Gyöngyösi Márton: A Néppárt szét fog hullani az EP-választás után

A Jobbiknak már most jobb kapcsolata van látatlanban az Európai Néppárttal, mint a Fidesznek, amely ráadásul tagja is a jobbközép pártcsaládnak, állítja az Azonnalinak adott interjújában Gyöngyösi Márton. A Jobbik frakcióvezetője szívesen lenne EP-képviselő, az EP-ben az ECR-frakcióhoz közeledne, de leginkább abban bízik, hogy a jövő évi EP-választást követően átrendeződik minden.

A Jobbik EP-választási programjának keddi bemutatóját ön mellett Bana Tibor tartotta. Ebből arra következtetünk, hogy mindketten rajta lesznek a párt EP-listáján. Jól látjuk?

Sorrendiségről semmit sem tudok mondani, beszámolni arról tudok csak, hogy eddig kik jelöltették magukat, mivel még zajlik a listaállítási folyamat párton belül.

És kik jelöltették eddig magukat?

Én is, és Bana Tibor képviselőtársam is köztük van.

Brenner Koloman?

Ő is jelentkezett a jelöltségre.

Az ön részéről ezt szimbolikus frakcióvezetői gesztusként kell értelmezni, vagy tényleg beülne az Európai Parlamentbe?

Nem okoznék nagy meglepetést azzal, ha lefolytatnám az EP-kampányt, mivel a külpolitika alapvetően az én nevemhez kötődik a Jobbikban. Egyelőre a jelölési, jelentkezési fázisnál tartunk, vagyis jeleztem a szándékomat arra, hogy szeretnék részt venni a munkában.

De beülne az Európai Parlamentbe?

Persze, hogyne.

Én komoly részt szeretnék vállalni az EP-kampányban, a jövő évi EP-választás ugyanis minden eddigitől el fog térni. Ez egy olyan EP-választás lesz, ahol ha a nemzetállamok és Európa sorsa ha nem is dől el azonnal, de nagy mértékben formálódni fog. A belpolitikai tétről nem beszélve, az április 8-i választást követően ez lesz a következő megmérettetési lehetőség.

Az EP-ben jelenleg függetlenként helyet foglaló Jobbik mind az Európai Néppárt, mind a brit tory-kat és a lengyel PiS-t magában foglaló ECR-frakció irányában tapogatózik, puhatolózik. Miután nyáron Sneider Tamás Jobbik-elnök az Azonnalinak bejelentette, a párt néppárti tagsága a cél, a Fideszt is sorai között tudó Néppárt egy szóvivője elzavarta önöket, mondván, nem tudja, mit szívnak. Vagyis lényegében csak az ECR marad önöknek, onnan viszont a brexit miatt elmennek a brit tory-k, tehát komoly létszámgondok lesznek. Önök mentik meg a konzervatív frakciót?

A 2019. május végi EP-választást követően minden borulni fog. A brexittel két frakció léte is megkérdőjeleződik: mind az ECR-é, mind az EFDD-é, amelyben Nigel Farage-ék foglalnak helyet. Elég sok képviselőt és háttérembert ismerek az ECR-ből, és azt látom, hogy ott is komoly belső feszültségek vannak, nagy átrendeződésre készülnek ők is. Hogy az Európai Néppárt valamelyik szóvivője mit mond? Mindegy, szíve-joga.

De az önök pártelnöke oda készül, miért lenne mindegy? Nem biztos, hogy a Fidesz tétlenül végignézi, ahogy önök Néppárt-tagok lesznek, hiszen anno az MDF-et se engedték be a frakcióba, ezért kötött ki végül Bokros Lajos az ECR-ben.

Találkoztam olyan néppárti képviselővel, aki még csak egy légtérben sem hajlandó lenni Orbán Viktorral.

Most a luxemburgi Frank Engelről beszélünk?

Róla is többek között.

Azért ő egy apró ország apró pártjának néppárti képviselője, aki ráadásul a Demokratikus Koalíció egy budapesti rendezvényén is részt vett már a Fidesz elleni hevületében...

De néppárti, nem?

Igen, de azért nem egy fontos figura.

Világos, de most a Néppárton belüli törésvonalakról van szó. A Néppárt helsinki kongresszusán a spitzenkandidati versenyben konkrétan egy tét volt csak: Orbán Viktorral vagy nélküle?

Vele vannak. Bécsbe megy a CEU, és még mindig Néppárt-tag a Fidesz. És az Orbánt megrendszabályozni akaró Spitzenkandidat-jelölt, a finn Alexander Stubb 20 százalékot kapott csak Helsinkiben.

Húsz százalék bőven elég egy töréshez. A győztes Manfred Weber nyilatkozatai is távol állnak az egyértelműtől, neki sem lehet könnyű a helyzete frakción belül, lényegében a Fidesz EP-képviselőin múlik a Néppárt többsége jelenleg, nem babra megy a játék. Amíg ez a helyzet, addig

Az ECR mellett szólhat önök esetében az is, hogy egyedül nekik van közép-európai Spitzenkandidatjuk, a cseh Jan Zahradil.

Ő a Václav Klaus-féle vonalat viszi, szerintem vele viszonylag kevés dologban lenne vitánk. A jelenlegi formációk közül valóban az ECR áll a legközelebb hozzánk. De ezek nagyon heterogén tömörülések, az ECR-ben is vannak furcsa elemek. Egy pártcsaládhoz, frakcióhoz való tartozás kompromisszumkészséget igényel.

A Jobbik mindenképpen be akar ülni valamelyik EP-frakcióba?

Igen, ez egy cél. Mi sokat változtunk, megnőtt a mozgásterünk, változott az EU is sokat, ráadásul uniós színtéren nagy nyitottság van arra, hogy ügyek mentén együtt tudjanak működni pártok, felülemelkedve az ideológiai törésvonalakon. Ezt a béruniónál már tapasztaltam.

Vagyis akár a szélsőbaloldali GUE/NGL-frakcióval is lazán leülne a Jobbik?

Nekem nem kellemetlen, ha egyes baloldali képviselők ugyanazt képviselik mondjuk a TTIP ügyében, mint én. Nem szégyen bizonyos dolgokban egyetérteni, ez a demokrácia szépsége.

Mi az ön véleménye a Spitzenkandidat-rendszerről? Van egy álláspont, amit főleg az ALDE vall, miszerint nem szerencsés, ha az Európai Parlament magának vindikálja a jogot arra, hogy az Európai Tanácsnak lényegében megmondja, kit fogad el az Európai Bizottság következő elnökének, és van egy másik, amit a Spitzenkandidatot állító nagyok, mint a Néppárt és az S&D vall, miszerint ezzel a következő bizottsági elnök nagyobb demokratikus legitimációval rendelkezik. A Jobbik ezen frakciók egyikében sem foglal helyet, mégis, ha lesznek EP-képviselőik 2019 után az EP-ben, nekik is szavazniuk kell majd a bizottsági elnök személyéről.

Ez egy nehéz kérdés. A Spitzenkandidat-rendszer átláthatóvá teszi a jelölési folyamatot. Korábban zárt ajtók mögötti, sötét lobbitevékenység eredményeképpen kidobott valakit a gép.

De ezzel az Európai Parlament lényegében több hatalmat szerzett magának fű alatt annak ellenére, hogy a jelenlegi szabályozás világosan kimondja, a bizottsági elnök személyére az európai tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács tesz javaslatot, akit aztán az EP többsége vagy elfogad, vagy nem.

A folyamat maga nem tökéletes, de az, hogy az Európai Bizottság elnökének ezzel nagyobb lesz a demokratikus legitimitása, mindenképpen jó.

A jelenlegi esélyest, Manfred Webert, az Európai Néppárt csúcsjelöltjét önök támogatnák majd?

Elképesztő csalódást jelentettek számomra az április 8-i választást megelőző nyilatkozatai. Joseph Daullal, a Néppárt elnökével együtt személyükkel legitimálták a korrupcióra és a jogállamiság felszámolására erősen építő Orbán-rendszert.

Akkor mégse akarnak bemenni a Néppártba?

Hogy az ECR széthullik-e, ott még csak találgatni tudok. Nem nagyon látom azt a kötőanyagot, ami a Néppártot egyben tudja tartani 2019. május 27-től.

Német pénz?

Szerintem már az sem lesz elég rá. Bármekkora egyensúlyozási mutatványt véghezvihet ott Manfred Weber, nagyon erős liberális-konzervatív törésvonalat látok ott, de még ezen belül is jelentkezhet több másik. Ha bomlik a Néppárt, az nem két, hanem többfelé bomlik majd.

Három fix nevet hallottunk eddig, akik rajta lehetnek a Jobbik EP-listáján: önt, Bana Tibort és Brenner Kolomant. Még ki lehet rajta?

A teljes listát még nem láttam, de hallottam már egy-két olyan nevet, akiket nem is ismerek.

Az jó, nem? Friss arcok a politikában! Civilek is jelentkezhetnek?

Nem. A Jobbik-tagság feltétel.

A Morvai Krisztinával történtek miatt?

Az alakította a gondolkodásunkat. A lojalitás és a Jobbik-tagság fontos szempont, szeretnénk, ha a Jobbik listáján bekerült képviselők a mi programunkat képviselnék, nem másét.

Ha valakit érdekel, itt olvashatja a párt EP-választási programját.