Mondok pár okot, hogy miért nem hülyeség a magyar űrbiztos

Pacher Tibor

Szerző:
Pacher Tibor

2018.11.05. 07:57

Miért ne lenne szükség űrkutatási biztosra, ha egyszer egyre több kisvállalat lát lehetőséget a világűrben, és amikor közösségi finanszírozásból létrehozott nanoműholdflották szállítják az adatokat?

Ferencz Orsolya kinevezése űrkutatási biztossá látható hullámokat vetett az interneten. Eltekintve a sajnos legtöbb esetben alpári szinten mozgó kommentektől a biztos személyét és néhány közéleti megnyilvánulását illetően,

ez a magyar net téridő-világát meghajlító esemény rávilágított arra, hogy mennyire nem érti a magyar társadalom, hogy miért érdemes a világűrrel foglakozni,

mennyi tudatlanság van még egyébként komoly szereplők fejében is a témát illetően. (Szándékosan nem idézek konkrét eseteket, nem akarok senkit megbántani).

A Mérce mutatott rá, hogy a miniszteri biztos kinevezésének miért van értelme, a Magyar Időkben pedig maga Ferencz foglalta össze, hol lát tennivalót és miért fontos „ott lenni” az űrkutatásban az államnak, nyilván a kormány preferenciáit is figyelembe véve.

Hogy mennyire átpolitizált napjainkban tényleg minden, azt a Magyar Idők cikkére való reagálás mutatja. A kormánypárti témáknak megfelelően bekerült a migráció is az érvelésbe: „Az űrkutatás vívmányait olyan kulcsfontosságú területen hasznosítjuk, mint a navigáció, a katasztrófavédelem és a migráció, ezért gazdasági és nemzetbiztonsági szempontból is fontos, hogy az állam is támogassa az űripart”, és erre a mondatra ugrott is jó néhány sajtótermék.

Ebből persze azt levezetni, hogy Orbánék még a világűrben is migránsokat hajkurásznának: szimpla ostobaság.

Térjünk vissza a józan elemzéshez

A mindennapi életünket jobbá tevő klasszikus példák – időjárás-előrejelzés, a katasztrófavédelmi alkalmazások, terménybecslés, navigációs rendszerek, és igen, a határellenőrzés is – az ESA portfóliájában is kiemelt szerepet játszanak. Az űrkutatás, űrtevékenység hasznosságát nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, hiszen a legtöbb embernek még mindig – vagy már megint? – az a véleménye, hogy minden, ami a világűrrel kapcsolatos, az úri muri, a tudomány és a nagyhatalmi politika játéktere.

Éppen ezért az ESA is nagy hangsúlyt fektet a népszerűsítésre, tudományos ismeretterjesztésre. A nemrég indult ESA Space Talks programjában az első magyarországi eseményt a Puli csapata szervezte, és „Főpuliként” remélem, sokan csatlakoznak hozzánk itthon, hogy minél több ember tudjon arról, miért jó a világűrrel foglalkozni.

Ezen belül érdemes különbséget tenni az űrkutatás és az űrtevékenység között.

Kicsit leegyszerűsítve: az űrkutatás valóban a kutatással foglakozik, azaz a világűr, a Naprendszer, a világegyetem felfedezésével és megértésével, az űrtevékenység pedig a piaci folyamatokról szól.

A 2000-es évek óta egyfajta csendes forradalom zajlik az űrtevékenységben. Tőkeerős vizionárusok, mint Elon Musk (SpaceX, Tesla), Jeff Bezos (Blue Origin, Amazon) vagy Richard Branson (Virgin Galactic, Virgin Csoport) mellett a technológiai fejlődésnek köszönhetően – elsősorban az elektronikai komponensek miniatürizálásának és a CubeSat platform gyors elterjedésének következtében – egyre több kisvállalat lát lehetőséget a világűrben.

Ez már nem csak a NASA homokozója

Egy példa: a Spire – amely mindössze hat éves múltra tekint vissza, és egy közösségi finanszírozású projektből indult el – ma már valós idejű, globális tengerészeti és időjárási adatokat kínál ügyfeleinek nanoműholdflottája segítségével. Itthon a RadCube / Cross-rendszer fejlesztése megy hasonló irányba. A Spire flottájához hasonló kis tömegű műholdak indítása várhatóan megnégyszereződik a következő években – ennek az igénynek a kielégítésére is megindult a verseny. Az olcsó, kisebb rakéták gyakori, rendszeres indítását kínáló start-up vállalatok közül sikeres tesztrepüléseken van már túl az új-zélandi-amerikai Rocket Lab vagy az arizonai Vector.

Ezek a példák mutatják, hogy a világűr ma már nem a NASA vagy az ESA kiváltsága: a 2000-es évek elejétől megjelenő új szereplők elindították a „világűr demokratizálódását”,

és a piaci mechanizmusok megerősödését a korábban az állami űrügynökségek által dominált szektorban.

A Föld körül keringő miniműholdak sokasága óriási adatmennyiségeket fog generálni, amelyek felhasználása remélhetőleg a „jó oldalon” történik majd. Ahogy írtuk, optimalizált időjárás-előrejelzés, katasztófavédelem, terménybecslések, elsivatagosodás monitorozása, stb. Az űrt megjárt emberek számának gyors növekedésével pedig megsokszorozódhat azoknak a száma, akik segítenek felhívni a politikai vezetők figyelmét arra, hogy csak egy közös Földünk van, és a globális problémákat nem lehet bezárkózással, különutas politikával megoldani.

Az űrkutatási biztos elképzeléseivel elsősorban az űrkutatás szakpolitikai kereteit és az állam szerepvállalását kívánja erősíteni.

Ezzel abszolút egyetértek, nagyot lökne az országon egy sikeres űrszakma, állami és privát szinten egyaránt, és még nem is kell – nemzetgazdasági szinten –  sok pénz hozzá.

Ahogy a hvg.hu „Beszélgetések a jövőről” vitasorozatában megjelent hozzászólásomban írtam:

„(...) véleményem szerint (...) érdemes lenne megfontolni a luxemburgi példa követését, és önálló költségvetési szervként létrehozni a Magyar Űrügynökséget, amely amellett, hogy a magyar állami űrtevékenységet koordinálná, támogatná a szükséges oktatási (ma nem létezik koherens űrmérnöki képzés Magyarországon) és kutatási infrastruktúrát, valamint átlátható PPP projektek keretében bevonná a magánszektort is.

Ehhez japán mintára javaslom egy Magyar Űrgazdasági Alap létrehozását (Hungarian Space Fund) az állam és a magánszektor bevonásával, amely űripari startup cégeket támogatna.

Étvágygerjesztőnek megjegyzem, hogy Jan Wörner, az ESA főigazgatója szerint az űrtevékenységbe befektetett minden euró akár hatot is fial.”

A megvalósítás persze nem lesz könnyű – még az oly kicsi magyar űrszakmában sem lesz egyszerű konszenzusra jutni, nem beszélve a politikamentesség biztosításáról –, de egy biztos: ha nem indulunk el, nem jutunk sehova. Bár eddigi tapasztalataink nem adnak okot felhőtlen örömre, bízom benne, hogy túl fogunk lépni a szekértábor-mentalitáson legalább a világűrt illetően – a Puli pedig még a Holdra is elvinné Magyarországot

A szerző a Puli Space magánűripari cég alapítója. A Puli Space-ről írt korábbi cikkünket itt tudod elolvasni.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek