Etnikai frontharcosokat vagy gondolkodó gyerekeket képezzünk?
Szerző:
Szabó Szabolcs
Nem Európa-centrikus, nem heroizáló, hanem a legendák és mítoszok helyett ténykre koncentráló történelemoktatásra van szükség.
Miként szerepeljen a történelem mint tantárgy a készülő új Nemzeti Alaptantervben? Erről írt Schmidt Mária blogbejegyzésében, és erre reagált Bárány Balázs az Azonnalin.
Mielőtt rátérnék a részeletekre, érdemes néhány fontos dolgot megvilágítani az olvasó számára a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban.
Meggyőződésem ugyanis, hogy az új NAT kidolgozása kezdettől fogva tévúton halad.
Egy normális országban ugyanis egy széles körű társadalmi vitát folytatnák az oktatási stratégiáról, majd megalkotnánk a stratégiában megfogalmazott célok eléréséhez szükséges törvényi kereteket, végül pedig beleírnánk a tantervi minimumokat az új NAT-ba.
A most készülő új NAT esetében azonban jól látható, hogy semmiféle stratégia kidolgozása nem előzte meg a folyamatot, ráadásul az elkészült előzetes szövegbe sem tantárgyi minimumokat írtak bele. A „vitára” bocsátott szöveg sokkal inkább tekinthető az alaptanterv és a kerettantervek egyfajta keverékének, magyarul jelentősen túlterjeszkedik egy alaptanterv keretein.
A szöveg olyan tartalmi elemeket, olyan konkrétan felsorolt témaköröket tartalmaz, aminek abban egyszerűen nincs helye. Ezzel voltaképpen egy rettentően kötött, talán még a most érvényben lévő NAT-nál is merevebb folyamatszabályozást vezetnének be, ahol pontosan meg akarják mondani, hogy mikor és mit tanítsanak a pedagógusok.
Ráadásul az égvilágon semmilyen mozgásteret nem biztosít az alternatív tantervek kidolgozására és használatára.
A világ márpedig inkább abba az irányba halad, hogy a kimeneti oldalt szabályozzák, vagyis azt kellene inkább meghatározni, hogy milyen készségekkel és kompetenciákkal kell rendelkezni a diákoknak a kimeneti pontokon.
A másik alapvető problémám az új NAT elkészítésének folyamatában, hogy nem volt érdemi szakmai és társadalmi vita róla. Csépe Valéria és a csapata voltaképpen bezárkózva készítette el a „vitára bocsátott”. A szöveget most látszólag vitára bocsátották, de a „vita” közben már arról hallunk, hogy folyamatban van a részletek további kidolgozása.
Szó nincs tehát valódi társadalmi és szakmai vitáról, itt egy kötelező kört fut csak le a kormány. A végén meg majd ki lehet akasztani a cetlit: társadalmi vita lefolytatva, oszt’ jó napot!
Mi a célja a történelem tanításának egyáltalán?
De térjünk át a történelem tárgy tanításának kérdéseire, és a Schmidt Mária által megfogalmazott tételekre, melyek között egyes pontokkal egyet tudok érteni, de vitám van több megállapításával. Először is helyére kellene szerintem tenni azt, hogy mi a célja a történelem tanításának.
Szerintem egy hiteles és reális történelmi tudat kialakítása és megerősítése a történelemoktatás elsődleges célja, és nem a hamis mítoszok és legendák építése.
Csak szemléletes példaként hozom elő a mítoszok kapcsán, hogy a Nemzeti Hitvallás gyerekeknek osztogatott verziójában például ott van Wagner Sándor Dugovics Titusz önfeláldozása című képe, miközben ez a sztori egyszerűen nem igaz, oklevélhamisításon alapul.
Én a magam részéről vitatom a Schmidt Mária által felvázolt heroizáló koncepció létjogosultságát, mert az legfeljebb az adott politikai kurzus érdekeit szolgája.
A történelem tanításának sokkal inkább a történelem öt fontos kérdésére kellene koncentrálnia: 1. Mi történt? 2. Miért történt? 3. Ki tette? 4: Hol történt? 5. Mikor történt? Lehetőleg ebben a sorrendben. Nem mellesleg pedig a legendák és mítoszok helyett azt kellene szem előtt tartani a történelem tanítása során, hogy ismertessük meg a gyerekeket a Kárpát-medencében velünk együtt élő népek történelmével.
Szerintem nem „etnikai frontharcosokat” kell képezni, hogy egyik akadémikusunk kedvenc szava járását idézzem.
Végül pedig azt is szem előtt kellene tartani a történelem tanítása során, hogy az ne legyen végletesen Európa-centrikus. Az lenne jó, ha az iskolából kikerülő fiatal felnőttek nagyjából el tudnának igazodni a világ dolgaiban, és képesek lennének önállóan értelmezni a jelenlegi társadalmi-gazdasági folyamatok történelmi hátterét.
Az időrendet tényleg hagyni kéne már
Szerintem ha ezekben meg tudunk egyezni, akkor megfelelő választ adhatunk arra a kérdésre, hogy miként szerepeljen a történelem, mint tantárgy a NAT-ban.
+ Először is szakítanunk kell a történelem kronologikus oktatásával. Szakítanunk kell azzal, hogy mindent meg akarunk tanítani egyszer az általános iskolában, majd még egyszer a középiskolában.
+ A diákoknak érteniük kell azt, hogy vannak társadalmi-gazdasági fejlődési pályák, és igenis értelmezhető egyes országok útja ezen a fejlődési pályán. Ha ezt át tudnánk adni a közoktatásban, akkor például én az egyetemen egyszerűbben tudnám elmagyarázni a geográfus hallgatóknak, hogy mi is az a Williamson-hipotézis.
+ Tökéletes rendszer és tökéletes intézmény nem létezik, de szerencsére ezt nem is tanítják már évtizedek óta. Viszont kis odafigyeléssel és szakértelemmel elérhető az, hogy a diákok értsék Fukuyamát, amikor a „történelem végéről” beszél, és értsék Huntingtont, amikor a „civilizációk összecsapásáról” beszél.
Az meg természetes elvárás, hogy a diákok ki tudják alakítani a saját véleményüket, és érdemi vitát tudjanak kezdeményezni és lefolytatni ezen szerzők állításairól.
És akkor például nem nekem kellene az egyetemen megismertetni őket a vita műfajával.
+ Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekek keze ügyében ott van az internet és az okostelefon nyújtotta tudástár, és számukra elsősorban összefüggéseket, értelmezéseket és narratívákat kell adnunk.
Egyben a pedagógusokat meg fel kell készíteni arra, hogy ma már nem a pedagógus a tudás tára, hanem az internet.
Fel kell őket készíteni arra, hogy drasztikusan meg fog változni a feladatuk és a szerepkörük az oktatásban. Többek között igen fontos feladatuk lesz, hogy felkészítsék a diákokat a hamis információk kiszűrésére.
+ Az általános iskolában (ami reményeim szerint belátható időn beül kilenc évfolyamos lesz) természetesen a magyar és a kárpát-medencei történelemre kell helyezni a nagyobb hangsúlyt, de nem hiszek ennek a kizárólagosságában. Egyrészt egy nép történelmét sem lehet a nemzetközi kontextusból kiragadva tanítani.
Másrészt az általános iskolás korú gyereknek is el kell tudni igazodni a világ dolgaiban, ehhez pedig az egyetemes történelem tanítása is szükséges.
(Ad notam: a magyarság érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét mérceként használó történelemtanítást majd magyarázza el nekem valaki!) És persze az is fontos cél, mint azt már korábban jeleztem, hogy oldjuk a magyar történelem tanítás Európa-centrikusságát.
+ Végül pedig a történelemnek komplex tárgynak kell lennie, amibe sok határterületi témának bele kell férnie. Mondjuk ez szerintem eddig is így volt, erről a történelem tanárok sokat tudnának mesélni.
Nekem ez a véleményem a történelem tanításáról, amit már első körben sem kizárólag saját kútfőből merítettem, hanem egyeztettem szakértőkkel.
De még a saját hatáskörben lefolytatott egyeztetés ellenére sem gondolom azt, hogy akkor ennek így kell történnie. Ezt a magam részéről vitaalapnak tekinteném (tekintettem volna), de sajnos ezt a vitát elfelejtette lefolytatni a kormány.
Én jeleztem mindezt Csépe Valériának is már bő egy évvel ezelőtt, amikor nekiálltak az új NAT elkészítésének, de süket fülekre talált a felvetésem. Amit meg most csinálunk, az már nem vita, meg nem társadalmi egyeztetés.
A mű elkészült, a háttérben a reszelgetés folyamatban van, a végén meg a kormány majd saját hatáskörben elfogadja.
Amit most csinálunk, az már csak utólagos ventilálás, ráadásul egy eléggé félrevezető, nem a lényegre koncentráló elmélkedés. Kicsit olyan érzésem van, mintha a kulturkampf-vitát kiterjesztenék az iskolákra is.
A szerző geográfus, független parlamenti képviselő.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
