Sanghajban megtudhatod, milyen volt a robotok múltja

Robotika és mesterséges intelligencia kéz a kézben jár: mindkettő napjaink legnépszerűbb és legvitatottabb technológiái közé tartozik. A népi Kína egyik topnevezetességében a közelmúltjukból kapunk látványos, szűk keresztmetszetet, amelyek ki is hozzák belőlünk a mélyben szunnyadó homo ludenst. Honnan jöttek, mik ők, hova tartanak? – kérdezünk rá a homo sapiens analógiájamentén a robotok történetére, rendeltetésük beteljesedésére.

A régmúlt: Krisztus előtt nyolcszáz-kilencszáz évvel, a Nyugati Zhou-dinasztia idején,

Munkái azért kitüntetett jelentőségűek, mert nem szigorú mai kritériumok alapján, de jelenlegi ismereteink szerint ők tekinthetők a történelem első robotjainak.

Nagy Sándor (Kr. e. 356-323) korában, a görögök szintén építettek „robotot”, pontosabban egy vízzel, levegővel és gőzzel működő szobrot. Ajtóit állítólag saját magától nyitotta meg, és énekelni is tudott.

Az előtörténet, kínai és hellén gyökerek ellenére a 20. és 21. századi robotok őseinek 18. századi európai és japán automaták, történelmi eseményeket megörökítő karakuri babák, teaszertartások nó-maszkos felszolgálói, valamint Jacques de Vaucanson (1709-1782) emberméretű fuvolása és változatos mozgásokat végző, a táplálékot bűzölgő golyócskák formájában kiadó, „emésztő” kacsája és más francia és német mesterek mechanikus automatái tekinthetők.

Modern és kortárs robotika

Az elsők: közel két évszázadot ugorva, a daruszerű első ipari robotot 1937-ben mutatták be, az első szabadalmi kérvényt a legendás George Devol nyújtotta be 1954-ben (az oltalmat 1961-ben kapta meg), az első gyártócég, a Devol és Joseph F. Engelberger által 1956-ban alapított Unimation gépei A pontból B pontba helyeztek át tárgyakat.

Az 1960-as évek második felében és a korai 1970-es években a Stanfordon és az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) innovatív szakemberek tárgyak szimpla mozgatásán túli funkciókon is dolgoztak, és

A világ első, teljesen mikroprocesszorok által vezérelt ipari robotjait Európában fejlesztették: az ABB Robotics IRB 6-ja és a KUKA Robotics FAMULUS nevű szerkezete egyaránt 1973-ban debütált, s került a piacra.

Az önmagukat irányító, újraprogramozható, emberi cselekedeteket utánzó, három dimenzióban változatos munkákat kivitelező, érzékelő, döntéseket hozó és cselekvő gépekkel megjelentek az első modern robotok. Többféle technológiát (mechanikát, vezérlést, kommunikációt) összekombináló bonyolult, de nem multifunkcionális rendszerekként végezték dolgukat.

E rendszerek talán nem is annyira kései utódai, ha kell, majd titkárként abszolválják nehéz feladatainkat. Háztartási mindenesként mosnak, takarítanak, főznek ránk, ápolóként gondoskodnak betegekről.

A 2001. december 18-án nyílt impozáns Sanghaji Tudomány és Technológia Múzeum „Robotok világa” című állandó kiállításán a jelent megalapozó közelmúltból, ipari, szolgáltató és személyes célokra használt szerkezetekből kapunk látványos ízelítőt, de csak szűk keresztmetszetet. Nem csúcsmasinákat, mert ők nem döntenek rekordokat, nem fektetnek kétvállra embereket, viszont hibátlanul szemléltetik a szakterület élvezetes és közérdeklődésre számot tartó oldalát, mindent, amire rácsodálkozhatunk, majd elragadtatva mesélhetünk róla.

Az utánzás művészete 

A monumentális újmodern épület legszórakoztatóbb darabja egy zongorista humanoid gépcsoda.

A mesterséges intelligencia (MI) művészi alkalmazásai, a gépi kreativitás napjaink izgalmas és sok vitát kavaró technológiai témái közé tartozik. Teljesen önálló alkotótevékenység helyett azonban – egyelőre – helyénvalóbb hol megmosolyogtató, hol kifejezetten élvezetes remixekről, létező munkák újrateremtéséről, tanult sémák hibátlan alkalmazásáról beszélni, legyen szó novelláról, versről, színházi produkcióról vagy éppen zenéről.

Robotpianistákkal korábban is találkoztunk, június 1-én pedig az olasz Matteo Suzzi teremtménye, a több módban működő, kamera- és nagyzenekarral is fellépő 53 ujjú Teo Tronico, egy robottestbe bújtatott high-tech MIDI-lejátszó a Pekingi Művészeti Fesztiválon mérte össze tudását gyakorlópartnerével, Roberto Prossedával, és a döntőbíró közönség tapsvihara alapján le is győzte.

A szalonszerű piros térben, régimódi zongorán klasszikus dallamokat hitelesen klimpírozó sanghaji pianista öregebb darab, nem Teo Tronico szintje, markáns arcéle viszont sokkal megnyerőbb. (Itt, a második videón.)

Egy másik emberszerű forma, egy torzó a rajzolótehetségéből tart bemutatót, karjára szerelt tollféleséggel próbálgat élethű alakzatokat megjeleníteni. Rajta tényleg érezzük, hogy kreativitás nélkül nincs művészet, tartalom nélküli utánzásból bajosan építhetők új univerzumok. 
De ez csak a kezdet, mert bőven akad mit megtanulnia, és ne aggódjunk, kései utódai valószínűleg hibátlanul elsajátítják a leckét.

Bűvös kocka és kalapácsbalett

Egy harmadik – szintén torzó – humanoid robot Rubik-kocka kirakásában segédkezik, főként gyerekeknek, de ha kell, kirakja maga is. Évek óta építenek „bűvöskockázó” robotokat, hardveroldalon a fogáshoz és mozgatáshoz nélkülözhetetlen kamerákból és aktuátorokból, szoftveresen pedig a színeket felismerő, helyes sorrendben elrendező programból összeálló rendszereket.

Tervezői szerint lehetne gyorsabb is, de a folyamatos követés miatt finomhangolása időigényes, ráadásul gyakran hibázik is. Tíz milliszekundumonként mozdul egyet, kilencven fokos mozgáshoz pedig tizenötre van szüksége. Ennyit tudnak ma a csúcsra pörgetett Rubik-kockázó robotok, következő generációjuk nyilván a húsznál kevesebb lépésben történő, 0,30 másodperc alatti kirakást célozza meg.

Játékrobotok, világító, botladozó kétlábúak, mindenféle szórakoztató funkciót betöltő gépeket követően az újabb ember-gép verseny, sakk és dáma, póker és go után a sokadik megmérettetés: hús-vér és fémíjászok rivalizálnak, hogy ki a jobb.

A tegnap magányos hőseinek szomszédságában, gyári díszletek között három ipari szerkezetszinkronban mozgó, koordinált öntödei balettjét figyelhetjük meg. (Itt, az első videóján.) A markukban kalapácsot tartó karok teljes harmóniában mozognak, ez a harmónia MI-szinten viszont inkább a közelmúlt, semmint a holnap – a teljesítmény gondos programozás, és nem felügyelet nélküli tanulás eredménye, csoportos tevékenységüknek semmi köze az igazi MI-hez közelebb vivő rajintelligenciához.

Látványnak viszont ugyanúgy elsőrangúak, mint a többi robot és az egész múzeum.

NYITÓKÉP: Kömlődi Ferenc / Azonnali