Hogyan veszíts el egy 23 karátos Nobel-díj érmét? Könnyen!

Egy magyar tudós feloldotta savban, hogy a nácik ne találják meg, volt, aki elment csajozni vele, más meg simán eladta, több-kevesebb sikerrel.

„Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat” – kezdi egyik legzseniálisabb regényét Rejtő Jenő (A tizennégy karátos autó).

Ezeken a sorokon generációk röhögtek fel, de a valóság ez esetben veri a fikciót. A Nobel-díj mellé jár egy-egy tömény arany érme is, és ezt valóban sokan elveszítették már így-úgy az évek során. A norvég The Local szedte össze őket.

Feloldani savban!

Kezdjük is egy történettel, aminek van egy jelentős magyar szála is: 1940-ben a nácik megszállták Dániát, a Niels Bohr Intézet Elméleti Fizika karának kutatói pedig elkezdtek ezen aggódni. Nem magukért, hanem két német kollégájukért, akik megkérték őket előzőleg, ugyan vigyázzanak már az arany érmekre. Max von Laue volt az egyik, James Franck a másik.

Ennek oka, hogy a náci Németországból főbenjáró bűnnek számított, hogy valaki aranyat küldjön ki az országból. Ezek pedig nem csupán szimpla aranyak voltak, mert az érméken rajta volt a tudósok neve is. Szerencsére a dániai intézetben dolgozott Hevesy György is, aki nem látott más megoldást, feloldotta királyvízben, mielőtt a német katonák odaértek volna.

És ha már nácik, Knut Hamsun norvég író, a fantasztikus Éhség című regény szerzője is elveszítette az ő medálját, de az ő története dicstelenebb: önként adta oda Joseph Goebbels náci propagandaminiszternek hódolata jeléül. Hamsunt aztán náci szervezetben való részvétel miatt az államnak való kártérítés fizetésére kötelezték 1947-ben, majd élete hátralevő részét elmegyógyintézetben töltötte. A medál sorsáról nem tudni.

El is lehet adni

Ahogyan tették a francia Aristide Briand örökösei. Briand azért kapta meg a Nobel-békedíjat, mert nagy szerepet játszott az első világháború után Franciaország és Németország megbékélésében (nem túl jól végezte dolgát).

Nem így bezzeg James Watson biológus, aki a DNS-struktúra egyik felfedezője volt, és aki azt mondta az afrikaiakról: „minden politika abból indul ki, hogy az ő intelligenciájuk ugyanolyan, mint a miénk, de a tesztek mind azt mondják, hogy nem igazán”. Nos, az ő érmét 4,1 millió dollárért vették meg. Ki érti ezt? Ráadásul Alisher Usmanov orosz milliárdos, aki a vevő volt, visszaadta neki.

Van, hogy csak úgy ellopják

A fent említett Aristide Briand érmének vevője egy francia, Saint-Nazaire-ben található múzeum volt. Jó üzletet csináltak ugyan a 12 ezer eurós vételárral, de 2015-ben valaki ellopta az érmet tőlük, ami azóta sincs meg.  

2017-ben aztán Indiában is elindultak tolvajok, hogy eltolvajolják Kailás Szatjárthi szintén múzeumban kiállított érmét. Sikerült is nekik, csak az volt a baj, hogy egy másolat volt kiállítva, szóval kár volt a gőzért és a mestertervért. 

Rabindranáth Tagore érmét azonban sikerült lenyúlni. Azóta sincs meg. A magyar szálak itt is érdekesek, ő volt az első, aki nem európaiként kapott irodalmi (és egyáltalán bármilyen Nobel-díjat), és hatalmas népszerűségnek örvendett a nyugatiak körében. 1920 és 1935 között kiadták harminc művét, és az európai turnéján hosszú időt töltött a balatonfüredi szanatóriumban, és összefutott Horthyval is. Volt felolvasása Budapesten, de a magyar írók többnyire inkább nem mentek el rá.

Van olyan, hogy elveszi az állam, aztán meg visszaadja

Sirin Ebádi iráni ügyvéd és emberi jogi harcos azt mondja, hogy tőle az állam elvette egy széfből az övét, mert rá volt verve egy 410 ezer dolláros adóhátralék.

Össze lehet keverni a hidegháborús stressz alatt

A Nobel-díj medáljára fel vannak írva a nevek, azonban a közgazdaságira és a békére nem az érem lapjára, hanem a peremére. Szóval sorsszerű volt, hogy Leonyid Kantorovics, a Szovjetunió büszke matematikusa és közgazdásza, és Tjalling Koopmans, az Egyesült Államok polgára (ők ketten megosztva kapták a díjat) egymás érmeivel mentek haza.

El lehet vinni csajozni

1999-ben nagy lett a pánik Oslóban a Grand Hotelben, ugyanis eltűnt a medál, amit az Orvosok Határok Nélkül szervezet kapott.

Másnap mindenki megnyugodott, a medál visszatért, a derék doktor urak csak magukkal vitték, amikor egyik kocsmából a másikba mentek ünnepelni, és a lányoknak mutogatták. Állítólag így sem nagyon jött össze nekik, hiába, azok az öntudatos norvég lányok! Mindenesetre volt, aki még meg is harapdálta, hogy bizonyítsa, tényleg aranyból van.