Ezért ingadozik a pártok kommunikációja a dögunalom és az erőltetett mosóporreklám között

Kommunikációs szakemberek még vannak a pártok körül, de politikai kommunikációs szakemberek már mutatóban is alig. Akkor talán feltűnt volna valakinek, hogy a zöldpolitikus Karácsony Gergely éppen az olcsóbb autózásért tüntetők mellett állt ki a sárga mellénnyel.

Elemezzük a fenti képet szigorúan politikai kommunikációs szempontból nézve:

Ennek a fotónak az elkészülte is jól mutatja, hogy bár kommunikációs szakemberek még vannak a pártok körül (mert hát egy igazán trendi jelenséget lovagolnának meg a képpel), de politikai kommunikációs szakember már mutatóban is alig (olyanok, akik rámutathattak volna a fenti gondolatmenetre).

A probléma – a polkommosok hiánya – két okra vezethető vissza: az egyik egy tévhit, a másik az egó.

1. Egó

A jelenlegi ellenzéki pártokban azt gondolják, hogy csak a politikus csinálhat politikát. Természetesen nem arra a közhelyes mondásra akarok kilyukadni, hogy a politika túl fontos ahhoz, hogy politikusokra bízzuk. Mondjuk inkább úgy: van olyan helyzet, amikor a politikus is csinálhat politikát.

Hanem szakértőknek! – vághatja rá mindenki. Szociológusoknak, orvosoknak, mérnököknek – egy szóval: tudósoknak kéne ott álldogálniuk, akik egy-egy szakterület értői és művelői. Olyanok, akik megírják a szakpolitikát, amit aztán a politikus elad.

A probléma az, hogy annak viszont már nincs nagyon szakértője a pártoknál, hogy mit és hogyan kellene eladni. Tartalom még úgy ahogy akad – rendre készülnek választási programok –, csak mint látjuk, a formát és a kontextust képtelenek jelenleg összerakni.

2. Tévhit

A politikusok azt hiszik, hogy marketingesek és politológusok alkalmazásával le van tudva a politikai kommunikáció kérdése, azaz a tartalom eladásának mikéntje és hogyanja. Az ellenzék sajtóközleményeit és a párt üzeneteit jellemzően politikaelmélettel és közvélemény-kutatással foglalkozó politológusok, illetve céges kommunikációhoz értő szakemberek írják teljes káoszban, sokszor az, aki épp ráér.

De nem véletlen, hogy ezek a szakemberek (politológusok és reklámszakemberek) a keresettebbek a pártoknál, és kevésbé a polkommosok. Előbbiek azt írják le ugyanis, amit a politikus akar viszontlátni, míg utóbbiak arra törekednek, hogy az jelenjen meg, amit a választópolgár akar látni egy párttól vagy politikustól a szavazatáért cserébe.

Nem kérdés, hogy egy politikus számára melyik a vonzóbb.

Olvasnál még Szakács Andrástól? Itt megteheted!