A londoni nagykövet megmondta a tutit a jó kormányzásról az angliai magyar diákoknak

Pap Botond

Szerző:
Pap Botond

2018.10.17. 11:29

Mit jelent a hazánkra nézve, ha a londoni nagykövet nyíltan megkérdőjelezi a részvételi demokrácia fontosságát a „jó kormányzás” jegyében? Attól tartok, semmi jót.

Magyarország londoni nagykövetsége immáron sokadik éve rendezi meg a nagykövetségi évnyitó fogadását az Egyesült Királyságban tanuló magyar diákok számára, ami remek alkalmat nyújt rég nem látott ismerősökkel találkozni, megismerkedni az újonnan érkezettekkel.

Szalay-Bobrovniczky nagykövet úr beszéde minden évben egy különszám, ami már önmagában megéri a londoni tömegközlekedés viszontagságainak elviselését, azonban idén sikerült önmagán is túltennie.


Beszéde közben Szalay-Bobrovniczky Kristóf úgy döntött, hogy hagyja a munkatársai által gondosan előkészített beszédet, és inkább az összegyűltek hatására a magyar demokráciáról, jó kormányzásról és a diákság kötelességeiről kezd Szókratészt, Platónt és Kádárt megszégyenítő okfejtésbe.

Szerinte a nyugati liberális oktatásban „sokat beszélnek a demokrácia részvételi oldaláról, a részvételről, az esélyegyenlőségről. Kevesebbet beszélnek valamilyen okból az egész céljáról: a jó kormányzásról.”

Pedig, mint mondta: „a demokráciák mire eljutnak a kormányzásig, többnyire bizonytalanok… nehezen jutnak egyről a kettőre”, szemben hazánkkal, ahol szerencsére teljesül a „jó kormányzás”. (Bár ezek szerint akkor a demokrácia nem?)

Arra nem tért ki, hogy demokrácia hiányában hogyan lehet biztosítani hosszútávon az úgynevezett „jó kormányzást”, meg hogy hogyan döntjük el, hogy mi az a „jó kormányzás”, illetve gyanítom, a többségi- és arányos választási rendszerek körüli vita igencsak szélesre sikerült irodalmát sem forgatta sokat a nagykövet. De ezeken az apróságokon nem szabad fennakadnunk. 


 
Túl sok időnk amúgy sem maradt a sorosista-liberális agitációra, ugyanis sikerült a legszemléletesebb példát megtalálnia a nagykövet úrnak a hazánkban uralkodó „jó kormányzásra”: „Kevesen tudják azt, hogy a világon ma már Magyarországon a repülésirányítás terén vagyunk a legfejlettebbek”.

Persze sokakban azonnal felvetődhet a kérdés, hogy mennyire teljesülnek a „jó kormányzás” feltételei „politikai értékrendtől függetlenül is”, ha legkézenfekvőbb példa erre a hazai repülésirányítás

(ami, a nagykövet úr mentségére szóljon, tényleg elsőrangú a világon). Vajon a hajléktalanság betiltása, a magánnyugdíjak lerablása és a lakástakarék eltörlése, esetleg az oktatás és az egészségügy jelen helyzete a jó kormányzás koncepciójába hogyan férnek bele? Sajnos erre már nem kapunk választ.


 
Helyette, mint jó tanár, felírta a házi feladatot a táblára. A híresen liberális brit felsőoktatásban az órákon, a társainkkal való beszélgetéseinkben mi, a magyar diákok mint a nemzet mini-nagykövetei kell, hogy eljárjunk. Arra kérte a jelenlévő diákságot, hogy

„egyszerűen hazafias alapon, ha lehet, védjék meg Magyarországot” akár politikai meggyőződésünk ellenére is.

Lehet, hogy én vagyok rosszindulatú, de ennek kicsit olyan szaga volt, mintha a saját munkáját akarná ránk tolni, és ezen nem segített az sem, hogy tudom: voltak a diákság soraiban Habony Árpád jóbarátjánál magasabban kvalifikált emberek is, akik akár alkalmasak lennének nagyköveti feladatra.


 
Természetesen amilyen az adjon Isten, olyan volt a fogadj Isten. Az angliai, javarészt liberális, de legalábbis kormányellenes magyar diákság eleinte csak kínos összenézések, kisebb elfojtott kuncogások közepette, majd egy-két hangos nevetés, halk konfrontatív megjegyzés, és az érdektelenségből eredő hangos beszélgetés keretében hallgatta végig Szalay-Bobrovniczky alkalomhoz illő gondolatait.

Vélhetően a nagykövet úr is érezhette a helyzet kínosságát, mivel gondolatívének tetőpontján gyorsan a beszéd után felszolgálandó alkoholra terelte a szót, és lezárta monológját. Én mondjuk eleve nem értem, minek hozta fel a témát, főleg, hogy volt megírt beszéde, és vélhetőleg pontosan tudta, hogy a jelenlévők – 25 évnél fiatalabb, külföldön tartózkodó, egyetemet végzettek vagy egyetemisták – körében a legalacsonyabb a kormány támogatottsága.


 
Egy érdekes kérdést mégiscsak felvet a nagykövet úr okfejtése.

Mit jelent a hazánkra nézve, ha a londoni nagykövet nyíltan megkérdőjelezi a (részvételi) demokrácia fontosságát a „jó kormányzás” jegyében?

Attól tartok, semmi jót. Ugyanis – csak hogy mindenki számára világos legyen – pont azért beszél mindenki, aki ért a témához, a részvétel és az esélyegyenlőség fontosságáról, mert ez az egyetlen út, ahogy el lehet dönteni, hogy mi az a „jó kormányzás”, és biztosítani lehet a fenntartását is.

Hogy visszakanyarodjak az ókori görögökhöz: a demokrácia eljátszása helyett kinevezhetnénk filozófus királyokat is, csak akkor semmilyen eszközünk nem lenne, hogy elmozdítsuk őket a hatalomból, ha azok feladják a „jó kormányzást”, és a nép kárára magánrepülőzni kezdenének, hogy odaérjenek az Athén-Spárta diszkoszvető rangadóra.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek