+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. november 13. kedd, 09:48
Az október végi hesseni választások után Angela Merkel bejelentette: nem indul újra a CDU elnöki posztjáért. Merkel 2000 óta vezeti a pártot. Az utódja ott folytatja, ahol Merkel most abbahagyta? Vagy éppen ott, ahol Merkel tizennyolc éve elkezdte?

December második hétvégéjén tartják pártelnökválasztó kongresszusukat a német kereszténydemokraták (CDU). Noha már tizenkettőnél is több induló jelentkezett be a versenybe, esélyesnek összesen három személy számít: a jelenlegi főtitkár Annegret Kramp-Karrenbauer, a jelenlegi egészségügyi miniszter, Jens Spahn és a CDU frakcióvezetését 2002-ben feladó, azóta a gazdaságban megtollasodott Friedrich Merz.

 

A nagy kérdésre, hogy a párt mennyire folytassa a merkeli centrumpolitikát, ami miatt ugyan a CDU ma minden irányba koalícióképes, de stabilan harminc százalék alá zuhant, a két választ leginkább két személy jeleníti meg. Kramp-Karrenbauer főtitkárként értelemszerűen inkább a jelenlegi irány embere. Hosszú ideig a még csak harmincnyolc éves, homoszexuális Spahn számított a Merkel-kritikus konzervatív jobboldal üstökösének – de Friedrich Merz bejelentkezése óta inkább csak tábortűznek tűnik.

 

Friedrich Merz egész lénye és életrajza azt az üzenetet hordozza: visszatérni azon időkbe, amikor Merkel még kinézett, esetlen keletnémet „kislánynak” számított a katolikus, nyugatnémet férfiklubban.

 

Friedrich Merz ennek a klubnak tagja és reménysége volt – és ma ő lehet a késői bosszújuk Merkellel szemben.

 

Fiúbuli

 

Friedrich Merz részben francia származású, nyugatnémet, konzervatív, jópolgári családból jön a vidékies, katolikus Sauerlandból. Nagyapja náci párttagként polgármester, apja pedig bíró volt. Klasszikus műveltség, zenei képzés, vallásos neveltetés, majd jogi tanulmányok – ahogy az a nagykönyvben meg van írva a „hogyan kezdj CDU-karriert?” címszó alatt.

 

A CDU ifjú politikusaként Merz része volt azon Andok Paktumnak, amelyet számos, akár a mai napig is befolyásos fiatal CDU-s férfi kötött egy közös repülőút alkalmával a dél-amerikai Andok felett Venezuelából Chilébe tartva. A fiatal politikusok megfogadták, hogy soha nem fognak egymás ellen indulni belső választásokon, és egymás karrierjét kölcsönösen segítik. Azon az 1979-es éjszakai repülőúton ott volt – a Spiegel 2003-as tényfeltáró cikke szerint – Friedrich Merz mellett többek között Elmar Brok vagy Hans-Gert Pöttering, akik ma EU-s szinten politizálnak, Günther Oettinger jelenlegi német EU-biztos, Volker Bouffier nemrégiben újraválasztott hesseni kormányfő és Franz Josef Jung egykori védelmi miniszter is.

 

1998 után, amikor Helmut Kohl elvesztette a választást, ezen generáció számára nyílt volna meg az út. Merz 2000-ben frakcióvezető lett, és egyrészről kemény keresztény-konzervatív, másrészről neoliberális javaslatokkal szolgálta ki a hagyományos CDU-bázist.

 

Ő volt az, aki vitát kezdeményezett a mai napig vitatott Leitkulturról, azaz a német kultúra elfogadandó elemeiről.

 

A háromgyerekes Merz, aki egyszer azt mondta: „nem fogok elnézést kérni azért, mert húsz éve ugyanaz a feleségem, és húsz év múlva is ugyanaz lesz”, egykoron a házasságon belüli nemi erőszak büntethetősége ellen szavazott. Emellett szigorította volna a vallási érzületek megsértésének büntethetőségét, és ellenezte a melegházasságot.

 

A kohli, nyugatnémet CDU-ban Merz mindenképp a mainstream része volt. Ezért volt meglepő, amikor a 2000-ben pártelnökké választott Merkelnek sikerült – Helmut Kohl és Wolfgang Schäuble után – szintén kiszorítani. A kemény vitastílusáról ismert Merznek sokan nem bocsátották meg – de legalábbis csalódtak benne –, hogy 2002-ben olyan könnyen bedobta a törülközőt.

 

Merz tizenhat éve nem része a német pártpolitikának.

 

A negyvenhét évesen visszavonult Merz az üzleti életben építette fel magát: mára hatalmas vagyonnal rendelkezik,

 

tucatnyi cégben tölt be felügyelőbizottsági tagságot, neves nemzetközi ügyvédi irodákban dolgozik napi ötezer eurós díjazásért. Noha továbbra is Sauerlandban él, saját magánrepülőgépével sokat megfordul Berlinben – de a politikába való visszatérése évek óta nem volt már téma. A fiatal generáció közül olyanok fognak 2021-ben szavazni, akik nem is ismerhették még Merzet, a korábbi politikust.

 

Mostani bejelentése, hogy tizenhat év után a CDU élén azon Merkelnek lenne az utóda, aki 2002-ben kiszorította őt, sokakat meglepett. A hírek szerint Wolfgang Schäuble ajánlotta neki a visszatérést: az egykori pénzügyminiszter, jelenlegi Bundestag-elnök ugyan hűségesen szolgálta Merkelt, de vélhetően ő sem felejtette el azért, ki is buktatta meg őt a CDU élén.

 

Igen, Angela Merkel egykori ellenfelei mintha Merz mögött összeállnának egy végső bosszúra.

 

Visszajönnek a nyolcvanas évek?

 

De mit kínál Merz? A 63 éves politikus frisseséget, dinamizmust akar vinni a merkeli években túlságosan óvatossá, unalmassá vált CDU-ba.

 

Merz lehet a CDU Sebastian Kurza, aki karizmájával felrántja a megcsontosult jobbközepet, és visszahozza így a széljobbra elcsábult egykori törzsszavazókat is.

 

Merz azonban nem harminchárom éves, mint Kurz. Merz jövőképe és ígérete, amit sokan várnak tőle, éppen a múlt: a merkeli évek előtti kilencvenes, nyolcvanas évek CDU-jához térnének sokan vissza, amikor még vallásos férfipolitikusok álltak ki a hagyományos család, a német vezérkultúra mellett, vagy a magas adók ellen.

 

Merkel hívei szerint viszont elmúltak már azok az idők. A CDU-t ők a modern közép pártjává tennék, amely ugyan csak huszonvalahány százalékot szerez, de egy hasonlóan erős Zöldekkel, mint a társadalmi közép másik pártjával, a megújult német társadalom „nagykoalícióját“ adhatnák. Ebben a tervben szegény-szegény szocdemek ugyanúgy meghaladottnak és ósdinak látszanak, mint Merz kohlizmusa vagy a CDU és a liberális FDP egykori természetes szövetsége.

 

Merz-cel visszatérhetnének azon idők, amikor a CDU egyértelműen jobboldalon állt: a mainál konzervatívabb társadalom- és családpolitika, valamint a mainál neoliberálisabb gazdaság- és szociálpolitika.

 

Más szóval: a CDU és az FDP visszaszerezhetné a jobboldal egészét az AfD elől, a Merkelt kedvelő liberális balközép meg visszatérhetne az SPD és a Zöldek meghatározta baloldalra. Mintha ma is mondjuk 1986-ot, de legalábbis 1998-at írnánk.

 

A baloldal, amely arra vár, mikor lép már ki a tartósan negyedik helyre csúszott SPD a nagykoalícióból, éppen ezért Merznek szurkol: egy jobbra tolódott CDU teret és támadási felületet hagyna végre az SPD-nek. A folyamatosan középen álló, a balközépig belógó, merkeli CDU mellett az SPD jövője a kispártiság. Egy konzervatív és neoliberális Merz összeránthatja őket. Persze az ilyen SPD-s várakozások – saját impotenciájuk és tehetetlenségük mellett – annyit mutatnak csak: a párt se nagyon tudta otthagyni a nyolcvanas-kilencvenes éveket.

 

Hogy az idők azért változtak, Merz is érzi. A Zöldeket a Bild am Sonntagnak adott interjújában már „nagyon polgári, nagyon nyitott, nagyon liberális pártnak” nevezte, akikkel akár szívesen együtt is működne.

 

Ezzel szemben az AfD-ről azt mondta, hogy a pártban „nyíltan nemzeti szocialista hangok” vannak.

 

Az AfD-vel szembeni kemény hangnem, a párt nácizása főleg a CDU/CSU jobboldalát jellemzi.

 

Hasonló szellemben nyilatkozott Orbán Viktor németországi híveiről Bernd Posselt CSU-politikus is az Azonnalinak. A stratégia egyértelmű: míg Merkel letett már az AfD-hez vándoroltakról, és inkább a balközép felé tájolódna, a jobbosabb CDU-s és CSU-s politikusok visszahoznák az AfD-re szavazó polgári szavazókat. A bevándorlásellenes pártnak pedig sokat árt, ha nácizzák, ugyanis a nyugatnémet tartományokban nem jön be a náci imázs. Ha már egy Merz is nácinak nevezi őket, akkor egy düsseldorfi vagy stuttgarti AfD-szavazó elbizonytalanodhat.

 

Merz, noha tud jobbos húrokat pengetni, szigorúan elhatárolódik a jobbszéltől. Idén például visszautasította Ludwig Erhard-díjat, mert a kuratórium elnöke azon Roland Tichy, aki egykori Wirtschaftswoche-főszerkesztőből lett mára a saját nevére keresztelt, iszlám- és bevándorlásellenes, neoliberális magazin, a Tichys Einblicke főszerkesztője, ekként pedig a jobbszél egyik kedvelt figurája.

 

„A nagytőke jelöltje”

 

A német politikában hagyományosan nem szeretik a szavazók, ha egy politikus túlságosan gazdag, vagy kérkedik a vagyonával. Merz igyekszik ezért inkább a sauerlandi vidéki családapa és nagypapa képét erősíteni, nem szívesen beszél vagyonáról vagy magánrepülőgépeiről.

 

Még kevésbé beszél azonban gazdasági tevékenységének árnyoldalairól.

 

Merz például azon Blackrock vagyonkezelő németországi fb-tagja, amely az újkori német történelem legnagyobb adócsalását követte el részvények ide-oda történő besorolásával.

 

Még a konzervatív-liberális Frankfurter Allgemeine Zeitung napilap is „a történelem legnagyobb rablóhadjáratának” nevezte a Blackrock machinációit, amivel a cég alsó hangon is több milliárd euróval rövidítette meg a német államkasszát.

 

Merz ugyan a botrány kirobbanása után érkezett a céghez, de nem vet túl jó fényt rá, hogy például a napokban a müncheni államügyészség házkutatást is elrendelt a Blackrock irodájában – igaz, Merzet nem gyanúsítják semmivel.

 

De érdekütközés miatt problematikus Merz szerepvállalása a düsseldorfi HSBC Trinkaus & Burkhardt privátbanknál is, amely kétséges részvényügyletekkel csalt adót az évek óta tartó nyomozások szerint. A kölni repteret üzemeltető cégnél – ahol Merz szintén felügyelőbizottsági tag – pedig az merült fel a pártelnök-jelölttel szemben, hogy hátráltatta a köln-bonni reptér korrupciós ügyekkel gyanúsított egykori igazgatója elleni nyomozást, ugyanis rögtön Merz fb-elnökké választása után a felügyelőbizottság feltűnően kedvező feltételeket ajánlott a botrányba keveredett volt reptérigazgatónak.

 

Korrupciógyanú persze nem Merz személyével, hanem „csak“ az egyes cégek kapcsán fogalmazódott meg, amelyekben Merz szerepet játszik – de ha büntetőjogi értelemben a felelőssége nem is merült fel, a politikai hitelességének árthatnak az ügyek.

 

Több német lapnak is birtokába került az AfD stratégiai terve, amely éppen arról szól:

 

noha Merz az irányvonala miatt veszélyes lehet az AfD-re, a bevándorlásellenes párt a politikus tisztaságát fogja majd a gazdasági szerepvállalása miatt kétségbe vonni.

 

Noha Merz látszólag kivülről jön, gyakorlatilag azt is lehet mondani, hogy Merkellel szemben – még ha nem is szó szerint – indul, a gazdasági szerepe miatt nagyon is mélyen a nyugatnémet elit része. A baloldal szemében pedig ő eleve nem más, mint „a nagytőke jelöltje”.

 

Ez pedig ténykérdés:

 

több mint száz megkérdezett német vezető menedzser között Merz támogatottsága a hetven százalékot is meghaladja.

 

A gazdasági vezetők Merzet akarják.

 

És ha még mindig Merkel az erősebb?

 

Merkelt nem szabad leírni. Eleve nem bukott meg: a pártelnökségről nem lemondott, hanem nem jelölteti magát újra. De 2021-ig kitartana a kancellári poszton.

 

Ha Merz lesz a CDU pártelnöke, az eléggé megnehezítené persze az együttműködést a párt és a kancellár között.

 

Merz vélhetően nem azért térne vissza, hogy Merkel kancellár alatt vezesse az ő elvárásai szerint a kormánypártot – hanem a kancellári posztjára törne.

 

A bosszú is csak így lenne édes tizenhat év várakozás után.

 

Azonban Merkel nem biztos, hogy olyan könnyen adja át valakinek a kancellárságot, aki egy valódi „anti-Merkel“, ahogy az eheti Spiegel cimlapja jellemzi Merzet címlapján.

 

Egyrészről Friedrich Merznek lesz egy komoly kihívója:

 

Annegret Kramp-Karrenbauer főtitkárt csendesebb, szárazabb, mérsékeltebb stílusa miatt szokás lebecsülni – dehát ez már Merkel kapcsán is megtévesztő volt.

 

Ráadásul Kramp-Karrenbauer, akire Merkel jószívvel hagyná a kancellárságot is, komoly érdemekkel rendelkezik Merz-cel szemben.

 

Merzről még ma is azt tartják, hogy erős, határozott politikus – politikai pályája, amit az eddigiek alapján bukásnak is nevezhetünk, azonban nem erről árulkodik.

 

Merz soha nem töltött be semmilyen kormányzati tisztséget, nem nyert választást, és egyetlen fontosabb tisztségét, a parlamenti frakcióvezetést a lebecsült Merkellel szemben alig két év után elvesztette.

 

Ezzel szemben Kramp-Karrenbauer hét éven át volt a kicsike Saarland kormányfője, ahol előtte a „nem nőnek való” belügyminisztériumot vezette már harmincnyolc évesen. Tavaly pedig egy vesztesnek látszó helyzetből nyerte meg a tartományi választást – gyakorlatilag behúzva egy gyomrost a szocdem álmoknak. Martin Schulz, SPD-kancellárjelölt lejtmenete Kramp-Karrenbauer tavaly márciusi győzelmével gyorsult végérvényesen fel. Azaz a Merkelhez hasonlatosan sokszor lesajnált politikusnő egy komoly politikai harcos, aki Merz-cel ellentétben fontos tisztségeket töltött be, és fontos csatákat nyert.

 

Nem kizárt persze, hogy akár Kramp-Karrenbauer, akár Merz szerzi meg decemberben a CDU küldötteinek többségét – a kancellár 2021 után más lesz.

 

Van ugyanis egy nagyon fontos név, akit mindenki esélyes pártelnökjelöltnek tartott, de aki udvariasan másokat engedett most előre. Armin Laschetről, a legnépesebb, tizenhatmilliós tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália (NRW) kormányfőjéről van szó. A politikus szintén fontos csatákat nyert – például tavaly visszavette NRW-t a baloldaltól –, közben pedig közismert, hogy inkább a CDU balközepén van, aki helyesli a multikulturalizmust, a szolidáris menekültpolitikát, és a leghatározottabban elveti a párt jobbra tolását.

 

A mostani elnökválasztáson két jelölt is lesz NRW-ből: a két jobbos fenegyerek, azaz Merz és Spahn. Politikailag egyikhez se áll közel Laschet – de a tartományi szolidaritás (amely a CDU-n belül nagyon fontos szervezőelv) megkívánta, hogy egyiküket támogassa. Nyíltan eddig nem tette meg, de tudni lehet: Merz mögött sorakozik fel.

 

Ha Merz lenne a kancellárjelölt, Laschet rajta tudja így tartani a kezét. Ha mégsem, akkor pedig

 

Laschet előléphet nevető harmadikként: a legnépesebb tartomány éléről adja magát a kihívás, hogy a berlini kancelláriát célozza be.

 

Vagy egy másik jelölt teljeseíthetné be Merkel vágyát a centrumirány fenntartásáról: a Schleswieg-Holsteint a liberálisokkal és a zöldekkel irányító CDU-s miniszterelnököt, Daniel Günthert igen jól fel lehet még építeni 2021-ig. Merkelnek nem lenne ez ellenére: az északnémet, negyvenöt éves politikus politikai iránya és habitusa közel áll hozzá.

 

Friedrich Merzet pedig tizenhat év után, még távozóban is, újfent megverhetné így Merkel.

 

MONTÁZS: Bukovics Martin / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ha elfogadják a kultúratámogatás átalakítását célzó törvényt, tüntetéssorozat kezdődik, mondta az Azonnalinak Novkov Máté a hétfői tüntetésen.

A Mikulás vagy a Télapó a helyes? A Munkáspárt elnöke elárulta, mi az újévi fogadalma: hogy olvasni fogja az Azonnalit.

A tettes még szökésben van, négyen haltak meg.

Nem volt elég ágy, a kórház padlóján kellett aludnia egy kisfiúnak. A miniszterelnök nem akarta megnézni a képet.

Az egyelőre kérdés, hogy Barcelonába vagy Moszkvába ment a miniszterelnök leggazdagabb bizalmasa. Közben arról is beszélt, a pénznek, vagy a szakértelemnek köszönhető-e a javuló foci.

Brazíliában ma már az emberektől kell kunyerálnod,
ha az LMBTQ-ról
akarsz filmet készíteni.

Ha a Fidesz nem ügyködik azon, hogy megszívassa az ellenzéki frakciókat, ma aligha bővült volna a DK padsora
a Liberálisok elnökével.

A hét kérdése

Miközben Matolcsy György, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum azon vitázik, jó vagy rossz lenne-e Magyarországnak az euró minél előbbi bevezetése, az Azonnali az olvasókhoz fordul: kell-e nektek magyar euró?

Azért ide elnéznénk

Hogyan amerikanizálódtak a hazai ideológiai viták, a kampánytechnikák, a politikai intézményrendszer? Dec. 10.

Van-e esélyük a törököknek az EU-tagságra, vagy végleg keleten ragadnak? Vitaest december 10-én.

December 11-én az NKE-n lehet honvédelemről trécselni a kormány bevándorlásellenes kabinetjének vezetőjével.

Kifejezetten érdekesnek tűnő konferencia a budapesti Goethe Intézetben december 12-én.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás