Miért nem radikalizálódtak soha az erdélyi magyarok?

Nem biztos, hogy ki lehetne állítani tíz kolozsvári értelmiségit, aki tudna románul vitázni a tévében, hangzott el az Azonnali román centenáriumról szervezett budapesti beszélgetésén. De van-e még Romániában magyarkérdés, miért nem volt soha székely szeparatista terrorizmus, és mire irányul a román nemzetépítés, ha nem a magyarok ellen? Ezt is megvitatta Bárdi Nándor történész és Demkó Attila, a Máglyatűz szerzője.

Mitől román a román? Erre ugyan nem adta meg a választ Bárdi Nándor történész, az MTA Kisebbségkutató Intézet kutatója és Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, a Máglyatűz című geopolitikai thriller szerzője az Azonnali által szervezett, a román centenáriumról szóló kerekasztal-beszélgetésen. Az azonban kiderült, hogy a román társadalom jóval opitimistább jövőképpel bír a magyarnál, és a román nacionalizmus erősebb, mint a magyar, köszönhetően főleg a Ceașescu-rezsim ténykedésének.

Van-e még magyarkérdés Romániában?

Bárdi Nándor felhívta rá a figyelmet, hogy a mostani nagy egyesülés retorikáját tulajdonképpen a magyar reviziniosta diskurzusokra adott válasz hozta elő a ‛30-as években, ekkor vált a gyulafehérvári nyilatkozat ünneppé.

A történész szerint

olyannyira, hogy ma már egyre inkább múló kérdésnek tartják a magyarkérdést ezekben az országokban. Mindig be lehet ugyan dobni, mint ügy, de az a meghatározó, hogy 56-60 éven belül leszűkül a tömbterületekre a magyar lakosság.

Bárdi szerint ma a legnagyobb erdélyi magyar párt, az RMDSZ politikusainak az az egyik legnagyobb problémája, hogy nincs kivel megkötni az interetnikus alkut, ugyanis a száz év története során mindig ült valaki a bukaresti állami vezetésben, akivel érdemben tárgyalni lehetett, de ma már nem ez a helyzet.

Demkó elmondta, hogy míg a magyar fél nem tekinti potenciálisan veszélyes államnak a szomszéd Romániát, mi több, NATO-beli szövetségesként tartja számon, addig a román államaparátus és a katonai szervek a mai napig kimondatlanul (a kilencvenes évek elején még kimondva) játszottak el gyakorlatokat egy esetleges magyar támadást imitálva, vagy egy nemzeti kisebbség lázadására készülve.

A román nemzetépítésbe bele van kódolva az expanzió

Az RMDSZ ígéretes politikusai elleni korrupciós büntetőügyek témája a román korrupcióellenes ügyészség, a DNA részéről mindkét megszólaló szerint ebbe a nemzetépítésbe illik bele, hiszen így ellehetetleníthetik a feltörekvő magyar politikusokat. Szerintük az RMDSZ volt kampányfőnöke és minisztere, Nagy Zsolt ellen hozott korrupciós ítélet, és a Horváth Anna volt kolozsvári alpolgármester ellen hozott is ebbe a folyamatba illeszthető bele:

Demkó szerint hatalmasra fújták a románok Magyarországot a ‛90-es években, és elhitették, hogy valós főellenség tud lenni. Ma viszont Moldova Romániával való egyesítésének szándéka miatt már a Moldova szakadár, Dnyeszteren túli részén katonai erőt állomásoztató Oroszoszág a főellenség Romániában, de Magyarország ugyanúgy megmaradt ellenségnek, csak hazánkat már az oroszok oldalán képzelik el, Moszkva szövetségeseként. 

A nagy román egyesülés Moldovával ugyanis máig nem történt meg, de máig erőteljesen benne van a köztudatban ennek szükségessége.

Ezek után az lett az érdekes, hogy hogyan fog az európai polgári kultúra működni az ortodox világban. Továbbá bejött a migrációs faktor is: nem csak a külföldre távozottak hazaküldött pénze Románia motorja, hanem az eltanult nyugati minták is.

Mit akarnak tulajdonképpen az erdélyi magyarok?

Bárdi szerint ez régiónként és polikusonként változó, de néhány dologban össze lehet foglalni: hivatalos nyelvet akarnak azon területeken, ahol közösséget alkotnak, az oktatás maguk általi irányítását, és egy olyan új közigazgatást, amely a gazdaság fejlesztésében és infrastruktúrában emancipálná őket, és amely alapján lehetőleg minél kisebb területen lennének kisebbségben.

A nagy probléma, hogy az önálló politikai közösségek többé-kevésbé összeomlottak. A NER felvásárolta a határon túli magyar médiát, holott ennek megléte kulcskérdés, mert a határon túli közösségek így a magyarországi médián keresztül tudják már csak megfogalmazni magukat, ennek rendelődnek alá. Az erdélyi magyarok románul is csak nagyon kevésbé kommunikálnak a többségi társadalom felé, és ez politikai személyiségek nemtörődömségén múlik.

– mondta Bárdi Nándor.

Miért nem lett sosem székely ETA vagy IRA?

Arra a felvetésre, hogy miért nem radikalizálódott sose a baszkokhoz vagy az északírekhez hasonlóan az erdélyi magyarság, Demkó Attila azzal válaszolt, hogy azért, mert mindig volt valamiféle reményük: előbb jóvátételre, aztán például a NATO és az Unió fellépésére. Másrészt a politikum mindig tett komoly gesztusokat az irányukba.

Lehet, hogy a szocializmusbeli Romániában szovjet nyomásra 1952-ben létrejött, egészen 1960-ig létező, nagyjából a mai Székelyföldet lefedő Magyar Autonóm Tartomány nem volt autonóm – szőtte tovább Demkó –, de egy olyan intézmény volt, amiben hinni lehetett, és amiben nem működött egyáltalán az asszimiláció.

– ecsetelte Demkó, aki azt látja, ez a remény mostanra szertefoszlott, és ezt például Oroszország megpróbálhatja kihasználni azzal, hogy etnikai konflikust szít Székelyföldön (erről írta Máglyatűz című regényét).

A szeparatista radikalizálódás hagyományának hiányával Bárdi is egyetértett. Szerinte a kettős állampolgárságnak óriási hatása a van a transznacionalizáción túl, és a kisebbségi identitás kezd átalakulni: az állampolgárság nem egy szimbolikus dolog pusztán.

„Belül játszódott le valami, egy határon túli magyar már úgy érezheti, hogy ő emancipálódott a magyar intézményrendszerbe végre, megfogható papírja van róla, hogy magyar. 

– mondja a történész, aki szerint a kettős állmapolgárság intézménye meg is nyitott kapukat, és sokszor választják a határon túli magyarok az egynyelvű, kényelmesebb közeget maguknak, másrészt pedig bizonyos felmérések szerint a külföldre távozott kb. hatszázezer magyarból 150-200 ezer határon túli, aki magyar útlevéllel van kint.   

A beszélgetés ennél jóval több témát is fölvetett a hallgatózó román diplomatáktól a nagy nehezen épülő autópályákig. Érintőlegesen felmerült az is egy néző kérdése kapcsán, hogy nincs olyan mozgalom jelenleg, amely transzilvanista lenne, hiába létezik még mindig többféle szakadék Erdély és Órománia között. Inkább csak költői kérdésként az is előkerült, hogy miént lehetne értelmezni a magyarság helyzetét abból a szempontból, hogy nem a gazdaságilag erőteljes városokban és régiókban élnek.

Végül a kérdések áradatának a kiszabott időkeret vetett véget, jól látszott, sok kibeszéletlen téma van még, s efelé egyáltalán nem közömbös a (részben határon túlról ideköltözött) budapesti közönség. 

NYITÓKÉP: Bukovics Martin / Azonnali