+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Miklós
2018. december 6. csütörtök, 17:21
Lehet abban reménykedni, hogy egyszer csak mégis működni fog egyszerre a fogyasztás növelése, az ideális gazdasági szabályozás és a környezetvédelem, de jobb inkább alternatív megoldásokat keresni.

Isztin Péter az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjak kapcsán nyilvánosan is kifejtette véleményét: nemrég megjelent cikkének legfontosabb állítása, hogy a környezetvédelem és a gazdasági növekedés összeegyeztethetők. Gyulai Iván válaszcikke rámutatott a gondolatmenet számos problémájára és levonta a következtetést: Péter állítása a jövővel szembeni vétek.

 

Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az érvelés módja sem támaszt alá ilyen állítást. A társadalmi vitában való konstruktív részvételhez és a félrevezető kijelentések elkerüléséhez sokkal alaposabb elemzésre van szükség.

 

Kritikám három főbb pontra irányul.

 

1. Isztin Péter írása figyelmen kívül hagyja, hogy a környezetvédelmi célok eléréséhez rendkívül gyors és radikális változás szükséges.

 

2. A gazdasági növekedés környezeti fenntarthatóságának komoly szakirodalma van, aminek ismerete nélkül nem lehet felmérni, hogy egy-egy megoldási módszer mennyire lehet hatékony.

 

3. A helyzet súlyossága és a megoldási módszerekre vonatkozó alapos ismeretek nélkül etikailag megkérdőjelezhető messzemenő következtetéseket levonni.

 

Részletesebben.

 

1. Radikális változás: Mekkora a kockázat?

 

Környezeti fenntarthatóság alatt érthetjük azt, ha a nemzetközileg elfogadott környezeti célokat elérjük. Vizsgáljuk meg, hogy milyen feltételezésekre van szükség ahhoz, hogy minden országban növekvő gazdaság mellett elérjük ezeket a célokat! Az éghajlatváltozás esetében – melynek a megfékezése csak egy része a környezeti fenntarthatóságnak – már önmagában is extrém feltételezésekre van szükség.

 

Folytonos növekedés mellett az egyik lehetséges út, hogy három-négy évtizeden belül eltűnik a világ teljes szén-, olaj, és gázipara, tehát minden fosszilis üzemű erőmű, jármű, fűtési rendszer, stb. Ezek ma – akárcsak 35 évvel ezelőtt – az összes felhasznált energiának kb. 80 százalékát adják. A másik lehetőség, hogy évente több milliárd tonna szén-dioxidot kivonunk a légkörből, és biztonságosan tároljuk hosszú távon. Egyelőre fogalmunk sincs, hogy ezt a fizikai méreteiben a világ olaj- és gáziparánál nagyobb rendszert ki, hogyan és miért építené ki.

 

Tegyük fel a kérdést, hogy mennyire reálisak ezek a feltételezések! A válasz megmutatja, hogy mennyire kockázatos, hogy elérjük-e a célokat.

 

Ez a kockázati szint lehet a mérőszáma annak, hogy a környezeti fenntarthatóság és a gazdasági növekedési paradigma összeegyeztethető-e.

 

A szakirodalomban sem főáramú közgazdász, sem ökológiai közgazdász részről nincs olyan érvelés, ami azt mutatná, hogy ez a kockázat nem nagyon nagy. Az ellenkezőjére van. A most díjazott Nordhaus szerint sem reális a 2 Celsius-fokos határ betartása sem, pedig a párizsi klímaegyezmény célja „jelentősen” ezalatt maradni. Ezek szerint

 

úgy egyeztethető össze a növekedés és a környezetvédelem, hogy nem érjük el a korábban kitűzött környezeti célokat?

 

Ha valaki ilyen meglepő – és a környezeti hatások ismeretében nehezen tartható – módon értelmezi a fenntarthatóságot, akkor ezt minimum jelezni, de még inkább indokolni illene.

 

2. Szakirodalom: Nincs mire optimistának lenni

 

Isztin cikke olyan dolgokra hivatkozik töretlen optimizmussal, melyekkel kapcsolatban a szakirodalom évtizedek óta alapvetően negatív eredményeket mutat. Ezeknek jelentős részére a válaszcikk már rámutatott, ezért csak két meglátást tennék hozzá. Az egyik legfontosabb állítás a gazdagodó országok erősödő környezetvédelmére vonatkozik. Ezzel kapcsolatban hosszú ideje tudjuk, hogy kulcsfontosságú szennyezőanyagok kibocsátása nem fordul visszájára úgy, hogy a legsúlyosabb negatív hatások (pl. a grönlandi jég olvadásával járó 6 méteres tengerszint-emelkedés vagy a kiváltott tömeges migráció) emiatt elkerülhetők legyenek.

 

A másik fontos állítás a kibocsátások adóztatásának áldásos hatásaira vonatkozik. A kibocsátások beárazása fontos törekvés, de

 

álom, hogy az elkötelezett kormányok majd szép óvatosan növelik az adókat, a világ legnagyobb lobbierővel rendelkező cégei (Exxon Mobil, BP, Saudi Aramco, Gazprom és társaik) pedig hang nélkül eltűnnek a színről.

 

Az egyes közgazdászok által elképzelt hihetetlenül rugalmas gazdaság, ami bármit megold, ami éppen fontos az emberiségnek, nem létezik.

 

Évtizedek óta tudjuk, hogy csökkenteni kellene a széndioxid-kibocsátást, mégis folyamatosan nő. Idén is rekord év várható, nem jó értelemben. Hasonlóképpen évtizedek óta tudjuk, hogy drámai mértékben pusztítjuk a nem emberi életformákat, mégsem állt meg a folyamat.

 

3. Következtetés: Gazdasági növekedés vagy alternatív megoldások?

 

Ha valaki őszintén keresi a megoldásokat egy társadalmi problémára, akkor meg kell húzni a határt az általunk ismert és ismeretlen részek között. Ki lehet-e jelenteni valamit a felsorakoztatott érvek és bizonyítékok alapján? Az állítás igazságát megkérdőjelező adatokat és érveket ismerjük-e, bemutattuk-e, és jogosan vetettük-e el őket? Következnek-e az állításaink a felhozott érvekből? Ez a cikk egyik feltételnek sem felel meg (logikai hibát is vét: abból, hogy a környezetszennyezés fenyegeti a gazdasági növekedés fenntarthatóságát, nem következik, hogy a környezetvédelem és a növekedés összeegyeztethető lenne).

 

Azzal kapcsolatban lehet vitákat folytatni, hogy merre a legjobb továbbhaladni abból a nehéz helyzetből, ahol környezeti szempontból vagyunk – jórészt éppen a fogyasztásunk hatásai miatt. Lehet érvelni a gazdasági növekedés mellett is bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között. Ez azonban

 

nem jelenti azt, hogy ne lehetnének az alternatív megoldások sokkal jobbak, mint abban reménykedni, hogy a fogyasztás folytonos növelése mellett egyszer csak működni fog az elképzelt ideális gazdasági szabályozás, ami globális léptékben eddig sohasem működött.

 

Végső soron az is kérdés, hogy milyen világban szeretnénk élni: Milyen célokat adunk föl és mihez ragaszkodunk? Mindez azonban már egy másik kérdéskör.

 

Az a vita, hogy a gazdasági növekedés összeegyeztethető-e a környezeti fenntarthatósággal, a fenti értelemben lezárható.

 

Akkor érdemes újranyitni,

 

ha valaki mutat egy gazdaságilag és politikailag is reális, valóban zöld forgatókönyvet.

 

A szerző ökológiai közgazdász

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Úgy hírlik, a brit miniszterelnök Jean-Claude Junckerrel tárgyalva döbbent rá, hogy az ír határról szóló alternatív terve nem olyan jó, mint gondolta.

A klasszikus horrorszerzőről szóló szóló októberi, egész napos találkozón ez is kiderül!

„Van itt valaki, aki szeretne kínai, afrikai, vagy amerikai módon élni? Én az európait választom!” – mondta a Fidesz szerint a liberálisoknak behódoló Weber.

„Azonosítatlan légi jelenségek” vannak a felvételeken, amelyeknek nem szabadott volna nyilvánosságra kerülniük.

Izgalmas történet Észak-Oroszország mindennapjaiból, ahol egy Kaszást ábrázoló szoborból robbant ki a balhé.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás