Hogy kerül magyar szál a 90-es évek legkeményebb öngyilkosságába, és mi kerül ezen egymillió forintba?

Megvásárolható a Mayhem egykori énekesének 1991-es öngyilkosságának maradványa. Koponyájának egy darabját egy magyar menedzser kapta meg, újabb magyar szálat adva minden idők legtöbb vérrel járó lemezéhez. Ha nem bírod a vért és 18 év alatt vagy, ne kattints!

Újra közel került Magyarország egy igazán fontos történethez! A bűncselekményekhez kötődő tárgyakkal foglalkozó Serial Killers Inken eladó egy angolul írt levél, illetve egy koponyadarab, ami a zenetörténelem egyik legsúlyosabb történetéhez fűződik. A levelet a norvég Mayhem zenekar egykori gitárosa, Øystein „Euronymous” Aarseth írta Vámosi Tamásnak, a végére írva ajánlotta fel, hogy jelezze felé, ha meg akarja tartani a nagyjából fémpénz méretű koponyadarabot. 

A koponya nem más fejéből származott, mint Per „Dead” Ohlinéból, aki énekesként annak ellenére tudott az 1980-as évek végén megszületett black metál színtér legendájává válni, hogy egy zenekar stúdiólemezén sem szerepelt. Ohlin rövid élete alatt teremtette meg a metál legszélsőségesebb ágának imidzsét és egyúttal adott annak súlyt azzal, hogy 1991. április 8-án a norvégiai Kråkstad melletti erdőben található otthonában

A 22 évet élt Ohlin története tulajdonképpen csak így érhetett véget: bár az internet előtti korban városi legendának tűntek a róla szóló történetek, időközben az őt ismerők saját szavukkal erősítették meg, hogy a férfi tényleg betegesen rajongott a halál gondolatáért. A Mayhem frontembereként színpadon sokszor disznófejeket dobáló, de civilben súlyosan introvertált férfi ruháit az erdőben ásta el, hogy hullaszaguk legyen, és

Hogy mennyire beteg volt az épp formálódó norvég black metál színtér, arra jó példa a tény, hogy Ohlin egyetlen igazán közeli barátja, a már említett Øystein Aarseth többek elmondása szerint is kifejezetten támogatta az énekes öngyilkossági terveit, egyes pletykák szerint az öngyilkossága előtt azért hagyta ott a súlyos mentális betegségekkel küzdő barátját, hogy megléphesse végre tervét. Ha igaz is ez, ha nem, az biztos, hogy Aarseth találta meg a holttestet, de mielőtt szólt volna a mentőknek, gondosan lefotózta azt (később egy nemhivatalos Mayhem-kislemez borítója lett az egyik kép), a holttest elszállítása után pedig gondosan összegyűjtötte a koponyadarabokat. 

Ezek közül került az egyik Vámosi Tamáshoz, ugyanis viselkedésével a zenésztársai jórészét is teljesen kiakasztó Aarseth nem csak azt kezdte terjeszteni, hogy Ohlin a black metál stílus kommersszé válása miatt ölte meg magát (egy olyan stílusról beszélünk, ami a mai napig is csak ritkán tud 1000 embernél többet megmozgatni),

A történetek szerint kollégái szélsőjobbos nézeteitől eltérően leginkább sztálinista nézeteket valló Aarseth ezzel a fura gesztusával színteret is épített: a kazettacserélgetős időszakban került el hozzá például az azóta már nemzetközi legendának is számító magyar Tormentor zenekar demója, így került kapcsolatba Vámosival, aki a zenekar menedzselése mellett a gitáros Deathlike Silence nevű lemezkiadójának is segített a terjesztésben. A mellékelt levélben a svájci Samael zenekarról ír véleményt azzal, hogy a Tormentor ezerszer jobb náluk, említést tett a mellékelt koponyadarabról, illetve kézzel írott részben büszkélkedik el vele, hogy szerzett egy romániai kontaktot, aki ráadásul kommunista. 

A baráti kapcsolat nem tarthatott már sokáig, mivel Aarseth sem élte sokkal túl Ohlint: 1993-ban átment hozzá a skandináv színtér másik legendás őrültje, az egyszemélyes Burzum mögött álló Varg Vikernes, akivel annyira összevesztek, hogy Vikernes késsel szurkálta halálra.

A helyi sajtó itt figyelt fel különösen a világtól teljesen elvadult fiatalokra, kiderítve, hogy Ohlin és Vikernes is tevékenyen részt vett több norvég templom felgyújtásában is, amikkel bevallottan a kereszténységnek akartak ártani. Bár az újságcikkek sokszor szerették volna a buta filmekben látott sátánimádó rítusként beállíteni a legalább 50 templomot ért támadást, Vikernes bevallása szerint inkább a pogány hitvilág visszahozatala köré épült – itt azért érdemes megjegyezni, hogy a férfi nagyon lelkesen csomagolja ebbe az egyszerű náci gondolatait. 

A történetnek természetesen újabb magyar szála van: a Mayhem De Mysteriis Dom Sathanas című lemeze végül 1994-ben tudott megjelenni úgy, hogy ketten már nem is éltek a zenekarból. Ohlin csak szövegeket írt rá, és mivel a már említett Tormentorból Csihar Attila volt a kedvenc énekese, őt hívták meg felénekelni minden idők talán legtöbb vérrel járó albumát. Mellette Aarseth még felgitározta a témáit halála előtt, és hogy teljes legyen a történet, a basszusgitáron a gitárost nem sokkal később meggyilkoló Varg Vikernes játszott. A borítón az a Nidarosi katedrális látható, amit a gitáros halála miatt végül nem tudtak felrobbantani.

A véres háttér és a zene miatt a De Mysteriis Dom Sathanas lett a black metál egyik alaplemeze, a beugrásnak köszönhetően pedig Csihar Attila lett a modern könnyűzene történetének egyetlen magyarja, akinek valami igazán legendássá vált albumhoz is van köze. (Valamiért amúgy meglepően felülreprezentáltak a magyarok ezen a színtéren: a szinén kultikus Bathory zenekar például Báthory Erzsébet miatt választotta ezt a nevet). 

A skandináv black metál az azóta eltelt három évtizedben szép lassan be tudott épülni a zeneipar valamivel kevesebb gyilkossággal járó részébe: a Mayhem kiheverve a zenei agy elvesztését 1995-ben kezdett újra mozgolódni, 2004-ben pedig hivatalosan is a tagok közé emelték Csihar Attilát, akivel két éve egy turné erejéig előadták a teljes 1994-es lemezt, az ezerféle zenekarban benne lévő énekes közben a Tormentort is reaktiválta, hogy múltidézzenek kicsit a legnagyobb metálfesztiválokon, Varg Vikernes pedig 2009-ig ült börtönben. Szabadulása után még kiadott pár Burzum-lemezt, majd hivatalosan is beszüntette a zenélést, viszont teljesen szürreális vlogjában lehet követni franciaországi otthonából aktuális gondolatait a világról. 

Maga a black metál annyira elfogadottá vált, hogy 2002-ben a Satyricon a norvég Grammy-díjat is megkapta aktuális lemezéért, de a lengyel Behemoth frontembere például a helyi The Voice tehetségkutatóban zsűrizett. A norvégok mostanra egyöntetűen elfogadták, hogy bármilyen beteg, ez is az ő örökségükhöz tartozik.

A legmeglepőbb helyen viszont mégis Vámosi Tamás neve tűnt fel: bár azt nem tudni, rajta keresztül árulják-e 3500 dollárért, azaz majdnem egymillió forintért a kemény dolgokra emlékeztető koponyadarabot, az biztos, hogy a hivatalosan is igaz black metálossá vált férfi jelenleg egy magyar egyetemen dolgozik oktatóként. 

A kiemelt képen a korai Mayhem látható, a bal oldalán Per „Dead” Ohlin, jobbról a második Øystein „Euronymous” Aarseth.

FORRÁSOK: Serial Killers Ink, Metal Sucks, Touch of Evil, NME