+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Balázs Borbála
2018. november 21. szerda, 08:10
Pontosan tudhatta a Mohamed pedofilozásáért elítélt osztrák nő, hogy el fogják ítélni: maga idézte fel előadásában az előző, hasonlóképp végződő esetet.

2009 őszén Elizabeth S. előadást tartott az FPÖ képzési intézetében egy, az iszlámról szóló előadássorozat keretében. Ezen az előadáson többek között elhangzott egy mondat, amelyben utalást tett Mohamed állítólagos pedofíliájára. Ezért 2011-ben az osztrák bíróság a hölgyet vallási tanok megsértése miatt ítélte el.

 

A többi mondat – amelyek miatt az eredeti vád uszítás volt – a bíróság szerint belefért a szólásszabadságba. Miután S. asszony az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ez év október végén megszületett a döntés: az osztrák bíróság ítélete jogos volt, és nem sértette a hölgy véleménynyilvánításhoz való jogát. (Ahogy arról Techet Péter részletesen beszámolt az Azonnalin.)

 

A magyar nyelvű híradások körülbelül ennyit vázoltak fel az ügyből, vagy ennél kevesebbet; a magyar közvélemény egy része felháborodott. Az előzményekről azonban szó sem esett.

 

2009-ben ugyanis már elítéltek egy nőt hasonló ügyben: Susanne Winter FPÖ-politikus 2008-ban az osztrák szélsőjobboldali párt újévi összejövetelén Mohamedet „Kinderschände”-nek, azaz „gyerekek meggyalázójának” nevezte.

 

Az osztrák bíróság Wintert huszonnégyezer eurós pénzbüntetéssel és három hónap felfüggesztettel sújtotta uszítás és vallási tanok lealacsonyítása miatt. Az államügyész beszédében rámutatott, hogy „ezzel az ítélettel egy általános jellegű megelőző határt kell húzni”, mivel az alapjogokban benne foglalt korlátok nem engedik, hogy valaki az alapjogait különösen széles terjedelemben gyakorolja azon az áron, hogy mások alapjogainak érvényesülését így visszanyesse.

 

Az ítélet 2009 júliusában született. Elisabeth S. tehát ezek ismeretében tartotta ősszel szemináriumát az iszlámról az FPÖ képzési intézetében.

 

Míg a magyar nyelvű tudósítások kiragadtak részleteket a beszélgetésből, lehet, hogy nem ártana idézni a kifogásolt mondatokat tartalmazó szövegrészeket:

 

+ „Az egyik legnagyobb problémánk manapság, hogy Mohammedet az ideális férfiként látják, tökéletes emberként, tökéletes muszlimként. Ez pedig azt jelenti, hogy egy muszlim férfi legfőbb kötelessége olyanná válni, mint Mohammed, őt utánozni, az ő életét élni. Ez nem a mi társadalmi szabályaink és törvényeink szerint folyik. Mivel harcos volt, elég nagy nőcsábász hírében állt, hogy így fejezzem ki magam, szeretett gyerekekkel is kavarni. És a mi fogalmaink szerint nem volt tökéletes ember. Ez pedig ma hatalmas probléma számunkra, mert a muszlimok összeütközésben vannak a demokráciával és a mi értékrendszerünkkel.”

 

+ „A legfontosabb a Hadith-gyűjteményből, amit minden jogi iskola elismer, az a Sahih Al-Bukhari. Ha egy Hadithot Bukhari szerint idéztek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minden muszlim elismeri. És elég buta módon az Al-Bukhariban van leírva ez a dolog Aishával és a gyerekszexszel.”

 

+ „Emlékszem a nővéremre, már párszor ezt meséltem; hogy mikor (S.W. – Susanne Winter) Grazban az elhíresült beszédét mondta, a nővérem felhívott és azt mondta: »Te jó ég! Te mondtad ezt neki?« Mire én: »Nem, nem én voltam, de bárki utánaolvashat, nem titok.« Mire ő: »Ilyet nem lehet mondani.« Erre én: »Egy 56 éves meg egy hatéves? Minek neveznéd ezt? Mondj egy példát! Hogy nevezzük ezt, ha nem pedofília?« Erre ő: »Na jó, de hát ezt egy kicsit körbe kellene írni, diplomatikusabban mondani.« A testvérem példája szimptomatikus. Már annyiszor hallottuk: »Azok más idők voltak.« Pedig sem akkor nem volt ez rendben, sem ma nincs rendben. Pont. És ma is megtörténik. Ezt nem lehet jóváhagyni. Átszabják a valóságot, mert az igazság olyan szörnyű.”

 

Mi derül ki ezekből az idézetekből? Kiderül, hogy S. asszony tudott Winter elítéléséről, sőt, a családjában valaki neki tulajdonította Winter információit. S. asszony mindezzel nem törődött, éppen ellenkezőleg, a prezentációs és az előadói technikákra is fittyet hányva még fel is vágott vele a hallgatósága előtt.

 

Ez természetesen nem büntetendő, de mivel nyilvánosság előtt ugyanazt állította, mint Winter, akit elítéltek ezért, számíthatott volna esetleges következményekre.

 

Magával az eseménnyel kapcsolatban a következő furcsaságok merültek fel:

 

1. A feljelentést egy újságíró tette, aki undercover volt jelen ezen a szemináriumon: ez azt feltételezi, hogy a szóban forgó nyilvános oktatási rendezvényen kizárták az újságírókat.

 

2. Egy iszlámról szóló oktatási rendezvényen nem volt jelen muszlim vallású szakértő, ami arra engedhet következtetni, hogy a rendezvény nem feltétlenül oktatási céllal jött létre, hanem politikai céllal.

 

3. Érdekes lehet még, hogy a fentiek fényében az S. asszony esetében eljáró bíró különbséget tett a két nő megnyilatkozásában, és S. asszony ügyében éppen a szólásszabadságra hivatkozva nem uszítás címén, hanem „csak” vallási tanok megsértése miatt született ítélet.

 

Mi értelme van az osztrák blaszfémia-törvénynek?

 

Éppen az osztrák bíró ítélete miatt a magyar nyelvű véleményekben megjelent az osztrák jogrendszer blaszfémiára vonatkozó törvényének problematikussága is. Ez a gondolat az osztrák sajtóban is felmerült már. 

 

Azt gondolom, hogy ennek a törvénynek megvannak a történelmi okai Ausztriában, és ugyanígy meg kell teremteni a precedenst a megváltoztatására.

 

Ez hosszú idő. Körülbelül tíz-tizenöt éve már megfigyelhető, hogy Európa-szerte terjed a nacionalizmus és a populizmus, és az ezekre való igényt a szélsőjobboldali politikai erők maximálisan kihasználják – mindezt úgy, hogy erősen feszegetik a demokrácia, többek között a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás határait.

 

A német nyelv sztenderd, a köz- és nyilvános beszédben használt változata olyan változásokon ment keresztül a háború után, amelyek a magyar nyelvvel nem történtek meg. Ezek a változások lecsapódtak például olyan törvényekben, amelyek bizonyos mértékig korlátozzák a szólásszabadságot: ilyen a holokauszttagadás büntetése, vagy a blaszfémiatörvény.

 

A magyarul beszélők számára ez ma is idegen és érthetetlen, véleményem szerint azért is, mert a szembenézés a múlttal a semmihez közelítő szinten és színvonalon ment végbe, ezért a nyilvános nyelvhasználaton sem változtatott.

 

Az elmúlt években viszont német nyelvű szélsőséges nézeteket valló politikusok és közbeszélők, véleménynyilvánítók is egyre messzebb mennek el a szólásszabadság határait feszegetve, amit egyrészt a nyugati demokráciák és az EU érthető módon igyekeznek visszaszorítani, másrészt ezek a precedensek fogják megindítani a változást olyan jogi meghatározások esetében, amelyek mára elavultak vagy lényegtelenek.

 

Félreértelmezhető-e a szólásszabadság?

 

Visszatérve a EJEB döntésére: azt gondolom, hogy a döntés nem az iszlám védelmében vagy a szólásszabadság ellenében született, hanem kifejezi az Európai Unió egyik alapvető szándékát: a nacionalizmus, populizmus és szélsőségesség ne nyerhessen újra teret Európában.

 

Ez lehetne egy szép végszó is, de a magyar nyelvű vita szintén olyan víziókba, utalásokba, állításokba fajult, mint amiket S. asszony és Winter is felvázoltak.

 

Azt gondolom, hogy a kék plakátok országában az emberi gondolkodást olyan durva torzítás érte az elmúlt években, ami egy társadalom széles rétegeinek visszafordíthatatlan pszichózisát okozta (és aminek szintén megvolt már a történelmi és szocializációs táptalaja, ahol a magokat el lehetett ültetni). 

 

Pártállástól, szakmától, nemtől, vallástól, kortól és iskolázottságtól függetlenül olyan irreális félelmek és indulatok mozgatnak tömegeket, amivel nem lehet érvekkel vitatkozni, és belekerülve egy ilyen vitába minden résztvevő elveszíti a fonalat.

 

Ezt ellensúlyozandó született ez az írás.

 

Az ember tudásának 2-3 százalékát kívülről kapja, 97 százalékát maga szerzi be tapasztalat útján. Vannak olyanok, akiknek tapasztalatai a világba, az emberekbe és az életbe vetett bizalmat erősítették, és ezzel a bizalommal élik az életüket. Ez a cikk nekik szól elsősorban: nincsenek egyedül.

 

A szerző német-történelem szakos középiskolai tanárnő.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A liberálisok nagy reménysége túlélte az elmúlt hónapok botrányait, de második ciklusában már sokkal kisebb mozgástere lesz, mint eddig.

Az amerikai újság szerint a Fehér Házban többen is kézzel-lábbal tiltakoztak az Orbán-Trump találkozó ellen, és épp az történt, amitől féltek.

Jean Nouvel, a komplexum tervezéséért felelős építésztől több, mint ötvenmilliárd forintot követel a Filharmónia menedzsmentje.

Művésznevén Rico Racks öt évig nem rappelhet a drogozásról.

Orosz kémek kibertámadásokat hajtottak végre cseh célpontok és a környező országok ellen, lekapcsolták őket.

A tavalyi Győrkőcfesztivál meghívója illusztrálja, miért hozhat majd érdekes helyzeteket, ha Borkai Zsolt marad Győr polgármestere.

„Kompromittáló felvételek” kerültek róla elő, „botrányba keveredett” – ennyit tudhatnak csak a Kisalföld olvasói a győri polgármester ügyéről.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Az olasz büszkeség napján ezen kívül a legfontosabb kérdést is feltettük, amit Rómában érdemes. Videó, felirattal!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Bernie visszatért – zengte a több, mint húszezres tömeg. Helyszíni képriport a Queensbridge Parkból!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás