Legyen végre az ország azoké, akik nem szeretnek dolgozni!

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2018.12.13. 16:24

A rabszolgatörvény kommunikációja már csak egy lépésre van a Kádár-korszak jó hangulatú munkaversenyeitől. Az őrült dolgozni akarásról persze könnyebb legendázni, mint rendes fizetést adni.

Lehet itt magyarázkodni arról, hogy most szerdán volt a magyar demokrácia történetének egyik legsötétebb napja, ami után világnézettől vagy szponzortól függően szétverték a várost a huligánok, esetleg demokrata fiatalok tüntettek a diktátor ellen, de a Fidesz (= Orbán Viktor) nem a rabszolgatörvénnyel löki az országot a legstabilabban vissza abba a büdös kommunizmusba, amiről a szüleim hol röhögve, hol kiakadva meséltek.

Ez csak egy hülye törvény ugyanis, de még nyomorultabb a kommunikáció, ami ide vezetett.

Orbán Viktor ugyanis már évek óta nyomja le a magyar lakosság torkán a legnagyobb hazugságát: 2015-ben ha csak pár hónapra is, de bevezette a „keményen dolgozó kisember” szófordulatot a propagandájába. Bár szegény keményen dolgozó kisembert pár hónappal később inkább lecserélte a „mindenkit megerőszakoló migránsra” a teljes érdektelenség miatt, a munka fontosságáról és nagyságáról való szövegelés soha nem állt meg, az új munkatörvénykönyv-módosítással pedig végleg kicsúcsosodott abban, hogy 

a Fidesz azt akarja elhitetni a magyar választókkal, hogy dolgozni amúgy olyan kurva jó dolog.

Az egész rabszolgatörvény úgy van kommunikálva, hogy a magyar munkavállalók szeretnének többet dolgozni, és végre megvan nekik a lehetőségük rá, nem kell Ausztriába se kimenniük a koszos euróért érte.

Szóval itt álljunk meg egy pillanatra:

ez a baromság már tényleg csak egy lépésre van attól, mint amikor Kádár alatt jó hangulatú munkaversenyeket szerveztek az ország dolgos lakóinak,

sokat dolgozni pedig a legnagyobb erényként volt feltüntetve. Kedves államférfiak ott a Fidesznél, ne csináljuk már ezt a hülyeséget!

Dolgozni ugyanis egyszerűen nem jó dolog, és jó lenne, ha 2018-ban nem csak szűk társaságban lehet ezt bevallani. A munka nem nemesít, a munka általában az idődet veszi el attól, amit szívesen csinálnál. 

A munkáért kapott pénzt viszont nemesít.

Ha Orbán Viktor azt hiszi, egy call centerben, egy palackozóüzemben vagy mondjuk egy boltban dolgozó ember többet akar foglalkozni a mostaninál a munkájával, akkor az meg is magyarázza, miért nem tartja röhejesnek a kerti budija helyére épített stadiont Felcsúton. Ezek az emberek több pénzt akarnak keresni, ezért vállalnak be túlórát alvás, tévézés vagy hasonló király dolgok helyett, és talán az sem lep meg senkit, hogy az osztrákoknál is inkább a háromszoros (ráadásul euróban kapott) fizetés a vonzó a pluszmunka öröme helyett. 

Az őrült dolgozni akarásról persze könnyebb legendázni, mint rendes fizetést adni.

Ez az írás nem egy lusta és munkakörével elégedetlen ember panaszkodása. Kifejezetten jól érzem magam a bőrömben, szeretek írni, szeretek videózni, de még a kollégáimmal is szeretek okoskodni. Viszont ha a szívemre teszem a kezem, akkor azért bevallom, hogy fizetés nélkül nem kelnék fel kora reggel, eszembe sem jutna közszereplőknek telefonálgatni, és olyan cikktémát sem nagyon tudok mondani, ami miatt puszta lelkesedésből kihagynék egy focimeccset hétvégén. 

Nyilván jár a pénzen túl is előnyökkel a munka, hiszen valamivel összeszedettebbé teszi az embert, nem kell vesződni a saját idejének a beosztásával, kevesebbszer szembesül a saját jelentéktelenségével, de ugyanennyi előnye van például egy gyökérkezelésnek is, mégsem kell róla azt hazudni, hogy az valami őrült fasza dolog.

Akkor mégis miért kell mégis nyomatni ezt a maszlagot a dolgozni vágyó népről?

Azért például, mert a kormány komoly része maximum annyi munkát tud felmutatni a politikusi karrier előtt, hogy korábban valamelyik hallgatói önkormányzatban fontoskodott. Azt meg könnyű szeretni.

Drága barátaim, embereim, akik káromkodtak már a buszon magukban egy decemberi hajnalon, akiknek tette már tönkre hétvégéjét valami különösen fontos munkahelyi ügy, akik fontolgatták már a kamu-betegszabadságot egy borúsabb hétfőn, akik szeretnének egy évre lelépni utazgatni, akiket sokszor csak a közelgő szabadság reménye tart életben napokig, akik néha munkaidőben is ábrándoznak róla, mit vesznek a jövő havi fizetésükből, akiknek a túlóra a szükséges rosszt jelenti!

Ne szégyelljétek magatokat, ne engedjetek a kormánypropaganda elnyomásának, ez az ország a tiétek, és ti vagytok benne többen!
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek