Miért bukott el a romániai „családvédő” népszavazás?

Romániában alig több mint 20 százalék szavazott a hagyományos család védelmét célzó népszavazáson, amely alkotmányba írta volna, hogy a házasság férfi és nő között jön létre. Azonban még 30 százalékos érvényességi küszöböt sem sikerült megütni. Mik a lehetséges okai a bukásnak, és vajon miért szavaztak még kisebb arányban a magyarok? Leginkább az, hogy az égvilágon semmi értelme nem volt népszavazni, de azért sorolunk még több okot is.

Vasárnap estére kiderült, ami erősen sejthető volt már délután is: bukott a románai népszavazás, amely alkotmányban rögzítette volna, hogy a család fogalma a férfi és a nő kapcsolatát jelenti. Bár a diaszpórában élők közül jönni fognak még be szavazatok, kvázi lehetetlen, hogy több, mint két és fél millió szavazat érkezzen. Tehát hatalmas bukás a kezdeményezés.

Hogy mik lehetnek ennek a legfőbb okai?

1. Nem sikerül átvinni, hogy valódi tétje lenne a népszavazásnak

Mint ahogy tulajdonképpen nem is volt, mert hiába nincs benne az alkotmányban, hogy a családot egy férfi és egy nő alkotja, ha egyszer a polgári törvénykönyvben igenis benne van. Tehát nem változott volna semmi, ha érvényes lett volna a népszavazás, a most sem létező melegházasságot nem lehet eltörölni. Akkor meg minek menjen szavazni valaki?

Ehhez a ponthoz hozzátartozik, hogy bár többen az egyházból és a politikusok közül azzal riogattak, hogy erről bármikor dönthet a parlament másképpen, elég valószínűtlen, hogy a közeljövőben ez bekövetkezne; ekkora politikai kockázatot egyik párt sem merne bevállalni. És nem működött az ellenségképgyártás sem. Hiába, egyesek országokkal ellentétben

Így mindazok az üzenetek, amikkel riogatni lehetett, például, hogy a melegek a heterók gyerekeit fogják követelni, meg idegen ügynökök fognak jönni az országhatáron túlról, hogy követeljék a melegházasság és a többi borzalom bevezetését (lásd például ennek az RMDSZ-es polgármesternek a megosztásait), amellett, hogy nevetségesek, egyáltalán nem jutottak el sok emberhez.

Plusz egy olyan EU-s országban, ahol a gyerekek közel felénél fenn áll a mélyszegénység kockázata, meglehetősen cinikus a családról népszavaztatni az embereket.

2. Sokaknak nem volt tiszta, hogy pontosan mi fenére is kell szavazni

Nagyon sok emberben gyanút ébresztett, hogy

a kérdés mindössze ennyi volt: „Egyetért-e a Románia alkotmányát módosító törvénnyel a parlament által elfogadott formában?” Sokan megijedtek, hogy mégis miben akarják módosítani az alkotmányt. Ez nem csoda egy olyan országban, ahol a kormány képes éjszaka sürgősségi rendelettel elfogadni olyan törvényeket, amelyek a fél országban kiverik a biztosítékot.

Megjegyzendő, hogy a törvény értelmében csak így szabad népszavazás esetén feltenni a kérdést, tehát ez teljesen szabályos volt. Viszont akadt más is, ami gyanús volt.

3. A kormány sumákolása

Amiatt is gyanú merült fel sokakban, hogy a román kormány a népszavazás előtti héten több olyan intézkedést is tett, amelyek alapján sokan csalást gyanítottak. A referendumtörvényt például úgy módosították, hogy

Ugyanakkor az is gyanús volt, hogy kiiktatták a biztonsági kamerákat, egyúttal módosították a részvételi arány kiszámításának módját is. Míg korábban a választási listákon szereplő szavazók számának a leadott igen, nem és az érvénytelen szavazatok összegével kellett egyenlőnek lennie; most lehet ezzel egyenlő vagy nagyobb annál. Az indoklás szerint azért volt erre szükség, mert ha valamilyen okból eltűnik egy-két szavazócédula az urnákból, az akadályozhatja az eredmények összesítését.

4. Szép az idő, irány a mező!

Az eredményeket böngészve feltűnő, hogy csak valamivel több, mint 70 ezerrel szavaztak többen falvakban, mint városokban. Holott elvileg vidéken él nagyobb arányban a vallásos, így feltehetően könnyebben manipuláható tömeg. Csakhogy betakarítási szezon is van, és

5. Kiábrándultság

Romániában választásról választásra egyre alacsonyabb a részvétel, és egyre nagyobb a kiábrándultság a politikumból, ezen némiképp kozmetikázott a Mentsétek Meg Romániát (USR) párt megjelenése, amely a hagyományos pártokkal szemben definiálta magát, így sok fiatal és diaszpórában élő szavazót meg tudott szólítani. A PSD kormányzása alatt azonban még inkább nőni látszik a politikától elfordulók aránya: nem csoda, hiszen Liviu Dragnea pártelnök alatt

Na de mi van a magyarokkal?

A választási adatokból jól kivehető, hogy a többségben magyarok által lakott megyék voltak leginkább inaktívak a referendumon, azaz a székelyföldi Kovászna és Hargita. Ugyanakkor Bihar megyét leszámítva a többi, jelentős magyar kisebbséggel rendelkező megye is a sor végén kullog. De vajon mi lehet az oka a magyarok passzivitásának?

A legvalószínűbb, hogy bár pártjaik, magyarországi politikusok és az egyházak is buzdították őket, a kampány magyar nyelven nem volt annyira erős: nem voltak óriásmolinók, mint Bukarestben, sem kenyerek csomagolására írt üzenetek.

A szervezet nem a magyarbarátságáról híres, hergelt már magyarok ellen például 1990 fekete márciusában, amikor a Görgény-völgyben a templomokban azt prédikálták, hogy a magyarok román csecsemők fejét vágják a falhoz Marosvásárhelyen. Ilyet azért nem lehet könnyen elfelejteni.

(Érdekességből megjegyzem, hogy például az erőteljesen vidéki Máramaros is hátul maradt a szavazásban, ennek az az oka, hogy ott többségben görögkatolikusok élnek, ők sem örömködnek az ortodoxoknak.)

És bár a politikum és az egyház buzdított, a sajtó egyáltalán nem: a közösségi médiában messze jobban terjedtek azok a cikkek, amelyek a toleranciát hirdették, mint a konzervatív/gyűlölkődő/látens homofób írások. Ráadásul a templomfalakon kívül főként az online térben folyt a vita. Vidéken pedig még mindig jelentős a lemaradás az internethasználatban.

Egyszerűen hátat fordítottak a politikusoknak és az egyháznak ebben az ügyben.

Nehéz elképzelni, hogy most mi következik. Egyrészt, hogy a politikum mekkora hibát követett el, amikor arra apellálva, hogy a lakosság úgyis ebben ért egyet, hangzatosabbnál hangzatosabb szónoklatokkal próbálta mobilizálni az embereket. Ludovic Orbant, a legnagyobb ellenzéki párt (PNL) vezetőjét már vasárnap rengetegen kritizálták, amiért nem hátrált ki óvatosan az ügyből, ahogyan például a PSD tette, ahonnan csak elvétve jöttek már igenre buzdító hangok, miután a közvélemény-kutatók azt jósolták, hogy alig lesz meg az érvényességi küszöb. (Más kérdés, hogy a jósolt 34 százalékkal csúnyán mellélőttek, a részvétel alig lett valamivel több, mint 20 százalék.)

FOTÓ: Bakó Bea / Azonnali