+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. november 16. péntek, 18:06
A kelet-európai térségben fogyatkoznak a diktátorok és autoriter politikusok. Most már Macedóniába se menekülhet Orbán Viktor, ha majd rajta lesz a sor.

Kelet-Európában a több évtizedes kommunista uralom, amelyet szintén a legtöbb országban nem előzött meg kifejlett polgári társadalom, megteremtette a táptalajt az autoriter nacionalizmus előtt.

 

Általában egykori kommunisták – Vladimír Mečiartól Franjo Tuđmanon át Ion Iliesciug  a kilencvenes években egyfajta nemzeti köntösben folytatták a kommunizmusból örökölt rendszert:

 

a versenyellenes tervgazdaságot maffiaállami módszerekre, a baloldali ideológiát jobboldali-keresztényre cserélték, de a lényeg, a politikai és gazdasági szabadság korlátozása ugyanaz maradt.

 

Magyarország – noha népe a történelmében az 1918-as rövid és az 1945-1947 közötti szintén nem hosszabb korszakokat leszámítva soha nem ismerhette meg a demokráciát, pláne annak polgári-liberális változatát – meglepő módon nem sodródott már 1990 után azonnal a tuđmani, mečiari útra. Megvolt persze ennek az igénye és lehetősége:

 

Pozsgay Imrével minden bizonnyal ki tudott volna épülni egy neonacionalista, „harmadik utas“ rezsim nálunk is, de – hála az SZDSZ-nek és az FKGP-nek – a négyigenes népszavazással elhárult annak veszélye, hogy Pozsgay lehessen az államfő. Az MDF-ben szintén a kezdettől megvolt az autoriter nacionalizmus iránti vágy, a pártot alapvetően eleve nemzeti kommunisták alapították, de valami véletlen szerencse folytán az utolsó percekben pár liberálisabb polgárember tudta a vezetést magához ragadni.

 

Magyarország elkerülte azt, hogy már a kilencvenes években kelljen megélnie azt, ami most zajlik.

 

Az SZDSZ-szel, az antalli MDF-fel és a horngyulai MSZP-vel a politikai teret három olyan párt uralta, amely elkötelezett volt a jogállam és a liberális demokrácia mellett, de még az FKGP vagy az akkori KDNP se akarta azt nyíltan lerombolni.

 

A környező országok legtöbbjében azonban megjelentek a nemzeti színűre festett egykori párttitkárok: Ion Iliescu Romániában 1996-ig, majd újra 2000-től 2004-ig, Vladimír Mečiar Szlovákiában 1998-ig, Franjo Tuđman 1999-ig, Slobodan Milošević 2000-ig, Viktor Janukovics Ukrajnában 2014-ig volt hatalmon. Csehország elkerülte – ahogy most is el fogja – ezt az utat, láthatóan a lengyeleknél is van egy elég erős polgárság, amely gátat szab ennek, és hasonló mondható el Szlovéniáról vagy a balti államokról is.

 

Magyarországon a jobboldali közélet – nem csak a szélsőjobboldali, vagy legalábbis jobb- és szélsőjobboldal között Magyarországon sohasem volt éles határ – mindig is a liberális demokrácia megdöntésére törekedett. Orbán Viktor 1998 és 2002 közötti kormányzása – noha sok mai Fidesz-árva jobbos szereti magát ebbe az illúzióba kergetni – céljaiban nem volt semmivel sem demokratikusabb és liberálisabb, mint a 2010 utáni Orbán Viktor.

 

1998 és 2002 között csupán hiányoztak Orbánnak azok az eszközök, amelyekkel a már akkor is meglévő céljait 2010 után viszont ki tudta teljesíteni.

 

Utólag visszaolvasva Debreczeni József vagy Vásárhelyi Mária 2010-es jóslatait, amelyen minden oldalon illett akkoriban hahotázni, ki lehet jelenteni: mindenben nekik lett igazuk.

 

Ma Magyarország ott áll, ahol a kilencvenes évek mélyén állt Románia, Szlovákia, Horvátország vagy Szerbia: egykori vörösekből lett barnák irányította maffiállam,

 

leöntve nemzeti-keresztény mázzal, ami mögött azonban a valódi cél – és ez Tuđmantól Mečiarig egyaránt látható – a szűk felsővezetés egyéni és mohó meggazdagodása.

 

Mára kiderült: az 1990 és 2010 közötti magyar szabadság a magyar történelemben megmagyarázhatatlan, mert mindennel (a történelmi tapasztalatokkal, a nép mentálhigiéniás állapotával) ellentmondó korszak. Ma éljük azt meg, amit minden hasonló diktatúrákban szocializálódott periférikus, polgárság-hiányos nép – a horváttól a románig – megélt már.

 

Aztán persze nekik is sikerült megszabadulni a gonosztól. Mind a horvátoknál, mind a szlovákoknál, mind a románoknál olyan széles ellenzéki együttműködések üldözték el a diktátorokat, amelyekre a magyar ellenzék – ilyen-olyan okból – a mai napig nem képes, nem hajlandó. Szlovákiában például posztkommunisták, nacionalisták, bal- és jobbliberálisok, magyarok, magyarellenesek és klerikálisok tudtak összeállni: nem kisebb és nem nehezebb mutatvány volt, mint ma egy DK-tól Jobbikig tartó összefogás lenne.

 

A kétezres évekre gyakorlatilag három ország maradt a térségből, amelyben megmaradt – vagy újra megjelent – az illiberális diktatúra: Belarusz, Oroszország, és ide zárkózott fel 2006 után Macedónia is.

 

Nikola Gruevszki már nem a régi nomenklatúrából jött, ahogy Orbán Viktor sem, hanem sok tekintetben egy nyugatosabbnak látszó generációból. Orbán 1963-as, Gruevszki 1970-es születésű. Amikor hatalomra került, sokan azt látták benne, aki legyőzte az utódpártot, és biztos most majd polgári politikát folytat. Aztán az lett, amivé Orbán már 1998 és 2002 között is vált.

 

A macedón népnek, amely 2016-ban fellázadt ellene és korrupt, lehallgatásokra és nacionalista giccsre épülő rendszere ellen, két szerencséje volt: Gruevszkinek nem voltak sohasem a kezében azok az eszközök, amiket Orbán 2010-ben elnyert, így nem tudta teljesen kiiktatni az ellenzéket és az ellenzéki nyilvánosságot. Valamint Macedónia nem EU-tag. Orbán azért tud igazából hatalmon maradni, mert azok asztalánál ülhet, akiknek nyomást kéne rá gyakorolniuk.

 

Az EU béna kacsa egy megvadult tagállamával szemben. Mind az EU-nak, mind az USA-nak sokkal több eszköze és lehetősége van egy tagjelölttel, mint egy taggal szemben. Talán igaza volt Valery Giscard d´Estaing francia államfőnek: nem lett volna szabad a legtöbb kelet-európai országot felvenni az EU-ba.

 

Gruevszki 2016-ban megbukott. Propagandamédiája azt harsogta, hogy Soros miatt bukott meg. Ezt mondta Iliescu is, Mečiar is, Tuđman is, Milošević is. Nem tudom, hogy igazuk volt-e, vélhetően nem. De ha igen, akkor csak egy nagyon nagy köszönettel tartozhatunk Soros Györgynek.

 

Kelet-Európa egyik utolsó autoriter rezsimje is megbukott, ma Macedóniát egy nyugatos szocdem politikus irányítja, aki a nacionalizmust is elfelejtené. Gruevszki pedig menekült, ahova még a térségben tudott: Orbánhoz, jó barátjához és eszmetársához.

 

Gruevszki még tud Budapesten maradni – talán egy darabig. De Orbánnak már csak Moszkva vagy Minszk marad az öreg napjaira.

 

Olvasnál még Techet Pétertől? Kattints ide!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nagyobb baja is van Győrnek a polgármester szexbotrányánál: csúcsidőben folyamatosan maradnak ki a buszok, megoldás egyelőre nem látszik.

A hatóságok nem örültek neki különösebben, hogy elkezdene rendesen bánni felhasználói adataival a közösségi oldal, de Zuckerbergék őket is megpróbálják segíteni.

A honvédelmi államtitkár szerint a szocialista Bangóné úgy viselkedik, mint aki megőrült. Mindezt azért, mert az ellenzék új választást akar Csepelen, miközben a Fidesz is több helyen számoltat újra.

Szerintük legalább annyit érdemelnének a nyugat-balkáni régió népei, hogy az Európai Unió világosan mondja meg, mi a helyzet pontosan.

„Ez itt a finn-svéd határ. Negyven éve nem történt itt semmi.” Miért is jó az, hogy az EU dögunalmas?

Éjfélig vitatkoztak, de nem jutottak egyezségre az EU-s vezetők a nyugat-balkáni bővítés ügyében, még csak ígérgető dokumentumra sem futotta.

Bangóné Borbély Ildikó szerint annyira egyértelmű, hogy elcsalta a választást a helyi Fidesz, hogy az újraszámlálással sem elégednének meg.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás