Itt a bizonyíték, hogy érdemes volt beülni a parlamentbe, meggyengültek a Fidesz pozíciói – Tordai Bence az Azonnalinak

A párbeszédes Tordai Bence nagy nézettségű szerdai Facebook-közvetítéséből úgy tűnik, még a politikát sem kell otthagyni ahhoz, hogy valaki influenszer legyen. De valóban ellenzéki siker-e rabszolgatörvény elfogadása körüli parlamenti balhé, és mi lesz a folytatása a tegnapi tüntetésnek? Gyorsinterjú.

Vona Gábor azért hagyta el a politikát, hogy influenszer legyen, önnek ez úgy is sikerült, hogy nem hagyta el a politikát: a parlamenti videóit legalább 1,2 milliónyian látták egy nap alatt. Milyen érzés Magyarország legnézettebb influenszerének lenni?

Sosem gondoltam magamra influenszerként, de ha úgy nézzük, mindannyian influenszerek vagyunk, akik írnak egy posztot vagy Facebook-bejegyzést – igaz, nekem tegnap valóban nagyobb elérésem volt, mint egy átlagos influenszernek. Külön kategóriát azért nem nyitnék magamnak:

Így szükségszerű, hogy átvesszük a média bizonyos funkcióit: az, hogy nekem kell elindítanom egy közvetítést, és azt négy órán keresztül életben tartanom, az azért van, mert kiszorították az ülésterem környékéről a médiamunkásokat.

A parlamenti blokádot és szavazást követően városi sétát hirdetett meg, amit egy darabig vezetett is. Mondhatjuk, hogy ön az utolsó forradalmár a városban?

A legkevésbé sem az utolsó vagyok. Most elég sok forradalmár termett a városban.

Így alakult, az embert megtalálják a szerepek, és ha felelősséget érez, nem ugrik el előle, hanem beleáll. Tegnap ez történt. Addig mentem a dologgal, amíg felelősséggel tudtam viselni, illetve, amíg el nem kellett indulnom a tévéstúdióba. Rendőrsorfalat tolni sokan tudnak, de viszonylag kevesen kapnak közülük meghívást az RTL Klubba vagy az ATV-be.

A Fidesz székházánál még ott volt?

Igen, kétszer hangosbemondón is szóltam a srácoknak, hogy ne a rendőröket támadják, mert nem ők az ellenségeink, mert ott elkezdődött egy dobálás. Azt mondtam, hogy az erőszakmentesség a mi erőnk, és a béke a mi utunk. Amíg a Fidesz-székházat dobálják tojással, addig nincs vele bajom, de amint emberek sérülhetnek meg, azért már nem tudom vállalni a felelősséget. Miután kifújták a gőzt a Lendvay utcában, javasoltam az embereknek, hogy induljunk vissza a Kossuth térre, hiszen mégiscsak ott zajlik az élet. A városi sétánk tehát egy körjárat volt – úgy is volt tervezve.

Mennyiben igazolta a szerdai parlamenti blokád és a törvények dafke elfogadása az ellenzéknek azt a döntését, miszerint beül a parlamentbe a Fidesz harmadik kétharmada után is?

Szerintem nem fogadták el ezeket a törvényeket. Súlyos szavazási csalás történt: határozottan rögzíti a Házszabály, hogy az országgyűlési képviselő csak saját személyében járhat el és gyakorolhatja a jogait, ehhez képest, ha a képviselői kártya nélkül is lehetett szavazni, nem teljesült a Házszabály ezen pontja. Vagyis egyértelmű, hogy érvénytelen volt a szavazás, és ezt a megfelelő fórumok is ki fogják majd mondani.

Vagyis Alkotmánybírósághoz fordulnak az ügyben?

Igen. Most dolgoznak ezen a jogászaink, és lesz egy ötpárti egyeztetés is arról, hogy milyen lépéseket tudunk még tenni az ügyben.

Tehát megérte akkor nem bojkottálni a parlamentet?

Hogy a viharba ne! Ha valahol be lehet mutatni egy konfliktust, és ha valahol szembe lehet szegezni a Fidesszel – ha nem is érveket, de – álláspontokat, és megmutatni, mi az ellenzék véleménye egy adott ügyben, akkor az a parlament. És most direkt nem pártokat mondok, hanem az egész ellenzéket: a rabszolgatörvény ügyében öthatodos társadalmi támogatottság van az ellenzék mögött.

Az, hogy ennek a többségnek egy ennyire kiélezett helyzetben, ennyire sokakhoz eljutva hangot tudjunk adni, egyértelműen bizonyítja, hogy érdemes bemenni a parlamentbe. Egy ilyen rendszerben minden eszközt, minden lehetőséget meg kell ragadni.

Ésik Sándor írta szerda este az Azonnalin megjelent cikkében, hogy a parlamenti blokád, annak visszhangja nem ellenzéki győzelem volt, hanem egy olyan hétköznap, amilyen hétköznapokért az ellenzéknek küzdenie kell. Ezt arra alapozta, hogy a Fidesz egy többezres megosztásnál járó posztban a Facebookon először ment neki a rabszolgatörvény melletti érvekkel az ellenzéknek – ahelyett, hogy szokása szerint elővette volna a Soros- vagy a migránskártyát. Ez siker?

Érdekes fejlemény. Lehetne mondani, hogy visszaterelték a demokráciát a normális medrébe, holott nem, hiszen most sem érdemi vitát folytatnak, hiszen az érvelésük konkrét hazugságokra épül. De ez legalább egy lépés afelé, hogy komolyan veszik a politikai napirendet, amit ráadásul most nem ők határoznak meg. Hiába próbáltak egybecsomagolni vagy negyven törvényt a szerdai szavazásra, egyértelmű volt, hogy az emberek haragját leginkább kiváltót nem sikerült elbujtatniuk a többi közé.

Ma délután ötkor pedig újra tüntetünk a Kossuth téren.