De mit adtak nekünk a törökök?

Kardos Gábor

Szerző:
Kardos Gábor

2018.10.09. 20:53

Hét pontban arról a rengeteg sületlenségről, ami a török elnök magyarországi látogatása során a magyar nyilvánosságban megjelent.

1. Máig felróni a mai törököknek az ország egy részének öt évszázaddal ezelőtti elfoglalását olyan tudatlanság, korlátoltság, sőt primitívség, mintha egy svájci a szent galleni kalandozások alapján viszonyulna a mai magyarokhoz, eleven történelmi sérelemként felemlegetve a sok évszázada történteket egy azóta teljesen más történelmi identitású országnak.

Az egykori Oszmán Birodalom és a modern török állam közti különbségek kábé olyan alapvetőek, mint a kalandozó pogány magyarok és letelepedett, keresztény utódaik között.

2. Ha már itt tartunk, a modern török állam, a közigazgatás és a mezőgazdaság modernizációjában kulcsszerepet játszottak a magyarok, amiről itthon alig tud valaki, holott a két ország kapcsolatában még jelentősebb előnyt jelenthetne, mint a német újraegyesítésben játszott szerepünk német relációban (ami ennél a török modernizációban játszott magyar szerepnél sokkal jelentéktelenebb hozzájárulás, de ehhez képest untig ismételgetik, és már a könyökén jön ki mindenkinek).

3. Magyar-török relációban nem a régmúlton kéne tehát rugózni, pláne búsmagyarkodni-keseregni, hanem azt illene sokkal jobban tudatosítani, hogy a modern korban a két ország sokkal inkább baráti, sőt szövetségesi viszonyban volt. Egyáltalán nem ellenségként kellene tehát ma gondolnunk Törökországra. Mert

ugye ott van például Rodostó, de nemcsak a Rákóczi-szabadságharc, hanem 1848 után is sokan oda menekültek, akik emigrációból akartak tovább küzdeni a magyar szabadságért és egy európaibb országért.

4. A török hódoltsági területeken egyáltalán nem üldözték a protestánsokat úgy, ahogy a Habsburg-ellenreformáció a többi területen (például gályarabnak hurcolva el a hitüket megtagadni nem akaró lelkészeket). Sőt: a török hódoltságban akár templomokat is építhettek, egyébként nemcsak a protestánsok, hanem akár katolikusok is, mert vallásilag az Oszmán Birodalom sokkal toleránsabb volt. (Ezt a történelmi tényt most az „iszlám veszélyt” emlegetőknek sem ártana pöttyet felidézni, netán elgondolkodni rajta.)

5. Az országot részben elfoglaló Oszmán Birodalom nemcsak katonailag volt erősebb és fejlettebb, de nem kevés tekintetben kulturálisan is. Hogy mást ne mondjunk, az ő közvetítésükkel jutott el ide az a fűszerpaprika-kultúra (illetve maga a paprika, a paradicsom, a kukorica) is, ami azután a magyar konyha legfőbb identitásképző elemévé vált – csak ugye megfeledkeztünk arról, hogy mindez török eredetű, ahogy a töltött paprika és hadd ne soroljam még, hogy mi minden.

Iszonyúan primitív leegyszerűsítés, hogy csak egy olyan, a vallási fanatizmus görbe tükrében megjelenő keresztényölő török ellenségképe él máig a magyar fejekben, ami sokkal inkább a kor Magyarországára jellemző vallási fanatizmus (például az ellenreformáció) kivetítése az ennél sokkal felvilágosultabb, toleránsabb és nemzetközibb oszmán török kultúrára.

6. Eredettudatát tekintve a törökség nem véletlenül tekint testvérnépként a magyarra. Az európai identitás illúzióját dédelgető, de közben újra félbalkánivá lesüllyedt magyarságnak otromba nagy diplomáciai (és kulturális) öngól mindebben nem a két ország és a két nép lehető legjobb kapcsolatát előmozdító erkölcsi tőkét látni, hanem valami idióta történelmi sértettséget továbbra is felkérődzve áldozati pózba merevedni, nehogy valami konstruktív történhessen a jelenben vagy a jövőben.

7. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Erdoğan zsarnoki tetteiről hallgatni lehetne vagy kellene. De: 

Erdoğant azonosítani a török néppel és Törökországgal ugyanolyan tragikus korlátoltság és hiba, mint az eddig sorolt csúsztatások és tévhitek.

Sajnos jóformán egyetlen olyan megszólalást nem láttam, amelyik Erdoğan bírálatával együtt ne hozott volna elő primitíven törökellenes felhangokat, történelmietlen előítéleteket értelmetlenül egymásra halmozva. A mai magyar kormány minden olyan lépése, ami erősíti a török-magyar együttműködést alapvetően helyes – régi adóssága volt már ez a magyar külpolitikának.

Megint más kérdés, hogy nem kéne despotáknak hízelegni, és főleg nem példának tekinteni autoriter populizmusukat.

Olvass még Kardos Gábortól az Azonnalin, van mit!

Kardos Gábor
Kardos Gábor Vendégszerző

Filozófus, borkereskedő, a Balatoni Kör egyik alapítója.

olvass még a szerzőtől
Kardos Gábor
Kardos Gábor Vendégszerző

Filozófus, borkereskedő, a Balatoni Kör egyik alapítója.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek