Szobrot kapott Tito Montenegróban. De miért, és miért pont ott?

Szerző: Techet Péter
2018.12.19. 18:00

A kis balkáni ország fővárosát egykoron eleve Titovgradnak hívták. Ez az első szobor, amit a volt jugoszláv államfő a délszláv államalakulat szétesése óta kap. A többi jugoszláv államban ugyanis gőzerővel megy a titótlanítás.

Szobrot kapott Tito Montenegróban. De miért, és miért pont ott?

Podgoricában, Montenegró fővárosában szerdán felavatták Josip Broz Tito egykori jugoszláv államfő szobrát.

A szobor híre a többi balkáni országot is bejárta.

A szobor felállításáról még október végén döntött a főváros, amely így akart emlékezni Podgorica felszabadulására. Amint Ivan Vuković podgoricai polgármester elmondta, nem jugó nosztalgiáról van szó, hanem így akarják kifejezni: „az ország hű marad az antifasiszta irányhoz”. A politikus kijelentette:

noha Tito rendszere nem volt demokratikus, „de az alternatívája még keményebb lett volna”, amivel vélhetően a náci (vagy nácibarát) uralomra gondolt.

A montenegrói televízió beszámolója alapján a mai szoboravatáson mind Vuković polgármester, mind Predrag Bošković védelmi miniszter jelen volt. Itt lehet videón megtekinteni, milyen lett a szobor:

A Vijesti podgoriciai napilap tudósítása szerint az avatáson Zuvdija Hodžić montenegrói akadémikus arról beszélt, hogy

noha Tito szobra csak most tért vissza, de „Tito soha nem hagyta el Podgoricát”.

A montenegrói tudós „népünk legnagyobb fiának“ nevezte az amúgy horvát-szlovén származású Titót.

Miközben Podgorica, amit egykoron eleve Titovgradnak hívtak Jugoszláviában, Titónak szobrot avat, az egykori jugoszláv térségben folytatódik a titótlanítás.

Tavaly nyáron például szélsőjobboldali nyomásra Zágráb főpolgármestere a Horvát Nemzeti Színház előtti teret átnevezte Tito térről Horvát Köztársaság terére –, pedig Franjo Tuđman elnöknek, aki nagy tisztelője volt Tito marsallnak, az volt a kérése, hogy a Tito-szobrok és a róla elnevezett közterek maradjanak meg. Ma kérését csak leginkább Fiumében és Isztriában tartják meg: a két vörös régióban, ahol sehol sincs Tuđman-szobor, még vannak Tito utcák és terek.

AMIKOR MÉG VOLT ZÁGRÁBBAN TITO TÉR. LEFÚJTÁK

De kinek kell ma még Tito?

Idén száz évvel ezelőtt alakult meg az első jugoszláv állam, akkor még Szerb-Horvát-Szlovén Királyság név alatt. A szerb dinasztia uralma alatt egyesültek akkor szerbek, horvátok, bosnyákok, szlovénok, montenegróiak és macedónok, de számos olasz, német, albán és magyar is élt a többnemzetiségű országban. Belgrád azonban egy centralizált államot akart, ami miatt kezdettől szembe került főleg a horvát nacionalizmussal.

Tito ebből okulva már nem akarta túlcentralizálni a második Jugoszláviát: az egyes nemzetek önálló köztársaságot alakíthattak. Szlovénia vagy Macedónia gyakorlatilag – még mint jugoszláv tagköztársaság – Titónak köszönhetően jelenhetett meg ezzel először a történelemben. Nem véletlen, hogy e két országban ma is relatíve erős a Tito-nosztalgia, a szlovén parlamentbe idén tíz százalékkal bekerült Levica párt nyíltan jugoszlavista, titoista.

Horvátországban, noha a szélsőjobboldal rendszeresen jugókommunistázza a baloldali és liberális ellenzéket, pártszinten már nincs jelen a titoizmus. Az isztriai regionális párt (IDS/DDI) ápolja talán leginkább Tito emlékét. A zágrábi balliberális értelmiség lapja – a hivatalosan a szerb kisebbséghez tartozó –, a Novosti szerzőinek többsége nyíltan titoista, idén Yubilej címszó alatt indítottak megemlékezéseket, amiben vezető horvát értelmiségiek mondhatták el, nekik miért fontos Jugoszlávia. Tény:

maga a jugoszlavizmus mint eszme is a 19. században a horvátok között született meg, alapvetően a horvát nacionalizmus egyik leágazása volt.

Miljenko Jergović zágrábi irodalmár szerint azonban a mai horvát emlékezet hálátlan, ugyanis „Jugoszláviában szabadabbak voltunk, mint most”. Szerinte amúgy egykoron azok voltak a legnagyobb titóisták, akik ma nacionalistaként és katolikusként gyűlölik az akkori országot.

Jugoszláviát, újra!

Mára gyakorlatilag a horvát lakosságból eltűntek a jugoszlávok. Egy tavaly márciusi felmérés szerint Szerbia polgárainak harminckét, Montenegró lakosságának huszonnyolc százaléka még mindig jugoszlávnak érzi magát – ez az arány Horvátországban csak három százalék.

Ha a kérdés viszont nem az identitásra, hanem az államra vonatkozik, akkor már a horvátoknál is majdnem húsz százalék visszakívánná Jugoszláviát. Persze az arányok itt is nagyobbak másutt:

a szerbek hetvenegy, a bosznia-hercegovinaiak hatvannyolc és a montenegróiak hatvanhárom százaléka szeretne megint egy Jugoszláviában élni

– ez vélhetően azzal is összefügg, hogy ezen országok éleszínvonala marad el leginkább az egykori jugoszláv átlagtól.

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek