+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. október 17. szerda, 08:50
Senki másnak nem lesz olyan élménye, mint neked, és mivel a babákat nem az IKEA-ban veszed, ezért – bár próbálkozik vele – a gyerekedet még a kapitalizmus sem tudja igazából beárazni.

Ezt a cikket az Azonnali Reggeli fekete nevű hírlevelének olvasói már 06:59-kor megkapták postaládájukba. Kérj hírlevelet te is!

 

Mikor te ezt olvasod, akkor én már várhatóan két-három órája ébren vagyok. Nem azért, mert alapból ilyen koránkelő típus vagyok, hanem azért, mert egy lakásban élek egy lassan kéthetes csecsemővel. Rosszul hangzik? Tévedsz! Most arról fogunk beszélni, hogy miért iszonyatosan király dolog gyereket vállalni!

 

Meglepő, mi? Pedig tényleg.

 

Lássuk először a szokásos ellenérveket:

 

+ A gyerekek hangosak és idegesítőek!

+ Sok pénzbe kerülnek!

Büdöset kakilnak!

Túl nagy lesz tőle az ökológiai lábnyomom!

Először még egzisztenciát akarok magamnak teremteni!

Először még élni akarok kicsit!

 

Jogos félelmek.

 

A gyerekek tényleg tudnak hangosak és idegesítőek lenni, pénzt is kell rájuk költeni, és a szoptatós szakasz után tényleg büdöset kakilnak: tehát pont olyanok, mint te vagy én!

 

A valódi problémát a mai fiatalok, és főleg a urbánus, Y-generációhoz tartozó fiatalok esetében azonban gyanúm szerint a két utolsó ellenérv, illetve általában a „fiatal felnőtt” életszakasz kitolódása jelenti. Manapság mire valaki kikerül az egyetemről, megcsinál két Erasmust, talál egy jó munkahelyet, és véletlenül közben még stabil párkapcsolata is lesz, addigra huss, elteltek a húszas évei.

 

Nem ebben a cikkben fogjuk megfejteni teljes generációk gondjait, ezért most csak arra koncentrálunk, hogy ha 1) van valamiféle egzisztenciád; 2) van egy korrekt párkapcsolatod: akkor miért is ne vállalhatnál gyereket?

 

A harmadik Orbán-kormány most már tényleg igennagyon kiemelt feladataként jelölte meg, hogy ne fogyjon tovább a magyar. Ahogy azonban arról már írtam is, a problémacsomag megközelítése a kormány oldaláról legalábbis féloldalas: a gazdasági ösztönzők mellé (ezekről mindjárt) leginkább valami deres halántékú fideszes főembert kapunk a gyerekvállalás melletti reklámnak, aki arról beszél, hogy aki nem vállal gyereket, az nem is ember, de biztosan nem magyar.

 

Ez a megközelítés értelemszerűen nem fogja meggyőzni magyar fiatalok ezreit arról, hogy gyereket vállalni jó dolog.

 

Tegyük tisztába (mint ahogy én tettem azt a gyerekkel harminc perccel ezelőtt): a gyerekvállalást persze fel lehet fogni nemzeti kötelezettségként, de

 

valójában a dolog három emberről szól: rólad, a párodról és a kölyökről. Orbán Viktornak, Kövér Lászlónak, Novák Katalinnak és Harrach Péternek semmi köze az egészhez, véletlenül se gondolj rájuk szex közben.

 

Röviden tehát: ha elkezdesz jövőbeli szülőként gondolni magadra, akkor az adókedvezmény, a CSOK, meg a minden egyéb dolog csak bónusz, ami talán kicsit segíthet kiegyensúlyozni azt a pénzügyi és egyéb vállalást, amit teszel. (Főleg ha fehér, közép- vagy felsőosztálybeli polgár vagy.) De felejtsük el azt, hogy ez valamiféle kötelesség lenne.

 

A Nike Kaepernick-kampánya kapcsán idéztem egy gondolatot korábban Mark Fishertől. Ideteszem most is, mert fontos lesz:

 

„Úgy tűnt, szörnyű fáradtságával és céltalan dühével Cobain hangot ad a történelem után született generáció reménytelenségének, akiknek minden lépését kiszámították, követték, megvették és eladták – még az előtt, hogy megtörtént volna. Cobain tudta, hogy ő csak egy újabb spektákulum, hogy semmi nem fut jobban az MTV-n, mint az MTV elleni lázadás; tudta, hogy minden lépése egy klisé, amit előre megírtak, hogy még az is klisé, hogy rájön, hogy ez egy klisé.”

 

Alig-alig találni manapság olyan gondolatot, hobbit, turisztikai célpontot, hőst, zenét, sorozatot, filmet, mémet, mozgalmat, ideológiát, akármit, amit nem láttunk már ezerszer, és amit nem tervez meg és áraz be előre a globális kapitalista rendszer. [Insert random Harcosok klubja-idézet here.] 

 

A Star Wars eredeti csodájához képest már csak patikamérlegen kimért előzményeket és folytatásokat kapunk; a szuperhősképregények obskúrus hobbi helyett csilliárdos, mérnöki pontossággal tervezett filmfolyamokban lépnek elénk. A populáris- és többnyire a magaskultúrában is minden valaminek a feldolgozása, folytatása, paródiája, remixe, a meta metája. Nincs valódi mozgás, csak reciklikálás van.

 

Ebben a mókuskerékben a fiatalok jelentős része a valódi, autentikus élményt keresi, a rendszer pedig igyekszik mindent úgy eladni, hogy az valódi és autentikus élményt fog neked nyújtani. Pedig – gondoljunk vissza Mark Fisherre – nem fog.

 

Én két területen találtam meg azt a fajta autentikusságot, ami szerintem valamikor a huszadik század közepén elveszett.

 

Az egyik ilyen dolog a könyv: úgy vettem észre, hogy mivel ezt a játékot sokkal kisebb pénzügyi tétekben játsszák, mint a vizuális művészeteket, ezért sokkal nagyobb az esély arra, hogy valami tényleg egyedit és izgalmasat fogsz találni kis erőbefektetéssel.

 

A másik ilyen terület pedig a gyerekvállalás.

 

A gyereket te, és az az ember csinálja, akit párodul választottál. Minden gyerek másmilyen (nekem kettő van már, szóval megerősíthetem az állítást), minden életszakaszukban más problémákkal kell megküzdened, és más örömöket fogsz kapni az egész dologtól.

 

Senki másnak nem lesz olyan élménye, mint neked, és mivel a babákat nem az IKEA-ban veszed, ezért – bár próbálkozásokat tesz rá – a gyerekedet még a kapitalizmus sem tudja igazából beárazni.

 

Nehéz?

 

Mint az állat, nem akarok hazudni. De mindent összevetve totál megéri. Az ökológiai lábnyomod mondjuk tényleg nagyobb lesz tőle, de ez ellen azért lehet mit tenni.

 

Én most megyek büfiztetni. 

 

Tetszett a cikk? Ha kérsz még ilyeneket, iratkozz fel a Reggeli fekete nevű hírlevelünkre! Hétfő, szerda, péntek reggel küldjük!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Míg a választás előtt az egyik legnépszerűbb politikus volt Igor Matovič, a koronavírus-járvány második hulláma és a kormányzása körüli botrányok kikezdték a támogatottságát.

Az olténiai Deveseluban inkább szavaztak egy halottra, mint a másik két jelöltre.

Egyre több a fertőzött, a tesztkapacitásokat nem növeljük, és sajnos egyre többen vesztik életüket a koronavírus miatt. Mutatjuk, hogyan terjed a járvány Magyarországon és a környező országokban.

Köszi, két kommentelő!

Habár a székely fővárosnak nevezett városban ma a magyarok már nincsenek többségben, a román szavazatok felaprózódása miatt Soós Zoltán nagyot tudott nyerni.

A független Nicușor Dan lett Bukarest főpolgármestere. Az exit poll eredmények szerint 47 százalékot szerzett, jelentősen megelőzve a 39 százalékot hozó szocdem Gabriela Fireat.

Azért az MSZP-s Csorbai Ferenc mögött felsorakozó ellenzéki pártok meglepően jól szerepeltek, Csorbai 40 százalékot hozott az egyik legjobboldalibb városban.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás