Annyira nincs pénze az MTA könyvtárának, hogy ingyen könyveket kezdett kunyerálni – de miért csak most?

Az Azonnali birtokába jutott egy levél, amelyben az MTA alelnöke arra kéri a kutatókat: adjanak tiszteletpéldányt a megjelent könyveikből az akadémia könyvtárának, mert nincs pénz könyveket venni. A kutatók szerint ez nagyon gáz, a könyvtár főigazgatója viszont azt mondja: nincs itt semmi szenzáció, több mint húsz éve nincs pénz könyvekre, és a könyvtárnak még mindig jobb a helyzete, mint a bezárni szánt kutatóintézeteknek.

„Az MTA Könyvtár és Információs Központ éves beszerzési keretéből könyvekre a kívántnál sokkal kevesebbet tud fordítani. (…) Arra kérném az Akadémia tudományos osztályainak tagjait és a köztestületi tagokat, hogy

– írta Vékás Lajos jogászprofesszor, az MTA alelnöke az Azonnali birtokába került körlevélben, amelyet az akadémia kutatóinak küldtek ki.

Ez bizony az, aminek látszik: tarhálás

A levél első ránézésre elég meredek. Ahogy egyik érintett forrásunk fogalmazott:

Egy másik kutató azt mondta az Azonnalinak: gyakorlatilag emiatt az attitűd miatt már arra sem lehet számítani, hogy a nagyobb könyvtárak vesznek könyvet, és ezért félő, hogy a tudományos könyvkiadásnak teljesen megszűnik még az a minimális piaca is, ami eddig legalább létezett.

Másrészt szerinte is kicsit fura, hogy pont a legtudományosabb hazai testületnek nincs forrása arra, hogy magyar könyveket vásároljanak – nem beszélve a külföldi kiadásokról, melyek sokszorosan drágábbak.

Eddig is lett volna ok a kunyerálásra

Valóban szomorú a helyzet, de azért nincs itt akkora szenzáció, mint ahogy elsőre kinéz a dolog – rögtön ezzel kezdte a telefonban Monok István, az MTA könyvtárának főigazgatója.

Más kérdés, hogy az OSZK-nak le kell adni kötelespéldányokat, ez azonban az MTA-ra nem vonatkozik. De alapvetően mindenhol a bevételekből kell kigazdálkodni a könyvbeszerzést, fenntartói pénz erre nincs, és nem is volt – mondta Monok az Azonnalinak. Egy gyászos hasonlattal is lefestette a helyzetet: százalékos arányban most

Akkor ez az arány hét százalék volt, most négy körüli. Azért persze annyiban nem olyan vészes a helyzet, hogy elektronikus adatbázisokra igyekeznek előfizetni, és nyugat-európai professzorok hagyatékait is átveszik, bár ezekben nem a legfrissebb megjelenések vannak benne.

De akkor miért most jutott eszükbe kéregetni?

Azért, mert most nagy, általános, minden magyar tudományos műre kiterjedő könyvtárat akarnak csinálni az MTA könyvtárából. Rögtön felmerül persze a kérdés, hogy

– mondta erre Monok István. Valójában viszont az MTA központi könyvtára nem központi abban az értelemben, hogy egy szűk szektorra, a klasszika filológiára, a filológiára és az irodalomtudományra koncentrál.

Emellett persze a külön intézetek fenntartanak szakirányú könyvtárakat, de

és ez motiválta feltehetően Vékás alelnök lelkesedését, hogy ehhez tiszteletpéldányokat kérjen a kutatóktól, hogy a nem humán területen kutatóktól is legyenek könyvek – magyarázta Monok István az Azonnalinak.

Ráadásul sok magyar tudós külföldön is publikál, amely publikációkról még ha tud is az MTA, nem tudja megvenni őket.

– mondja Monok. A külföldi könyvek ugyanis sokkal drágábbak, a kiadók pedig csak 1-2 tiszteletpéldányt adnak a szerzőnek általában.

(Érdemes hozzátenni azt a nagy kérdést, hogy ilyen szűkös esetben a szerző szívesen be fogja-e vinni az akadémiai könyvtárnak a második szem tiszteletpéldányát, ahelyett, hogy megtartaná, vagy odaadná egy családtagnak.)

Miért nem inkább pénzt kérnek könyvekre?

Erre a kapásból felmerülő kérdésre azt mondta a főigazgató:

hiszen a kutatóintézetek nem képeznek külön költségvetési sort, nekik is ment a kormány.

Ennyiben tehát a könyvtár helyzete garantált, de így is állandóan kérik, hogy bővüljön a gyarapítási keret, amit könyvvásárlásra lehet költeni. Monok szerint a szándék erre megvan: az elektronikus tartalmakra emelik a támogatást, és 2016 óta kapnak könyvvásárlásra is tízmillió forintot, emellett pedig a bevételből tudnak könyveket venni. (Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy miből van egy olyan intézménynek, mint az MTA, bevétele, azt is elmondta a főigazgató: nagyrészt belföldi, kisebb részben EU-s pályázatokból.)

Mindez viszont nem elég, ezért várják a kutatók adakozását. Egyikük az Azonnalinak azt mondta: bár röhejesnek tartja, hogy így kunyerál az akadémia, fog azért a könyvtárnak könyveket vinni, „úgyis van egy csomó.”