Hogyan ne csináljunk előválasztást? Az ellenzék megmutatja!

Az előválasztás hatékony fegyver tud lenni a pártok kezében. Csakhogy az ellenzék valójában nem arra akarja használni, amire való: a Tarlós legyőzésére alkalmas jelölt megtalálására. Inkább vívnak egy újabb cicaharcot azért, hogy ki kapirgálhasson a szemétdombon.

Az előválasztás egy tök jó dolog, ha arra használjuk, amire való: annak kiderítésére, hogy egy politikai csoportosuláson belül mely politikus képes a leginkább integrálni a szavazóbázist. Van azonban egy rossz hírem azok számára, akik a budapesti főpolgármester-jelölti előválasztástól várják a megváltást: itt közel sem erről van szó! Hogy miért?

A fennen hangoztatott együttműködés, összefogás valójában nem arról szólt sem a 2014-es, sem a 2018-as választásokon – legyenek azok parlamentiek vagy önkormányzatiak –, hogy az ellenzéki pártok közösen akarnának valami újat, szebbet, jobbat alkotni, hanem arról, hogy eltakarítsák egymást az útból.

Mindannyian emlékszünk arra a farokméregetésre, ami 2014-ben zajlott Mesterházy Attila és Bajnai Gordon között a miniszterelnök-jelölti posztért. Vagy arra, hogy a Liberálisok hogyan szurkálódtak azért, mert az akkori MSZP-DK-Együtt-PM tandem kihagyta őket az önkormányzati választási együttműködésből. Vagy arra, hogy milyen cicaharcok folytak 2018-ban akörül, hogy ki lépjen vissza az egyéni választókerületekben.

Csak szerintem hasonlítanak kísértetiesen az elmúlt hetek eseményei azokra a belső ellenzéki harcokra, amiket hosszú évek óta látunk?

Az MSZP egymaga kíván dönteni arról, hogy pontosan mikor és milyen formában történjen az előválasztás. A vele szövetséges Párbeszéd társelnöke zsarolja a szocialistákat, mondva, hogy csak akkor képzelhető el a szövetség fenntartása, ha Karácsony Gergely lesz a zuglói polgármesterjelölt. A már a közvélemény-kutatásokban sem mérhető Liberálisok először bejelentik, hogy részt kívánnak venni az előválasztáson, majd pár napra rá közlik, hogy az MSZP által propagált metódus helyett azt kétfordulóssá kéne tenni annak érdekében, hogy a „poszt-MSZP-s” pártok az első fordulóban le tudják zavarni egymás között a politikai játszmáikat.

Mindeközben az önjelölt Puzsér Róbert először az évtized viccének nevezi az előválasztást, majd pár hét múlva meggondolja magát, és ő is a lebonyolítás mikéntjéről szóló feltételekkel áll elő.

Ehhez képest azokban az országokban, ahol a jelöltek hasonló versenyeztetése működik, mint például az Egyesült Államokban, az érintett politikai szereplők között konszenzus uralkodik. Konszenzus az előválasztás technikai részleteiről, a lebonyolítás módjáról, illetve az eredmények értelmezéséről. Nem jellemző például, hogy egy aspiráns azért ne induljon az előválasztáson, mert az nem az ő szája íze szerint történik, ahogy az sem, hogy a szereplők a versenyt követően ne fogadják el az eredményt.

Az ellenzék az előválasztással házhoz megy a pofonért

Mit kell tehát látnunk?

Az előválasztást szorgalmazó szereplők a funkciójától teljesen eltérően kívánják azt használni. A valódi politikai cél csupán mellékesen az, aminek lennie kéne, hogy az ellenzék megtalálja azt a személyt, aki képes legyőzni Tarlós Istvánt.

A politikai pofozkodás, a helyezkedés az elméletben partnerszervezetek ellenében sokkal inkább arra enged következtetni, hogy

Ugyanazt a játékot játssza az ellenzék, mint 2014-ben az összefogással vagy 2018-ban a koordinációval. Csupán a díszlet más. 

Ebből pedig következik az, hogy amit oly sokan várnának az ellenzéki pártoktól, nevezetesen hogy egy kompetens személy kampányát építsék ahelyett, hogy egymással izmoznak, aligha fog bekövetkezni.

Még ha az egymás közötti politikai konfliktusokon nem is fog megbukni az előválasztás megtartása, addig is attól lesz hangos a média, hogy ki és milyen feltételek között hajlandó részt venni rajta. Borítékolható az is, hogy az esetleges előválasztási kampány mindenről fog szólni, csak a jelöltekről nem. Helyette az lesz a slágertéma, hogy az előválasztást bojkottáló szereplők kritizálják az azon induló vetélytársaikat.

És mégha lenne is valamiféle eredménye egy február harmadikán vagy akármikor lebonyolított előválasztásnak, az nem lenne legitim: mindenki megkérdőjelezné, akinek ez érdekében áll. Ráadásul ne feledjük, hogy májusban európai parlamenti választás is lesz, ahol az ellenzéki pártok – lévén, hogy arányos listás választási rendszerben történik a szavazás – egymás ellen is kampányolni fognak. Ez aligha segíti a hatékony, harmonikus kampányt a főpolgármesteri címért.

Ha nem történik gyökeres szemléletváltás, az ellenzék jobb, ha már most felkészül lelkiekben: