Az arabok egymással sem jönnek ki, hát hogyan tűrnék meg a kurdokat?

Tavaly ősszel szavaztak a kurdok a függetlenségről, de mi lett az üggyel azóta? Kell még félni az Iszlám Államtól? Mit tett Magyarország a kurdokért? Szirván Barzánival, a Fekete Tigrisként is emlegetett pesmerga tábornokkal beszélgettünk Iraki Kurdisztán helyzetéről.

– válaszolta Szirván Barzáni kurd tábornok arra a kérdésünkre, hogy milyen viszonyban van az Irakon belül széleskörű autonómiát élvező kurd régió az Adil Abdul-Mahdi miniszterelnök vezetésével alig egy hónapja felállt bagdadi kormánnyal. Azt azért hozzátette, hogy a kezdetekben a korábbi kabinetekkel is hasonló kapcsolatuk volt. Az együttműködés kapcsán ugyanakkor jó előjelnek tartja, hogy újból elindították az Iraki Kurdisztánon keresztül Törökországba irányuló olajexportot, melyet a bagdadi vezetés még Kirkuk tavaly októberi elfoglalását követően állított le, megfosztva így az Erbíl központú Iraki Kurdisztánt a tranzitdíjakól.

A vegyes etnikai összetételű – kurdok, arabok és türkmének lakta – kirkuki régió hovatartozása már régóta vita tárgyát képezi Bagdad és Erbíl között. A Szaddám Huszein hatalmának megdöntését követően elfogadott, ma is hatályban lévő iraki alkotmányba külön belefoglalták, hogy népszavazást kell tartani az ügyben, határidőt is szabva ennek. Ez azonban már több mint 10 éve lejárt, mint ahogy arra Szirván Barzáni is felhívta a figyelmet. A mai napig nem is szavaztak erről a kirkukiak.

Már ha a 2017. szeptember 25-én tartott népszavazást nem számítjuk ide, melyet a kurdok által akkoriban felügyelt területeken – így Kirkukban is – tartottak.

Kirkuk azután került kurd fennhatóság alá, hogy az iraki hadsereg az Iszlám Állam közeledtének hírére magára hagyta a várost 2014 nyarán. Iraki Kurdisztán fegyveres ereje,

és az Iszlám Állam iraki állásainak szétzúzását követően az immár fejlett nyugati fegyverzettel megerősített iraki hadsereg a kurdok ellenőrizte Kirkukra kezdett koncentrálni.

Ehhez persze az is kellett, hogy Iraki Kurdisztán két nagy hatalmi tömbjének egyike (PUK) alkut kötött az iraki kormánnyal, és harc nélkül kivonultak a régióból. Ezzel igencsak nehéz helyzetbe hozták a másik kurd csoportot (KDP), mely egyedül nem tudott volna szembenézni az iraki haderővel.

Az árulással felérő megállapodás a mai napig fájó pontot képez a KDP és PUK közötti kapcsolatokban, de az együttműködés továbbra is közös érdek, különös tekintettel a 90-es évek közepén közöttük lezajlott polgárháború fájó emlékeire. A választók egyébként is elmondták a véleményüket Kirkuk elvesztéséről az idén októberi voksoláson, emlékeztetett Szirván Barzáni, hiszen a KDP közel 20 százalékkal tudta növelni mandátumai számát az autonóm régió igencsak széles jogkörökkel rendelkező törvényhozó testületében.

A KDP és a PUK a kurdisztáni mellett az iraki parlamentben is képvisleteti magát. Sőt mi több, Irak államfője a Szaddám-rendszer megdöntése óta hagyományosan kurd származású, jelenelg a PUK-s Barham Szalih.

A Barzáni-klán által vezetett KDP központja a főváros, Erbíl, a Talabáni-klán kezében lévő PUK székhelye pedig a másik nagyváros, Szulejmánije. A kurd haderő, a Pesmerga nagyjából fele-fel arányban áll a KDP-hez és a PUK-hoz hű harcosokból. A kirkuki fiaskó miatti ellenérzéseket többek között már csak ezért is fontos félretenni, már amennyire lehet.

Az elmúlt hónapok történései alapján arra lehet következtetni, hogy az autonóm régió kormányzata továbbra is a két párt duális hatalommegosztásán fog alapulni, válaszolta Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója az Azonnali megekersésére.

Háborúból háborúba

Szirván Barzáni annak a Musztafa Barzáninak az unokája, aki 1979-ben bekövetkezett haláláig a kurd függetlenségi törekvések politikai és katonai vezetője volt egy személyben. A jelenleg tábornoki rangban szolgáló Szirván saját maga is kivette részét a küzdelemből. A 90-es évek elején

Az ő nevéhez fűződik az addig jobbára csak a gerillaharcokban vitézkedő kurd fegyveresek reguláris erővé szervezése.

Az egykori iraki diktátor hatalmának megdöntését követő években a hadsereg helyett inkább Iraki Kurdisztán gazdasági fejlődésére koncentrált, és több üzlettársával létrehozott egy telekommunikációs céget. Az Iszlám Állam megjelenése miatt azonban újból felöltötte a terepszínű egyenruhát. A szélsőségesekkel folytatott harc során az egyik leginkább aktív, Mahmúr környéki frontvonal tartozott a parancsnoksága alá.

Civilizációs küzdelem

Az iszlamistákkal vívott háborúra nem csupán Iraki Kurdisztán honvédő harcaként, hanem a civilizáció védelmében tett erőfeszítésként is tekint.

– tette hozzá. Szirván Barzáni különösen büszke a katonái bátorságára, akik a sokkal jobban felszerelt, de a morál tekintetében gyengébb iraki haderőnek is példát mutattak elmondása szerint.

A fentiekben már említett kirkuki példa mellett Moszul elestét is érdemes felidézni: az Iszlám Állam kevesebb, mint 2000 harcossal futásra bírta a harmincszoros (!) túlerőben lévő iraki kormányerőket. Ez a fiaskó katonai vezetők alkalmatlansága mellett a sereg moráljának rendkívül alacsony szintjéből következett. A szélsőségesek korábbi kegyetlenkedéseiről szóló hírek miatt az iraki katonák valósággal rettegtek az Iszlám Államtól.

Az utóbbi másfél évben az iszlamisták jelentősen meggyengültek Irakban, ismerte el Szirván Barzáni, de kiemelte, hogy a radikálisok továbbra sem elhanyagolható problémát jelentenek egyes régiókban. Ide tartozik Havidzsa és Kirkuk is.

Ez jól látszik abból is, hogy az Iszlám Állam elleni nagyobb műveletek idején több tízezer menekültet láttak el Iraki Kurdisztánban, akik közül aztán sokan hazatértek, de jó páran az otthon tapasztalt viszonyok miatt mégis inkább a kurd régió mellett döntöttek – tette hozzá. 

Határokon átnyúló konfliktus

Az iszlamistákkal vívott harc egy másik problémát is előhozott. Az összecsapások kitörésével majdhogynem párhuzamosan kiújult a gerillaháború Kelet-Törökországban a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és a török kormányerők között. A baloldali ideológiai alapokon szerveződő PKK a 70-es évek vége óta küzd változó intenzitással a kurdok függetlenségéért, mely régi álma a Törökországban, Irakban, Iránban és Szíriában őshonos kisebbségnek.

A PKK a szerencsés történelmi lehetőségeket, és az etnikai kapcsolatokat kihasználva kiterjedt hálózattal rendelkezik Iraki Kurdisztán északi, nehezen megközelíthető hegyvidéki részén. Emiatt pedig az iraki kurd területek is gyakran a törökök célkeresztjébe kerülnek. 

Az utóbbi hónapokban vagy egy tucat katonai támaszpontot hozott létre a török hadsereg Iraki Kurdisztánban, és gyakoriak a határon túli műveleteik is.

mutatott rá Szirván Barzáni. Éppen ezért úgy látja, hogy nehezen elképzelhető az iraki kurd vezetők mediációja a PKK és a török kormány között, mint ahogy erre a múltban már volt példa.

Budapest-Erbíl tengely

Iraki Kurdisztán, autonóm régióként nemcsak a térségben, hanem nemzetközi szinten is rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszert tart fenn. Szirván Barzáni egy nagyobb kurd delegáció keretében látogatott most Magyarországra.

A gazdasági kapcsolatok zászlóshajója a MOL, mely a közelmúltig jelentős érdekeltségekkel rendelkezett a térségben. Azonban az Erbíl által jóváhagyott kitermelési koncesszióval nem megyünk túl sokra, mivel a próbafúrások nem hozták a várt eredményeket.

Az Iszlám Állam megjelenése még intenzívebbé tette a kapcsolatokat. Magyarország, a nemzetközi koalíció tagjaként katonai kiképző kontingenst telepített a kurd régióba, emellett vállalta súlyosan sebesült kurd harcosok kezelését, a NATO budapesti Katona-egészségügyi Kiválósági Központjában. A Hungary Helps program keretében pedig egy magyar finanszírozásból megvalósuló iskolát is átadtak nemrégiben Erbílben. Barzáni beszélgetésünk során többször is hálás szavakkal méltatta a magyar segítséget. Külön kiemelte azt a felajánlást is, mely évente több tucat iraki kurd diák magyar egyetemeken való tanulását teszi lehetővé. 

Free Kurdistan

A kurd függetlenségről a népszavazást követő kirkuki kudarc ellenére se mondanak le, szögezte le Szirván Barzáni, hiszen az emberek demokratikus módon kinyilvánították véleményüket a kérdésben.

– tette fel a költői kérdést a tábornok. Mint mondta, a kurdokkal szembeni ellenérzéseket gyakran az irigység táplálja. 

Példaként hozta, hogy a kőolajban gazdag, és az export tekintetében optimálisabb helyen lévő Bászrában sokkal kevesebb fejlesztés valósult meg, mint Kurdisztánban. Az Erbílbe látogató ottani tisztviselők és politikusok pedig csodálkoznak, hogy a kurdoknak, ezeknek a „iskolázatlan, hegyi népnek” hogyan sikerülhetett mégis ilyen beruházásokat létrehozniuk? – mesélt a gyakran tapasztalt reakciókról Szirván Barzáni. 

Így talán könnyebben megérthető, hogy az Irak többi részénél jelentősen fejlettebb, és – ami még ennél is fontosabb – biztonságosabb kurd régió miért is vágyik annyira a szabadságra.

CÍMLAPKÉP: Bakodi Péter / Azonnali