+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tóth Csaba
2018. december 9. vasárnap, 07:53
Hogyan tudunk tovább növekedni úgy, hogy ne terheljük a környezetet? Ha kipróbáljuk a nem materiális gazdaságot. És hogyan adóztassuk meg a környezetterhelést, hogy ne törjön ki lázadás? Erre is lehet megoldás.

Az Azonnalin vita alakult ki arról, hogy a gazdasági növekedés káros-e környezetvédelmi szempontból. Ez a kérdés azért problémás, mert a gazdasági növekedés nyilvántartóan nem tarthat a végtelenségig. Ha például az Isztin Péter írásában szereplő példát vesszük alapul, és évi 3 százalékos növekedéssel számolunk, akkor 46 év múlva a gazdaság a mai 4-szeresére, 92 év múlva a mai 16-szorosára, 184 év múlva a mai 256-szorosára fog nőni. De ha lassabb növekedéssel és időnkénti visszaeséssel is számolunk, ötszáz éves távlatban akkor is legalább a mai gazdaság 50-100-szorosáról beszélünk.

 

Lehetséges ez? Nagyon valószínűtlen.

 

Egy véges populációjú Földön – abban feltehetően mindenki egyetért, hogy a Föld populációja sem nőhet a végtelenségig  a gazdasági növekedésnek kell, hogy legyen határa.

 

Miért nem próbáljuk ki a nem materiális gazdaságot?

 

Tehát a kérdés inkább az, hogy a mainál valamennyivel nagyobb gazdaság milyen hatással lenne a környezetre. Gyulai Iván azzal érvel, hogy a jelenlegi gazdaság alapvetően materiális alapú, és mivel már ez is feszegeti a bolygó határait, adja magát a válasz, hogy a nagyobb gazdaság biztosan nagyobb terheléssel is jár együtt. Mivel azonban még egy alapvetően nem materiális gazdaságot még sehol nem próbáltak ki, ebben nem lehetünk biztosak.

 

Pedig el lehet képzelni egy országot, ahol a GDP nagy részét nem materiális, vagy a mainál jóval kisebb materiális igényű gazdaság adja.

 

Például ma Magyarországon egy felnőtt évente átlagosan körülbelül egyszer megy színházba. Miért ne mehetne minden hónapban, vagy akár minden héten? Hasonló elmondható a koncertekről, városi sétákról, moziról, sporteseményekről. De az iskolarendszeren kívüli oktatás is nagyon kis szeletet hasít ki a gazdaságból ma. Miért ne lehetne, hogy az átlagember minden évben tanul valamit, mondjuk nyelvet, sportot, művészeti vagy kézműves tevékenységet? És beszélhetnénk még szelíd turizmusról, ökogazdálkodásról is.

 

Nyilvánvaló, hogy el lehet képzelni olyan világot, ahol a nem materiális (vagy legalábbis minimális materiális erőforrást igénylő) gazdaság a mai nem materiális gazdaság akár 10-50-szerese, ami azt jelentené, hogy akár a materiális igény csökkenése mellett is tudna stagnálni, vagy kis mértékben növekedni a gazdaság (legalábbis egy ideig).

 

Ez pedig azért nagyon fontos, mert azt viszont nagyon nehéz elképzelni, hogy az emberek hajlandóak lennének átváltani egy kisebb gazdaságú társadalomra. Márpedig abban egyetértek Gyulai Ivánnal, hogy

 

a környezetszennyezés csökkentése megköveteli a lényegesen kisebb materiális gazdaságú társadalmakat.

 

Adókkal vagy kvótákkal küzdjünk a környezetszennyezés ellen?

 

A vitában két lehetőség merült fel az anyag- és energiafelhasználás csökkentésére: környezetvédelmi adók, vagy adminisztratív korlátozás (kvótákkal). Mindkettő alkalmas az anyagfelhasználás csökkentésre, a kérdés inkább az, hogy melyikre van nagyobb esély. Én nem látom, hogy az adminisztratív korlátozást milyen módon lehetne megvalósítani. A korlátozás tartós és elmélyült nemzetközi együttműködést igényelne, hatására felmennének az árak, jó eséllyel megerősödne a feketepiac, amelynek fenntartásában mindenki érdekelt lenne (mivel máshogy nem lehet beszerezni a kérdéses anyagot), és nem lenne forrás az ellenőrzésre.

 

Ha viszont a környezetszennyezés árai beépülnének az adókba, akkor lehetne pénz az ellenőrzésre, a szennyezés hatásainak csökkentésére és helyreállításra, és várhatóan kisebb lenne a feketepiac.

 

De persze a magasabb adókra is kevés esély van, különösen nemzetközi szinten, az online vásárlás világában. Mert ha az adóztatás nem közösen történik, akkor a köztes terméket felhasználó cég a kisebb adókat kivető országokban előnyhöz jut, a végfelhasználó meg a kisebb adókat kivető országokból fogja megrendelni a kívánt terméket.

 

A végfelhasználás esetében mégis ez tűnik a járhatóbb útnak. Például talán meg lehetne oldani, hogy az igen nagy környezeti terhelésű elektromos kütyükkel csak akkor lehessen az internethez kapcsolódni, vagy legalább SIM-kártyával használni, ha az adott eszköz után megfizették a környezetterhelési adót. És a regisztrációs kötelezettség miatt az elektromos autók esetében is megoldhatónak tűnik a végfelhasználói adózás. Illetve vannak olyan termékek, melyeket közvetlenül külföldről nem, vagy csak korlátozottan lehet beszerezni. Tipikusan ilyenek az energiahordozók (ideértve az áramot is).  


Nyilván a végfelhasználói adók kivetése se olyan egyszerű, ahogy a jelenlegi franciaországi sárgamellényes megmozdulások is mutatják.

 

Az adóemelés mindig népszerűtlen, különösen a szegényebbek körében, akik sokkal jobban megérzik a hatását, még akkor is, ha kevesebbet fogyasztanak. Egy lehetséges megoldás az lenne, ha a megadóztatásból származó bevételeket szétosztanák a szegények között, vagy esetleg mindenki kaphatna belőle egyenlő részt. Ekkor

 

a kevés energiát, kütyüt, stb. használó szegények közvetlenül is érdekeltté válnának az energia megadóztatásában.

 

A környezetterhelés véghasználói megadóztatása nem tökéletes módszer, de még mindig kivitelezhetőbbnek tűnik, mint a kitermelés megadóztatása, vagy kvótákkal történő korlátozása.

 

A szerző a CEU PhD-hallgatója

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Noha a horvát belügyminisztérium továbbra se engedélyezné a tengerparti városnak a magyar időkben használt trikolórt, a baloldali többségű közgyűlés egy trükkel megkerülte Zágrábot.

Az Azonnali úgy tudja, Eszes Ádám nem a jobbikos kilépési hullámmal összefüggésben távozik a Jobbik portáljától.

Az egészségügyi tanácsnok szerint a budafokiak több, nem egészen konstruktív megjegyzést tettek az ehhez szükséges megállapodáshoz, így elhúzódott minden.

A Dél-dániai Egyetem kutatóinak robotja ráadásul pontosabban is tesztel, mint az emberek.

Ismételten több mint százzal csökkent az aktív esetszám, mivel 140 gyógyultra csak 23 új megfertőzés jutott.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Ki nyerheti az amerikai elnökválasztást? Szakértők vitatják meg az American Corner május 28-i eseményén!

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás