Megvan a deal, de lesz-e ebből egyáltalán brexit?

Szerző: Bakó Bea
2018.11.23. 07:40

Megvan a brexitről szóló megállapodás tervezete, amit vasárnap tárgyalnak meg az uniós állam- és kormányfők. Elmondjuk, hogy mi van a dealben, mennyi rá az esély, hogy alá is írják, és mi lesz, ha nem. Mi lesz Észak-Írországgal? És Skóciával? Lesz-e második népszavazás, vagy simán csak a végtelenségig húzzák az időt? Végigvesszük a lehetőségeket!

Megvan a deal, de lesz-e ebből egyáltalán brexit?

Ezt a cikket az Azonnali Reggeli fekete nevű hírlevelének olvasói már ma reggel megkapták postafiókjukba. Kérj hírlevelet te is!

Vasárnap ülnek össze az EU-s állam- és kormányfők az Európai Tanács rendkívüli ülésén, hogy megvitassák a nagy nehezen kitárgyalt megállapodástervezetet a brexitről, és elfogadják ezt a politikai deklarációt az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatáról. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint mindenképpen lose-lose szituácicó a brexit, bár a britek egyelőre azért egy paraszthajszállal határozottan lúzerebbnek tűnnek a jelen szituációban, mint az EU, pedig akár jól is kijöhetnének a dologból. Persze ez attól is függ, ki mit gondol jónak a brexitvariációk széles skáláján.

Ej, ráérünk arra még!

Ha felidézzük, hogyan jutottunk idáig, akkor

lépten-nyomon szándékolt teszetoszáskodásba botlunk:

a britek 2016 júniusában szavazták meg, hogy ki akarnak lépni az EU-ból, de – egy miniszterelnökváltás és kormányzati újjászervezés után – csak 2017 márciusában küldték el az EU-nak az alapító szerződés által előírt értesítést a kilépési szándékukról, miután egy csomót vitatkoztak azon, hogy dönthet-e erről a kormány egyedül, majd a legfelsőbb bíróság végül kimondta, hogy parlamenti ámen is kell.

Szóval 2017 márciusa óta ketyeg a kétéves határidő, amit az EU-szerződés előír arra, hogy megállapodjon a kilépő állam és az EU a kilépés feltételeiről: ha pedig ez nem sikerül, akkor jön a no deal brexit. Logikus lett volna tehát, hogy rögtön teljes erőbedobással elkezdjenek dolgozni a megállapodáson, miután nagy nehezen végre elküldték az értesítést, de nem ez történt. Ehelyett a toryk inkább kiírtak egy előrehozott választást 2017 júniusára, mondván, felhatalmazás kell nekik a kilépési tárgyalások megkezdéséhez.

A felhatalmazás annyira jól sikerült, hogy a konzervatívok elveszítették az abszolút többségüket (bár, hogy ez összességében tényleg ártott-e nekik, abban máig nem vagyok biztos), amire válaszul az EU későbbre halasztotta a kilépési tárgyalások megkezdését, magyarán a 2019 márciusáig ketyegő kétéves határidőből az első kábé fél év elment a nagy semmire.

Hosszas tárgyalások után aztán a kilépési határidő lejárta előtt négy hónappal, idén novemberben sikerült összehozni az impozáns, több mint ötszázoldalas megállapodástervezetet: erről fog szólni az Európai Tanács vasárnapi ülése, és bár a spanyolok ugyan pattognak egy kicsit Gibraltár miatt, azért egyértelmű, hogy itt nem az Európai Tanács lesz a kemény dió, hanem a brit parlament.

Hogy miért? Röviden azért, mert

a megállapodás nyitva hagyja a legkényesebb kérdést, az ír határ ügyét, aminek az átmeneti rendezése magában hordozza az esélyt, hogy végül soft marad a brexit. Ez pedig nagyon nem tetszik a hard brexitereknek.

Mi van a brexit dealben?

Leginkább az, amit már eddig is megszokhattunk a brexittel kapcsolatban:

időhúzás.

2020 decemberéig ugyanis egy átmeneti időszakot határoznak meg, amíg az EU-jog továbbra is érvényesül az Egyesült Királyságban, azzal a kivétellel, hogy nem képviseltetik magukat az intézményekben, nem szavaznak az EP-választáson és hasonlók. Magyarul további két évig úgy maradnak benne az EU-ban, hogy még bele se szólhatnak a dolgok menetébe, de azért szabadon mozognak az áruk, a szolgáltatások és az emberek.

Nem csoda, ha kiakadnak ezen a hangos brexiterek, akik azzal kampányoltak, hogy „take back control”, vagyis „vegyük vissza az ellenőrzést”. Főleg, ha hozzávesszük, hogy ez az átmeneti időszak konszenzussal meghosszabbítható, ha ezt 2020 júliusáig kezdeményezi a brit kormány, és még az sincs nevesítve a megállapodástervezetben, hogy maximum meddig tarthat ez a meghosszabbított átmeneti időszak. „up to [31 December 20XX]”, egész pontosan ez áll a szövegben. Eszerint

elméletileg tehát akár 2099-ig is fennállhat az a helyzet, hogy úgy van brexit papíron, hogy igazából nincs is brexit.

De még ha hagyják is lejárni az átmeneti időszakot 2020 decemberében, akkor is van egy másik trükk, méghozzá a sokat emlegetett északír határ miatt.

Észak-Írországért cserébe marad a vámunió?

Úgy tűnik, az utolsó pillanatban mindegyik fél belátta, hogy képtelenség dűlőre jutni az egész brexitvita legkényesebb kérdésében. Az ír szigeten ugyanis az 1998-as Good Friday megállapodás óta az biztosítja a békét és nyugalmat, hogy nincs határ Írország és az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország között. Ennek így is kell maradnia, ebben nagyjából mindenki egyetért.

Csakhogy akkor Észak-Írország szükségszerűen továbbra is gyakorlatilag része marad az EU belső piacának, ha pedig ebből az Egyesült Királyság kilép, akkor az az egyetlen logikus megoldás, ha az Észak-Írország és Nagy-Britannia közti tengeri határt ellenőrzik. Naná, hogy ezen kiakadtak a britek: érthető módon eszükben sincs az országukon belül határt ellenőrizni, ez olyan, mintha Észak-Írországot odaadták volna az íreknek (és így az EU-nak).

Na de akkor hogyan lehet feloldani ezt az ellentétet? Egyelőre nem sikerült sehogy, úgyhogy a megállapodástervezetben további időhúzás van előirányozva a kérdés rendezésére. Egész pontosan van a megállapodásnak egy külön jegyzőkönyve Észak-Írországról, amely szerint

az Egyesült Királyság az EU-val vámunióban marad, amíg nem sikerül az ír határ ügyét rendezni egy külön megállapodásban. Erre pedig – what a surprise! – nincs konkrét határidő lefektetve.

Bár a jegyzőkönyv kimondja, hogy a felek „minden erőfeszítésükkel azon lesznek”, hogy 2020 decemberéig megállapodjanak az ír határ ügyében, ez egyértelműen nem egy strict deadline, azt meg ugye eddig is láttuk, hogy milyen hatékonyak voltak az ilyen „erőfeszítések” a brexittárgyalásokon.

Simán lehet tehát, hogy ugyan lejár a megállapodásban lévő átmeneti időszak 2020 decemberében, de az Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv továbbra is hatályban marad, egész addig, amíg az ír határ ügyében nem sikerül megállapodni. Vagyis

még ha az EU belső piacától, az áruk, szolgáltatások, vendégmunkások és satöbbi szabad áramlásától meg is szabadulnak a britek 2020 végére, határozatlan ideig így is bennragadhatnak a vámunióban.

Ez azt jelenti, hogy az EU-n kívülről érkező termékekre az EU-tagállamok – és ha a vámunió tagja marad, akkor Nagy-Britannia is – egységes vámot vetnek ki, egymás közt pedig vámmentesen kereskednek. Ez amúgy még lehet, hogy jó is lenne a briteknek (ha olvasnál erről többet, itt találsz érveket proitt pedig kontraitt pedig elmagyarázzák, mi a különbség a belső piac és a vámunió között).

A keményvonalas brexiterek haja mindenesetre égnek áll az ötlettől, mivel egy ilyen vámunióból később nem tudnának egyoldalúan kilépni.

Hogyan lehet ezt lenyomni a brit parlament torkán?

A megállapodástervezet tehát nagyon úgy tűnik, hogy a soft brexitet (sőt, akár a brexit megúszását) készíti elő, ennek ellenére Theresa May-nek sikerült azért átvernie a kormányán a dolgot. Ez sem volt zökkenőmentes, másnap jó pár minisztere lemondott, köztük a brexitminiszter, Dominic Raab is, akinek a helyére az addigi egészségügyi- és szociális ellátásért felelős minisztert, Stephen Barclay-t ültették be gyorsan.

Azonban

ami a kormányon belül zajlik, az ártatlan cicaharc ahhoz képest, ami a parlamentben vár Theresa May-re, ha el akarja fogadtatni a megállapodást.

Tudja ezt ő is, valószínűleg azért járkál ezen a héten oly gyakran Brüsszelbe: hátha még sikerül némi változtatást kicsikarni, mielőtt az Európai Tanács elé kerül a végső verzió, hiszen amire ott rábólintanak, neki azt kell megszavaztatnia a parlamenttel.

Erre a kilátásai jelen állás szerint nem túl rózsásak. Eleve nincs meg a toryk többsége egyedül a parlamentben, a velük szövetséges északír unionista DUP pedig egyértelművé tette, hogy nem támogatják a dealt, ráadásul maguk a toryk is megosztottak a kérdésben. Vannak köztük hard brexiterek, olyanok, akik második referendumot követelnek, meg olyanok is, akik bizalmi szavazást szerveznek May ellen. Egyelőre nem gyűlt össze az ehhez szükséges 48 aláírás, és valószínűleg nem is fog, mert

nincs kit ültetni May helyére: senki se vinné el szívesen helyette a brexitbalhét a toryk közül.

A parlamenti törésvonalak mindenesetre sokkal bonyolultabbak annál, mint hogy brexitpárti vagy maradáspárti-e valaki, és ez frakciókon belül is változatos. A toryk és a libdemek megosztottak az ügyben, munkáspártiak azt ígérik, egyöntetűen elutasítják majd a megállapodást. (A Guardian itt szedte össze, hogy brexitügyben milyen csoportosulások vannak a brit parlamentben, és melyik hogyan szavaz várhatóan a megállapodásról: több esetben is pénzfeldobás a jóslat.)

Érdekes egyébként megnézni az skót és északír pártok álláspontját az ügyben, mivel mindkét országrészben az EU-párti szavazók voltak többségben a brexitnépszavazáson. Bár a megállapodás nagyon soft brexitet vetít előre,

a skót nemzeti SNP-nek ez így sem elég soft, mert bezzeg az északírek

gyakorlatilag benne maradhatnak a belső piacban, a skótok meg miért nem. Az északír unionista DUP-nak az a baja, hogy túlságosan el lesz szeparálva Észak-Írország Nagy-Britanniától, az írpárti északír Sinn Féin pedig még örülhetne is ennek, de ők hagyományosan bojkottálják a részvételt a westminsteri parlamentben, és ezt a szokásukat annak érdekében sem fogják feladni, hogy megszavazzanak egy számukra kedvező dealt.

Tehát jelenleg úgy néz ki: csoda lenne, ha átmenne a parlamenten a megállapodás.

Mi lesz, ha a brit parlament elutasítja a brexitdealt?

Három lehetséges forgatókönyv jöhet szóba ebben az eléggé valószínű esetben.

1. No deal brexit

Márciusban megszűnik a britek EU-tagsága, és hatalmas káosz lesz, egy csomó fennálló jogi kapcsolatot egyszerre elvágnak, úgyhogy számos téren kaotikus exlex szituáció lesz, ráadásul a kiszámíthatatlanságot valószínűleg pénzügyileg is megsínylik majd (mármint a mostaninál is jobban).

A legnagyobb kérdés, hogy mi lesz az ír határral egy no deal brexit esetén? Hiszen nemzetközi megállapodások értelmében nincs határ az ír szigeten belül, az EU-jog alapján viszont Írországnak ellenőriznie kéne a külső határt, szóval ezen a téren borítékolható a pereskedés nemzetközi és/vagy EU-s bírói fórumokon – jobb esetben csak ennyi.

Azért az is felvetődik, hogy

erre a káoszra vajon mit lépnek a skótok és az északírek. Ha úgy érzik, hogy választaniuk kell, hol jobb nekik, az EU-ban, vagy az Egyesült Királyságban,

akár az is felmerülhet, hogy elhagyják a briteket az EU-ért. A skótok esetében kifejezetten esélyes, hogy bepróbálkoznának ilyesmivel, de az északírek körében is látott napvilágot olyan közvélemény-kutatás, miszerint a többség szívesen látna egy egyesült Írországot a brexit után.

Jogilag mindenesetre a brit parlamentnek kellene engedélyeznie az ilyen népszavazásokat, ebben a kritikus helyzetben pedig biztosan nem kockáztatnák az ország szétesését. Ettől függetlenül biztos nem hiányzik pluszban az ilyen jellegű feszkó a no deal brexit miatti káosz tetejébe.

2. Határidőhosszabbítást könyörögnek ki a britek

Ilyet is lehet elvileg csinálni az EU-ról szóló szerződés szerint, viszont a hosszabbításba a többi tagállam állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanácsnak is bele kell egyeznie, ráadásul egyhangúsággal.

Ez azt jelenti, hogy egyetlen tagállam vétója is keresztbe tehet a hosszabbításnak (a „take back control” szlogent újraértelmezve különösen vicces lenne az az elképzelt szituáció, ha mondjuk a volt brit gyarmat Ciprus vagy Málta tenne így), és akkor megint csak jön az első pont, a no deal brexit. Ha meg mégis mindenki belemegy a hosszabbításba, akkor folytatódik az időhúzás, amit eddig láttunk, és egy darabig még nem lesz brexit.

3. Lesz egy második népszavazás

Persze most mindenki azt mondja, hogy ilyen nem lesz, de

amiről ennyire bizonygatják, hogy nem lesz, az minimum gyanús.

Mondjuk, ha nem fogadja el a parlament a brexitdealt, akkor utolsó szalmaszálként May fordulhatna direktben „a néphez”. Persze ehhez is szüksége lenne a parlament támogatására, de összességében egy második népszavazásról még mindig könnyebb lenne meggyőzni a képviselőket, mint erről a brexitdealről. Ugyan nem lenne elegáns, és hülyét is csinálnának magukból, de

ha a határidőhosszabbítás esélytelennek látszik, a maradék opció pedig a no deal brexit, akkor nincs nagyon mit veszíteni.

Na de milyen kérdést tennének fel ezen a második népszavazáson?

Azt már az első brexitnépszavazás megmutatta, hogy ilyen összetett kérdést, mint a brexit, egyszerűen hülyeség igen-nem kérdésként feltenni, hiszen kettőnél jóval több válaszopció létezik annak fényében, hogy mégis milyen brexitet akar valaki, ha akar? Utólag ez sokakban tudatosult is: nyáron készült manchesteri riportunkban többen panaszkodtak arra, hogy nem is tudták, miről szavaznak, és máshogy kellett volna feltenni a kérdést.

Akikkel pedig most, novemberben beszélgettem, azok a britek azt mondják, három válaszlehetőséget kellene bedobni a második népszavazáson:

akarsz-e brexitet ezen megállapodás alapján; akarsz-e no deal brexitet; vagy inkább maradjunk mégis az EU-ban?

Az első népszavazáskor még harcos brexitpárti beszélgetőtársam ráadásul ez utóbbi opciót választaná most, és mégis maradna jobb híján; mivel ez a deal, amit kitárgyaltak, senkinek se jó, a no deal brexit meg azért mégis durva lenne. Nyilván az ő véleménye nem reprezentatív, de azért simán benne van a pakliban, hogy egy második népszavazáson aztán mégis azt mondja a többség, hogy oké, akkor inkább maradjunk.

Ez mondjuk az évszázad vicce lenne. Én legalábbis biztos nagyot röhögnék, meg valószínűleg az Angliában mosogató, utcát söprő, felszolgáló, beteget ápoló magyarok, lengyelek, horvátok, románok is. Csak szegény Michel Barnier nem, aki már csak egy hajszálra van attól, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint a francia, aki kirakta az angolokat az EU-ból.

Tetszett a cikk? Ha kérsz még ilyeneket, iratkozz fel a Reggeli fekete nevű hírlevelünkre! Hetente háromszor küldjük!

Nézd vissza, mit mondtak nekünk a manchesteriek idén nyáron arról, hogy megbánták-e a brexitet:

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek