Az Il Foglio napilap az Édes Anna olasz fordításának megjelenésének kapcsán gondolkodik az akkori és a mai Magyarország közötti hasonlóságokról – az urak és cselédek országáról.
Nemrég jelent meg olasz fordításban Kosztolányi Dezső Édes Annája. Ennek kapcsán a jobboldali (berlusconista, iszlámellenes, cionista, de a jelenlegi római kormánnyal szemben felettébb kritikus) napilap, az Il Foglio aktuálpolitizáló recenziót közölt:
„Európa édes szíve lázad” – kezdi Simonetta Sciandivasci, a fiatal római irodalmár-újságíró a cikkét, utalva a budapesti tüntetésekre. Szerinte a mai lázadó Magyarország, amely oly sokáig tűrt, Édes Anna sorsához hasonlatos.
Ezután a szerző leírja az Édes Anna történetét, amely részletekben 1926-ban már megjelent Olaszországban, de teljes egészében csak most jött ki az Anfora kiadónál. A most megjelent könyv utószavában Antonella Cilento azt írja, hogy Magyarország „egy olyan világ, ahol megesznek, ha étvágygerjesztő vagy, és a társadalmi szabály által előírt közömbösségben mindenki felfal mindenkit“.
Majd Simonetta Sciandivasci egy aktuális párhuzamot húz:
Orbán, aki eddig nagyon jól megtestesítette a szerző szerint a magyarok vágyait és identitáskeresését, elárulta az országot, elárulta a magyaroknak tett ígéretét: nem új identitást adott nekik, amit vártak, hanem megalázta őket, mint Vizy Édes Annát. Ez „egy olyan hiba, amit nehéz megbocsátani, különösen egy olyan nép esetében [mint a magyar], amely a népszavazás eszméjéhez annyira hű”.
De mi ez az Il Foglio egyáltalán?
A napi harmincezer példányban elkelt újság, amely nagy hangsúlyt fektet a klasszikus műveltséget igénylő témákra (a több oldalas operakritikák sem ritkák) politikailag nehezen leírható: Berlusconi híve a kezdetektől, ma is jobboldali, egyre iszlámellenesebb, Izrael-pártibb, de közben a mai római kormányt – főleg annak primitív stílusa miatt – egyfajta konzervatív elitizmusból megveti.
Az újságot 1996-ban az addigi szocialista politikus, értelmiségi, Giuliano Ferrara alapította, aki Berlusconi Forza Italiájának lett az egyik szürke eminenciása. A kommunista nagypolgári családból származó Ferrara, aki papája tudósítói munkája miatt Moszkvában töltötte gyerekkorát, 1996-ban Berlusconi minisztere lett, és
A hatalmas étvágyára büszke és magát „vallásos ateistának” tartó újságíró és a Forza Italia-elnök Berlusconi a mai napig jó viszonyban vannak.
Ferrara az utóbbi időkben iszlámkritikus, a homoszexualitást természetellenes aberrációnak tartó, illetce radikális abortuszellenes véleményeivel, valamint Matteo Salvini szélsőjobboldali politikájának bírálójaként hallat magáról – az Il Foglio-t azonban már nem ő irányítja.
A lap – és maga Ferrara is – Magyarországgal sokszor – és a nyugati lapok sokszor felületes, klissészerű cikkeivel ellentétben elég alapos elemzésekben – foglalkozik.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.