Az a foci, amit eddig ismertünk, megszűnik létezni

A 2021-re ígért harmadik számú európai kupasorozattal végleg átalakul az a klubfoci, amiben még lehetett várni a csodát. Lesz az a foci, amit mi láthatunk élőben, és lesz az, ami a tévében megy.

Csütörtök este bejelentette az Európai Labdarúgó-szövetség, hogy elindítanak egy új, 32 csapatos európai kupasorozatot, amit egyelőre Európa-liga 2-ként emlegetnek. A 2021-re ígért sorozat magyar szempontból leglényegesebb része, hogy a magyar klubcsapatokat tulajdonképpen kidobják a második számú kupasorozatnak számító Európa-ligából azzal, hogy ott alanyi jogon csak a legerősebb 15 bajnokság képviselői indulhatnának. Ebben a legjobb tizenötben értelemszerűen nincs benne a mi jó NB I-ünk. 

Az eddigi helyzet viszonylag tiszta volt: a Bajnokok Ligája a legjobb bajnokságok elitjének van nagyrészt fenntartva – a kis országok egy-egy képviselőjével felhigítva –, az Európa-liga pedig a valamennyi játékerőt még képviselő, de azért nem világverő kluboké lett. Bár az ötlet szép, hogy hagyjuk érvényesülni a kicsiket is, a sorozat eleje teljes érdektelenségbe fulladt, hiszen a megszámlálhatatlan induló csapat jelentős részéről a mezei néző még csak nem is hallott. A sorozat általában csak a kieséses szakasz végére tisztult le annyira, hogy akár nézőket is vonzzon.

Az Európa liga átalakításáról szóló hírt lehet azzal kozmetikázni, hogy a legjobb magyar klubcsapatoknak (tehát a magyar bajnokság második és harmadik helyezettjének, illetve a kupagyőztesnek) 2021-től már csak két selejtezőkört kell nyernie egy európai főtáblához,

a második legerősebb sorozatba pedig maximum a BL-selejtezőből kiesett magyar bajnok férhetne oda egészen addig, amíg valami csoda folytán nem lép előre a bajnokságunk tizennyolc helyet a ranglistán. Nincs ezen mit szépíteni, a magyarok indulói nagyjából azon a szinten vannak, mint a legenda szerint a 35-szörös válogatott Dombi Tibor Frankfurtban: hazazavarták, mert csak zavarta a többieket.

Az UEFA döntése logikus:

A fehérváriak például a Chelsea-t kapták meg a csoportba, akik kiemelkedően nagy névnek számítanak a másodvonalban, ennek megfelelően Londonban se túl sok nézőt, se túl komoly szakmai sikert nem hoz egy budapesti utazás, de azért az is sokatmondó adat, hogy a fehérorosz BATE Boriszov sokmindent eldöntő hazai meccsére sem látogatott ki több 6-7 ezer embernél a magyarok ellen.

A sportszervezetnek viszont rang kell, és ha már az egyértelmű ellenkezés miatt nem fog összejönni az amerikai profi ligák mintájára kigondolt zárt szuperliga Európa legtrendibb csapataival, legalább

de talán azzal sem mondok nagy meglepetést azzal, hogy a Fradi vagy az Újpest sem férne bele. 

Mivel az Európa-liga 48 csapatosról 32 csapatosra változik, rögtön átláthatóbbá fog válni az egész, ráadásul mivel csak a legjobb bajnokságok kerülnek bele, rendszeressé fog válni egy előző szezonban alulteljesítő angol sztárcsapat küzdelme egy hozzá hasonlóan alulteljesítő olasz sztárcsapattal.

Szóval az UEFA megnyugodhat, meg fog nőni az érdeklődés, és végre bevehetik ezzel a sorozattal is azt a fránya ázsiai piacot, nőnek a közvetítési díjak, ömlenek a mezrendelések, jó világ lesz.

A bejelentésben viszont nincs benne a lényeg: ezzel a harmadik számú ligával a nemzetközi foci végleg megszűnik abban a formájában, amit eddig ismertünk. Magyarországról eddig is ismerős volt a helyzet, de most már egészen konkrét választóvonal is lesz a két foci között. 

Az előbbi a barátainkról szól, a közösségről és a szurkolásról, amit elég gyenge játékosok kapnak azért, mert a szülővárosunk csapatának veszik fel a mezét, az utóbbi pedig az ezerszer visszanézhető nagy gólokról, sportról és olyan pénzekről, amiket a világ összes TAO-jából sem lehetne összegerebelyézni. A kettőnek szinte semmi találkozási pontja nem lesz egymással, felejtsük el az Újpest-Sevillákat vagy Zalaegerszeg-Manchester Unitedeket. 

Az európai klubfoci már régóta ebbe az irányba halad: a korábban egyszerűen csak a white trash szórakozásaként létező sport eddig is jobban hasonlított sokszor a profi boksz világára, mint arra, amiért a világ legnépszerűbb szabadidős tevékenysége őrjítette meg a világ nagyrészét. Az FC Barcelona vagy a Real Madrid már nem klubok, hanem brandek, ennek megfelelően

Ezek a csapatok változó módon állnak hozzá azokhoz, akik még a hagyományos módon kapcsolódnának kedvenc csapatukhoz: Barcelonában például már a legszarabb szektorba is egy vagyon kijutni megnézni egy meccset, Angliában a legmagasabb szinten már olyan árak vannak, hogy egész üzletág indult arra, hogy a helyi családok elugorhassanak Németországba meccset nézni inkább. Nem véletlenül, mert a német csapatok az elitbajnokságok közül egyedüliként gondolnak arra, hogy a csapataikat igazán magukénak érezzék a helyiek, ennek megfelelően egy Dortmund-meccsen nem csak a világ egyik legjobb minőségű fociját láthatjuk, hanem tökéletes meccshangulatot is. 

Bár a tudat nyomasztó, hogy a mostani verzió szerint valószínűleg örökre lekerülünk mi is a nagybetűs fociról, az elképesztő minőségi különbség miatt viszont lépnie kellett valamit a szervezetnek. Ez lett a felesleges bajnokságok lenyomása: mi így is

A klubfoci teljes leválása a társadalomról még nem ért véget, de már úton van. A helyét pedig egyre inkább a válogatottak veszik át: mivel az szakmailag valószínűleg örökre lemaradt a pénzcsapnak számító profi ligáktól, ott még történhetnek olyan csodák, mint a magyarok 2016-os Eb-részvétele.

Nem véletlenül cél az Európa-bajnokságok és a világbajnokságok állandó bővítése is, hiszen itt a FIFA célja pont az, hogy minél több kiscsapat érezhesse magát nagynak legalább két héten át egy nyáron. A maradék időben meg marad az NB I, a kettes számú Európa-liga, vagy persze nézhetjük tévében a Premier League-et, ha valamiért annyira ragaszkodunk a jó focihoz.