a különböző érdekcsoportokhoz tartozó építési vállalkozók között olyan patthelyzet alakult ki, amelynek a feloldásához idő kell. De a projekt szakértők szerint már eredetileg is némileg túl volt árazva:

és kisajátításokra vagy jelentősebb tereprendezésre sincs szükség, hiszen egy száz éve működő vonal felújításáról van szó.

Az nem elképzelhető, hogy az amerikaiak üzentek a magyar kormánynak: oké, a CEU-ügyet elengedjük, de cserébe gyertek vissza hozzánk a kínaiak és az oroszok közeléből?

Azért ez egy óriási fordulat lenne a magyar külpolitikában, és arra, hogy ez így lenne, semmi nem utal. Hatalmas nyomás van most mind a magyarokon, mind a többi kelet-európain amerikai és nyugat-európai részről, hogy ezt a Kína-dolgot ne forszírozzák annyira. Nálam is rengeteget érdeklődnek arról nyugat-európai újságírók vagy magukat újságírónak kiadó személyek, hogy mit csinálnak Magyarországon a kínaiak, ugyan, miért vagyunk ilyen jóban velük.

akit nemrég zártak ki a négyszemélyes pártjából, ami azóta amúgy háromfelé szakadt. Ennek a nyomásnak Orbánék eddig nagyon keményen ellenálltak.

A magyar kormány Kína iránti vonzalma tehát még mindig megvan.

Nem tudom, mi van a magyar miniszterelnök fejében, de semmi nem utalt arra, hogy ez a vonzalom csökkent volna. Nemrég Orbán Viktor személyesen látogatott Kínába, és még csak nem is egy államközi találkozóra, hanem egy közepesen fontos ipari vásárra, Sanghajba. Nem valami óriási haszonnal kecsegtető vörös szőnyeges eseményre ment, hanem beállt a sorba sokadhegedűsként vagy két tucat másik elnök és miniszterelnök közé, Hszi Csin-ping államelnök-pártfőtitkárral egy egészen rövid tárgyalása és fotózkodása volt.

Kínai útja előtt egy héttel állítólag egy V4–Japán közös nyilatkozat kiadását akadályozta meg néhány Kína számára kellemetlen passzus miatt – hogy ez tényleg így volt-e, azt nem tudom, de a japán diplomaták számára így jött le a dolog. Ha lett volna olyan fordulat, hogy visszatérünk az euroatlanti kebelre, valószínűleg nem lépi meg ezeket.

Fontos projekt a Budapest-Belgrád-vasútvonal annyira a kínaiaknak, hogy ha a magyar fél végül mégis lefújja valamiért, nagyon dühösek legyenek?

A „dühös” nem jó szó, a kínaiak nem dühösek szoktak ilyenkor lenni, de hogy ennek súlyos ára lenne, az biztos. Kína és személyesen Hszi Csin-ping számára az „Egy Övezet, egy Út” kezdeményezés – ezt nevezik mifelénk Új Selyemútnak – az első számú külpolitikai projekt, amelynek az első eredményei mellett az első kudarcai is most kezdenek megmutatkozni, a kezdeti nagy lendület kifulladásával, jó néhány elég kínos pillanatot okozva a kínai vezetőknek.

A Budapest-Belgrád vasútvonal ennek a projektnek a része, egyelőre a legnyugatabbi eleme, sokat beszéltek róla, sokszor bejelentették az előkészítés előkészítése előkészítésének minden egyes lépését, arcvesztést jelentene Pekingnek, ha bedőlne. Márpedig

A nyugati szövetségeseink bizalmát sem szereznénk vissza egy ilyen lépéssel, hiszen csak az derülne ki, hogy némi aprópénzért – rövid távú politikai haszonért, itthoni stiklik feletti szemhunyásért, akármiért – bármibe képesek vagyunk belemenni, és bármiből képesek vagyunk kihátrálni. Ez se lenne egy jó üzenet.

FOTÓ: Orbán Viktor / Facebook